Plébános atyámnak mondtam, hogy szeretnék előadást tartani és mondta, hogy jó, csak ne kedden legyen. Úgyhogy azért van fél kilenckor, mert addigra tényleg le tudom rakni a napot, és már semmi nem érdekes, és mikor mondtam neki, hogy a hitről szeretnék beszélni, akkor azt mondta, hogy „ojaaaa hát, az remek, abba bármi belefér.” Ilyen moldovai…
Elhatároztam, hogy azzal kezdem, amilyen érzéseim voltak múltkor, mert ezek az érzések nagyon meghatározzák azt, és megadják annak a jellegét annak, ahogy tudok hozzátok szólni. Úgyhogy az érzések nagyon fontosak. És nagyon sokféle érzésem volt. Elég ambivalens érzések, és főleg a negatív érzéseken töprengtem el, hogy miért vannak bennem. Most, hogy itt vagyok megint, egy…
Ott szeretném folytatni, ahol abbahagytam ezt múltkor. Vagyis azzal, hogy mit jelent egy pici ember számára - és főleg a pici ember számára, amikor már nem pici, hanem megnő - az, hogy milyen lehetőségek és adottságok között nőtt föl a mínusz kilenc hónapban, meg aztán az első plusz kilenc hónapban. És most egy kicsit elszakadnék…
Ott hagytam abba a múltkori gondolataimat, hogy megpróbáltam összeszedni néhány pontba, összesen hétbe, hogy milyen következményei lehetnek annak, amikor a bizalom vagy a hit mint alapvető emberi adottságunk nem tud úgy kiformálódni, ahogy az a legoptimálisabb lehet. És ennek aztán lehetnek negatív vagy nagyon negatív következményei is. Azokkal kezdtem, amelyek még viszonylag jó megoldásokat adnak…
A múltkor sikerült befejezni egy nagyon nagy témakört, mely csak az első pontunk volt abból a hétből, amely a hitet főleg lélektani megközelítésből, mint valami fejlődő folyamatot írja le, ami általánosan jellemző emberi jelenség. A második pont: ezt így definiálta az a kutató, akire hivatkozunk, hogy ez intuitív és projektív hit. Ez volt a definíciója.…
Ezt a kapcsolatot a hit felől nézve apavetően befolyásolja az, hogy milyen istenképünk alakult ki. Egyetlen egybe kezdtem bele, ezt be is fejeztem, amit úgy definiáltunk, hogy a „bíró” Isten. És mielőtt folytatnám, egy rövid részletet szeretnék felolvasni egy könyvből. Mégpedig azért, hogy próbáljam érzékeltetni azt, amiről talán mondtam néhány szót, de semmiképpen nem hangsúlyoztam…
Isten hozott benneteket! Sajnos eléggé ramaty állapotban van a hangom. Ez amiatt valószínű, mert szombaton tartottam egy lelki napot, és rengeteget beszéltem, és aztán vasárnap sem tudtam nagyon pihenni, és aztán… Szóval eljutottunk mostanáig és ma pedig, tudjátok egy ilyen állandó, egész napos beszédes napom van, úgyhogy egy picit tartok attól, hogy teljesen elmegy majd…
Ez a kilencedik, amiről nagyon fontos, hogy még szóljak. És aztán szeretnék majd általános következtetéseket levonni mindabból, ami most már tulajdonképpen két alkalom kapcsán is újból és újból a töprengéseimnek a tárgya. Ez az az istenkép, amit így fogalmaztam meg, hogy a kiszámíthatatlan és önkényes Isten. Az a valaki, akivel sohasem tudjuk azt, hogy hányadán…
Remélem, talán egy-két hét múlva tényleg találunk olyan helyet, ami a megnőtt létszámhoz elég lesz. Amikor elkezdtük itt szeptemberben, én nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Nagyon boldog voltam, hogy ez egy nagyszerű hely itt, jól el fogunk férni. Aztán most már nem így van. Ott tartottam, hogy belekezdtem néhány mondat erejéig a szégyen kérdésébe.…
A szégyen témájába kezdtünk bele, reményem szerint ezt most be fogom fejezni. Teljességgel kimeríthetetlen a téma, és a fajsúlya is nagyon hatalmas, és azért beszélünk róla kétszer egy ilyen alkalmon keresztül, mert a szégyenérzetünk, hogyha túlzottan eluralkodik felettünk …!!! Márpedig majdnem minden esetben beszélhetünk arról, hogy a szégyenérzet bennünk - miután a legritkább esetben van…
