A Jézus feltámadásában és az üdvösségbe vetett hit

Isten hozott benneteket, szervusztok!


0003# Ez a hatalmas eső, ez megritkított minket. Láttátok a szivárványt? Kettő! Volt egy nagy, és északabbra tőle
0013# egy kicsi. Nagyon szép volt.
0015# Örülök, hogy itt vagytok. Még két alkalom ez a téma, és aztán, tudjátok, gyűjthetitek a kérdéseket. A
0025# következő alkalommal ide lehet hozni kis papíron, névtelenül, és az utolsó alkalommal meg azokról lenne szó.
0035#
0035# Nézzük csak, hogy hol tartunk! Olyan sok minden van bennem, olyan jó lenne, ha ezeket mind el tudnám mondani, de
0045# már látom azért a végét.
0047# A hitnek a fonákját néztük meg először, mi az, ami nem a hit. És aztán próbáltuk azt megnézni, hogy mi az,
0057# ami hitnek nevezhető, és eljutottunk egy nagyon egyszerű mondatig, hogy a hit szabad döntés a bizalom mellett. És
0068# utána mindezt egy dinamikus modellbe helyeztük. Kolb-nak a tanulási modelljét használtuk fel arra, hogy annak
0078# kapcsán próbáljunk valamit elmondani arról, hogy mi is a hit, és akkor így kiegészült ez a mondatunk, most már
0088# ezt nem mondom, hogy mivel… De azért elmondom. Tehát, hogy kísérletezés, fölfedezés, gondolkozás, döntés és
0098# cselekvés, és ezt megelőzi egyfajta hívás, és bizalom, aztán pedig betetőzi egyfajta elköteleződés és
0107# hűség. És a folyamatban meg tud jelenni az a hit, ami, hogy ha ezt egy szentírási történet tükrében nézzük,
0117# akkor az, amikor Péter és János futnak a sírhoz. Tehát erről volt eddig szó, ebben az összefüggésben
0126# beszélünk.
0127# És akkor eljutottunk oda, hogy ha ebben a folyamatban gondolkodunk, akkor nézzünk meg olyan embereket, akik egy
0137# nagyon sajtos élettapasztalattal rendelkeznek, mégpedig, hogy krónikus betegek, vagy pedig, hogy – ezen belül,
0148# vagy ezen kívül, ez most mindegy – haldoklók, vagy pedig, hogy olyan súlyosan sérültek, fogyatékosak, vagy
0157# hátrányos helyzetűek, hogy azt nevezhetjük krónikus betegségnek. És arra kérdezünk rá, hogy ezekben a
0167# tapasztalatokban, amiket olyan testvéreink élnek át, akik nagyon sajátosan nehéz helyzetben vannak, hogyan tud
0177# megjelenni az a hit, amiről eddig beszéltünk. És azért vettük elő a krónikus betegeket, mert az egy annyira
0187# kifacsart helyzet, olyan nehéz, hogy ha ott lehetővé válik valamiféle tapasztalás, amit a hit körébe hozhatunk,
0197# akkor ezeknek az embereknek a tapasztalása hiteles. Sokkal mélyebb hitellel bír, mint ha az egészséges ember mondja
0208# azt, hogy az élet szép. Ha a boldog ember, akinek jól megy sora, azt mondja, hogy érdemes élni, akkor ezt
0217# meghallgatjuk, és nincsen súlya. De ha a gyógyíthatatlan beteg mondja azt, hogy élni érdemes, és az élet szép,
0227# és neki van egy ilyen mély tapasztalata, amit nem egyszerűen csak mond, hanem valahogy eljutott ide, és mi pedig
0238# találkozunk vele, és hitelesnek látjuk, akkor ezek a kijelentések, amelyeket tőlük hallunk, mégiscsak valami
0248# nagyon fontosat mondanak nekünk a témánkról. Na, elég már!
0253#
0253# Nézzük, nézzük a pontokat! Gyorsan csak végigmennék.
0258# Eddig arról volt szó, hogy
0260# (1) a megváltoztathatatlanban fölismeri valaki azt, hogy szabad, és mindez tapasztalás-szerű, élmény-szerű;
0270# (2) a magányban, hogy nincsen egyedül;
0274# (3) a tehetetlenségben, hogy oltalom alatt áll,
0278# (4) az értetlenségben, vagyis, hogy nem értem, hogy ez miért is van, vagy miért történt, is lehet értelmes
0288# életet élni;
0289# (5) amikor nincsen meg az élethez minden föltétel, vagy föltétele annak, hogy valami teljesítményt mutassak föl,
0299# akkor is érdemes élni;
0301# (6) gyógyíthatatlanul is van az életnek célja;
0306# (7) betegen is lehet teljes életet élni;
0309# (8) szenvedésben is lehet értékes az élet;
0313# (9) a haldoklónak is van reménye;
0316# (10) az agóniában is van valamiféle lelki béke;
0321# (11) a fájdalmakkal élő ember nyitott tud lenni a végtelenre;
0326# (12) az esendő ember tudja a teremtőjét dicsérni;
0331# (13) aki nem tud mozogni, is tud fejlődni;
0335# (14) a kiszolgáltatott embernek is van méltósága, és
0340# (15) az áldozat is tud áldozatot hozni.
0343#
0343# Ez volt. És akkor nézzük, már csak öt pont van ebből. Tehát a testvéreink tapasztalata.
0351#
0351# 16. A sebzett ember képes kincseket előhozni az életéből, mégpedig nem is akárhonnan, hanem éppen a sebeiből.
0361# Ez egy annyira szép dolog. A keresztény misztika ezt olyan mértékben fejezi ki, hogy enélkül a tapasztalat
0371# nélkül, azt nem tudom, hogy megvan-e bennetek, vagy nincs, vagy megfogalmaztátok-e ezt a tapasztalatot, vagy nem:
0381# amikről a keresztény misztika beszél, az egyszerűen inkább elképesztő, és lehetetlen, mintsem tűnik
0391# valóságosnak, pedig egyszer tapasztalt meg, és tudd meg, mennyire valóságos! Ugye, ez az a kifejezés, amit az
0401# egyik miseimádságunkban mondunk, az egyik prefációban, hogy Jézusnak a sebeiből jöttek létre a szentségek, az
0411# Istennel való találkozás kiemelkedő lehetőségei, hogy mindenki vonzódjék az Üdvözítő föltárt szívéhez.
0420# Mert abból a föltárt szívből – itt az átszúrt szívről beszélünk – az életnek a kiapadhatatlan forrása
0430# fakad. Ugye, ez az egész inkább költészetnek tűnik, ilyen elszállt embereknek a mittudomén-mijének, közben
0439# pedig olyan valóságos… Azt nem kívánom, hogy legyetek sérültek… De, ha már azok vagyunk, akkor azt viszont
0449# nagyon szeretném, hogy pontosan a sérüléseinkből fakadjanak nagyon nagy kincsek!
