A meghitt kapcsolat jellemzői / teendők a meghitt kapcsolatért 2.

2006.10.17.

Megosztom
Elküldöm
I sten hozott benneteket, szervusztok.
0003#
0003# Elnézést a késésért. Majdnem beálltam statisztálni, de aztán, a kötelességérzet… Huh, mielőtt el nem
0014# felejtem, a múlt alkalommal, vagy azelőtt itt hagyott egy jegyzetfüzetet. Így néz ki. És le van benne jegyzetelve
0025# az első alkalom. Kijavítottam, ráírtam egy négyest, de jó, jó… na most… igen, lehet, hogy egy kicsit
0036# szereptévesztésben vagyok…
0038#
0038# Hol is tartottunk? Ja, tudom. Teljesen elmentünk egymás mellett, mert ti az intimitás ötödik pontjánál jártatok,
0050# én meg a combfixnél. Úgyhogy itt össze kellett raknom magam, hogy megint egymásra találjunk…
0059# Aszongya. A meghitt kapcsolat leírása, két szempontból, az egyik, hogy hogyan írhatnánk le, hogyan
0069# jellemezhetnénk azt, amiről úgy beszélhetünk, hogy az egy meghitt kapcsolat, vagy ott egy valódi intimitás van,
0081# és közben pedig ezek a leíró jellegű pontok és kijelentések másfelől feladatot is jelenthetnek, vagy
0091# kitűzhetik azokat a célokat, hogy akkor milyen irányba lehetne nekem fejlődni. Tehát ezzel a kettős látással,
0102# ú, micsoda képzavar, tehát ezzel a kettős látással hallgassátok, amiket mondok! Nahát, erről eszembe jut egy
0114# kedves, idős atya, kezdte a gyermekmisét, kijött, nagyon szigorú volt: „Gyerekek! Hangosan vetünk keresztet!”
0125# És ő tudta, képzeljétek el! Persze, a gyerekek nem tudták, hogyan kell hangosan keresztet vetni…
0135#
0135# Gyors ismétlés.
0136# 1.Ismerjünk magunkat és a másikat és a másik is ismeri magát és engem, illetve ebben a folyamatban vagyunk.
0147# 2.Nyílt köztünk a kommunikáció. Hú, erről sokat beszéltem.
0153# 3.Meghitt kapcsolatban vagyok magammal. Anélkül hiába áhítozhatom én veled való meghittségre.
0163# 4.Közös történetet élünk, de nem válunk annak rabjává.
0168# 5.Tudunk várni, hogy a kapcsolat fejlődjön a maga természetes útján. S idetartozott az, hogy nem az általunk
0180# elgondolt következmények szerint cselekszünk. Mindig taktikázunk, mindig előre kigondoljuk, hogy… Ugye klasszikus
0191# az a szegény hölgy, az az egy fajta, aki azt mondja: „kezdek megszeretni egy pasit, én ezzel a pasival szeretnék
0203# házasságra lépni.” És akkor mi a taktika? Az, hogy női megérzéssel, igazi mély nemtudommivel, ami nektek van
0214# (tök jók vagytok), hogy ezzel ráhangolódok arra a pasira, és próbálok olyan lenni, amilyen annak a pasinak az
0225# igénye. Hogy milyen szeretné, hogy én milyen legyek. Én ezt csinálom 2-3 évig, de úgy kb. az első év végén
0236# már szóba hozom a házasságot. A második év végén úgy hm.., és a harmadik év végén már elfogy a türelmem!
0247# Hm. Nem biztos, hogy ez annyira jó megoldás. Legalábbis a nő részéről, hát nem tudom… Nem tudom, mennyire tud
0258# akkor hiteles lenni. És akkor a férfi azt mondja: „végülis hát ez egy tök rendes nő.” De csak addig! És
0269# aztán révbe ér, és annyi! Na.
0272#
0272# Na, igen. Ezt az ötöt mondtam el, ugye? Jól emlékeztem, mert tudjátok, én nagyon leragadtam, és ez menthető…
0283#
0283# 6. Saját szükségleteimet fölismerem, és megbecsülöm. Ez. Minden szükségletemet fölismerem, és megbecsülöm.
0294# Hm. Eszembe jutott a saját személyiségfejlődésem, ami a nőkre vonatkozik. Ezt most megosztom veletek.
0304# Tudjátok, amikor még gimis voltam, akkor valami eszméletlenül tudott zavarni, ahogy én azt láttam 15 évesen, hogy
0316# nők állandóan pisilnek. Állandóan fáznak. Állandóan éhesek. És ha egyiket sem csinálják, akkor
0326# menstruálnak. Tehát a nőkkel valami mindig van! És ezt nem tudtam fölfogni! Hát én is emberi lány vagyok! És
0337# valahogy nem kering az életem a pisilés, az evés, a fázás, a nemtudomén-mi körül, hogy hogy áll a szempillám,
0348# hát hogy!... Hát, szóval 15 évesen még nagyon-nagyon gyarló módon álltam ehhez a kérdéshez. Aztán mondjuk 25
0359# éves koromban, mondjuk, na jó, talán picit előbb már, eljutottam arra, hogy ó, hát a nőknek ez az állandó,
0370# hogy fázik, meg pisil, meg megfázott, és most fázik meg, és most pont nem fázik, és akkor gyorsan csináljunk
0381# valamit, mer pont most nem fázik, ez tök jó…, szóval… Látjátok, még maradt egy kicsi… Na, és akkor
0391# rájöttem, hogy hát ez micsoda remek erény-gyakorlat nekem! Hogy én megértően, együttérzően fogadom, hogy
0402# pisilni kell, akkor mindent lerakunk, várunk türelemmel, várunk, ha éhes, akkor eszik, és akkor teljesen…
0413# valahogy… Értitek, ilyen karitatív tevékenységet csináltam a nőkkel való viszonyomból! Nem használt neki, de,
0424# úgy tűnik, kihagyhatatlan állomás volt… Na, és mostanra eljutottam oda, hogy most már elmúltam ugye negyven,
0435# kimondani is öröm… Szóval, most hogy így elmúltam már ez az izé, hogy a magyar nyelvet is ápoljuk, most már
0446# rájövök, hogy azért a nők tudnak valamit! Hosszabb ideig élnek! Kevésbé lyukad ki a gyomruk! Valamit tudnak!
0457# Tehát ez a pisilek, fázok, éhes vagyok, ebben van valami! Úgyhogy kezdek saját magammal is megbarátkozni ezen a
0469# téren… Azért biciklizni nem hívok el nőket! Azt nem! Tehát, ha az ember haladni akar… De ugye, én megtehetem!