Rátérünk egy olyan témára, ami kapcsolódik a szégyen kérdéséhez, mégpedig az akaratnak és az akaraterőnek a  kérdésére. Ott hagytam abba, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülünk akkor, hogyha mint okkal - a szégyennel kapcsolatban ez teljesen így működik -, hogyha olyan alapvető emberi vagy személyes adottságainkhoz  vagy dolgainkhoz kapcsolódik a szégyen érzete, amelyek úgy jelentenek bennünket,…
Itt vagyunk még. Teljesen az a benyomásom, hogy valahogy egy könnyebb időszakban vagytok. Nem kell vizsgázni, meg ilyesmi, mert múltkor a végén sem voltunk ennyien, mint most. Ez az utolsó alkalom ebben az évben és ezért szeretném lezárni és befejezni ezt a nagyobb témát, ami a szégyen kérdése, és a szégyennek a ránk gyakorolt hatása.…
Eltelt az első nagy időszak Karácsonyig azzal, hogy arról beszéltünk, hogy hogyan juthatnánk el egy kiérlelt, és számunkra is megfelelő hitre, és két nagyon nagy témakört beszéltünk meg: az első, hogy a hit egy fejlődő folyamat, amely bennünk fejlődik, és amelynek adottságai meg vannak bennünk, akkor az első a bizalomnak a kialakulása szemben a bizalmatlansággal.…
A múlt alkalommal beszéltem arról, hogy fontos volna, hogy hitünk egészen gyökeret verjen a létezésünknek a mélyében. Hogyha a hitünk valahol előrébb megáll, és mondjuk, csak az erkölcs világáig ér le, vagy a szokások világáig, vagy a hagyományok világáig, akkor onnan is forrásozhat éppenséggel erő, és ez a hit nyilvánvalóan alakítani fogja az életünket, viszont…
Isten hozott Benneteket! Elnézést, amiért késõn kezdünk. Nagy teljesítmény, hogy ideértem Kereszttúrról. Azon töprengtem, hogy hogyan jutok túl a felüljárókon, de ki tudja, nem is biztos, hogy én nem tudok fölmenni rájuk, sõt, biztos, hogy én föl tudok menni rá, csak ha más megáll, akkor megáll az egész. De jöttem-jöttem, és ide értem. Közben bennem…
Ott hagytuk abba két héttel ezelőtt, hogy két nagy témakörről beszéltem. Az egyik, hogy szemlélődésre van szükségünk, mint életstílusra, mint alapvető magatartásformára ahhoz, hogy egészséges, cselekvőképes hit alakulhasson ki bennünk. És a szemlélődés alatt azt értettem nagyon egyszerűen, hogy egy picit zárójelbe tesszük magunkat, és képesek vagyunk az emberekkel, az eseményekkel, a tárgyakkal, a világgal,…
Mire felnövünk és egyáltalán abba a helyzetbe kerülünk, hogy magunkra eszmélünk, egészen biztos, nagyon sok torz és sebzett viszony és reláció fog bennünket jellemezni. Ezért, hogyha nem tudjuk fölszabadítani magunkat arra, hogy ezeket a vonatkozásokat át tudjuk formálni, vagy hogy ezek a vonatkozások átformálódjanak, akkor egy életen keresztül hordozzuk magunkban a különböző tévedéseinket, és tévúton…
A múltkor ott hagytuk abba, hogy, sajnos, nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy zárt körökben éljünk. És ezek a zárt körök, ezek lehatárolják az egész életünket. És a zárt körökben való életünk összefüggésben van azzal, ahogyan gondolkozunk, amilyen horizontot megengedünk magunknak azzal kapcsolatban, hogy hogy vagyunk hajlandók egyáltalán látni az életet, vagy értelmezni a dolgokat. És…
A jó megértés nagyon nagy téma, és rengeteg mindent lehetne hozni jobbkézből, harmadkézből, negyedkézből, történeteket, aztán értelmezési lehetőségeket, és ezek között vannak fantasztikusan jó, és a lényeget megvilágító dolgok, egyfelől. Másfelől egy csomó saját élményem, még ami úgy a saját élményem, hogy első kézből kapott élményeket jelent, tőletek, vagy másoktól hallottam. És azt nem tudtam…