0457# Na, egy kicsit hadd beszéljek erről! Emlékeszem, ezt is mondtam már. Volt itt Magyarországon már nem tudom, mikor,
0467# a családterápiás világkongresszus. Lehet, hogy ezt tudja valaki. BNI elnökölt. Böszörményi Nagy Iván ott ült,
0477# és mindenki körülvette. Nagyon izgalmas előadások voltak. Többek között volt egy olyan előadás, hogy azt
0487# kutatta egy olasz családterapeuta, hogy a családterapeutáknak mi történt a gyerekkorában. Hogy ki lehet-e mutatni
0497# azt, hogy valami nagyon sajátos életesemények kellenek ahhoz, hogy valaki családterapeutának adja magát. És azt
0507# hiszem, nem kell túl nagy fantázia, hogy nagyon is kiderült az, hogy akik felnőttkorban ilyen őrültségre
0517# vállalkoznak, hogy családoknak a végeláthatatlan szövegeit hallgassák, hogy ezt ilyen empatikusan fejezzem ki, ők
0528# természetesen gyermekkorban, és egyetlen szempontot mondok csak, majdnem mindnyájan túlzott felelősségvállalásra
0538# kényszerültek a saját családjukban, és nem volt számukra megengedve eléggé az, hogy gyerekként gyerekek
0547# lehessenek. Vagyis az, hogy egyáltalán vannak olyanok, akikhez bajban fordulhatunk, az abból fakad, hogy ők
0557# valamikor bajban voltak. És hogy aztán, amit Bagdi Emőkéről hallottam, hogy úgy kezdi a pszichológia szakon, a
0567# Károly Gáspár Egyetemen az első órát a pszichológia szakosokkal – talán van is itt köztetek olyan -, hogy
0577# „hát én pontosan tudom, hogy pszichológia szakra csak dérült ember jön, és hogy az, hogy maguk most itt vannak,
0587# egy nagyon konstruktív kísérlet az öngyógyításra”. Ezt én nem hallottam, csak hallottam. És ez pontosan így
0597# van. De hát erről persze már sok szó esett, hogy normális ember jogász lesz, közgazdász, nem tudom mi, műszaki,
0608# pénzt keres, boldogan él, míg meg nem hal. Ugye, a sérült emberek lesznek segítő foglalkozásúak. Ezt most
0617# nagyon kisarkítva mondom, de sokkal több realitása van, mint ahogy azt esetleg gondolnánk.
0626# Mindenesetre amit most elmo9ndtam, ez rám biztos, hogy érvényes. Ez teljesen biztos. Tehát én dupla
0635# szülősítésen estem át, minden, ami kell. Ami ahhoz vezetett, hogy elég sérül voltam ahhoz, hogy én egyszerűen
0645# csak próbáltam a fölszínen maradni. Ezt nem is akarom szebben mondani. Én küzdöttem a saját életemért. Nem
0655# fizikai értelemben, lelki értelemben. És valami ilyesmi jött ki belőle. Nem vagyok jó fej. Ez nem azért van.
0665# Sérült vagyok. Gyógyulófélben! De sose lesz vége. Viszont van némi hitem, hogy ez nem veszi el az életkedvem.
0675#
0675# 17. A szegény ember is tud másokat gazdagítani.
0679# Az egyik leg-, hogy is mondjam, nekem, legszívbemarkolóbb élmény nekem az, amikor megállok a kereszteződésnél az
0689# autóval, és jön valaki, aki árulja a „Fedél nélkül”-t. És azt mondom neki valamiért, hogy nem tudok adni.
0699# És akkor rám néz, ez már kétszer is előfordult velem, egyébként is mindig udvariasak, mindig. Akárhány éve
0709# tapasztalom ezt, velem még szemétkedni, vagy beszólni, visszaszólni, senki sem szólt vissza. Nem is értem, hogy a
0719# lelki erőt honnan veszik ehhez. Egyszerűen nem is értem. Mindenesetre ablak le, pénz nem ad át, és akkor azt
0729# mondja a hajléktalan: „na nem baj! Azért én elmondok magának egy viccet!”. Ez kétszer is előfordult velem. ÉS
0739# akkor elmond egy viccet, és akkor jó utat. Uh. Na.
0744# A másik. Most egy vallomást fogok tenni. A vallomásnak az első fele nem a vallomás része, csak a kerete. Több,
0754# mint 22 éve nem ettem húst. Kivéve egyszer! Ugyanis Erdélyben voltam, és ott Erdélyországban Gelencén, ami az
0764# utolsó falu – nem kis falu az – ahol még Szent László kori freskó van az Árpád-kori templom falán, onnan
0774# lehet tudni, hogy a történelmi Magyarország határa. Szóval Gelencén befogadott engem egy özvegy asszony. Teljesen
0784# olyan volt, mint a mesében. Ez az özvegy asszony olyan szegény volt. A férje meghalt – hogy egy ismeretbővítő
0794# mondattal folytassuk az előadást. Volt neki két gyereke, akiket, ha akart se nagyon tudott volna élelmezni, meg
0805# ruházni, úgyhogy a két gyereke különböző erdélyi nagy városokban kollégiumban laktak, és ez a néni évente
0814# négyszer küldött nekik cipősdobozban süteményt. Évente négyszer. Tehát ő többet nem tudott. De a süti, az
0824# nem ilyen Eszterházy-torta! Nem. Piskóta, kakaóporral. Ezt, évente négyszer. Ennyi jutott. És amikor én
0834# odamentem, pesti úrfi, akkor ez a néni levágta az egyetlen állatát. Ahogy mondom, az egyetlent. És mire én
0843# odaértem, már föl is volt tálalva. Hát… Vegetarianizmus ide-oda, benyomtam. Egyszerűen nem volt szívem azt
0853# mondani, hogy nem. Egyszerűen nem vitt rá a lélek. És ha már benyomtam azt a husit, - tudom, hogy ezt a
0863# történetet elmondtam már, de akkor is elmondom még egyszer – befektetett az ágyába. De ő nem feküdt be. Én
0873# befeküdtem az ágyába. Egy picike kis háza volt, egy szoba, előtte egy konyha. Franciaágy volt. Én feküdtem az
0883# ágyába, és ő pedig egy hokedlin ült a konyhában, a hátát a konyha falának támasztotta. Így aludt éjszaka.
0892# Így, ahogy mondom, így, így. Én meg a franciaágyban. Könyörögtem neki, hogy nekem van hálózsákom, hát én
0902# nem a franciaágyért jöttem! Nem volt hajlandó. Egyszerűen nem volt hajlandó. És reggel hozta a pálinkát. Akkor
0912# értettem meg, hogy mi az, hogy „pálinkás jó reggelt”! Tehát, hogy se szó, se beszéd, csipás szem, haj így,
0922# angóra… Most már nem csak angóra macska van, most már van angóra tengerimalac!
0929# Hogy az hogy néz ki, tudjátok… Azt is megittam! Ezt azért akartam elmondani, mert amikor aztán pedig elköszöntem
0940# tőle, akkor kinyitotta, volt egy ilyen kétajtós ruhásszekrény, és a ruhásszekrényben ott álltak a férjének a
0949# ruhái. És akkor azt mondta: „Tessék választani!”. Hát ezt már nem… Könnyű volt, mert 30 centivel voltam
0959# nagyobb, mint a férje, tehát, és gondoltam, hogy azért ezt, szóval, hogy mindent nem! És akkor azt mondta:
0969# „Akkor vegyen egy övet!”. Úgyhogy el kellett hoznom a férjének egy övét.
0975# Tehát, hogy egy szegény ember hogyan képes adni, vagy gazdagítani másokat, legmélyebb élményem Erdély.
0985#
0985# 18. Veszteségben lehet hálásnak lenni.
0988# Arra jöttem rá, de nem csak a fejemben, hanem ahogy a tapasztalás előhívtam, hogy a hála mélyebben van, mint a
0999# veszteség.