0480# A másik: ha van bennünk némi jó szándék, és hát naná, hogy van, akkor az történhet, hogy az életben egy
0491# csomó jó dolgot lehet tenni. Rengeteg jó dolgot lehet tenni. És ez lelkesít bennünket! És aztán szerintem
0502# mindnyájan, akik csak egy kicsit is normális, jó emberek, vagyis itt mi mindnyájan, eljutunk oda, hogy nem tudunk
0513# annyi jót tenni, mint amennyire lehetőségünk, vagy ajánlatunk, vagy fölkérésünk van. És ez iszonyú nehéz!
0524# Hogy olyan dolgokra tudjál nem-et mondani azért, mert pisilsz, meg kakilsz néha, meg fázol, meg alszol, ha! Hogy nem
0536# rossz dolgokra mondasz, hanem jó dolgokra. Jó dolog: szívesen csinálnád, pont de jó-marha jó-de iszonyú jó
0547# lenne most azt csinálni. De már van annyi dolgod, feladatod, már így is lóg a beled, a nyelved, a szemed, akkor azt
0559# már nem tudod vállalni! Ez… Fú, nekem ez nagyon-nagyon… Még csak most érzékelem ezt! Nagyon nehéz!
0569# Fölhívott a Bíró püspök úr! Most képzeljétek… Tudjátok, mert mobiltelefonja van, és rosszat nyomott meg,
0580# és akkor nálam csöngött ki… Na, erről mondok egy történetet. Van egy kedves ismerősöm, A-betűvel…
0590# Tényleg, ez furcsa? Na mindegy… Úgy van a neve, hogy A-betűvel kezdődik, utána a következő betű B, a
0600# következő betű A. És utána van még néhány betű, ami már nem az ABC elejéből van. Ezért aztán ő nagyon sok
0611# embernél az első helyen van a mobilban. Hetente kétszer-háromszor kap üzeneteket, amit nem neki szánnak. Nagyon
0622# mókás, erről beszélt nekem múltkor, hogy igazán érdekes dolgokra derült fény. Kapott egy-két sms-t, azt
0633# mondta, hogy „a szaftosabb üzeneteket el szoktam menteni”. Na, jó. Most már tovább nem is merem mesélni, hogy
0644# micsoda bonyodalmak tudnak ebből származni!
0649# Ja, igen. A fölkérés. Majdnem elfelejtetem elmondani! Azt mondja a püspök atya, hogy menjek már be a
0659# szemináriumba papnövendékeket rontani. Heti egy este! Hát ki bírja azt?  Nem megy. Úgyhogy nem vállaltam.
0670# Elgondolkodtam: kedd este, vagy papnövendékek… Végülis a papnövendékeket kellett volna választanom… Csak
0680# annyira nem mertem elétek állni… Hát hogy mondom meg nektek? Na, úgyhogy a szegény papnövendékek, szegények,
0692# nem kapnak belőlem. Hogy fogják kibírni? Állítólag ők is tüntetni fognak…
0699# Na, tehát  6: A saját szükségleteim fontosak.
0704#
0704# 7. úúúú!... Elnézést… Csak elolvastam, hogy mi jön! Magam is meglepődtem. Bírom ám nagyon, hogy olvasom itt
0715# az irodalmat, és hogy nem a pap mondja belőlem, amit mondok, ez a szakirodalom! Azt mondja:
0724# Saját erkölcsiségemet folyamatosan fejlesztem. Hogy ez az intimitásnak föltétele! Ez valamiképpen most már mint
0736# hogyha az örökkévalóságnak lenne valami előíze… Fantasztikus! Szóval, az erkölcsiségnek többek között van
0746# egy olyan vetülete, hogy az ember felelős lény. Erről rengeteget beszéltünk, ami azt jelenti, hogy felelősséget
0758# vállalok magamért.
0760# Lenne itt egy kisbetűs kitételem: A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy kiállok az emberek elé, és azt
0771# mondom, hogy felelősséget vállalok! Mert úgy látom, hogy valaki ezt gondolja. „Igen, felelős vagyok”. Jó,
0782# hát és? Ez nagyon nagyszerű hír! Tehát valaki az emberségéből fölfogott valamit.
0790# Tehát: az, hogy én kimondom, hogy felelős vagyok, és ennek semmilyen következménye nincs, az nem
0800# felelősségvállalás. Tehát a felelősségvállalás azt jelenti, hogy vállalom azt, ami az életemből adódik; azt
0811# akkor vállalom, és az cselekvésekben mutatkozik meg. Tehát az, hogy „felelős vagyok”, ez kit érdekel?...
0822# Feri!...
0822# Ennek a másik része: azok az emberek, akik az erkölcsiségükben nem fejlesztik magukat, ők akkor, amikor bárki
0834# tőlük megkérdezi, hogy ők ezt felelősen teszik-e - nem politizálok, csak mondom ezt – hogy mit ért akkor most
0845# ez alatt a tette alatt, hogy ebből most ki fog következni, hogy hogy fog ezzel elszámolni, vagy bármi ilyesmi, hogy
0857# mit gondolt, vagy mi volt a szándéka, vagy mi lesz most ezután, vagy jóvá lehet-e ezt tenni… Bármikor, amikor
0868# egy az erkölcsiségét nem fejlesztő emberrel találkozunk, ő a felelősségre való l hivatkozást vádnak éli meg.
0879# Azt gondolja, hogy őt most elkezdték vádolni, és támadni. Ez a legjobb jele annak, hogy az illető nem vállalja a
0891# felelősséget. Ha mindent, ami a felelősségére vonatkozó cselekvés lenne, vádként él át. Ez nem csak a
0901# politikában van: az emberi kapcsolatainkban! Rögtön azt gondolom, hogy te támadsz engem. Nem támadsz, csak
0912# rákérdeztél a felelősségemre, ami pedig van! Lerakhatatlanul van. Tehát a felelősség, az meg nem egy olyan
0923# dolog, amit magamra veszek. Hanem egy olyan dolog, hogy fölismerem, hogy rajtam van. És akkor az illető
0934# természetesen a maga logikája szerint érthetően működik, a felelősségre való utalást, vagy rákérdezést
0944# vádlásnak, vagy támadásnak éli meg, ezért a felelősséget magáról elhárítja. Miközben ő nemezt éli meg,
0955# hanem azt gondolja, hogy ő nem a felelősséget hárította el, hanem kikérte magának, hogy őt vádolja valaki. És
0966# így aztán szép lassan a süketek párbeszéde kezd el folyni köztünk.
