Hanganyagok‎ > ‎2007-2008‎ > ‎

2008.02.12

 Isten hozott benneteket, szervusztok!

0003# Alázatra fog nevelni a mai alkalom; nincs túl sok mozgásterem. Majd akkor itt rohangászok középen. Nagyon
0012# köszöntlek titeket!
0014# Az önbecsülés építőköveiről beszélünk, mégpedig nem a saját okosságunkat ragozzuk itt a végtelenségig,
0022# hanem Virginia Satirnak a műveit és szemléletmódját használjuk kiindulópontként. S ami nagyon fontos, hogy az
0032# önbecsülés alapjairól vallott nézeteit olyan mondatokban igyekeztem megfogalmazni, hogy azok ne egyszerűen csak
0042# roppant egyoldalú kijelentésként hangozzanak, hanem mindig legyen bennük némi dinamika, és kifejezzék azt, hogy
0051# Satir asszony mennyire mellérendelő módon gondolkodott (és bánt értékekkel). És persze ez komoly
0060# feszültségeket, ellentéteket, ellentmondásokat, néha paradoxonokat, dilemmákat is hozhat. Aztán, ami nagyon
0069# fontos volt még kiindulópontként, az az, hogy az önbecsülésnek egyáltalán nem adunk (egyoldalúan) individuális
0079# jelentést. Tehát Satir asszony nyomán nem gondoljuk azt, hogy az önbecsülés az valami olyasmi lenne, ami másokkal
0088# szemben tudna az emberben megerősödni és kifejlődni. Vagy, hogy állandóan valamiféle versengés vagy harc, vagy a
0098# mások leigázása révén érezhetném magamat erősnek, jónak, értékesnek... Az önbecsülés egyszerre tartalmazza
0107# az individualizációnak és a szocializációnak az értékeit.
0112# Gyors ismétlés:
0114# 1. Értékes vagyok, számítok és a világ jobbá válik általam, miközben képes vagyok meglátni a hibáimat és
0123# gyöngéimet.
0124# 2. Bízom saját alkalmasságomban; de tudom, hogy másokra is szükségem van az élethez.
0131# 3. Tudok segítséget kérni, miközben bízom a döntéseimben. A mondatok első és második része fölcserélhető,
0140# tehát úgy is mondhatjuk: bízom a döntéseimben, de tudok segítséget is kérni.
0147# 4. Becsülöm a saját értékeimet, ugyanakkor tisztelem a másokét. (Tisztelem mások értékeit, de a sajátjaimat
0156# is értékelem.)
0157# 5. Nem korlátozom az érzelmeinket szabályokkal, de tudom: nem kell az érzéseim szerint cselekedni.
0166# Itt hadd erősítsek meg valamit, amiről egyáltalán nem ejtettem szót. Milyen érdekes, hogy Satir asszony is meg mi
0176# is mennyit hangsúlyoztuk az értelmeket, érzéseket, hogy a hitelességhez mennyire fontos, hogy az önazonosságom
0185# meg tudjon születni; az önazonosságomnak része az, hogy most ezt érzem meg azt érzem, ez van bennem és az... És
0195# közben pedig Satir asszony [már-már nem is értek vele egyet! olyan mértékben] azt hangsúlyozza, hogy a
0204# döntéseinket nem az érzelmeink alapján hozzuk meg. Tehát, hogy milyen fontos hangsúlyozni az érzelmeinket, de
0214# szó sincs róla, hogy kiszolgáltatnánk magunkat nekik, és az érzelmeink döntenének helyettünk. Ennél ő sokkal
0223# inkább gondolta, hogy szabadok vagyunk. Szabadok vagyunk, de nagyon tekintetbe vesszük az érzéseinket. Sőt: mert
0233# nagyon tekintetbe vesszük az érzéseinket, vagyunk igazán szabadok. Mert nem harcolunk ellenük, nem szégyelljük
0242# őket, nem letagadjuk őket, hanem szembenézünk velük, kézbe fogjuk őket és eldöntjük, hogy jól befogjuk a
0251# szán elé vagy nem fogjuk be a szán elé! És ha befogtuk (mondjuk a haragot) a szán elé, akkor milyen irányba fog
0261# menni az a szán? Na jó. Tehát ez nagyon fontos. Ezzel ellentétes az, amit olyan gyakran látok, főőőleg
0270# kultúrkeresztény körökben. Jaj, de szeretem ezeket a köröket! Itt belül is van egy pár, koncentrikus.
0279# Kultúrkeresztény körökben természetesen az érzések és az érzelmek... achhhh! Közben pedig ezek az érzések
0288# és érzelmek totál uralkodnak rajtunk, mert nincsenek kézbe véve! Mi szokott ilyenkor történni? Az, hogy a nem
0297# tudatosított érzelmeink alapján elkezdjük a döntéseinket meghozni; azonban érezzük, hogy kilóg a lóláb.
0306# Ezért mindig valamilyen ideológiai támaszt keresünk ahhoz, hogy az miért úgy helyes? Egy kultúrkeresztény
0316# azonban ezzel nem elégszik meg! Bár az érzelmei diktálnak (aminek nincsen eléggé tudatában), azt keresi, hogy az
0325# ideológiai támasz egyedüli helyességét hogyan tudná bebizonyítani mások számára is? Áááh! Ez szerintem...
0335# hát... mindenki találjon ki egy jelzőt. Mit gondol erről? Hogy ez számára felháborító vagy gusztustalan,
0344# undorító vagy elkeserítő, elszomorító vagy lehangoló, depresszívvé tevő vagy dühítő... Tudjátok, ezt most
0353# azért mondtam (ez egy jó játék)... Gyakran, mikor... (milyen szabad vagyok itt?). Megkérdezzük: „Te, hogy érzed
0362# most magad? Milyen érzés van most benned?” „Jól érzem magam!” – az nem egy érzés! Hogy „jól” érzem
0371# magam... Az annak az értésnek egy tulajdonsága vagy minősége, ezt én értem, de mi az érzés? Annyira esetlenek
0381# tudunk ebben lenni, hogy nincsenek is meg a szavaink! Ez hogyan lehetséges?! Annyira gyönyörű szavaink vannak az
0390# érzések kifejezésére... Csodaszép szavak! Ha meg nincsenek szavak, mondjunk hasonlatokat! „Úgy érzem magam,
0400# mint...” – Ez nagyon jó! Ebben olyan változatosságot érhetünk el... A múltkor kérdeztem egy csoportban:
0409# „Hogy érzed magad?” – azt mondta: „Úgy érzem magam, mint amikor negyven fokos hőségben ráfekszem az
0417# aszfaltra ÉS az úthenger átmegy rajtam.” – Ez az érzés megvan nem? Hát nem kell, hogy egy szóban mondd meg!
0427# Mondasz egy képet, és rögtön tudom, hogy nagyjából mit élhetsz át! Mondjunk hasonlatokat, képeket; az bőven
0436# jó! Hát az, hogy „jól”... ennek van egy párja is: „rosszul”. Hagyjuk az ideologizálást.
0444# 6. Tudunk és merünk dönteni, de tekintetbe vesszük a másikat és a kontextust is.