1000# Pedig az életben van egy pár komoly veszteségünk, beleértve azt, amikor haldoklunk, és éppen az életet
1009# veszítjük el ebben a világban. És hogy még ennél a veszteségnél is mélyebben tud lenni a hála. És eszembe
1019# jutott az édesanyám, akivel megbeszéltük azt – ő rákban halt meg –, hogy ha már morfiumot kell neki adni, ami
1030# többé-kevésbé azt jelenti, hogy gyógyításról már szó nincs, akkor hozzuk őt haza az ikertesómmal. És hogy
1040# ha lehet, szervezzük azt meg, hogy addig az egy hétig, egy hónapig, akármeddig hadd haljon meg otthon. És akkor
1050# megígértük tesómmal, hogy rendicsek. És amikor az első nap mondta az orvos, hogy na, most adtam először
1060# morfiumot, akkor mondtuk neki, hogy akkor mi meg most hazavisszük az anyukánkat. És akkor beraktuk az autóba, vagy
1071# mentővel, már nem is emlékszem, hazavittük őt, és emlékszem, ahogy letettük az ágyra, akkor anyukám elkezdett
1081# sírni, és azt mondta: „Ti olyan jó gyerekek vagytok! Hogy én annyira, annyira boldog vagyok most! Olyan szép az
1092# én életem!” Ezt mondta. Pedig… A hála mélyebben van, mint a veszteség. Mélyebbről tud föltörni. Ha nem
1101# hiszitek, kérdezzétek meg az anyukámat!
1105#
1105# 19. Magunkra hagyva is tudunk közösségben lenni.
1110# Eszembe jut egy kedves ismerősöm. Levágták a lábát. És ahogy levágták a lábát, és én látogattam őt
1119# hétről hétre, akkor egyszer csak kezdtem rajta észrevenni, hogy egy ilyen mély összetartozásról kezd beszélni
1129# azokkal, akiknek szintén levágták a lábát. És azt mondta: „hát ezek az én társaim”. Hogy a beteg ember egy
1139# nagyon mély összetartozást tud átélni más beteg emberekkel. Hogy a haldoklóban is van egy nagyon mély
1149# összetartozás a sorstársaival. Hogy pont, amikor átéljük azt, hogy bizonyos dolgokat egyedül kell csinálni.
1159# Szóval ülhetek én ott a haldokló ágya mellett, ott azért ő azt egyedül csinálja végig. Egyedül. Én csak ott
1169# vagyok mellette, de azért ő azt egyedül csinálja végig. Legalábbis… Na, ezzel akarok valamit mondani. És, hogy
1180# ebben a helyzetben is olyan mély közösséget lehet átélni. Nagyon, nagyon mélyet.
1188# Emlékeztek? Az a néni, akiről beszéltem múlt héten. Azóta már ott van, odafönt. Tudjátok, aki mondta, hogy
1198# „én már, Ferike nem akarok veled beszélgetni. Tudom, hogy a lányom azt akarja, hogy beszélgess velem, de én már
1208# nem akarok”.
1209#
1209# 20. Kilátástalanságban is lehetünk boldogok. Egy kilátástalan helyzet nem teszi lehetetlenné a boldogságnak a
1220# tapasztalatát.
1221# Egy valós történet. 11 éves kisfiú leukémiás. A leukémiának a vége felé jár, és egy viszonylag gyors
1231# lefolyású, egyértelműen lehet tudni, még minden remény ellenére is, hogy néhány hónap. És akkor a kisfiúnak
1241# születésnapja lett. És a kisfiú természetesen kért, mint minden kisfiú, legalábbis egy jó lasztit, meg
1250# legalábbis egy jó kis tortát, a kedvenc tortájával, vagy nem tudom én, ízével, és boldog volt a
1259# születésnapján. És ült a család, és az anyukája pedig sírt. Ó, az utolsó születésnap! Ó, az én fiam, most
1269# boldog! És akkor a kisfiú rákérdezett az anyukájára, hogy „anya, te mit szeretnél? Nem csak én kérhetek
1279# valamit a születésnapomon, én megengedem neked, hogy te is kérj valamit a születésnapomon, mert látom, hogy
1289# sírsz.” Erre azt mondja az anyukája: „Ó-ó. Hát én néhány boldog napot szeretnék.” Ugye, mi ennek az
1299# üzenete, amit az anya nem akart kimondani? Hogy „szeretném, ha meggyógyulnál”. Ugye, „én már csak akkor
1309# tudnék boldog leni, hogy ha te meggyógyulnál”. De hát ezt nem mondta ki, csak úgy kiszaladt a száján: „hát
1319# néhány boldog napot”. És erre a kisfiú a következőt mondja neki: „anya! Én vagyok leukémiás, nem te! Ha én
1329# kibírom, te is.”
1330# A fejvakarás nem tudom, hogy a rádióban hogy hallatszik, most próbálom…
1337#
1337# Most befejeztem ezt a 20 pontot. Így próbáltam leírni ezeket a nagyon mély tapasztalatokat, és most arra
1347# szeretnék rákérdezni, hogy ha valaki átéli ezt a tapasztalatot, és ugye a hátterünk az az, hogy az illető
1357# átmegy a tapasztalati tanulásnak a folyamatán, a hit tapasztalati tanulásának a folyamatán, akkor ez milyen
1367# irányba viszi az ő életét. Ez izgat most, és akkor erről írtam 8 pontot.
1374# A mai alkalomnak asszem ez lesz a zöme.
1378# Mind a 8 pont természetszerűleg paradoxon. Óriási ellentmondás.
1384#
1384# 1. Ez a fajta tapasztalati hit megerősíti a földön be nem teljesülő vágyakat.
1391# Tehát ez a hit megerősít engem azokban a vágyaimban, amelyekről én magam is pontosan tudom, hogy nem fognak
1401# beteljesülni. Paradox módon ezeket mégiscsak megerősíti, és ez a megerősítés nagyon nagy haszonnal jár. Majd
1411# most mindjárt nézzük csak!
1414# Pl. házastársaknál: szeretnélek téged úgy szeretni, ez a legmélyebb vágyam veled kapcsolatban, mint ahogy Jézus
1425# szeret engem. Én nagyon szeretnélek téged önzetlenül igazi mély szeretettel szeretni. Ez a vágyam beteljesedik?
1435# Sajna, nem. Hiába van aranylakodalom, dehogy tudunk mi úgy szeretni, mint! Nem tudunk. És mégis, ez a hit
1445# folyton-folyvást megerősít engem azokban a vágyaimban, amelyek sosem fognak beteljesedni, és miközben ezek a
1455# vágyaim megerősödnek, érdekes módon ennek a hitnek van egy olyan hatása, hogy ebből nem egy keserűség fakad.
1466# „Ó, akkor minek ez a vágyakozás! Milyen reménytelen az egész! Ó, most itt várakozok, és sosem érem el!
1475# Mennyire kilátástalan! Milyen fölösleges! Milyen lehetetlen! Ó, Jézus engem becsapott! Olyan vágyakat ültetett
1486# el bennem, amelyek sosem teljesednek be! Micsoda kitolás!” De hogy ha ezen a tapasztalati alapon vagyunk, ezek a
1496# vágyaink nagyon mélyen megerősödnek. És most az a kérdésem, és persze költői kérdés, elég csacska kérdés,
1506# hogy a házastársunk örül-e annak, hogy egy soha be nem teljesedő vággyal él mellette a házastársa. Hát, ha én
1517# házas lennék, nagyon szeretném, hogy az én házastársam ilyen vágyakkal föl legyen szerelkezve. Nagyon
1526# szeretném.