0973# Tehát a felelősség, az nem vád, hanem van. Hát ezt én most nagyon megaszontam.
0981# És akkor itt valami: a gyerek felhőtlen és felelőtlen… Mindaddig, amíg a szüleivel komolyabb kapcsolatba nem
0992# kerül, akkor a felhőtlenségnek vége, marad a felelőtlenség, az is csak rövid ideig… Szóval, nagyon nehéz
1003# felnőttnek lenni. Mit szóltok ehhez? Iszonyú nehéz! Rettentően nehéz! Én egészen odáig jutottam el,… Megint
1014# túl sokat mondom, hogy „én”. Az már, kicsit gyanús…
1019# Márta, te most nem fonsz, hanem egy nyuszit készítesz? Hadd mutassam megy! Most beleszúrta a tűt az arcába. Te mi
1031# ez, voodoo? Hát! Márta egy látens voodoo-s! Azért kiszedem a kis pofijából! Hova szúrjam neki szegénynek? A
1042# ruhácskájába fogom szúrni! Most nézem, hogy valaki följajdul-e… Jól van, semmi baj nem történt, Márta, jól
1053# van… Édi, nem? Hát ez tök jó!... De nem tud bábként működni. Nem tud. Ha fölfejtenéd, akkor bábozni is
1063# lehetne vele… Jaj, egy picit megkaphatom? Annyira aranyos. Látjátok? Így…. Csak meg ne szúrjon! Ha megszúrsz,
1074# iszonyú dühös leszek! Visszaadom inkább… Lehet, hogy ez lesz a kedvenc átmeneti tárgy! Majd meglátjuk. Na,
1085# Feri!
1086# Szóval, iszonyú nehéz felnőttnek lenni. Szerintem ez úgy működik, hogy sose leszünk teljesen azok! Hanem, hogy
1097# egyszer ráébredtünk, hogy nem vagyunk azok, ez történik olyan 35-41 között, és attól kezdve kezdünk egy kicsit
1108# iparkodni, vagy igyekezni, és akkor úgy távozunk innen, hogy hát… is-is. Én ezt a legkomolyabban mondom. Hiszen
1120# gyerekkorban egy csomó minden beépül nekünk. Ilyen működésmódok. Hogy mondjuk: ha megsértődtem otthon,
1130# előbb-utóbb anyuci mégiscsak azt csinálta, amit én akarok. És akkor ezt nyomatjuk 50-60 éves korunkig. Ugye van,
1142# aki úgy hal meg. Ez az, hogy ő abban nem nőtt föl! Valamit megtanult, és azt viszi töretlenül. Vagy: ha elég
1153# akaratos vagyok, előbb-utóbb anyám megunta. Ugye, és akkor ezt a feleségével is… Egy az egybe átrakja, és
1164# akkor ú… Ezért azt gondolom, hogy tényleg nem lehet befejezni azt, hogy felnőni, és felnőttnek lenni, és
1175# hihetetlen nehéz! És ez nem azt jelenti, hogy a bennünk lévő gyerek, ne lehessen önfeledt! Mert persze, tök jó
1186# az! Hm.
1187# Akkor ez azt jelenti, hogy az intimitásnak föltétele a lelkiismeretünk nevelése. Hm. Ez azt jelenti, hogy gyakran
1198# meg fogunk lepődni, ha elég őszinték vagyunk magunkkal, hogy „jé, nem értek egyet magammal!” Drámai
1209# pillanatok! Nem szeretjük ám az ilyet! Hogy kiderül, hogy nem értek egyet magammal! Azt szoktuk csinálni, hogy
1220# búszik egy ilyen érzésekkel vegyes sejtelem, hogy valamit hülyén csináltam, és akkor egy egész gépezet beindul,
1231# hogy igazoljam magamat önmagam előtt. Ezért lehetséges az, hogy az ember legtöbbet önmagának hazudja. Tehát amit
1243# egymásnak lódítunk, az kutyafüle, ahhoz képest, ahogy folyamatosan lódítunk magunknak. Hm.
1252# Az sem könnyű, az intimitás szempontjából, hogy elfogadjam, hogy te önmagadért vagy felelős. Vagyis, a
1263# felelősségnek a megfelelő határait megtaláljam. Emlékeztek a kifejezésemre: kapcsolati felelősség. Minden
1274# kapcsolatban a szerepeim által határoztatik meg, hogy hol van a felelősségem határa. Hm.
1283# Igen, akkor ebe beletartozik az is, hogy az intimitásnak föltétele, hogy a saját hibáimat be merem ismerni. Tudom,
1294# hogy ez most ilyen nagyon elemi erkölcstan-pötyögésnek tűnik… Hát akkor, hogy ha a fejeddel hallgatod. Szerintem
1306# ezt az egy óra tizenöt percet nem érdemes csak a fejeddel hallgatni. Mert akkor egy csomó ilyen közhelyszerű
1317# dolgot hallasz, néhány poénnal fűszerezve. Ennyi történik. Eltöltöttél egy estét. de hogy ha engeded lejjebb,
1328# akkor hm.
1329# Ez azt is jelenti, hogy be merem ismerni a saját hibáimat, ez van az egyik oldalon, másik oldalon: önvád,
1340# szégyenkezés, önmagam megvetése nélkül! Ah! Mert mit ér az, ha be merem ismerni a hibáimat, és tele vagyok
1351# szégyennel, bénító önváddal! Enélkül! Megfelelő bűntudatom van. Ez tök jó. Anélkül azért…
1360# Hozzám jött egy fiatalember, 10 éve házas. Az első előadáson idén, emlékeztek, volt egy pont: ki az, aki
1371# számunkra vonzó? S akkor ott elhangzott az: vonzó számomra az a személy, aki mellett jónak érezhetem magam. Ugye,
1383# hát ezt elmondtuk, és már el is felejtjük. Ez a fiatalember odajött hozzám, és a következőt mondta: „Tudod,
1394# Feri, hallgattam ezt a mondatot, és elkezdtem közel engedni magamhoz. Egyszer csak rájöttem arra, hogy a feleségem
1405# mellettem nem nagyon érezheti magát jónak. Mert én bennem van egy csomó elvárás, én bennem van egy csomó
1416# maximalizmus, perfekcionizmus, én állandóan számon kérem a feleségem, akkor az én feleségem mellettem nem tudja
1428# jónak érezni magát. Most már értem, hogy miért nincs köztünk szex! hogy miért nem vagyok neki vonzó, pl. És
1439# mikor rájöttem erre, hogy nem a feleségemet kell még ezért is szidni, hanem hát nem vagyok neki vonzó, akkor
1450# elkezdtem azon dolgozni, hogy hogyan érezhetné magát mellettem a feleségem jó embernek.” Húha! Ú! És nem csak
1461# az, hogy valaki így megdolgozik egyetlen ilyen primitív kijelentéssel, hanem az, hogy utána ezt ki tudja mondani.