0451# És itt egyvalamit még hadd tegyek hozzá. Beszéltünk arról, hogy egy szentségi házasságnak kifejezetten alapja a
0462# Feromon – erről ugye beszéltünk. Tehát Feromon nélkül a szentségi házasság labilis talajon áll. S hogy
0472# ezentúl még hangsúlyozhatjuk azt, hogy a tudatalattival valamiféle barátkozós viszony azért nem árt, ha
0483# kialakul. Mert a tudatalatti olyan fontos dolgokat tud nekünk közölni, mondani, ami itt a fejünkben a napfényen
0494# még nincsen, nem érhető el. Például az álmaink, az elszólásaink. Az elszólásaink nem hülyeségek! Á, végre
0504# valami följött!! Az elszólások nagyon jók! Nem kell hozzá lefeküdni aludni. Időtakarékos. Az álom egy kicsit
0515# macerásabb. Mert el kell hozzá aludni, álom fázis, fölébredni, visszaemlékezni...
0523# Szabad asszociációk! Nagyon jók! Amikor megkérdezed: na, erről mi az, ami rögtön eszembe jut? Háá! Olyan
0533# világok tárulnak föl! Hogy miért pont az jut erről eszembe, hogy... Ó, ott a tudatalatti máris egy
0543# kincsesbányát tárt föl nekünk! Tehát: jó, ha valamiféle kapcsolatot ápolok a tudattalan világommal. Azért,
0553# mert éppenséggel (ha a személyiségemet nézem) durva közelítéssel a kilenctized részemről van szó. Tehát
0563# lehet az egytized résszel (ami itt a felszínen van) nem tudom, mit kezdeni, és a kilenctized résszel mi a csuda
0574# van?! Nem álmodtam túl kellemeset ma. Képzeljétek el, autót vezettem, és ahogy vezettem, vezettem, egyszer csak
0585# hirtelen már nem én vezettem az autót, hanem hátul ültem, és a sofőr elaludt a volánnál. (Helló.) És közben
0596# pedig beestünk a vízbe. Öten ültünk az autóban (tehát én meg négy lélekrészem), de nem én ültem a
0606# kormánynál. S próbáltam fölkelteni a sofőrt. Hogy „Ébredj már, ébredj már, meg fogunk fulladni, már megy
0616# lefelé az autó...” – és nem ébredt föl. Áááh. Komoly üzenet! S akkor úgy döntöttem, hogy muszáj
0625# megmenekülnünk, és akkor – a „megfelelő eljárást követtem”. Tudjátok, mi a megfelelő eljárás, ha
0635# beleestek autóval a vízbe? Először is (ezt főleg a hölgyeknek mondom, mert némi előtanulmányokat igényel)
0645# tudni kell, hogy hol van a motor. Legkomolyabban! Lehet, hogy ezen múlik az életed húsz év múlva! És én most
0656# elmondom! Háhh! Tehát: azért fontos, hogy tudd, hogy hol van a motor, mert ha egy bogárhátú Volkswagent hajtasz,
0667# hiába van elöl egy ilyen nagyon szép izé – nem ott van! Hátul, ahol nem is sejtenéd! Ha pedig egy Ferrarit
0677# vezetsz, akkor is hiába nyitogatod elöl azt a kis izét – mert az meg középmotoros! Vagy nem, de most mondjuk
0688# így. Egy rendes Ferrari középmotoros. Azért fontos, hogy tudjuk, hogy a motor elöl van vagy hátul, mert amikor
0699# bepottyanunk a vízbe, akkor a kocsinak az a része fog a víz felé hatolni, ahol a motor van. Kivéve, hogyha bankot
0710# raboltál és aranyak vannak a csomagtartóban. Akkor lehet, hogy valami egyensúly alakul ki, és prityyprütty, így
0721# fogtok lemerülni. Hol a motor – ez nagyon fontos. Ugyanis: ahol a motor, ott fogy el a levegő (mert az kerül
0732# először a vízbe). Ezért aztán a bölcs abba az irányba menekül, ahol a legtovább megmarad a levegő. Ott
0742# teleszívja magát a friss éltető oxigénnel. S amikor az autó már elmerül... csakhogy ma már nem így működnek
0752# az autók ablakai! Motoros ablakemelő! Működni fog neked a motoros ablakemelő? Nem, nem, nem! Kedves hölgyek!
0763# Emiatt az autóban valamilyen nehéz tárgyat kell elhelyezni. Ilyen esetekre. Ugyanis, ha a lábaddal nem tudod
0774# betörni az ablaküveget, kénytelen vagy azzal a nehéz tárggyal.
0780# Háá, Tibor! Porig aláztál! Az hangzott el, hogy ilyen esetben ki kell törni az üveget, és nem betörni. Teljesen
0791# igaz. Tehát, miután ezen túl vagyunk... De jó, hogy ezt csak az álmomban kellett megvalósítani! Sikerült
0801# kitörnöm az ablaküveget, kimásztam, fölúsztam, majd eldöntöttem, hogy megmentek még egy-két embert, aki az
0812# autóban rekedt. És ahogy kezdtem lemenni, láttam, hogy ők is túlélték. Így ébredtem föl: mind az öten
0822# túléltük. Akkor derült ki, hogy tulajdonképpen egy úszómedencébe estünk, és a partról nagyon csodálkozva
0832# néztek bennünket. Ezt álmodtam éjszaka. És úgy döntöttem, hogy az egyensúlyom olyan 80%-osnak mondható a mai
0843# nap. Mert minden lélekrészem túlélte. Tehát szabad a mai nap is nem különösebben aggódnom.
0852# 7. Néha teljesen kimerülünk és tehetetlennek érezzük magunkat. De tudjuk, hogy ezek átmeneti krízisek.
0862# Olyan nagy dolog az, amikor az életünkben már van egy nagy krízis – kettő, három, négy. S a negyediknél,
0872# amikor azt mondod, hogy ebbe bele fogok dögleni, hogy végem van, hogy tönkrement a világ, akkor itt valami hátul
0883# megszólal, hogy „Emlékszel? Már háromszor túlélted. Nyugodtan belehalhatsz most, széteshetsz, tönkremehetsz;
0894# van folytatás.” Ha nagyon sérültek vagyunk, akkor az a baj, hogy amikor tizenötödször is úgy gondoljuk, hogy
0904# szétmegy a világ, akkor azt tizenötödször is elhisszük, hogy így van. Ez a nehéz! Hogy képtelenek vagyunk egy
0915# minimális reflexióra. Hogy tudom: most azt élem meg, hogy végem van, hogy nem tudok élni, hogy képtelen vagyok
0926# újrakezdeni. De tudom, hogy (bár most ezt élem meg, de) egy év múlva tudni fogom, hogy ez egy krízis volt. Óhhh!
0937# De jó lenne ezt már most tudatosítani! De ehhez érdemes egy-két krízist átszenvedni. Nem kívánom – de úgyis
0948# jön!
0948# 8. Belátom, ha hibáztam, de arra használom, hogy tanuljak belőle.
0955# Emlékeztek, a kulcsszavunk az volt, hogy az önbecsülés a realitás talaján nő föl. Tehát szó sincs egy olyan
0965# önbecsülésről, ami az énünk fölpumpálásával történne. Nem nagyképűsködésről van szó, hanem a
0974# realitás talaján kifejlődő önbecsülésről. Vagyis hogy tudom, hogy milyen szilárdak az önbecsülésem alapjai.