1527# Van-e bennünk mély vágy? Még talán abban is, aki most itt ül, és azt mondja: „ó ez Isten-téma, engem azért
1537# annyira különösebben nem izgat”. De azért valamennyi vágy csak van bennünk, hogy azért egyszer az Istent
1547# látni! Valamennyi, hát amennyire képesek lennénk, hát azért ne már! Azért, hogy ha ingyen osztogatnának nagy
1558# Isten-tapasztalatot, azért beállnál a sorba! Ó! És közben pedig ez a vágyakozásunk annyira korlátozott módon
1568# teljesedik be, hogy hát az… És mégis ez a vágy a jelen számára, meg az emberi kapcsolatok számára rengeteg
1578# haszonnal jár.
1579# Aztán én ahhoz a mondatoz jutottam, hogy azok a mély vágyaim, amelyek sosem teljesednek be, de még sem kell őket
1590# elvetnem, tesznek igazán emberivé. Hogy talán amikor, nem tudom, elénk állítanak nagy humanistákat, akik tényleg
1601# azok, igazán mélyen emberiek. Talán ez éppen őrájuk is nagyon jellemző. Hogy attól olyan mélyen emberiek, hogy
1611# amikor valaki azt mondja, hogy „ugyan már, ennek a vágynak semmi értelme nincs”, hogy ő akkor sem mond le
1621# erről.
1622# Ez volt tehát az első.
1624# Ez a tapasztalati hit megerősíti a földön be nem teljesülő vágyaim.
1630#
1630# 2. Ez a fajta hit megerősíti az el nem érhető célokat.
1635# Mondjuk, krisztusi embernek lenni. Mondhatom úgy is: keresztény embernek lenni. Tudom, ezt minden évben mondom:
1646# Jézus volt az utolsó keresztény. Hát, mi csak itt… Tehát van egy célunk, amit sosem fog beteljesedni. De ettől
1656# még, hm…
1657# Javára lenni másoknak. Vagy legalábbis javára lenni sokaknak.
1663# Vagy nem szeretném leadni azt a vágyamat, hogy ami itt történik, az mindannyiótoknak a javára legyen. És ne
1673# legyen valakiknek a javára, és másoknak a kárára. Miközben, ha elég becsületes vagyok magammal, azt kell
1683# megállapítanom, hogy az lehetetlen. Hogy egyetlen mondatot is lehessen úgy elmondani, hogy az mindenkinek a javára
1694# legyen, és ne legyen néhányaknak a kárára. Egyszerűen azért, mert ahányan vagyunk, annyi fülünk van. Annyi
1704# előtörténetünk, tapasztalásunk. És én gondolhatom azt, hogy ez egy bombabiztos mondat. Hogy ez egy jó mondat.
1714# Hogy ez most elér téged, és ez most ad valamit. És mindig lesznek olyanok, akikben, mire úgy tudatosul, hogy mit
1725# mondtam, már teljesen más lesz az üzenet, mint amit én gondoltam. Hányszor tapasztaltam ezt meg!
1734# Pl. tegnap is. Tegnap is tartottam felnőtt katekézist odahaza, és akkor elmondtam egy-két mondatomat, és persze
1745# jött valaki, földúlva, magából kikelve, és elmondta, hogy hozzá hogy érkezett meg az üzenet. És akkor hosszú
1755# percekbe került, míg ugyanoda jutott el, mint ahol hittanóra előtt volt. És ugye fogalmam sincs, vasárnap
1765# jártatom a szám, és mentek ki, és lehet, hogy öt ember sokkal rosszabb helyzetben megy ki, mint ahogy megjött! Az
1776# ötöt ilyen optimistán mondom.
1778# Azon jártattam az eszemet ma délután, hogy egyszer megtartanék egy előadást úgy, hogy ugyanazt a témát
1788# négyféleképpen kellene kidolgozni. Először elmondanám mondjuk, a meghittség az Isten-kapcsolatban, azoknak,
1798# akiknek a gyöngéje a fölfedezés. Aztán elmondanám ugyanezt a témát azoknak, akiknek a gyöngéje a gondolkozás,
1809# aztán azoknak, akiknek gyöngéje a döntés, és aztán azoknak, akiknek gyöngéje a cselekvés. Szerintem izgalmas
1819# lenne. Nem? Ugyanazt a témát négyféleképp. Igazából azt kéne minimum, hogy mikor elmondunk egy vasárnapi
1829# beszédet, az négyféleképpen szóljon. Négyféleképpen hangozzék el. Mert hát röhejes, hogy azt mondom:
1838# testvérem, dönteni kell! Mire a döntés-mániás azt mondja: meg vagyok erősítve! Ugye, hogy nem kell annyit
1848# gondolkozni! Hát dönteni kell! És hoz egy újabb tök hülye döntést. Tehát amikor azt mondom, hogy dönteni kell,
1859# azt azoknak mondom, akik nem tudnak dönteni. És amikor azt mondom, hogy „testvérek, azért érdemes leülni
1869# gondolkodni”, az összes ember, aki sosem dönt, csak gondolkodik, azt mondja, hogy „na, azért a Feri atya is…
1879# módjával azokkal a döntésekkel!” Szóval, ha most, ne tudom én, elég ösztönzően néztek rám, akkor
1888# legközelebb csinálok egy ilyet. Hogy egy beszéd négyféleképp. Hát ez lenne a minimum. De akkor már legalább azt
1899# kéne mondani, hogy jó, akkor a négy típusnak mondtuk el ugyanazt négyféleképp. De hát akkor legalább kellene
1909# fiataloknak egy, meg időseknek. Hát ez alaprealitás. Tehát: hagyományos nyelven - mai nyelven. Hol fér ez bele?
1919# Hát így sem bírok tíz percet beszélni? Már nem, hogy sok lenne nekem… 15-16.
1927# Velem szemben van egy óra. Tudtátok? Van, de mikor beszélek, sosem jut eszembe, hogy van.
1935# Na, tehát ezzel azt akartam mondani, hogy totálisan reménytelen elmondani egy vasárnapi beszédet, vagy egy
1945# előadást úgy, hogy az mindenkihez szólhasson. Totálisan reménytelen vállalkozás. Nem is véletlen, nézzétek
1955# meg, milyen sokan kipusztultak innen!
1959# Tehát: el nem érhető célok.
1961# Úgy boldogulni, hogy másoknak ne legyünk kárára, vagy hátrányára. Ez, azt hiszem, hogy elérhetetlen.
1971# Egyszerűen az, hogy mi egy jóléti világban élünk, ez olyan mértékben meghatározza az életünket, hogy szinte
1981# hősies gesztusokra van szükség, hogy akaratlanul is ne zsákmányoljunk ki nagyon sokakat. Azt hiszem, hogy
1991# döbbenetesen érzéketlenek vagyunk. Amikor gyerek voltam, sosem értettem, hogy ugye ez a,
2000# nem tudom én, arisztokrácia, meg a munkásosztály, emlékeztek, ezekkel tömték a fejünket, és hogy az
2009# uralkodó réteg, ahogy a történelemkönyvünkben le volt festve, az uralkodó réteg dőzsölt abból a sok adóból,
2020# amit a szegény jobbágyoktól beszedtek. És akkor arra gondoltam, hogy hogy lehettek ezek az uralkodó rétegek ilyen
2031# érzéketlen bunkók, és az összes gyermeki igazság-érzetem tiltakozott, „és ez hogy lehet?”. És most, hogy
2041# felnőttem, rájöttem, hogy én is az uralkodó réteg tagja vagyok. Hogy itt, ebben az európai jólétben azért
2051# élhetünk olyan jól, amilyen jól, most nekem ne panaszkodjatok!, mert másoknak a vérén, a bőrén élősködünk.
2062# Most a környezetszennyezésről, meg ezekről nem is beszélek.
2068# Azt hiszem, ez elérhetetlen.