A múltkori alkalommal igyekeztem egyszerűen csak, mondjuk így, jelenségeket egymás után mondani és sorakoztatni, ami persze soha sem sikerülhet teljesen objektíven - már ez a szó nem is illik ide, hiszen már ahogy elmondok egy eseménysort, vagy ahogyan válogatok, vagy ahogy a mondatok egymás után következnek, ez már eleve objektív természetesen, tehát nem áltatom magam…
Két alkalom telt el úgy, hogy szinte csak egymás után eseményeket, történéseket, helyzeteket, élményeket mondtam el nektek, és nem akartam ezeket sem – főleg nem – magyarázni, sem értelmezni, szinte még megjegyzéseket sem fűztem hozzá, és a mai alkalommal ígértem azt, hogy egyrészt néhány általános kijelentést szeretnék tenni, hogy mit kezdjünk ezzel az, mondjuk így,…
Szeretném megmutatni nektek ezt a könyvet: „A tudás tudatlanság”. Ez az egyetlen műve fordíttatott le magyarra, egy katolikus püspök fordította le ráadásul. Érdemes olvasgatni. És azt a múltkor nem mondtam, miért olyan fontos nekünk az, hogy Cusanus beszél arról a tudásról, keleten és nyugaton, északon és délen mindenhol beszélnek, hogy az ellentétek valamiképpen egybeesnek, és…
Most a megértés felől közelítünk, már majdnem két hónapja. Ahhoz, hogy hogyan van összefüggésben a megértés a hitünkkel. És már nagyjából, már csak szinte egy-két - mondjuk ki - szempontom maradt. És azzal kapcsolatosan, hogy milyen nagyon fontos, hogy összefüggéseket lássunk meg, jó értelemben összefüggéseket teremtsünk, és ezáltal olyan dolgok is bekerüljenek a mi életünk…
A mai alkalommal lépnénk egyet. Néhány mondattal még időznénk a megértésnél, és aztán a következő lépés az együttérzés lenne. És egy picit az érzéseknek, érzelmeknek, vágyaknak és egyebeknek a területére lépnénk, amelyek alapvetően befolyásolják a hitünket, a hitre való készségünket, alkalmasságunkat, azt, hogy ez a hit mennyire cselekvő és mennyire aktuális bennünk. De most még…
Egy picikét, néhány mondat erejéig szeretnék visszakanyarodni ahhoz, amiről hosszabban beszélünk. Ez körülbelül öt hat percet fog igénybe venni , hogy aztán majd onnan folytathassuk, ahol a múltkor abbahagytuk, az értelmi meg az érzelmi intelligencia kapcsolatától. Emlékeztek, úgy kezdtük,  hogy egy cselekvőképes, valóban bennünket jól éltető, meg a környezetünk számára is  jó hithez azokon a…
Gondolat plusz ítélet egyenlő, mondjuk így, utasítás. Ami a testünknek és egész lényünknek szól. Hozzátesszük az érzéseket és az érzelmeket. A kutatók összegyüjtöttek néhány olyan mondatot, néhány olyan egyértelmű kijelentést, amelyek nagyon közkeletűek nálunk, meg talán az egész földön. És mégis ez az ítélet bennük negatív és ezért az utasítás is negatív lesz, aminek az…
Isten hozott benneteket, szervusztok. Elkezdem. Szeretnék rögtön az elején most felolvasni egy részt, amire nagy örömmel találtam rá. Pázmány Péter prédikációi közül való. Azt gondolom, roppant stílusos, hogy  itt ezzel kezdjük. Nagyjából arról van benne szó, legalább is nagy vonalakban, mint amiről beszélgetünk egymással, ez a beszéd az önismeretről szól. Azt mondja Pázmány Péter: „Mely…
A múlt héten arról beszéltem, hogy megkülönböztetjük az érzelmeinket, gondolatainkat és meggyőződésünket. Ha én azt mondom, hogy az Isten nem szeret engem, úgy érzem, hogy Isten nem szeret, vagy azt mondom neked, egy negatív kijelentést teszek, hogy nem figyelsz rám, akkor ebben mindenképpen van egy negatív ítélet az Isten felé, negatív ítélet feléd - akinek…
Roppant felszabadítóan hat rám, hogy elkezdődik a nyári szünet. Töprengtem azon, hogy vajon hányan leszünk. Úgy látom, hogy csak egy kicsit vagyunk kevesebben, mint szoktunk lenni, akkor nem nagyon fogok tehát “lelazulni". Körülbelül 20-30 kérdést kaptam. Mindegyikre szeretnék válaszolni. Voltak olyan kérdések, amelyekre már választ adtam, itt arról van szó, hogy valaki később kapcsolódott be,…