1473# Még a feleségének is. Elmondta a feleségének is: „tudod, erre jöttem rá”. De szép! Na, jó.
1482# Tudjátok, mikor papnövendék voltam, van a papnövendékeknek lapja. „Centralista” címmel jelenik meg. És én is
1493# írtam bele. És írtam egy nem tudom én mit, és utána behívatott az egyik elöljáró. És azt mondja: „Feri. Az
1504# írásod igazán realisztikus, csak hiányzik a végéről a katarzis.” Hát hiányzik, mondtam neki, mert az életben
1515# is néha a történeteink végéről hiányzik a katarzis. „Igen, de te egy pap leszel, neked kötelességed úgy
1526# írni, hogy a történet végén legyen katarzis!” Hát, kezdtem azt érezni, hogy rossz helyen vagyok. Többet nem
1537# írtam e nemes lapba… Ráadásul azt a taktikát sem űzöm, hogy minden rendes szentbeszéd az üdvösségre
1547# vonatkozó utalással fejeződik be. Se üdvösség, se örök élet. Hát, majd meglátjuk, mi lesz!...
1557# Na, erről most eszembe jut valami. Már látom a kritikus pillantásokat… Na, szóval… Igen… Nem. Nem védem meg
1568# magam.
1568# Kedves ismerősömmel elmentem a Rudas-ba. A Rudas nagyon jó hely… volt addig, amíg föl nem újították, de sajnos
1580# fölújították, úgyhogy azóta, hát mit ne mondjak… Nagyon gagyi… De hát mindegy, Rudas -  Rudas. Tudjátok,
1590# régen a Rudasban volt gőz! Nem ilyen izé, homály, meg pára, meg köd… Gőz! Férfitestvéreim, voltatok már a
1601# Rudas-ban? Régen, ha bementél a nedves gőz-be, az olyan, hogy ahogy kinyitottad az ajtó, így… tehát már akkor
1612# elbizonytalanodtál, amikor az ajtó még ki sem nyílt teljesen! És két lépést nem lehetett látni! Az gőz! És
1623# így mentél, és csurgott le a víz rólad. Na, az gőz! És ez még csak az első terem! Második terem, újabb ajtó,
1635# és hát semmit nem lehet látni, és így tapogatózva, csak egy ilyen piros fény égett fönt, azért, hogy tudd,
1645# hogy még ember vagy, és hogy… Az gőz! Ha most bemegyek… Én pl., ezzel a hájmennyiséggel ott ülök negyed
1656# órát, mire az első csöpp… Hát most ezért fizetek annyit? Szóval, van egy kedves papbarátom, megyünk a gőzbe,
1667# ott dagonyázunk a Rudas-ban, és akkor azt mondja (hát, az embernek a papbarátai őszinte megnyilatkozásokkal
1678# édesítik meg az életet), az mondja: „végülis, Feri, tudod, te egy ilyen többé-kevésbé jó-szándékú
1688# nárcisztikus ürge vagy, aki azért fogadható el, mert mégis csak mások javára csinálja…” Márta, add nekem
1699# oda a nyuszit! Valaki bátorítson! Szóval, az embernek csak rendes papbarátai ne legyenek! Mert aztán ugye én azt
1711# hittem,hogy elmegyek pihenni a gőzbe, és akkor kapsz egy ilyet… Mert, hogy igaza van, ugye… Azért a
1721# „többé-kevésbé” fájt. Azért azt túlzásnak éreztem. Na, jó.
1727# Ez volt akkor a 7. Saját erkölcsiségemet folyamatosan fejlesztem. Látjátok, nekem van még mit.
1736#
1736# 8. Ápolom a saját spiritualitásomat. És ezt nem én mondom, nem a pap mondja! Tök jó! Szakirodalom! Meséltem azt
1748# nektek? A spiritualitásomhoz tartozik az hozzá, hogy Isten szemével látom magam. Ó! Az azt jelenti, hogy Isten
1759# igen-t mondott az életemre, és most is akarja, hogy legyek. Ez, mondjuk egy ilyen alapélményem önmagamról: igen-t
1771# mondott rám, és akarja, hogy legyek. Ez tök jó. És nem tudom, hogy ezt a múltkor mondtam-e: Gyerekbeszéd.
1782# Beszélgettem a gyerekekkel, és kérdeztem tőlük, hogy Isten szeret-e mindenkit. Meséltem erről? Aki délig alszik,
1793# ezt meséltem? Ezt nem! Na, akkor gyorsan! Jelentkezik a kisfiú, tőlem jobbra ül, azt mondja: „A Jóisten azokat az
1805# embereket is szereti, akik délig is alszanak, és még éjfélkor is fönt vannak”. És hát akkor efölött hálát
1816# adtunk! Hogy hát ez, ez igen! Tényleg az Isten nem személyválogató! Hm.
1823# Aztán a spiritualitáshoz tartozhat hosszú, mondjuk egy keresztény spiritualitáshoz, tudjátok, mondjuk, hogy mikor
1835# megházasodom, akkor azt mondom: van itt a világon egyetlen egy valaki, ez az egy, én választottam szabadon, én azt!
