Mt 13,1-23 - ÉVKÖZI 15. Vasárnap, A év.

2011. július 10. – ÉVKÖZI 15. Vasárnap – A év

Kövi Szűz Mária templom – Pál Ferenc atya

Olvasmány (Iz 55,10-11)

Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.

Szentlecke (Róm 8,18-23)

Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

Evangélium (Mt 13,1-23)

Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: ,,Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!' Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: ,,Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?' Ő ezt válaszolta nekik: ,,Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ,,Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket [Iz 6,9-10]. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.'

Szentbeszéd

Tegnapi napon többfelé eskettem, és miséztem, elmondom nektek a tapasztalataimat. Körülbelül 3-4 percet bírunk, ez a tapasztalatom. Tehát a szundikálásnak,a bóbiskolásnak és valahogy az életben maradásnak különböző stratégiáit véltem fölfedezni. 3-4 perc tűnt olyannak, amire úgy egyáltalán, valamiféle figyelemmel, vagy valamiféle összeszedettséggel képesek vagyunk jelen lenni, úgyhogy arra gondoltam, hogy hátha megy 5 perc is. S akkor röviden fogok beszélni, és nagyon kíváncsi vagyok, bírjátok-e. Nekem sokkal könnyebb helyzetem van, mert én beszélhetek.

Minden esetre a mai evangéliumban Jézus elmondja a magokról, hogy mi minden történhet velük, és hogy milyen föltételei vannak annak, hogy egy mag egyrészt gyökeret tudjon ereszteni, és aztán pedig az ég felé tudjon növekedni. Hogyha az élettapasztalatunkat idehozzuk, akkor nagyon is ismerjük azt, hogy bizonyos kincsekkel és értékekkel kapcsolatban a következőt mondjuk. „Na ez akkor tud megvalósulni, vagy akkor igazán az, aminek tartjuk, hogyha föltétel nélküli.”

Például egymás elfogadására szoktuk mondani: „Arra van szükségem, hogy engem föltétel nélkül fogadj el.” Hogy a férj és a feleség arra vágyik, hogy „Fogadj el engem föltétel nélkül!” És azután a szeretetről is így szoktunk beszélni, hogy egy igazi mély, valódi szeretet föltétel nélküli. Isten szereteténél is erre hivatkozunk, Isten feltétel nélkül szeret bennünket. És azután pedig a megbocsájtásnál is ezt mondjuk: egy valódi és igazi megbocsájtás, egy folyamat, ami elér a végéig, egy olyan jellegű, hogy azt mondjuk, hogy akkor valódi megbocsájtás, ha föltétel nélküli.

Igen ám, de a mai evangélium nagyon nagy világosságot hozhat ebben a kérdéskörben, s kimondhatunk egy egyszerű mondatot. Az egyszerű mondat így szól: A nagyon értékes, föltétel nélküli értékeknek és kincseknek nagyon komoly föltételei vannak. A föltétel nélküli értékeknek nagyon is vannak föltételei. Attól, hogy éppenséggel az föltétel nélküli megbocsájtás és szeretet, és elfogadás legyen, nagyon is komoly föltételei vannak.

Érdemes volna, tényleg szinte csak utalásszerűen, mert látom, amit látok, hogy valakinek már két perc is a határt jelenti, hogy mit jelent a föltétel nélküli megbocsájtás föltételeiről beszélni? A föltétel nélküli megbocsájtásnak föltétele az például, hogy képes legyek, és megengedjem magamnak azt, hogy haragszom rád. Ha nem engedem meg azt, hogy haragudjak rád – ez nem azt jelenti, hogy agresszív vagyok, csak hogy megengedem, hogy megélhessem a haragom – ha ezt meg tudom engedni, a megbocsájtásom föltétel nélkülivé válhat. De ugyanígy, mindig van egy pont, ahol a megbocsájtás folyamatában akármekkora sérelem is ért engem, lehetőségem van arra, hogy döntsek arról, hogy meg akarok bocsájtani.

Mondok nektek valami hűvöset. A gyóntatószoba hűvösében nem egyszer szoktam azt hallani: „Atya, nem tudok megbocsájtani.” S hogyha rákérdezek, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz, akkor ott, a jó hűvösben könnyebb kimondani azt, hogy bizony én azt hiszem, hogy nem akarok. Mert tudni tudnék, de nem akarok. Ahhoz, hogy föltétel nélküli megbocsájtás folyamatában tudjunk lenni, annak föltétele, hogy előbb-utóbb döntsünk arról, hogy meg akarunk bocsájtani.