0985# Hááát... Neked szilárd? A Szilárd nevű hallgatókon kívül kérdezem, hogy neked az is szilárd? Vagy ez is
0995# szilárd? Ez egy nagy kérdés. Virginia Satir élete végére eljutott oda, hogy az önbecsülésnek spirituális
1005# alapjai vannak. Teljesen joggal jutott el ide. Ugyanis, ha az önbecsülésnek nincsenek kikezdhetetlen spirituális
1016# alapjai, akkor nincsenek kikezdhetetlen alapjai. Ezt gondolom. És ebből a szempontból a katolikus Anyaszentegyház
1028# szemléletmódja úgy, ahogy van, zseniális. Mert az, hogy az ember érték és értékes, a katolikus Egyház
1038# szemléletmódjában nem kapcsolódik semmilyen föltételhez. És ez nagyon jó! Hogy az ember életének van értelme,
1048# ez a katolikus Egyház szemléletmódjában nem kapcsolódik semmilyen föltételhez. Hogy az embert az Isten szereti,
1059# ez a katolikus Egyház szemléletmódjában semmilyen föltételhez nem kapcsolódik. Az, hogy az ember és az ő élete
1070# érték, ez semmilyen föltételhez nem kapcsolódik. Ezt nevezem én spirituális alapnak. Mert ez azt jelenti, hogy
1081# akármit is teszek, akármi is történik velem, akármilyen hátrányos helyzettel születek, akármilyen bűnt
1091# követek el, akármennyire megromlik az egészségem, akármennyire a képességeim töredékét vagyok csak képes
1102# használni, ezek az értékek akkor is állandóak és biztosak. Semmilyen föltételhez nem kapcsolódik – hanem
1112# vannak. Ebből a szempontból kifejezetten a legjobb helyen vagyok. A legjobb helyen! Dehogy megyek odébb! Ez egy
1123# annyira jó talaj! Azt kívánom nektek, hogy ti is álljatok ezen. Azt, hogy ezt ti is a katolikus Egyházon keresztül
1134# kapjátok-e vagy nem, az legyen a ti gusztusotok szerint! De ezt a talajt kívánom nektek. Mindegy, hogy hogy juttok el
1146# oda. De ezt nagyon!
1148# Nem is tudom, hogy hogy... Ezért nem pártolom a (nem értékrelativizmust, hanem) az „érték-labilizmust”! Ezt
1158# most találtam ki. Milyen jó szó! Ebben élünk! Érték-labilizmusban! Jegyesekkel mindig foglalkozunk ezzel, hogy
1169# van-e az életünkben értéksorrend? Szerintem jó, hogyha az ember életében van értéksorrend. És jó, hogyha
1179# ennek az értéksorrendnek az alapja biztos. Szerintem ez nagyon hasznos! És érdemes is tisztázni! Hogy az ember
1190# életének az értéksorrendjének mi az alapja, és hogy ez mennyire biztos? Hát... Sose felejtem el. Egyszer
1200# beszélgettem egy jegyespárral. Akkor még nem csoportban csináltuk a fölkészülést. Kérdeztem tőlük, hogy
1211# megvan-e az a biztos alapjuk a házasságukhoz, hogy a házasságukat olyan értéknek tartsák, amit egy életre
1221# szólóan akarnak megvalósítani? S akkor a leendő feleség: „???” – a leendő férj: „háááát”.
1230# Kérdeztem, hogy mi a baj? „Háááát – a pap előtt mondhatom?” – kérdezte. „Hát hadd szóljon!!” S
1239# akkor azt mondja: „Tudod, ha az én feleségem öt év múlva húsz kilóval nehezebb lesz, akkor nekem nem fog
1249# fölállni a farkam, és én úgy nem akarok vele élni!”
1255# Ühümm! Ez komoly téma! Ezt ne kicsinyeljük le. Kifejezetten neki kellett állni ezzel foglalkozni. Ez mit jelent az
1268# én szótáramban (a mi összefüggésünkben)? Hogy nincsen biztos alap! Tehát itt a nőnek az alakja a biztos talaja
1280# a kapcsolatuknak! Arra az 58 kilóra kívánta építeni ez a férfi a kapcsoaltukat. Lehet – de kicsit ingoványos.
1293# Ez véresen komoly volt! Legvéresebben komoly! Ez alatt azt értem, hogy van-e olyan talaj, amire ezt föl lehet
1306# építeni, vagy nincsen? És számomra – na jó. Értitek ezt már úgyis.
1313# Az internet-használásról olvastam egy nagyon érdekes tanulmányt. Az derült ki, hogy egyre fiatalabb korban tudják
1326# az internetet egyre hatékonyabban használni. Ez OK. Beszéltem erről nektek a múltkor? Úgy fejbe csapott ez. Tehát
1339# az egyik oldalról az derült ki, hogy „már a hat éves gyerek is”, „már az öt éves kislány is...” –
1350# rendben van. A másik oldalon pedig az derült ki, hogy a bizonytalanság, hogy az interneten rátalálok-e arra, hogy
1363# mi az ami fontos nekem, az az internet-használat elmélyülésével „elmélyült”. Érthető? Tehát. Mondjuk egy
1375# előadásnál nem mellékes, hogy érthető-e az, amit mondok. Megpróbálkozom újból. Csapó kettő. Előadás. 88
1387# február nem-tudom-mi. Vagy mi van, 2008. Na, az elszólások... Kicsit leülök. Magamra hagynátok kicsit? Látszik,
1400# hogy kettes voltam matekból. 18 pont volt a kettes – 19. Hogy? Neked annyi volt? Átmentél? Az még pont! Volt, aki
1413# tizennyolccal ment át! Szerintem vállalkozhatnánk együtt valamit; valami pénzeset.
1423# Internet-használat; azt akartam mondani: egyre többen értik, hogy mi ez az izé, de egyre kevesebben tudják, hogy
1436# mire jó. Oké ez? Tehát, hogy ott ülhet az a gyerek hat órán keresztül az internet előtt, megtalálhat min-dent!
1448# Hallatlan profin, amit ő keres – csak nem tudja, hogy mire talált rá. Hogy amit ő megtalált, az kell-e neki, vagy
1461# nem? Az elég értékes, vagy nem? Most erre kéne holnap is rátalálnom, vagy holnap már nem érdemes erre
1473# rátalálnom? Oké ez? Tehát van egy technikai biztonság – és egy óriási bizonytalanság: „ez most jó
1484# nekem?”. Ez kell nekem? Egyáltalán, mi a fene kell nekem? Bármire rátalálok, de gőzöm sincs, hogy mire akarok
1497# rátalálni. Mert azt sem tudom, hogy mire kellene rátalálni? Hát ez. Hű, de nem szeretnék ma fiatal lenni! Olyan
1510# jó így középkorúan! Olyan jól érzem magam! Ez egy ilyen nap. Ezért... Nyolcvannyolc. Vagy 22 éves szeretnék
1522# lenni. 88-ban 22 éves vagyok, előttem az élet. Há! Nem jelentkeztem még papnak!! Távozzatok! Ennek már a fele se
1535# tréfa! Itt most már az én bőrömre megy az előadás!
1541# Na szóval. 88. Mit fogok én ma álmodni? Föl kell kötnöm az úszógatyát ma este. Majd úgy fogok lefeküdni...