1847# Őt. Szent humanizmus! Őt! És én most őt, vagyis téged, megpróbállak úgy szeretni, ahogy Isten szeret engem. Ezt
1858# az egyetlen egy valakit! A többit meg, amennyi még erőm marad… ez pl. a spiritualitás. Ezért, amikor a római
1869# katolika anyaszentegyházunk, hogy nőnemben mondjam! Nem katolikus, katolika! Római katolika anyaszentegyházunk azt
1881# mondja, hogy a házasság szentség, fölbonthatatlan, egyszeri, örök érvényű, hűségre kötelez és a gyermekekre
1892# nyitott kapcsolat, akkor ezt nem két szadista pap találta ki, majd később csempészték be, Júdás evangéliuma
1903# után, a Szentírásba, hanem hát volt némi spirituális tapasztalata egyeseknek. És akkor rájöttek, hogy Isten
1914# hűségesen, kitartóan, örök érvényűen szereti őket. Átélték ezt a spirituális élményt, és azt mondták,
1925# hogy „nosza, legyen akkor a világon egy valaki, akivel ezt megpróbálom megélni!” Ennyi. És ezt akkor lehet
1935# fúrni, faragni: baromság, idejét múlt…
1939# Szóval a meghittségnek része a spiritualitásom fejlesztése. Ugye, ismertek annyira, látom én, hogy színes az
1951# élet, tudom én, hogy mi minden történhet egy kapcsolatban, meg hogyan lehet rosszul dönteni, ezeket értem. De
1962# hát, akkor legalább a másodikkal próbáld meg!... Nézzétek, én rugalmas vagyok! Tényleg! De az, hogy a
1972# másodikkal sem, azért az már mégiscsak... Persze a Jóisten akkor is fölkelti a napját rád! De aztán jön a
1983# felhő! Na, jó.
1984# Szóval, a spiritualitás nem egyenlő a szent humanizmussal. Volt ez a Chesterton nevű eredeti ürge. ugye, azt
1996# mondja: „Humanista az, aki szereti az emberiséget, és utálja a szomszédját.” És ezt akkor most mindenki
2006# vonatkoztassa a maga dolgára.
2009# Tudjátok, jött hozzám egy fiatal pár: törvénytelen kapcsolatban élnek! Na mit szóltok, ilyen is van… Nem
2020# házasok. Mind a kettejüknek volt már házassága. Templomi. Katolikusok. És azzal a fölháborító kéréssel
2030# fordultak felém, hogy kereszteljük meg a gyereket! Skandallum! Na most, miután megbeszéltük, hogy ez milyen
2042# kötelezettségekkel jár, kitűztük az időpontot a keresztelésre, ez mindig megjelenik nálunk a híradásban, hogy
2053# valakit keresztelünk, és erre a következő történt. Jött hozzám valaki, és a következőt kérdezte: „Ugye
2063# ennek és ennek a párnak a gyermekét a sekrestyében kereszted meg?” Értitek? Mert hát hogy törvénytelen gyerek!
2075# Na, ez aztán az érett spiritualitás! Ez a kultúrkereszténység. Hogy egy gyereket azzal sújtani, azzal, ami… Nem
2086# is értem… … Lehet, hogy a következő héten már nem leszek itt… Becsuknak! Valami szerzetesrendbe…
2096# Na, hogy ápolom a magam spiritualitását, erről akartam beszélni. Ebből az adódik számomra, hogy ilyen
2106# kategória, hogy „törvénytelen gyerek”, ilyen nincs. Emlékszem, két évvel ezelőtt meséltem ezt nektek, jött
2117# hozzám valaki, a következő történt vele: kérte a keresztlevél-másolatát házasságkötés céljából. És
2127# miután… Megkeresztelték őt, de be volt oda írva, hogy a szülőknek nincs nem tudom én mije, és akkor a
2138# keresztlevél másolatra fölülre pici betűkkel az irodista ráírta, hogy „törvénytelen gyermek”. És így
2148# elbocsátotta őt házasságkötésre… Hát, szép, szép. Ebből hála Istennek kezdünk már kigyógyulni. Van
2158# remény!
2159# Na, itt akkor még valami!
2162# Ú, ez fájhat, mert arra döbbentem rá, hogy sok nehézséget okoz számunkra az, hogy ahogyan fejlődünk,
2172# rájövünk igazságokra, rájövünk működési módokra, és aztán mindig hajlamosak vagyunk ezeket a működési
2182# módokat, megoldásokat abszolutizálni. Pl. Egy nő, aki teljesen ilyen alázatos, alávetett nemtudoménmiként
2193# házasodott meg, és akkor 45 évesen rájön, hogy „én is egy emberi lény vagyok”. Ezt nekem szó szerint így
2204# mondta valaki. Jött hozzám egy sokgyermekes anyuka, és azt mondta: „negyvenvalahány évesen rájöttem életemben
2215# először, hogy én is egy emberi lény vagyok.” Úha. És akkor ugye, hogy vállalhatom magam, hogy vannak
2225# érzéseim, vannak szükségleteim, miegymás. És akkor ebből rögtön jön egy félelem, hogy „akkor most el kell
2236# válnom? Most akkor ráébredtem, hogy mennyi minden nem működik köztünk, hogy menyi minden rossz, hogy még az is
2248# elképzelhető, hogy rosszul döntöttem, mittudomén”, sok mindenre jöhetek rá. És akkor itt nagyon fontos lenne,
2259# hogy tudjam,hogy azért, mert itt valamire rádöbbentem, egy igazság, egy fölismerés megszületett, még lehet, hogy
2270# annak ez ellentétében is sok igazság van. Hogy miért ne lehetne pl. a hűséget, és a hitelességet egyszerre
2281# gyakorolni. Azt mondtam, hogy ez fájni fog. Hűség, és hitelesség együtt. Hogy létezik ilyen út. Legalább
2292# elviekben mondjuk ki, hogy létezik, Aztán majd kiderül, hogy te ezen az úton tudsz-e menni. Az nyilvánvalóan
2303# szörnyű, hogy hát hiteles vagyok, és ennek az az ára, hogy most leléptem. A másik, hogy hűséges vagyok, de
2314# ennek az az ára, hogy nem vagyok hiteles. S a kettő között van, hogy hűséges vagyok, és hiteles. Csak az jár a
2325# legtöbb szenvedéssel. Keskeny az út! Kevesen tudnak elmenni rajta! Hűség, és hitelesség is. Ezt főleg az ún.
2337# modern lélektan miatt mondom. Mert ugye ott nagyon nyomatják ezt, hogy „hitelesnek lenni”, meg „képviselt
2347# magad”, ez mind igaz! Csak mi van a másik oldalon…
2353#
2353# 9. Készség az intimitás megélésére, arra alkalmas helyzetekben. Tehát, ha adódik egy helyzet, ugye az intima,
2364# intimum, intimus (elég hülyén hangzik), mélység. Mélység. Képes vagyok mélyebbre menni, ha látom, hogy annak
2375# most van itt ideje, tere, lehetősége. Erre képes vagyok.