Azután a föltétel nélküli megbocsájtásnak az is föltétele, hogy képes legyek legalább egy-két dologban azt mondani, hogy „Na abban én most jelen esetben az áldozat, és te a tettes, közös nevezőn vagyunk.” Hogy nem vagyunk teljesen idegenek egymástól, hogy van valami, amiben hasonlóak vagyunk egymáshoz. Például: „Azt sejtem, hogy te is ember vagy. Nehéz ezt kimondanom, de az a gyanúm. Nem örülök neki, de ebben a kérdésben, akármennyire is nem tetszik, egy oldalon állunk.” És aztán nyugodtan mondhatjuk azt is, abban is egy oldalon állunk, és az is föltétel, hogy képes legyek magamat is bizonyos szempontból olyannak tartani, mint téged. Vagyis azt mondani, hogy „Azt gyanítom, nem csak te szoktál bűnöket elkövetni, hanem én is.” A föltétel nélküli megbocsájtásnak tehát legalább 3-4 alapvető föltétele van, és akkor föltétel nélkülivé tud lenni.

Föltétel nélküli szeretet és elfogadás. Lehetséges föltétel nélkül szeretni, legalábbis minden reményünk ebben van. Igen ám, de a föltétel nélküli szeretetnek biztos, hogy föltétele, hogy képes legyek tisztelni téged. Hogy képes legyek tisztelni téged attól függetlenül, hogy milyen a magatartásod, milyen a cselekvésed. És a föltétel nélküli szeretetnek föltétele az, hogy képes legyek téged ne csak a saját szempontomból látni, ez föltétele. És hogyha ezek a föltételek teljesülnek, akkor a föltétel nélküli szeretet meg tud valósulni.

És azután a feltétel nélküli elfogadás, ami annyira fontos nekünk. Annak is van egypár föltétele, de csak egyet mondok, mert látom, amit látok. A föltétel nélküli elfogadásnak föltétele az, hogy én azt gondoljam, hogyha én téged feltétel nélkül elfogadlak, akkor belőled abban a szabadságban és elfogadásban valami jó meg tud születni. Vagyis hogy az emberi szív jó, legföljebb hajlik a rosszra.

Hogyan is fogadhatnék el föltétel nélkül valakit, ha azok a félelmeim, hogy „Na azt már nem! Hát, ha én ezt elfogadom…” Ezt – ugye mutató névmás, nem is hogy őt, ezt a valakit elfogadom. „…na abból aztán mi lesz?” Annak a bizalma, sőt annak a meggyőződése, hogy az ember szíve jó, föltétele annak, hogy feltétel nélkül tudjak valakit elfogadni. És aztán a feltétel nélküli elfogadásnak és szeretetnek közös föltétele is van, mégpedig az, hogy legyen egy meggyőződés bennem, hogy értékes vagy, és hogy rendelkezel kincsekkel, amelyek ki tudnak bontakozni, de én meg vállalom azt, hogyha egy-egy pillanatban nem a kincseidet hozod elő, hanem az árnyékodat, meg a szemetedet, akkor én megengedem magamnak, hogy akár meg is sérüljek. Hogy az nekem fájjon.

Aki fél, és azt mondja „Nem nyitom meg magam, nem fogadlak el és nem szeretlek föltétel nélkül, mert még akkor megsebződök.”, ez bizony lehetetlenné teszi a föltétel nélküli elfogadást. Ugyanis a föltétel nélküli elfogadásnak és szeretetnek része az, hogy vállalom a félelmet, amennyiben az van, és vállalom a sebezhetőséget is.

Záró mondat: Elég jól bírtátok. A záró mondat így szól: Isten föltétel nélküli szeretetének is van föltétele, mégpedig az… Nem az, amit szoktunk gondolni, nyilván az, hogy jó kisfiú legyek, vagy jó kislány. Én esetleg, hogy jó kisfiú. De nem ez a föltétele. Isten feltétel nélküli szeretetének a föltétele, hogy Isten egy legyen saját magával. Mondhatnánk ezt a kifejezést is, hogy Isten hűséges legyen önmagához. Isten maga a szeretet, tehát ha Isten megvalósítja a maga isteni világát, akkor föltétel nélkül szeret. Tehát nem azért szeret föltétel nélkül, mert jók vagyunk, hanem mert ő ez a valaki, aki maga a szeretet.

A föltétel nélküli szeretetnek pedig – ez az utolsó mondat – természetesen következményei is vannak, és milyen nagy dolog, hogyha mi egyrészt a föltétel nélküli értékeknek tudjuk megteremteni a föltételét, másrészt a feltétel nélküli szeretet, az isteni szeretet következményeit magunkra tudjuk venni.