1553# Eszembe jut most egy piarista tanár. A következőt mondta:
1559# Minden évben elmegyek a gyerekekkel Rómába. Megyünk a gyerekkel Rómába, és ahogy átkelünk a hegyeken, végül
1572# elérjük a tengert. Én 16 évesen láttam először a tengert. Maradandó élmény! Gyönyörű! A tenger – iszonyú
1584# jó! A gyerekek elérték a tengert. A piarista tanár fönt maradt a domb tetején, hogy vigyázzon a kerékpárokra,
1596# és engedte, hogy a gyerekek átéljék ezt az elementáris élményt, hogy „A TENGER!”. Jöttek a gyerekek vissza,
1609# lógó orral. A következőt mondja a lógó orrú gimnazisták képviselője neves piarista tanárának: „Atya, szar
1621# ez a tenger. Sós, algás, medúzás. Fujj.” A tanárnak az volt a megjegyzése: Nem könnyű a mai fiataloknak.
1633# Van-e olyan érték, amin olyan biztosan állok, hogy azt alólam nem lehet kihúzni?
1642# 9. Vannak szabályok, amiket használok, de rugalmasan kezelem őket.
1650# Legyetek jók, ha tudtok.
1653# 10. Nem hibáztatom magam a helytelen tetteimért, de felelősséget vállalok a következményekért és a
1663# változásért.
1664# Oda jutottam, hogy a tetteimért mindig én vagyok a felelős. Ki a csuda lenne a felelős a saját tetteimért? Az
1675# lehet, hogy a tetteimnek (hogy így vagy úgy vagy amúgy tettem) annak vannak körülményei; van benne szándék és
1686# nagyon sok minden – de azért a felelős ki legyen, ha nem én?
1693# Vagyis a tetteimért mindig én vagyok a felelős – miközben szeretjük ezt állandóan áthárítani. A klasszikus
1703# fájdalmam az, amikor valaki eljön gyónni (palóc nyelven: vónni), és azt mondja: „Atya, ezt csináltam (és akkor
1714# sóhajt egy nagyot: hhh-hhhááá), de hát nem tehettem másképp!”.
1720# Ezzel több bajom is van. Egyrészt logikai ellentmondást tartalmaz. Ugyanis – ha valamit nem tehettem másként;
1731# nincs szabadság, nincs szabad akarat, nincs felelősség, nincs bűn. Minek jött gyónni?! A másik (miután ezt a
1741# logikai ellentmondást abban az irányban érdemes feloldani, hogy „de bizony, tehetted volna másképp, Teri
1752# néni!”), ezért akkor meg az az elkeserítő, hogy még egy gyónásban is a félmondat második fele ez: „nem
1762# te-het-tem más-képp” – olyan nincsen!!! Nincs, nincs és nincs. Iszonyat nehéz helyzetek vannak, ahol úgy
1772# bírjuk csinálni. Ahol semmi másra nem vagyunk képesek. Én ezt értem! De azt ne mondjuk, hogy „nem tehettem
1782# másképp”! Tehettem, csak nem tudtam, vagy nem akartam; vagy nem láttam, hogy lehetne, vagy... Amikor valaki eljut
1794# oda, hogy „nem tehettem másképpen”, akkor azzal az a probléma, hogy hogy fog akkor felelősséget vállalni pl. a
1805# következményekért? Hiszen hát: „Nem én vagyok a felelős – nem tehettem másként! Így kellett lenni! Vagy:
1815# így történt! Hát akkor bocsi!”
1818# Én ilyen helyzetet nem ismerek, ahol az ember „nem tehet másképpen”.
1824# Egy kliensem állandóan azzal szenvedett, hogy nem képes erre se, arra se; nem bírja megcsinálni. S akkor egyszer
1836# csak ez a halhatatlan mondat hagyta el a száját: „Azt hiszem, hogy eldöntöttem, hogy ezentúl többször fogom
1846# megtenni azt, amit meg tudok tenni!” – milyen egy jó mondat! Eldöntöttem, hogy ezentúl többször fogom megtenni
1857# azt, amit meg tudok tenni! Húúú, de tetszik nekem! A legtöbbet tőletek tanulom. Messze!
1866# Még egy; tudom, hogy ez is ismerős lehet sokaknak. Hogy vállalom a tetteim következményeiért a felelősséget –
1876# ez nagyon gyakran nem lehet más, mint hogy előrefelé teszem jóvá azt, amit visszafelé már nem lehet. Ez alatt azt
1887# értem, hogy mondjuk súlyosan túllépem a sebességkorlátokat, és elütök valakit. Ezt már jóvá tenni nem tudom,
1898# mert az illető már fönt van. Azonban előrefelé jóvá tudom tenni – vagyis, hogy ezentúl nem lépem át a
1908# sebességhatárokat! Lehet, hogy amikor a gyerekeimet neveltem, egy csomó mindent eltoltam, és erre most rájöttem.
1919# Ezzel együtt arra is rájöttem, hogy a legjobban csináltam, ahogy csak tudtam. Ennyi tellett tőlem. S nem is
1930# láttam, hogy hogy lehetne jobban. Vagy azt gondoltam, hogy ez a jó! Sok mindent visszafelé már nem tudok
1940# jóvátenni. A nevelés következményei (adott esetben egy életre szólóan) a gyerekeim életét meghatározták.
1950# Így van! De előrefelé lehetséges a jóvátétel. Például az unokám felé! Az unokák pont egy olyan nagyira
1960# vágynak, aki rájött, hogy mit szúrt el a gyerekénél. Nagyon! Sok unoka szinte ezért születik! Hogy a nagyi jól
1971# csinálja, amit nem csinált jól a saját gyerekénél. Nagypapákról nem is beszélve! A nagypapákat azért is
1981# hangsúlyozom, mert kevesebb bennük a férfi nemi hormon. Ez pedig a neveléshez kifejezetten jótékonyan járul
1992# hozzá.
1993# Ugye ezzel szemben meg az van, hogy valaki állandóan sápítozik, önmagát szidalmazza; de a tettei
2002# következményeiért meg nem vállalja a felelősséget. Ez a legrosszabb megoldás. Jaj, de hülye voltam; jaj, de
2013# béna voltam! Mit ér vele, és ki ér azzal bármit is, hogyha te elemészted magad azért, mert valami hülyeséget
2023# tettél? Kinek jó az?!? Legtöbben tudattalanul mégis ezt az utat választjuk.
2031# Minden emberben él nagyon mélyen egy tudattalan igazságérzet, tudattalan erkölcsi érzék és tudattalan
2041# normatisztelet. Ezzel a hárommal mindenki föl van vértezve. De nem biztos, hogy eléggé tudatos és eléggé
2051# kimunkált! Ennek a következménye, hogy bűnhődni kell! Bizony! Ez a logika itt van mindannyiunknak a lelkében. Egy
2062# ősi lelki struktúra. Ezért, hogyha én a bűnömmel vagy gyöngémmel vagy nem-tudom-mimmel nem tudok mit kezdeni; az
2073# nincs kézbe véve és nincs felelősségvállalás, akkor a legtöbb esetben az történik, hogy az illető
2083# önsorsrontó lesz. Valamilyen módon, valamilyen formában. Ezt én egyáltalán nem ajánlom senkinek. Érdemes a
2093# felelősséget vállalni, a következményeket magamra venni, és utána boldogan (vagy egy kicsit szomorúan – de az
2104# is normális) élni! Azzal senki nem jár jól, hogyha te elkezdesz inni bánatodban, vagy fölkötöd vagy lelövöd
2115# magad, vagy úszómedencébe fullasztod magad autóstul vagy ilyesmi. Jó.