2381# Amikor házaspárokkal beszélgetek, ott igen-igen gyakran lehet látni, hogy mind a ketten Tudatosan / nem tudatosan
2392# tesznek gesztusokat a mélység felé. Tesznek. És kimondanak egy-egy mélyebb mondatot. Az szokott nehézség leni,
2404# hogy ahol már tartósan ez az intimitás nem áll fönn, hanem harc van, meg akármicsoda van, sérelmek, meg
2414# elvárások, meg ez, ott nem is hallják meg , amikor a másik mélyebbre ment eggyel.
2423# Egy történet. Ül a házaspár, nagyon aranyosak, csak az intimitás, az eltűnt. Nagyon nehézkesen megy. És ahogy
2434# beszélgetünk, akkor egyszer csak a feleség mond egy nagyon szépet. Azt mondja: „Tudod, igazából az az én
2445# nehézségem, hogy te nagyon jó vagy apaként, nagyon jó vagy barátként, nagyon jó vagy pénzkeresőként,
2455# családfenntartóként, de valahogy férjként, férjként nem érezlek eléggé.” És erre a férfi gyönyörű
2465# szépen ment tovább, és azt mondta, hogy ,,ó-ó, tudod, akkor én igazából talán nem is tudom, hogy mit jelent
2476# férjnek lenni.” Hú, milyen szép válasz erre a mélyítésre! És nagyon sok esetben amikor az egyik megkínálja a
2487# másikat egy ilyen mondattal, akkor a másik ezt fölhasználja arra, hogy most jobban belerúgjon! Ugye, mert ott van a
2499# lehetőség! Ugye, erre a mondatra nagyon sok esetben az a válasz, hogy „na, hát ez az! Ez az, hogy ez az! Hogy te
2511# csak kritizálni tudsz! Hogy neked nem elég, hogy fönntartom a családot, hogy izé, hogy ez vagyok, meg az vagyok,
2522# neked semmi sem jó! Mit akarsz még tőlem?” Ugye? Ahelyett, hogy meghallaná azt a mondatot.
2532# Hogy az intimitásra egyáltalán kész, és képes vagyok. A leglehetetlenebb kapcsolatokban szoktunk próbálkozni
2543# lejjebb menni. Ah, és boldog az az ember, aki ezt meglátja a másikban, és tudja a másikat követni! Hú, de szép
2554# az! És sokszor ezért az én szerepem egy házaspárral kapcsolatban pusztán csak annyi, hogy én figyelem, hogy mikor
2566# történik meg ez a bátor, vagy bátortalan lejjebb lépés. És utána nem hagyom őket, hogy följebb menjenek.
2576# „Most történt valami, álljunk meg! Hallottad, mit mondott a feleséged? Halld meg, kérlek, mondd el még
2587# egyszer!” Nem kell nekem semmit sem mondani, meg nem kell okosnak lenni… Ezért csinálom én is ezt, mert csak
2598# hallgatom őket, és egyszer csak: „Na, itt most álljunk meg, hallottad, mit mondott ki?” Hát micsoda meghívás
2609# intimitásra az, hogy egy férfi sok éves házasság után azt mondja a feleségének: te, én akkor azt hiszem, nem is
2621# tudom, mit jelent férjnek lenni. Hát ettől érdemes embernek lenni, nem? egy ilyen mondattól, hogy egy ilyet
2632# kaphatok valakitől! Hát kit érdekel már akkor, hogy tényleg nem tud!... Jó, ez egy kis túlzás volt. Hm.
2642# Azt mondja… Miért írok ilyen kis betűkkel? Ez annyira megnehezíti az életemet.
2650# Egy másik pár. Mondom az ellenpéldát. A feleség mondott valami mélyet. Mélyebbet. Ah. Megjelent ott köztünk az
2662# intimitás. Vagy annak legalábbis egy sugara! És a férj rögtön lecsapott rá. Piff-puff, adott a feleségének. Na,
2673# és akkor itt megálltam, és mondtam… amit az előbb elmondtam. És akkor a férfi nagyon meglepődött, és
2683# megkérdeztem tőle: Meg tudnád-e fogalmazni azt, hogy miért nem az intimitásra reagáltál, miért harcoltál
2694# tovább, és miért a másik mélyebbre menését, ami persze a sebezhetőség növelésével jár együtt, miért
2704# használtad ki, hogy üssél rajta egyet? S akkor azt mondta, s így tudott ő is lejjebb menni, azt mondta: „Azért,
2716# mert már annyira megszoktam, hogy a feleségem nem is figyel rám, akkor legalább bántom. Akkor legalább
2726# megszabadulok a saját rossz érzéseimtől.” Egy óriási fölismerés volt ennek a férfinek! Hogy amikor ugye
2737# leülnek beszélgetni, sok esetben neki az igazi célja nem az, hogy megértsék egymást, hanem hogy a rossz
2748# érzéseitől meg tudjon szabadulni a feleség szapulásával. Milyen nagy dolog egy ilyet fölismerni, és kimondani!
2759# És hát szerintem, hát, milyen sokszor kerülünk ilyen helyzetekbe!
2766# Aztán egy másik. Ú! Amikor a lélektani ismereteinket a másik elemzésére és analizálására használjuk.
2776# Szörnyű! A lélektan átvette a morálnak a helyét. Régen mivel bántottuk egymást? Kutyaütő! Te megbízhatatlan!
2787# Te felelőtlen!” Ugye, régen ezzel szidtuk, és akkor meg volt a morális… Most meg? Most ez már nem divatos. Azt
2798# mondani, hogy „te felelőtlen”. Most az a divat: „Igen, mert neked anyakomplexusod van! A búrám tele van a te
2810# anyakomplexusoddal! Csinálj már magaddal valamit! Nézzél már magadra!” „Igen, mert függő helyzetben…”,
2820# Igen, mert apádtól azt tanultad…”, „Igen, mert a Feri atya is elmondta, hogy te egy intimitásra képtelen
2831# pszeudohumanoid vagy!” Katasztrófa, amit ilyen lélektani kijelentésekkel csinálunk egymás fölött. Pont ugyanazt
2842# csináljuk, hogy azt mondjuk: „ezek a rohadt papok! Ezek megszégyenítették az embereket!” És akkor most egymást
2854# ezekkel a lélektani dolgokkal ütjük, vágjuk, szapuljuk. Csak a tárgy különbözik. Amit csinálunk ugyanaz. Ebből
2865# aztán látszik, hogy nem a vallással volt a baj. Az Istennel meg pláne. Hanem az, hogy mindent lehet fegyverként
2876# használni, és akkor ütjük-vágjuk egymást. Hát, ugyebár, miféle mélyítése egy kapcsolatnak az, hogy én
2887# elkezdem mondani neked, hogy „mert te ilyen vagy, és tulajdonképpen az, hogy…” Diagnosztizálás. Hát… Az
2898# jutott eszembe, hogy mondjuk mennyire vonzó számomra egy olyan nő, aki engem diagnosztizál. Hát rájöttem, hogy
2909# nem. De ezt eddig is tudtam.