2070# Rádióztam. Szoktam, az autóban állandóan. Majdnem. Jaj, valami szóljon, ne legyek egyedül! Na, szóval, talán
2081# húsvétkor volt… Az volt most az utolsó ünnep, ugye? Igen, húsvét volt. Egy bácsit szólaltattak meg, akiről
2091# azt mondja a riporter, hogy „hát kedves Jancsi bácsi, maga akkor ugye egy olyan ezermester-fajta”. Mire Jancsi
2102# bácsi azt mondja: „Nana! Nálunk, akire azt mondják, ezermester, azt gondolják, hogy kókler! Tehát, hogy sok
2113# mindenhez értek, maradjunk ennyiben”, és akkor mondja, hogy… 50 szakmához ért, és jönnek hozzá az emberek a
2123# faluból. És akkor egyszer csak azt mondja a riporter: „Jóska bácsi, igaz az…” Jóska bácsi volt eddig is?...
2134# Mi volt eddig?... Éreztem, hogy valami nem stimmel! „És Jancsi bácsi!” Az féri név… Akkor nagy baj nincs… A
2144# mai délelőtt elkezdtem azon ötletelni, hogy milyen lehetetlen-nevű embereket lehetne kitalálni. Asszem, a
2154# fáradtság. És kitaláltam egy zseniálisat, ezt megosztom veletek. De előtte még egy történet. Hát, az is ilyen
2165# neves… Hogy barátaim vitorláztak, és az első versenyen, amikor sikerült dobogóra állniuk, akkor az egyik
2175# társuk éppen nem volt ott, amikor be kellett diktálni, hogy mik a dobogóra állóknak a nevei, hogy majd bemondják
2186# őket a hangosbeszélőbe. Emlékszel erre, András? És akkor ezek a brigantik a társuknak a nevét úgy mondták be,
2197# hogy Vég Béla. És akkor bemondták, hogy „győztes hajó” mit-tudom-én-mi, „Vég Béla”, és utána azt az
2207# idényt ezzel a névvel kellett futnia… Tehát, hogy van ilyen.
2213# És hát arra gondoltam, hogy… Játszottatok ti olyat fiatal, na jó, gyerekkorotokban, olyat, hogy telefonkönyvet
2223# nézegettétek, hogy milyen nevek? Ú, hát az döbbenetes, döbbenetes! Nagyon érdekes. Ilyenkor kiderül, hogy a mi
2234# nevünk piskóta. Szóval. Hiába vagy Ödön, jól jártál vele.
2240# Szóval. Nekem van egy kedves ismerősöm. Él. Úgy hívják, hogy Kukity. Legkomolyabban. És akkor ültünk egy
2250# csoportban. Ilyen önismereti csoport volt, és akkor azt mondja a csoportvezető, hogy hát mondjuk el, hogy hogy
2261# viszonyulunk a nevünkhöz. Mert ő erre készült. És akkor még nem ismertük egymást. És azt mondta, hogy „igen,
2271# mikor serdülő voltam, azt gondoltam, hogy minden áron megváltoztatom a nevem. És mostanra el tudtam fogadni.”
2282# Na, most mondok egy másik ilyen történetet. Ez is ilyen neves, de ez megtörtént. Azt mondja. Egy party-n három
2293# ember állt, és mutatkoztak be egymásnak. És akkor azt mondja az egyik: Farkas István. Mire a másik: Vadász
2303# József… Megállt a levegő, hogy ez most mi… És erre azt mondja az illető: „De én tényleg Farkas vagyok!”
2313# Hát erre ugye a másik meg azt: „Én meg tényleg Vadász.” Vannak helyzetek, amiből nem lehet jól kijönni.
2323# Na, most akkor eljutottam oda, hogy milyen név jutott eszembe délelőtt. Készültem egy temetésre. Most
2333# képzeljétek el. Valaki bemutatkozna, és azt mondaná: Elhunyt László. Ez jutott eszembe. Hülyeség?... Jaj! Kár
2344# volt elmondani. Meg fogom írni Mr. Bean-nek. Csináljon belőle egy jó jelenetet! Na.
2352# Jaj, az ezermester! Nem mondtam el! De jó, hogy itt vagytok! Jancsi bácsi… Megy, 15 perce hallgatom, hogy mi
2363# mindenhez ért Jancsi bácsi, és akkor azt mondja a riporter: „és igaz az, amit itt mondanak széltében-hosszában,
2374# hogy Jancsi bácsihoz, hogy ha mennek, és nem a saját szakmájában kérnek segítséget, akkor mindenkinek ingyen
2384# dolgozik?” Azt mondja Jancsi bácsi: „hát ez bizony igaz. Volt olyan, december 26-án mentem el mit-tudom-én-kihez
2395# mit-csinálni, pedig hát a család hogy prüszkölt”. És akkor a riporter, hát ezt nem bírta… „de most ez…
2405# tehát akkor… akkor mit kér?” Jó, tehát ingyen, de akkor mit kér?… És akkor Jancsi bácsi megkönyörült,
2415# megkönyörült a riporteren, és azt mondja: „hát, tudja, hogy ha úgy nagyon akarnak nekem valamit adni, akkor azt
2426# szoktam mondani, hogy ha egy másik ember hasonló helyzetben lesz, mint te most, akkor jussak eszedbe. Ez. Ennyit
2437# kérek csak.”
2438#
2438# 3. A hit megerősíti a nem kölcsönös szeretetet, a nem viszonzott szeretetet… Ez így egy buta mondat. Tehát:
2449# megerősít engem a szeretetemben, akkor is, hogy ha az nem kölcsönös. Megerősít engem a szeretetemben, akkor is,
2460# hogy ha azt nem viszonozzák.
2462# Itt nem akarok irreális lenni, ez nem azt jelenti, hogy, nem tudom én, házasodjunk meg egy olyasvalakivel, akinek
2473# pont nem vagyunk az esetei. És utána ezt egy ilyen „hit-témává” emeljük. Tehát azért, egy kis szerelem nem
2484# árt. Jó szokott lenni. Úgyis elmúlik, hát legalább élvezd az elejét.
2491# Emlékeztek, milyen sokat beszéltünk a tárgy-állandóságról. Az képes intimitásra, aki képes a
2500# tárgy-állandóságra. A tárgy-állandóság azt jelenti, hogy a tárgy az a másik, az a Te, hogy akkor is tudlak
2510# Téged szeretni, ha Te épp ebben a pillanatban nem vagy olyan, ahogy én szeretném. Ha Te most nem adod meg nekem azt,
2521# amire most nekem szükségem van, én akkor is tudlak Téged szeretni, nem szűnök meg Téged szeretetre méltónak
2532# látni. Ez a tárgy-állandóság. Erre viszonylag érett személyiségű ember képes csak. Meghittségre csak
2542# viszonylag érett személyiségű ember képes. Ha nincsen tárgy-állandóság, akkor azokban a nehéz helyzetekben,
2552# amikor én azt várom, hogy tőled kapjak valamit, és ez nem érkezik meg, akkor nem leszek képes pozitívan
2562# viszonyulni hozzád. Nincs tárgy-állandóság.