2121# 11. Tudom, hogy idősödve nehezebben tanulok, de tudom, hogy van rá lehetőségem.
2129# Ó, a Satir asszony! Olyan hiteles a szájából. Elég soká élt. Mikor odakerültem a Kövibe (Kövi Szűz Mária
2139# Plébánia – már hogy aki ezt nem tudja), akkor kérdeztem az idősebbektől, hogy mit szólnak ahhoz, hogy én nem a
2150# tizenegy órai misét mondom, hanem az este hat órait! S akkor kihúzta magát az egyik idős hölgy (olyan 80
2161# körül): „Feri atya, még nem vagyunk olyan öregek, hogy ne tudnánk átszokni!” – Ejha! Úgyhogy akkor –
2170# hajrá! (De át is szokott.)
2173# Meghívtam egy kedves barátomat, egy evangélikus lelkészt hozzánk, aki egyébként zenetanár. Egy zseniális zenei
2184# érzékkel rendelkező ürge. Ő mesélte azt, hogy elkerült egy roppant tradicionális helyre. Ugye őneki, miután
2194# zenetanár, van némi érzéke a dallamhoz, ritmushoz, egyebekhez. Az a hely, ahová került, ott a nénik ezzel nem
2205# rendelkeznek.
2207# Tehát: Tüm! Tü – Tü. Be van betonozva. Ismeritek ezt. Tehát olyan jó kántálósan, mindent egy kaptafára. Se
2217# íze, se bűze. És protestáns helyeken nyolc versszak. (Mennyivel jobb katolikusnak lenni! Hohóó! 2-3 versszak, és
2229# már megyünk is tovább. Micsoda lendület!) Na szóval: odakerült. Ezt hallgatta egy-két napig. Ő inkább golyó
2240# általi halál, kötél általi halál... sok mindent lehetne, de ezt hosszú távon nem. Nincs az a meghívás. Azt
2251# mondja a néniknek: „Kedves nénik-bácsik (ritkaság).” Kicsit énekelhetnénk ezt így-úgy-amúgy. Tehát egyszer
2262# csak lett ritmus (nem ugyanaz), lettek ilyen hullámzások, ilyesmi. Kezdett zenei alakot ölteni az éneklés. És a
2273# nénik, akik a kőtradícionális helyen száznyolcvan éve így szocializálódtak, két hét alatt áttértek. Így,
2284# ahogy mondom! S a barátom ezt úgy kommentálta: „Tudod, Feri, mindig is tudtam, hogy nem a ritmikus éneklés meg a
2295# sablonos éneklés (vagy nem-tudom-milyen éneklés) vannak egymással ellentétben, hanem az, hogy valaki szeret és
2307# akar-e énekelni, vagy nem szeret és nem akar énekelni. Ezek között van ellentét.” Hű, de szép.
2317# Tehát: Tudom, hogy idősödve nehezebben tanulok, de tudom, hogy van rá lehetőségem.
2325# Mondok most még egy történetet erről. Jött hozzám egy közel nyolcvan éves, zseniális hölgy. Annyira szeretem
2336# ezt a nénit! Azzal jött, hogy valami baja van (ez szokott így lenni – már hogy ezzel jön valaki). És akkor az
2348# életéből olyan történeteket mondott, hogy ötször padlót fogtam: hogy micsoda iszonyat nehézségeken ment át. A
2359# börtön, az ÁVÓ, az Andrássy út 60; minden, ami kell. „Tudod, Feri, én azt gondoltam, hogy ha nyolcvan éves
2370# leszek, valahogy rám köszönt majd a lelki béke. De most, ahogy idősebb vagyok, egyre nyugtalanabb lettem. Egyre
2382# feszültebb vagyok. Már nem bírok aludni. Visszatérnek a múlt emlékei. Hát mi a fenét csináljak ezzel? Hát
2393# hogyhogy öregkoromra vagyok teljesen megkergülve?”
2398# Nem sokat lacafacáztam. Egy ilyen belevaló néninél nem köll. Nem. Úgy belekérdeztem, mint a sicc! Hát, hogy
2409# mondjon egy jó brutálisat nekem. Na, akkor elmondta, hogy hogy került börtönbe. Hogy jelentették föl, pont az,
2421# akiről nem is gondolta, hogy. Jó vaskos történet. Elmondta. Azt mondom neki: „Hát, és mi neked ebben most a
2432# legnehezebb?” „Hát, hogy én Istenért vállaltam ezt és ezt, és akkor ott ültem a börtönben, és kutya se
2442# törődött velem. Hát, hogy ez azért így nagyon fáj.”
2448# Na, gondoltam, gyerünk a mélyére. „Te, énszerintem a legjobban az fájhatott, hogy te kiálltál Isten mellett,
2459# Isten azonban nem állt ki melletted.”
2463# Néni (80 évével) öt percet ült így. Öt perc után rám nézett: „Feri, szabad ilyen mondani?” Öt perc nagyon
2474# kevés idő ilyesmire. Tehát nagyon gyors volt! „Hát nekem szabad! Csak az a kérdés, hogy neked szabad-e?”
2485# Újabb öt perc.
2486# Megint rám néz. Azt monda: „Most ha úgy döntök, hogy nekem is szabad, akkor az egész életemet át kell
2497# gondolni. Lesz nekem erre erőm?” – „Szerintem lesz!” – Újabb öt perc. De komolyan; nem sok beszéd volt.
2507# Rám néz: „Most Feri! Te azt mondod, hogy én a nyolcvan évig megtanult vertikális istenképemet és kapcsolatomat
2519# alakítsam horizontálisra?!” – Okos néni!
2523# „Nem ezt mondom, hanem azt, hogy a vertikális mellé legyen neked horizontális is.” – Újabb öt perc. Rám néz
2534# akkor (kezdtünk már kimenni az időből): „Mi az első lépés?” (Még csak ötven perce beszélgettünk. Nyolvan
2545# évet! Azt mondta, hogy hagyjuk ezt a nyolcvan évet; éljünk egy kicsit!) Hát ez az! Ötven perc alatt eldöntötte
2557# azt, hogy hajlandó az istenképzeteit, az Istennel való viszonyát radikálisan átalakítani. Nyolcvan évesen!
2568# Na?!!?
2568# „Nézd, azt gondolom, hogy ameddig harcolsz vagy úgy beolvasol ennek a régi Istennek, aki mellett kiálltál, de ő
2580# nem állt ki melletted; kéne keresni egy újat.” – Újabb öt perc. „Nem találok.” – mondta. Ezzel nagyon
2590# hiteles volt. De én találtam neki. Kérdeztem egyet-kettőt. Mondjon valami tapasztalatot, stb. Egy olyan szépet
2602# talált. Azt mondta. „Amikor itt a legnagyobb sírásokban vagyok, akkor is tudom, hogy...” s akkor elmondott egy
2613# lelki élményt. „Hogy hívnád ezt a másik istent?” – Hát, nem tudja, mi a neve. Nyolcvan éves volt a néni;
2624# gondoltam, segítek neki egy kicsit. Olyan szépen megdolgozott ezzel, hogy igazán megérdemli. „Tudod mit? Szerintem
2636# úgy hívják, hogy Szentlélek!” – Földerült az arca. Ő a Szentlélek? Hát akkor jó!!