2912# Elmondok egy viccet. A hét vicce nálam. Ezt a Csillának ajánlom, mert a Csilla nagyon szereti, ha a férfiak
2923# kárára mondok történeteket. Csilla kutyasétáltatás közben szokott engem hallgatni. Nem élőben, hanem… na. A
2934# vicc a következő: A férfi, aki egyébként sosem szokott főzni, kísérletet tesz rá. És iszonyat leönti magát.
2945# És erre megy be a feleségéhez, és azt mondja: „Nézd, drágám! Úgy nézek ki, mint egy disznó!” Erre a
2955# felesége azt mondja: „ja, és le is öntötted magad.” Ez az intimitással való visszaélés ékes példája. Hát
2966# ilyenkor hozni kell a friss inget, vagy valami… Na, jó. És hogy szenteltek engem pappá? Nehezen, nehezen…
2977#
2977# 10. Szabadságot adok a másiknak, és magamnak is. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy fölismerem a szabadságomat.
2988# Fölismerem. Hogy az van nekem. Vagy hát megteremtem.
2994# Egy édesanya a következőt mondta. Harmadik kisbabáját várja. Nagy pocak, ült. Tök aranyos volt. Ült, azt
3004# mondja. Próbálom utánozni… A nyuszit, ha betenném… Így… Betűröm a nyulat. Így ült… Na jó. Szóval, azt
3015# mondja: „Tudod, Feri, várom a harmadik kisbabámat. Érzem, ahogy már rugdos. Érzem, ahogy mocorog. És
3025# rádöbbentem arra, hogy amióta megfogant ez a pici baba, attól a pillanattól kezdve kell nekem őt egyre inkább
3036# elengednem.” Hú! micsoda zseniális gondolat! Hogy a foganástól kezdve, minden egyes sejt osztódásával… Hű,
3047# de szép ez! Ezt a szabadság miatt mondom. Fölismerem, hogy az a valaki, aki itt növekszik, már most kéri a
3058# szabadságot! Hm. Ezek az anyukák, mit tudnak… Hm. Na.
3064# Ide tartozik az a naivitás, hogy az együtt eltöltött több idő, a fizikai közelség növelése az intimitás
3074# növekedésével jár. Óriási illúzió! Attól, hogy fizikailag közelebb vagyunk, vagy több időt töltünk
3084# együtt, ez még lehet, hogy éppen fordítottan arányos az intimitásra vonatkozóan! Milyen sok férj tudja szeretni
3096# a feleségét, amikor a munkahelyén van! De, mikor hazaér! Azért a 3D-t, azt nehezebb.
3105# A szabadság hihetetlen rettenettel tud járni. Amióta pap vagyok, háromszor jutottam el oda, hogy egy ilyen igazi
3116# mély rettenet vett rajtam erőt, ahogy az önismeretemben javultam, hogy én talán elrontottam az életem, és nem
3127# kellett volna papnak mennem. Ahogy egyre mélyebben megismertem a saját motívumaimat, hogy miért is lettem pap, ennek
3139# a folyamatnak, hogy „te jó ég, hogy én miért mentem papnak”, amikor fölismertem egy-egy ilyen végtelenül
3150# természetes emberi, de hát eléggé csak természetes és emberi motívumot, akkor elfogott már a papi életemben
3161# háromszor egy olyan rettenet, hogy „most akkor ezután mi lesz velem? Most hogy éljek ez után? Most akkor lépjek
3173# ki, vagy pap legyek, vagy mit csináljak akkor? Elrontottam mindent!” És aztán ahogy valahogy sikerül elviselni ezt
3184# a páni félelmet, ezt a rettenetet, akkor mindig azt ismerem föl, most már merem mondani, hogy mindig, mert hogy
3196# mindig ez történt, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy most váltam szabadabbá arra, hogy döntsek, hogy
3207# megyek, vagy maradok. A szabadságom növekedett. De akkor ahhoz ezen a retteneten át kell menni. Hogy „te jó ég,
3218# mit csináltam!” Meg „miért csináltam ezt?”. És én ezt a házasságra is ugyanígy vonatkoztatom. Nem tudom
3229# elképzelni, hogy az ne lenne úgy, hogy néha leülsz, és azt mondod: „a leghülyébb döntésem volt, hogy
3239# hozzámentem! Hát ki ez az ember? Mit csináltam én?” Én szerintem ebbe az ember beleretten, tényleg nem tudom ezt
3251# másként mondani, a gyomorszájam végéig eltölt a rettenet, hogy akkor most mi lesz velem. Semmi nem lesz, csak
3262# szabadabb lettél! Ezért, na, de ezt már olyan sokszor elmondtam, ezért egy illúzió, vagy tévedés azt gondolni,
3273# hogy ha ilyenkor valaki kilép, papságból, vagy házasságból, tök mindegy, akkor lett szabadabb. Nem így van! Hát
3285# dehogyis! Akkor csak függetlenebb lett. De nem lett szabadabb.
3291# Igen. Hűség, hitelesség együtt. Ez izgalmas.
3296#
3296# 11. Fölismerem, hogy minden kapcsolatom fontos, de csak egy része az életemnek. Hm. Azért amikor ez a
3306# házastársamra is vonatkozik, vagy a gyerekeimre… Nem is olyan könnyű kimondani! Nagyon fontos, lényegi kapcsolat,
3318# de csak egy kapcsolat sok között, és csak egy része az életemnek. Azt gondolom, ez a szabadás tudatából fakad.
3329# Hogy ezt ki tudom mondani. Éppen most egy kedves erdélyi ismerősöm hozott nekem egy fényképet Benedek Elek
3340# sírjáról. Ott van Benedek Elek, született Benedek Elek, és Benedek Elekné, született… Gőzöm sincs. ÉS
3351# képzeljétek el, hogy amikor Elek bácsi meghalt, két napra rá, utánament a felesége. Két nap. Ott van a dátum,
3362# mert nyilván hát ez egy olyan megdöbbentő dolog volt hogy napra odaírták, hogy ezerkilencszáz-nemtudomhány…
3373# huszon? És ezt láthatjuk úgy, hogy valami gyönyörű szép, hogy micsoda összetartozás, és láthatjuk úgy is,
3384# hogy mi a csuda történt itt Benedek Eleknével? Tehát hol van akkor Benedek Elekné? Hol van az, aki született?