2567# A tárgy-állandóságról egy történetet hadd mondjak el. Volt egy édesapa, egy édesanya, akik elváltak. Volt két
2577# fiúgyerekük, és az édesapa és az édesanya, ahogy elváltak, nem sokkal később az édesanyához új férfi
2587# került. Az édesanya azonban egy állami gondozásban felnőtt valaki volt, és hihetetlenül, hát mondjuk így
2597# finoman, megkeserítette az új férfi életét (is). És amikor a kisebbik fiú fölnőtt, akkor volt már szeme arra,
2608# hogy lássa, hogy itt valami nagyon furcsa dolog van. Tehát, hogy „úgy tűnik nekem, hogy az én nevelőapám jobb
2619# fej, mint az édesanyám. És ahogy nézem őket, kettőjüket, hát azt kell mondanom, hogy az édesanyám egy sokkal
2629# nehezebben kibírható, elviselhető valaki, mint a nevelőapám.+ És akkor odaállt felnőttként a nevelőapja elé,
2640# és azt mondta, hogy mit-tudom-én „Laci/Pisti, hogy bírod te ki az anyám?” És erre ő egyetlen mondatot mondott,
2651# ez a következő volt: „Nem felejtem el, hogy honnan jött.” Hm. És erre a gyerek azt mondta: „köszönöm, ne is
2661# mondjál többet.” Ez a tárgy-állandóság a gyakorlatban. Nem felejtem el, hogy honnan jött. Nem felejtem el, hogy
2672# mit tudom én. Most már nem akarok nagyon gejl lenni… Úgyhogy nem is leszek.
2679# Egy nagyon nagyon jó tanulmánykötet jelent meg az altruizmusról. Így hívják a szeretetet. Az önzetlen
2689# szeretetnek empátiás altruizmus a neve. Hát hogy ez mire jó, nem tudom. Tehát, hogy miért nem jó az „önzetlen
2700# szeretet” kifejezés… Na, mindegy. A könyvnek akkor nem az a címe, hogy Önzetlen szeretet. Rengeteg kutatás van
2711# arra vonatkozóan, hogy az ember, amikor azt gondolja magáról, hogy szeret egy másikat, valójában szereti-e, vagy
2722# nem. És hát ugye nem nagy kaland, kiderült az, hogy gyakran gondoljuk azt, hogy szeretünk valakit, és persze nem is
2733# szeretjük. Azt, hogy nem szeretjük, az egyet jelent azzal, hogy a szeretetünk nem önzetlen, hanem valamilyen olyan
2744# célra irányul, ami nem a másik, és nem a másik java: Pl., klasszikus szokott lenni, ezt csak gyorsan elmondom, hogy
2756# benne legyen a fületekben, hogy negatív érzésektől akarjuk magunkat megkímélni. Főleg a bűntudat ilyen.
2766# Megkérsz engem, hogy segítsek, és valójában nem azért segítek, mert önzetlenül szeretlek, hanem mert pontosan
2776# tudom, hogy ha azt mondom, hogy nem, milyen vacakul fogom érezni magam. Bűntudatom lesz, majd ott hánykolódok, egy
2788# csomó energiámba kerül kimosni magamat a tükör előtt, jaj… Inkább segítek. Nagyon sok úgynevezett szeretet
2798# hátterében egy negatív érzéstől való menekülés áll. Ennek nyilván van egy párja, amikor nem egy negatív
2808# érzéstől szeretném magamat megkímélni, hanem egyszerűen pozitív érzésekhez akarok jutni. Nem Te vagy a
2818# középpontban, hanem az én pozitív érzésem. Nem hiszem, hogy ezt különösen példákkal kellene mondani. Ezt
2828# pontosan tudjuk. Kifejezetten szeretjük azt, ha jó embernek tarthatjuk magunkat, nem? Az egy jó érzés! Úgy
2839# lefeküdni, hogy „ vagyok”! Hát, ahhoz egy ilyen önző szeretetre sokra van szükség.
2847# A harmadik, amit nagyon érdemes tudni. Kiderült az, hogy a legtöbb ember általában csak a hozzá hasonlónak szeret
2858# segíteni. Minél inkább azt gondoljuk valakiről, hogy nem hasonló hozzánk, annál kevésbé segítünk neki. Ennyit
2869# az önzetlen szeretetnek a…
2871# Aztán egy másik, ez a legbrutálisabb: hogy ha valakiről az a hipotézisünk, hogy a saját hibájából került oda,
2882# ahová került, abban a nehéz helyzetbe, és ráadásul ezt azzal tetézi, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy
2892# kijöjjön ebből a nehéz helyzetből, akkor szignifikánsan nincs kedvünk neki segíteni. Ez a két szempont, hogy
2903# azt gondoljuk, a saját hibájából, és még nem is tesz meg mindent, bőven elég ahhoz, hogy kimutathatóan sokkal
2914# kevésbé segítsünk. Ezért járnak pórul a hajléktalanok, az alkoholbetegek. Ezért. Mert az mondjuk: a maga
2924# hibájából került oda, és nem is tesz meg mindent, úgyhogy… Miközben elgondolkodtam azon… ezen… azon, hogy
2934# el sem tudom képzelni, hogy az életünk zömét ne úgy élnénk le, hogy általában a saját hibánkból is
2944# kerülünk nehéz helyzetbe, és természetesen nem teszünk meg mindent, hogy onnan kijöjjünk, legfeljebb ezt
2954# gondoljuk, vagy mondjuk.
2956# Tehát a hit megerősíti azt a szeretetet, amit nem viszonoznak, ami nem válik kölcsönössé.
2965# Utolsó pont ehhez: akkor is nagyon könnyen kilépünk az úgynevezett „szeretet” tetteiből, hogy ha ezt
2975# következmények nélkül megtehetjük. Ha azt gondoljuk, hogy nem tehetjük meg következmények nélkül, akkor
2985# szoktunk inkább maradni, vagy folytatni. De ha azt gondoljuk, hogy nem lesz se ciki, se rossz következmény, se nem
2996# számít bűnnek, se nem kérdeznek rá…
3000#
3000# 4. A hit megerősíti a nem megtérülő, nem visszakapott áldozatokat. Vagyis, hogy tudjunk áldozatot hozni
3010# olyan helyzetekben is, amit sose adnak nekünk vissza, ami a mi életünkben sosem térül meg.
3018# Egy történet-gyűjteményben olvastam egy nagyon szép arab történetet. De nem tudom szépen elmondani. Mert régen
3029# olvastam, és már csak a lényege van meg. Az arab történet így szól, hogy egy öregember az oázisban ülteti a
3040# mit-tudom-én milyen fát - pedig ez lenne a történet lényeg. Komolyan ez lenne, de nem tudom, és nem volt időm
3050# megnézni. Ez a mit-tudom-én milyen fa arról híres, hogy nagyon lassan nő. Mondjuk 20 év, mire megnő, és 30, mire
3062# hozza az első gyümölcsöt. A bácsi 80 éves. És akkor megy hozzá egy fiatal vándor, és azt mondja: „hah,
3072# bátyám! Micsoda esztelenséget csinálsz! Hát ülteteted itt ezt a fát, aminek a lombja alatt te sosem fogsz
3082# hűsölni, és a gyümölcsét sosem fogod fogyasztani. Hát micsoda esztelen dolog ez!” És akkor a bácsi azt
3092# mondja: „Hát lehet, hogy esztelen, de én is szedtem gyümölcsöt olyan fáról, amiről az nem szedett, aki
3102# ültette. Én is hűsöltem olyan fa lombjai alatt, ami alatt sosem hűsölt az, aki azt ültette.” Az a fajta hit,
3113# amiről eddig beszéltünk, megerősít bennünket abban, hogy ilyeneket tudjunk csinálni, és ne gondoljuk azt, hogy
3123# micsoda értelmetlen, fölösleges dolog, ültessen magának!
3129# Van köztetek azért jó néhány, aki már középkorú. Én is. Amikor valaki a személyiség-fejlődésben eljut a
3139# középkorúságra, min. 35 fölött, akkor az életének egy nagy kihívásához is elérkezik, ez pedig az, hogy
3149# tudja-e elkezdeni átadni a stafétabotot. Nem azt mondom, hogy ezt 35 évesen már rögtön csőstül kell csinálni.