2645# Ez körülbelül 62 percbe belefért. És a nyolcvan éves néni elment. „Feri, nem is kérek új időpontot; majd
2656# jelentkezem, hogyha baj van!”
2660# Nem piskóta!
2661# Három hét múlva jött. „Feri atya, baj van.”
2666# „Hát, első éjszaka nem aludtam. Azóta meg sírok. Három hete reggel sírok, délelőtt sírok, délben sírok,
2678# délután sírok, este sírok, éjszaka fölébredek és sírok. Akármitől elbőgöm magam. Órákig sírok. Baj
2689# ez?” – mondom: Nem. „Akkor köszönöm. Ha baj lesz, majd szólok.”
2696# Legkomolyabban! Ez egy ilyen néni! Nyolcvan évesen. Hihetetlen!
2703# Tehát Virginia Satir nem optimista volt; ismerte az én nénimet. Tudta, hogy van ilyen néni a világon. És ti mind
2716# ilyen nénik lesztek! Kivéve a fiúkat.
2720# Persze van másik oldala is ennek.
2724# Lakást szentelek. Rendszeresen csinálom – jó buli. Tényleg, szeretem! Mentem egy nénihez. Elővette a
2735# gyerekbibliát. Azt mondta: „Tudod, Feri atya, nekem csak gyerekbibliám van; olyan igazi nincs. A Biblia éve van,
2748# így aztán nekiálltam, olvasgattam az Ószövetséget.” A gyerekbibliában össze vannak sűrítve dolgok. Tehát a
2760# az egyiptomi tíz csapás az nem húsz oldalon van, hogy ahogy olvasod, úgy emészted is, hanem mondjuk öt sorban. Kb.
2773# így van összefoglalva a gyerekbibliában, hogy „És akkor Isten megmutatta hatalmát az egyiptomiak fölött,
2785# ahogyan Mózesnek is megígérte.” (Melyik csapásnál jön neked ez a...) Hogy a Nílus vérré változik;
2796# szúnyogok, böglyök, türürüm, türürümm. Békák: kvarrrk, kvarrrk, kvarrrk, kvarrrk. És a betegség. És akkor
2808# az utolsó: „Lesujtott Egyiptom elsőszülötteire, többek között a fáraó pici babájára is.” – sitty,
2819# sutty. Átküldte a túlvilágra. Ugye, ez a gyerekbiblia, így, két sorban. S kinyitja, és azt mondja:
2830# - Hát Feri atya, azért itt elakadtam.
2835# - Mi a problémád?
2837# - Hát, hogy elképzelem azokat a csecsemőket Egyiptomban. Meg elképzelem az Istent, akitől most azt kérem, hogy
2849# szentelje meg a lakásom. (Okos néni!) Meg azért itt van egy olyan, hogy „Az Úristen vérrel az
2860# ajtófélfákat...” – ismeritek. Most így összejött neki, hogy ott is valami ajtófélfás történet van, meg
2871# én is a szemöldökfára írom fel, hogy C+M+B, és akkor éjszaka megjelenik az Úr angyala, és őt szépen
2883# lekaszabolja – azért... Mire lehet számítani egy ilyen lakásszentelés után? Ugye eddig egész jól megvolt, de
2895# most... Jobbnak kell-e lenni, vagy van-e valami föltétel? Hát azért kicsit rémísztő ez, hogy a pici babák ott
2907# halomra halnak Egyiptomban. Igaz, hogy régen volt, meg nem is vagyok egyiptomi, de azért.
2918# Hát, mondom neki, te kedves: „Kötve hinném, hogy az Isten egyiptomi csecsemőket öldösött volna 3180 évvel
2947# ezelőtt.”
2950# Fölcsillant a szeme: „Ez jó hír!” – És akkor lefittyedt a szája: „De akkor kinek hiszek?”
2975# A nénit bevezettük a bibliakritika világába.
2987# Most ezt azért is mondom, mert tudom, hogy ahogy szoktam beszélni, az sokszor botrányt kelt bennetek. Botránkoztok,
3020# megütköztök, fölháborodtok. Tudom én. A bibliakritika azonban nem a Bibliát kritizálja. Félreérthető a
3048# kifejezés. A bibliakritika engem kritizál, aki a Bibliát úgy olvasom, hogy azt gondolom, hogy most éppen arról
3079# szól, hogy az Isten reggelire egyiptomi csecsemőket olvas. Tehát a bibliakritika nem a Bibliát kritizálja. Én
3110# nagyon szeretem. Képzeljétek, olvasom is. Kifejezetten szoktam olvasni! A bibliakritika azt kritizálja, ahogy az
3142# előítéleteinkkel, az előfeltevéseinkkel, a totálisan hiányos ismereteinkkel, a bibliakutatás
3168# segédtudományainak a totális ködbe veszettségével próbálunk teljes mellszélességgel szövegeket elemezni. Oké
3198# ez? Ilyen egyszerű!
3204# Amikor tehát azt állítom, hogy Isten nem öldös egyiptomi csecsemőket, akkor én nem a Bibliát kritizálom, hanem
3209# azt a szemléletmódot, azokat a ki nem mondott előföltevéseket (hogy Isten egy olyan isten, aki ilyet csinál, meg
3215# hogy ami a Szentírásban le van írva, az szó szerint úgy van, meg a többi). Hmmm? Tehát a bibliakritika
3221# önkritikára szólít fel. Erről van szó.
3223# A néni megengedte, hogy megszenteljem a lakását. Megengedte. Nem fél az Istentől.
3227# 12. Egyszerre méltányolom az egyediségemet és a másokkal való azonosságomat, hasonlóságaimat.
3232# Satir asszony nagyon mondja: nem érdemes magunkat másokkal összehasonlítani. Mi jön ki belőle? Vagy sikerül
3238# belőle kitalálnom, hogy sokkal jobb vagyok, mint te; vagy azt sikerül kitalálnom, hogy te vagy sokkal jobb. Ennek mi
3244# értelme van? Se így, se úgy nem sokra jutunk vele. Ezért arra gondolok például, hogy az ökumenének (a
3249# felekezetek közti párbeszédnek) tulajdonképpen a különbözőségek dicsérete az egyik alapja! Különösebben nem
3255# idealizálom ezt, hogy „hangsúlyozzuk, ami összetart, összeköt; amiben egyek vagyunk” – és közben pedig a
3261# különbségeket szőnyeg alá söpörjük. Hát az egység akkor szép, ha te lehetsz olyan, amilyen vagy; és én is
3266# lehetek olyan, amilyen! Hát abban nem látok semmi „egységet”, hogy egyformák vagyunk! Vagy, hogy éppen a
3272# különböző színárnyalatainkat beszürkítjük. Hát ebben mi az egység? Ebben mi a szépség? Az a szép, hogy te
3277# lehetsz egészen ilyen, én meg egészen olyan! És közben mik tudunk lenni?
3281# A gyerekeket is megkérdeztem erről. Elmondhatom, hogy mit mondtak? Azt kérdeztem tőlük: „Gyerekek! Mit gondoltok
3287# ti arról, hogy a különbözőség az érték-e vagy nem?” – Mondták, hogy igen. Azt kérdeztem: „Mondjátok
3292# meg, hogy ha nem volnának különbözőségek, milyen lenne a világ?” – Tök jókat mondtak. Fölírtam őket,
3298# elmondom nektek. Kb. három és tíz éves között vannak; így hallgassátok őket.
3302# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nagyon unatkoznék.
3305# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nem lennének viccek. Mert akkor mindenki tudná a poént! (Olyanokat
3310# tudnak... ezt ki gondolná? Akkor eltűnne a vicc a világból!)
3314# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nem volna értelme leülni sakkozni. (Amihez hozzátettem: vagy mindig
3319# világos nyerne.)
3320# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nem létezne egyetlen találós kérdés sem.
3324# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nem volna érdemes versenysportolni.
3328# (Ezt egy lány mondta:)
3330# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nem volna érdemes múzeumba járni, mert minden falon ugyanazok a képek
3335# lógnának. (Ez hihetetlen!)
3337# (Kisfiú, az első sorban ült:)
3338# - Az volna a jó, ha nem volnának különbözőségek, mert akkor az óvó néni nem tudná eldönteni, hogy ki a jó
3344# gyerek!
3344# (Aztán jött az okos fiú. Mindig van egy kis professzor. Tíz éves.)
3348# - Ha nem volnának különbözőségek, akkor nem élvezném a diákmisét. (Megmagyaráznád ezt, Peti?) Azért, mert
3353# akkor én is tudnám, ami te.
3355# És akkor egy picit a másik oldalról (a különbözőségek dicsérete; ami persze nagy kihívás, hogy tudunk-e azzal
3361# együtt élni). A másik oldalon pedig az van, hogy elég mély alapokon van-e az, ahol tudjuk, hogy egyek vagyunk
3366# egymással. Ez például megint csak a katolikus Egyház tanításában egy nagyon jó szilárd talaj. Mert olyan
3372# mélyen van megalapozva, hogy egyek vagyunk egymással... Olyan mélyen! Hadd hozzam akkor ezt ide! Azzal, hogy azt
3378# mondjuk, hogy Krisztus titokzatos testét építjük föl együtt. Hogy kizárólag együtt tudjuk Krisztus titokzatos
3384# testét fölépíteni, ezért ilyen értelemben nem hogy egyek vagyunk egymással... Pál apostolnak van egy gyönyörű
3390# képe. Azt mondja:
3391# A testnek is különböző tagjai vannak, és a különböző tagok különböző értéket képviselnek. Van, amelyik
3402# előkelőbb (a fej), és van, amelyiket alávalóbbnak tartunk, mondjuk... na...hogy? mi? A fenék? Nem, nem! Én nem
3414# értékelem le, főleg, ha az egy női. Na jó.
3419# Hát a sajátomat se! Kifejezetten jó viszonyban vagyok a saját fenekemmel. Remélem, ti is. Főleg a nők. Ne már!
3431# Tényleg, milyen lehet így élni. Most elgondolkoztam ezen: megy elöl a nő, húzza a fenekét, és akkor megy...
3443# próbálom ezt átélni, várjatok, még egyszer. Elöl szép vagyok, hátul nem. Ez nem jó! Nem jó érzés. Tehát,
3454# hogy mindig így-így-így. Nem. Tehát. Kicsit elmerültem itt a dombok között. Pál apostol mikre nem jutott! Ha
3466# már éppen úgy látjuk, hogy vannak olyan testrészek, amelyeket nagyobb becsben tartunk, és vannak olyanok,
3478# amelyeket nem, akkor a nagyobb tisztesség azoknak jár, amelyeket kevesebb becsben tartunk. Mert őnekik jobban van rá
3491# szükségük. Tehát a gyöngébb részeket kell jobban dicsérnünk. Mert amelyik jobb helyzetben van, az úgyis tudja,
3503# hogy ő értékes. A magát kevésbé értékesnek tartó részt kell jobban becsülni, mert ő még nem tudja, hogy
3514# nélküle nincsen nő. Oké? Ó, de szép ez! Pedig keresztény.
3521# És akkor! Hááá! Pedig olyan izgalmas dolgokat akartam elmondani. Sajnos nincs rá idő!
3530# 13. Naprakész vagyok magammal.
3534# Hmm. Vagyis: képes vagyok a testemmel lenni. Megszületett egy jó önazonosságom önmagammal. Nem vagyok elidegenedve
3546# saját magamtól. Ezért tudom, hogy hányadán állok ma magammal. Hogy mit érzek, hogy mi van a testemben, hogy
3558# milyen szükségleteim vannak, hogy mi fontos nekem, tírirírirí.
3565# Van egy házasokból álló csoport, ahol mindig szoktunk olyat csinálni (nagyon izgalmas!), hogy imádkozunk! Mindenki
3578# mond valamilyen szándékot a saját szavaival, hogy miért. Néhány év óta járok ebbe a körbe. Most kezdtem
3589# megfigyelni, hogy van egy férfi, aki mindig egészségért imádkozik. Mindig. Már alig várom az imát. Mit mond?
3601# Várom az ünnepet. Amikor egyszer azt mondja, hogy nem az egészség! Már bármi mást mond, csak mondja! Két vagy
3613# három éve mindig ezt mondja, mindig! De azért nem tűnt föl évekig, mert annyira aktuálisnak tűnően mondja... el
3625# is gondolkozik, úgy... teljesen. Szinte a szülési fájdalmakat is látom rajta. És egyszer csak eszébe jut! Amit
3638# három évvel ezelőtt gondolt, hogy ez kimenti őt a bajból. Tehát hogy imádkozni kell a saját szavaimmal –
3649# jöhet az egészség! Az tuti jó lesz!
3653# Gyerekekkel (vagy fiatalokkal) úgy szoktam, hogy ha imádkozunk, nekik kell mondani szándékot. Tehát „mondjunk el
3665# egy Miatyánkot” (mint ahogy itt szoktuk csinálni). Feri, Feri! Na mindegy. Ha lenne több időnk... Tényleg, ezt
3678# most mondom. Ilyenkor ám mindig lehet arra gondolni, hogy amikor így fölállunk és megfogjuk egymás kezét, hogy
3690# én ezt miért is mondom el? Milyen szándékkal, milyen lelkülettel? Kihez is fordulok? Szóval ezeket át lehet egy
3702# picit gondolni. Ez tök jó, és a te szándékod összekapcsolódik négyszáz kézzel, akik együtt imádkoznak veled.
3714# Hát ez csak számít! Tehát nem csak dü-dü-dü-dű, szavakat.
3721# A fiatalok hihetetlen jó szándékokat tudnak mondani! Megint csak olyanokat, ami sose jutna eszembe! De ő, mert
3736# elgondolkozik azon, hogy mi is van vele, és mi is a fontos, és kinek lenne fontos, hogy ő most imádkozzon érte.
3751# Tegnap (mert hétfőn van egy csomó hittanórám) kérdeztem a 15 évesektől, hogy kikért imádkozzunk? Mert nem
3765# szoktak jelentkezni. Azt mondta: imádkozzunk a sorban állókért. Még életemben nem gondoltam, hogy a sorban
3780# állókért kéne imádkozni, de ő azt mondta: az iskola vége meg a hittanóra eleje között három órát állt
3794# sorban az orvosnál. Szegény! Ez annyira szörnyű dolog! Ő most rájött, hogy milyen rossz. Csomó ember áll
3808# életében sorba. Ez szörnyű; imádkozzunk értük!
3814# Tehát naprakész vagyok magammal. Ez volt akkor ez.