3160# Már abból a szempontból, hogy magunkról teljesen megfelejtkezve, de 35 éves kortól kezdünk rájönni, hogy nem mi
3171# vagyunk az ifjú titánok. Ez nekem olyan érdekes. Én azt gondoltam néhány évvel ezelőttig magamról, hogy én egy
3181# fiatal vagyok, és én vagyok az ifjú titán. És rájöttem, hogy már nem én vagyok az. Tehát, hogy van egy csomó
3192# fiatal pap, és én nem vagyok az! Ez nagy megkönnyebbüléssel járt. Komolyan! Rájöttem, hogy hát akkor
3202# pörögjenek a fiatalok! Hát én nem pörgök, én már középkorú vagyok… Tehát, hogy nekem nem kell már úgy
3212# élni, mint ha fiatal lennék! Nem, éljél úgy, mint egy középkorú! És hogy ebből az is adódik, hogy egyszer
3222# csak fölhív a papnevelő intézet rektora, hogy „Feri”… Nem így hívott föl, csak… Mert ő normális, velem
3232# ellentétben… Azt mondja: „Feri, küldhetek-e hozzád papnövendékeket? Hogy hát ott te egy kicsit képezgesd
3242# őket.” „Hozzám?” Ó! És akkor egyszer csak világosság gyúlt bennem, hogy milyen iszonyú jó dolog, hogy
3252# mondjuk 40 évesen lehet menedzselni másokat. Hogy ez tök jó dolog! Hogy eddig milyen jó volt nekem az, hogy engem
3263# mások menedzseltek. Tényleg, tényleg, nagyon sokan segítettek nekem, bátorítottak, miegymás. De hogy már nem én
3274# vagyok az ifjú titán, ne engem menedzseljenek, hanem most már én vegyem észre, hogy nekem kell másokat. Hm.
3285#
3285# 5. A hit megerősít bennünket a nem igazolt, nem igazolódott igazságban, igazságra törekvésben. Tehát hogy nem
3295# azért vagyunk igazak, mert valaki tapsol neki. Nem azért vagyunk, vagy próbálunk igazak lenni, mert azt valaki majd
3307# fölírja egy márványtáblára. Döbbenetesnek tartom azt, hogy a diktatúra alatt hány, és hány millió embernek
3317# döbbenetes igazságtalanságairól sosem esik szó. Egyszerűen ez… szóval… Elképzelhetetlen, hogy embereknek
3327# micsoda igazságtalanságban kellett megmaradnia valamennyire igaznak. És hogy úgy átléptünk ezen, ez döbbenetes
3338# számomra. Nem, azt hiszem, hogy ezen tilos átlépni. De nem azért, mert hogy őket rehabilitálni kell, vagy mert
3349# igazolni kell, hanem egyszerűen magunk miatt. Hogy lássuk azt, hogy voltak emberek, akik nem várták azt, hogy éket
3360# igazolja a történelem. És, hogy nem beleződtek ki az igazságra való törekvésükben, bár semmi esélyt nem
3370# láttak arra, hogy őket valaha is, bárki is igazolni fogja. Hamvas Béla ezt olyan gyönyörűen mondja: „ha az
3381# igazság elhagy engem, az az ő dolga, én az igazságot el nem hagyom, mert az meg az én dolgom”. Szóval valami
3391# óriási névtelen kincsesbányája van a mi nemzetünknek. Ahogy emberek az igazságért mi mindent megtettek, és még
3402# csak a nevüket sem tudjuk.
3405# Mikor volt most ez az ’56 előtti néhány hét. Hallgattátok a rádióban? Annyira szívszorongató volt, ahogy
3415# 8-10mondatban sorsokat elmondtak. Melyik rádió volt az? Infó Rádió. Nem tudom, hogy lehet-e ilyet csinálni. Miért
3426# ne lehetne! Ha ilyen jó fejek! Szóval, ha ezt hallottátok, én ahogy ezt hallottam mindig, hogy „itt volt, ezt
3437# csinálta”, öt mondat, kivégezték 28 évesen. És kint sütött a nap… Nagyon… Aki ezt kitalálta, nagyon
3446# köszönöm neki.
3448# ’56, milyen érdekes, pont egy ’56-os történetet írtam ide. Mikor én a központi szemináriumnak a
3457# papnövendéke voltam, akkor döbbentem arra rá, hogy volt egy papi per ’57-ben, amit csak azért nem neveztek papi
3468# pernek, mert hozzácsaptak egyetlen laikust, egy civilt, hogy nyugat felé azt lehessen mondani, hogy ’56 után a
3479# megtorlásban nem volt papi per. Volt gógyi! Tehát 18 vagy 19 embert ítéltek el, egy volt civil, és 19 klerikus,
3490# vagy 18. Tehát nem papi per. És ülték le a maguk éveit, voltak többen, akik az általános amnesztiával
3500# szabadultak. És mikor rájöttem, hogy te jó ég, én egy olyan szemináriumba járok, ahol előttem csak néhány
3510# évtizeddel ilyen jó emberek voltak, hát ezek közül csak egyetlen egy halt meg, mikor én oda jártam 15 évvel
3521# ezelőtt. És akkor fogtam a magnómat, és elindultam ezekkel az emberekkel beszélgetni. Gyűjtöttem kb. 7 óra
3531# anyagot. És az egyikük, mondom is a nevét! Úgy hívják, hogy Zöldi Sándor. Hogy tudjátok! Leültem vele
3541# beszélgetni, azt hiszem Vecsésen volt plébános, vagy talán Üllőn, vagy nem tudom, és akkor azt mondja: „Feri,
3552# 17 és alatt 18 helyre disponáltak. Vagyis az első 17 év papság alatt, nem vitték börtönbe, nem verték meg, csak
3563# átlagban 11 hónap 20 naponként elküldték egy következő helyre. 18-szor 17 év alatt. És lehetett mondani, hogy
3573# „mi a papságot nem bántjuk”. Milyen élet ez?... Leülte a 3 évét. Mert bement a börtönbe, és fogta a
3583# forradalmároknak, meg az ÁVÓ-soknak is a kezét. Komolyan, azt mondta, „nekem mindegy, beteg-beteg. Nem én vagyok
3594# a Jóisten, hogy igazságot tegyek”. Kapott érte három évet, hogy ült a börtönben a betegek ágyánál. Ezért
3604# három évet akasztottak neki. És utána 17 év alatt 18 hely. És sose hallottunk róla. És nekem is csak azért
3615# mondta el, mert rákérdeztem. Tuti, hogy ott nem tudták, akiknek a papja volt…
3622#
3622# 6. Megerősít bennünket a nem kikényszeríthető megbocsátásban.
3628# Hm. Természetesen azért mondom ezt, mert néha szeretnénk a megbocsátást kikényszeríteni, de a megbocsátás csak
3639# szabadon történhet meg. Az előítéletességünkről mondanék egy fölismerésemet.
3646# Ugye, olyan szépen megtanultuk azt, talán mindnyájan, ha nem tanultuk meg, akkor is rájöttünk, hogy egy bűnös
3657# emberben is vannak értékek. Ugye, ezt nagyon, ezt a kisgyereknek is mondjuk: „igen, tudod, igen, ő is bűnös, de
3668# nagyon értékes még, attól, hogy bűnös, még értékes.” És egyetlen egy lépést pedig nagyon nehezen teszünk
3678# meg, pedig ugyanez a kijelentés. Ez pedig így hangzik: egy bűnös viszonyban is vannak értékek. Mi a különbség?