3821# Fölolvasás: történet. Háhh! El szeretném nektek olvasni, hogy Virginia Satir asszony hogy írta le azt, hogy
3836# „Hogyan leszek még teljesebb önmagam?”
3841# Tudnom kell, hogy én én vagyok, és az egész világon senki sem olyan, mint én. Engedélyt adok magamnak, hogy
3856# fölfedezzem és szeretettel használjam magam. Magamra nézek, és gyönyörű eszközt látok, amelyben bármi
3870# megtörténhet. Szeretem magam, becsülöm magam és értékesnek tartom magam.
3880# Köszönöm a türelmeteket, megtaláltam a másikat! Ez az önbecsülés nyilatkozata. „Én – én vagyok” Ez a
3889# címe.
3889# Az egész világon senki sem pontosan olyan, mint amilyen én vagyok. Minden, ami belőlem származik, hitelesen az
3899# enyém, mert egyedül én választottam ki. Mindent vállalok magammal kapcsolatban. A testemet, érzéseimet, a
3908# számat, a hangomat. Vállalom minden tettemet; akár mással, akár saját magammal kapcsolatosak. Vállalom a
3918# fantáziáimat, az álmaimat, a reményeimet és a félelmeimet. Vállalom az összes diadalomat és sikeremet, az
3927# összes kudarcomat és hibámat. Mivel teljesen vállalom önmagam, képes vagyok bensőségesen megismerkedni
3936# önmagammal. Ha így teszek, szeretni tudom magamat, és barátságosan tudok viseltetni önmagam minden részével.
3946# Tudom, hogy vannak olyan oldalaim, amelyek zavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek. De amíg barátságos
3957# vagyok magammal és szeretem magam, biztathatom önmagam. Reménnyel telve kereshetek megoldásokat a zavaraimra és
3967# önmagam megismerésének módjaira. Akármilyen is a megjelenésem, és akármilyennek is halljanak mások, bármit
3976# mondok vagy teszek, bármit gondolok és érzek egy adott helyzetben, az hitelesen én vagyok. Később, ha esetleg
3986# kiderül, hogy bizonyos dolgokban kiderül, hogy nem volt helyén való, ahogy megjelentem, beszéltem, gondolkodtam és
3996# éreztem, akkor képes leszek a nem helyénvalót elvetni, és megtartani, ami megmarad. Találni valami újat ahelyett,
4006# amit elvetettem. Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem. Megvannak az eszközeim a túléléshez
4016# – ahhoz, hogy közel legyek másokhoz. Hogy termékeny legyek, és meglássam a világ, az emberek és a rajtam
4026# kívül álló dolgok értelmét és rendjét. Vállalom magam – ezért tudom magam alakítani. Én – én vagyok;
4035# és rendben vagyok.
4037# Ez volt az önbecsülés nyilatkozata. És akkor mondok egy zárótörténetet. Megint pöttyös történet. Kérdeztem
3905# a pöttyöket. Nehéz beszélgetésünk volt. Azt kérdeztem tőlük: tudnátok-e néhány kísértést mondani? Mi az,
3777# ami kísértés az életedben? Az első fájdalmam az ott született, hogy a kísértéseket nem tudták
3662# megkülönböztetni azoktól a vágyaiktól, amikre a szüleik nemet mondtak. Ezeket nagyon pontosan meg kellett
3532# különböztetni, mert azt is mondták: nagy kísértés az, amikor vasárnap misére kellene menni, hogy ne menjek!
3400# Mondtam: ez kísértés. A másik ezt mondta: nagy kísértés az, hogy annyira szeretnék megtanulni teniszezni. De
3266# anyukám azt mondta, hogy nem lehet. Ez meg nem kísértés. Na, így akkor elbeszélgettünk arról, hogy mi
3141# kísértés meg mi nem az. Akkor utána azt kérdem tőlük: tegye föl a kezét, ami azt gondolja magáról, hogy ő
3011# rossz! Hát, úgy a gyerekek fele föltette a kezét. Láttam, némelyek ingadoztak! Mindaddig, amíg nem találkozott a
2873# tekintetük a pap tekintetével – akkor gyorsan fölrakták a kezüket. Legkomolyabban! Tehát akármiért is rakta
2740# fel a gyerekek fele a kezét, mindenképpen hihetetlenül szívfacsaró. Mert vagy azért rakja föl a kezét (hogy
2608# „ő rossz”), mert azt gondolja, hogy ő rossz; vagy azért, mert, azt gondolja, hogy az a „jó válasz”, hogy ő
2477# rossz! S akkor elmondtam nekik: Tudjátok, ebben a templomban most körbenézek – látlak mindannyiótokat. Ebben a
2341# templomban egyetlen rossz gyerek sincs. Egy se! S ebben a templomban nincs egyetlen rossz felnőtt sem. Nincs egy szál
2196# se. (Rossz pap sincs. Ezt nem mondtam, csak gondoltam.) Legföljebb olyan van, hogy teszünk rosszat. Ilyen van. A
2058# felnőttek is tesznek rosszat. De nem vagytok rosszak. S tudjátok, a gyerekek elkezdtek így fölemelkedni, a szülők
1918# meg összemenni. Bizony ám. Hát ahogy jöttem, mászott föl egy három éves gyerek, próbált a kerítésre
1795# fölmászni, és a nagymamája tartotta alulról. És mi volt az, amivel biztatta? „Rossz vagy, Peti! Rossz vagy!!!”
1659# – De így! Mászott, tartotta, és „...rossz vagy, Peti!”!
1591# Még két mondat.
1573# Emiatt vagyok hihetetlenül kritikus önmagunkkal, főleg magunkkal, papokkal. Hogy micsoda egy emberiség elleni
1438# vétek, hogyha mi azt képviseljük Isten nevében, hogy ti rosszak vagytok. Ez az emberiség elleni bűn.
1314# Megkérdeztem a gyerekeket: Mondjátok csak, milyen érzés az, hogyha te rossznak tartod magad? S egy 3-4 éves
1182# kislány rögtön válaszolt: Akkor szomorú a lelkem. Ennyit az önbecsülés alapjáról. A keresztény
1066# önbecsülésünk alapja, hogy JÓK VAGYUNK. És néha rosszat szoktunk csinálni. De azt, hogy jók vagyunk, ezt
0937# egyetlen tettünkkel sem tudjuk megváltoztatni, átalakítani. Legföljebb az történhet meg, hogy meghasonlunk
0806# önmagunkkal. Hogy egy, a teremtettségéből fakadóan értékes valaki (aki úgy értékes, ahogy van – semmilyen
0676# föltétele nincs az értékességünknek) olyan sok bűnt követ el (nagyon kisarkítva), hogy emiatt meghasonlik
0546# önmagával. Ilyet tudunk tenni. De „rosszá” magunkat nem tudjuk alakítani. Oké ez? Vagyis, az erkölcsiség
0418# szintje és a spiritualitás szintje az két különböző szint. Van összefüggés a kettő között, de az erkölcsi
0288# negatívumaink a spiritualitás alapokat (hogy értékesek vagyunk), nem tudják kikezdeni.
0181# Szerintem az önbecsülésnek ez egy elég jó alapja.
0121# Hú, recseg a vállam. Öregszem.
0084# Nagyon köszönöm a figyelmeteket; és akkor találkozhatunk jövő héten.
Comments