3689# Semmi. De azért, mer rátaláltunk erre a „bűnös emberben is vannak értékek”… Ó! És egyetlen lépéssel
3699# odább ezt a mondatot nem merjük a szánkra venni. Hogy egy bűnös viszonyban is vannak értékek. Hú! Hú! Feri
3709# atya!... Én nem látok érdemi különbséget a kettő között. Ahogy az a mondat, hogy „egy bűnös emberben is
3719# vannak értékek”, egy picit sem erősíti meg senkinek sem a gondolatát abban, hogy „hajrá a bűn frontján”…
3730# Ki mondja ezt? Azért, mert merem kimondani azt, hogy „egy bűnös viszonyban is vannak értékek”, mondom én azt,
3740# hogy „hajrá! Húzzunk bele!”… Én nem mondom… Hú, azért kíváncsi lennék, most mi van veletek… Na, majd
3750# következő alkalommal fél ház lesz. Akkor majd rájövök, hogy hogy értettétek… Ugye értitek? Dehogy adom a
3760# lovat a házasságtörés alá! Na, jó…
3764#
3764# 7. A hit megerősít bennünket a másik magatartásától nem függő cselekvésben.
3771# Amit mondok, megtörtént. 5 éves kislány játszik a 3 éves kislánnyal. És a 3 éves kislány elkezdte püfölni az
3782# ötévest. És az 5 éves kislány így kihúzza magát,és azt mondja: „ha te nem szeretsz,én akkor is szeretlek
3792# téged”. 5 éves volt!... Azóta már nem ilyen…
3796#
3796# 8. A hit megerősít engem az erőmet fölülmúló feladatok vállalásában.
3803# Na, ezt szokták aztán igazán esztelenségnek tartani! Hát hogy vállalhat valaki olyat, ami fölülmúlja az
3813# erejét! A házasságról kerek-perec azt mondom, hogy fölülmúlja az emberi erőket. Kerek perec. Én, én… Plusz a
3824# papság. De az nektek kevésbé izgalmas. Tehát én a házasságról állítom ezt, mert talán annak van valami
3834# jelentése. Dehogyis mondok olyat, hogy „ha egy kicsit összeszednéd magad, megráznád magad”. Hát én ilyen soha
3844# nem mondanék! Egy jegyespárnak én még olyan nem mondtam, hogy „de, hogy ne menne a ti erőtökből, annyira
3855# zseniálisak vagytok, még ilyen párt nem is láttam, kicsit eresszetek is ki, nyugodtan”. Hát eleve tudom, hogy a
3865# saját erejükből nem megy, ha nem múlják fölül magukat újból és újból az Isten irányába, az nekik nem megy.
3876# Az egy másik kérdés, hogy természetesen nem keresztény emberek is fölül tudják múlni magukat az Isten
3886# irányába. Hát miért ne tudnák fölülmúlni magukat! És lehet, hogy közben azt mondják, hogy nincs is Isten.
3896# Hát mondják, ha ehhez van gusztusuk! Hát engem nem zavar. Attól én még nagyon, látom őket, és tetszik, amit
3907# csinálnak.
3908#
3908# Záró néhány mondat. Ez akkor azt jelenti, hogy a hit megerősít minket abban, hogy jövőre irányult életet
3918# merjünk élni. Hogy képesek legyünk valóban reális tapasztalatokból kiindulva jövőre irányuló életet élni,
3928# ami azt jelenti, hogy, egy ilyen értelemben a jövőre irányuló életben a következmény a jelenre nézve azt, hogy
3939# a jelenben merek élni. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőbe tántorgok a fantáziámmal, hanem hogy itt és most merek
3950# átélni bármit, merek áldozatot hozni, mit tudom én, tehát a jelenre van ennek óriási következménye, miközben
3961# megtanulom a múltat becsülni, és tisztelni. Ennek a fajta hitnek ez a következménye: merek jövőre irányított
3971# életet élni, az azt jelenti, hogy a jelenben tudok lenni, nagyon valóságosan, és megtanulom a múltat becsülni,
3982# és tisztelni.
3983# És, tudjátok… Szombaton eskettem. Fiatal pár. És egyszer csak úgy szíven ütött az, hogy micsoda mélységes
3994# jövőbe vetett bizalom kell ahhoz, hogy valaki megházasodjon! Egy jövőre irányuló szemléletmód kell ahhoz, hogy
4004# valaki megházasodjon! És aztán vasárnap kereszteltem, és akkor azt gondoltam: ó! micsoda jövőre irányított
4015# szemléletmód kell ahhoz, hogy valaki gyereket vállaljon! Hogy a kortüneteink valamiképpen arról szólnak, hogy
4025# elvesztettük a hitet, ennek következménye, hogy nem tudunk a jövőre irányuló életet élni, ami katasztrofális
4036# következményekkel van a jelenre nézve. Mert akkor a jelent megpróbáljuk kizsákmányolni. Ugye, akkor a „carpe
4047# diem” rossz értelemben azt jelenti, hogy nincs jövő, bizonytalan, megragadhatatlan, áldozatot nem érdemes hozni
4058# semmit, mert nincsen jövő, nem látjuk, nincs benne biztos talajunk, ezért aztán… nem akarok most ilyen
4068# szidalmazó kurzust tartani… És mi lesz ennek a következménye? Ha már ott láttam az aranyos házasokat? Meg az
4078# aranyos pici babát? Olyan kisbaba volt! Hát amit rajzolnak a gyerekek! Kör alakú fej, és ilyen nagy, kör alakú
4089# szemek! Hát olyan édi volt! Eszméletlen aranyosan nézett ki! És akkor ara gondoltam, hogy ó, milyen érdekes! Hogy
4100# ki az, akinek vannak ünnepei? Hát ünnepelni az tud, aki a hite révén tudott bízni, és a bizalomban
4110# elköteleződni, a jövő felé nyitott életet él, ennek mi a következménye? Pl. hogy megházasodik. Van házassági
4120# évforduló… Vállal gyereket. Van szülinap… Megkeresztelteti. Van névnap… Amikor valaki elköteleződik
4130# valóban mondjuk a saját nemzete iránt, akkor lesznek nemzeti ünnepei. Ha valaki azt gondolja, hogy „hát, ez már
4141# leketyegett, magyar, magyar… ugyan már…”, akkor egyszer csak kiürülnek az ünnepek. Nem lehetséges az, hogy az
4152# ünnepeknek az értékvesztése összefüggésben van mindazzal, amiről beszéltünk? Ha nem tudunk jövőre nyitottak
4162# lenni, és a jelenben elköteleződni, mert azért merünk elköteleződni, mert nyitottak vagyunk a jövőre, mert a
4173# hitünk megerősít bennünket abban a 8 dologban minimum, akkor eltűnnek az ünnepek. Nincs házassági évforduló,
4183# születésnap, névnap, nincsenek nemzeti ünnepek… Mi szokott még lenni? Milyen ünnep?... Nem tudom… Tessék?...
4194# Mi?... Egyházi ünnepek??... Majd ezt meséljétek el… Nem vagyok képben. Na, jó.
4202#
4202# Én azt hiszem, hogy befejezem. Következő alkalommal ezt az egész témát lezárjuk fontos következtetéseket
4212# szeretnék levonni, és a következő alkalomra, ha van kedvetek, hozzatok magatokkal kis cetliket, és írjatok
4222# mindenféle genyó kérdéseket. És akkor az utolsó alkalom meg erről fog szólni.
4230# Május 31-én 7 órakor lesz az utolsó HÁLÓ klub, az ateistáknak.
4238# Van-e hirdetés?