3395# Benedek Eleknét látjuk, ő itt meghalt, a férje mellett nyugszik. De hol van az, aki született?
3405# Igen, emlékeztek talán erre a mondatomra, hogy az emberi kapcsolatainkban bízzunk egymásban, de az életünket ne
3416# bízzuk egymásra. Az életemet rábízom az Istenre, egymásban csak megbízzunk. Az pont elég. Mert így is néha
3427# kapunk olyat, hogy attól koldulunk. Úgyhogy ha még rá is bízod magad, az egy kicsit sok.
3436# A Szentírás kegyetlen! Azt mondja az ószövetségi szentíró: „Átkozott, aki emberben bízik!” Hát ez ezt
3447# jelenti. Átkozott, aki az életét egy emberre bízza rá.
3452# És akkor itt egy másik. Akkor ezt úgy is megfogalmazhatnánk, a lélektan nyelvén, hogy képes vagyok én-te
3463# viszonyban gondolkodni, és képes vagyok „mi”-ben gondolkodni. És a kettő nem ugyanaz. Az én-te, az nem egyenlő
3474# a „mi”-vel. Nagyon sokan, akik az intimitást hajhásszák, de közben ezt inkább függésben élik meg, azt
3485# gondolják, hogy az intimitás egyenlő azzal, hogy állandóan egy „mi”-ben vagyok. Ez nem így van! Az tud igazán
3496# „mi”-ben lenni, aki tud én-te viszonyban lenni. Ez megint olyan, mint a hűség és hitelesség, hogy egyszer itt
3507# vagyok, egyszer ott, és képes vagyok erre. A mély intimitásnak többé-kevésbé jellemzője az, hogy a „te” az
3518# „én” részévé válik. Ezért van az, hogy amikor a szerelmem elhagy, amikor a férjem meghal, amikor
3528# elköltözik, akkor az egy kicsit olyan, mintha belepusztulnék. Közben pedig hát egyszerűen csak elment. Azért
3539# érzem azt, hogy belepusztulok, mert a „te” az „én” részévé lett. Ezért ténylegesen itt valami gyökeresen
3550# változik, és nem tud már olyan maradni, mint volt. Ezért van, hogy minden válás egy bizonyos fokú halál, mert az
3561# az „én”, akinek te része voltál, már többé nem lehet. Nincs.
3568# Ugye, tudjuk azt, hogy milyen az, amikor egy én-nek a „te” részévé válik, és akkor megtörténik a szakítás,
3578# és az illető azt nem hajlandó tudomásul venni. Az szörnyű! Akkor ugye rátelepszik az a… milyen szerelem?
3589# Emlékeztek erre? Nem elvakult szerelem… Van egy jó magyar szó… Na, mindegy… Végzetes! Nagyon köszönöm! Egy
3600# ember, csak egy, talpon a vidéken! Végzetes szerelem! Az az, amikor én úgy döntök, hogy márpedig az én
3611# „én”-emnek a te az örökkévalóságig része kell, hogy legyél. Na, ezért olyan nagyon nehéz mindenféle
3621# szakítás, de hogy igazából az intimitás azon múlik, hogy nem csak „mi” van, hanem tudunk „én-te”-ben is
3631# lenni.
3632#
3632# 13. Merem meglátni a különbségeket. Nagyon érdekes kutatások vannak, kiderült az, hogy minél hosszabb ideje
3643# élnek együtt a házaspárok, vagy egyáltalán az, hogy már házastársi kapcsolatban egy közelségben vagy szoros
3654# kapcsolatban vannak, az egyenesen aránylik ahhoz, hogy azt gondolják, hogy a másik is úgy gondolkodik, mint ő, hogy
3666# a „te” is ugyanazon a véleményen van, mint az „én”. Ez most már lélektanilag nagyon érthető. Ha a
3676# „te” az „én” része, egy szoros kapcsolatban, akkor persze, hogy azt gondolom, hogy te is azt gondolod, amit
3687# én, hiszen „te” már az „én” részévé lettél, lélektani értelemben. És ez nagyon sokszor nincsen így,
3697# természetesen. Ezért, hogy ha, megint csak házaspárokkal beszélgetünk, nagyon érdekes az, hogy előbb-utóbb
3708# elkezdenek „mi”-ben beszélni. És úgy kell őket rávenni, nem a „mi”-ben való beszéd a nehéz! A
3718# legmegdöbbentőbb az, hogy sokszor ádáz küzdelemben lévő házaspárok is „mi”-ben beszélnek! „Mi nem
3728# vagyunk jóban”. És te hogy vagy a másikkal? Ez a kérdés. „Mi nem vagyunk jóban”, ezzel semmit sem lehet
3738# csinálni. Akkor nézzük meg, hogy te mit nem tartasz jónak, és ő.
3745# Ülök egy csoportban. És csak annyit kértem, ez volt a feladat, hogy a házaspárok menjenek el 20 percre, és az
3756# egyik a másiknak mondjon két gondolatot, az egyik kezdődjön azzal, hogy „a mi közös pénzügyeinket illetően
3767# nekem jó az, hogy…”, és a másik mondat: „a mi közös pénzügyeinket illetően nekem rossz az, hogy…”. És
3778# aztán hallgasd meg a társadat! Visszajöttek húsz perc múlva, és azt mondták. „Hát olyanokat hallottunk
3788# egymástól, sose gondoltuk volna!”
3792# Tehát az, hogy „mi”-ben gondolkodunk, az még semmit sem jelent, hogy ott van-e intimitás, vagy nincs. Hogy van
3803# függés, meg ilyen jó… Ez nagyon furcsa. Nem furcsa? Hogy ahhoz, hogy egy kapcsolatot fejlesszünk, és az az
3814# intimitás irányába menjen, ahhoz őket, a „mi”-t szét kell szedni! Hogy legyen megint „én”, meg „te”.
3824# És akkor utána történik valami. Nagyon érdekes! Persze, az a másik, hogy ha valaki meg a „mi”-re nem képes.
3835# Mindig „én”, meg „te”! Külön számla! Te fizud, én fizum. Hm. Nem tudom.
3843# Volt egyszer egy jegyespár nálam, azt képzeljétek el, hogy a hűtőszekrényben külön polcuk volt! Na, az már nem
3854# pite! Külön izé! Hát ott volt „én”, meg „te”. De az már lehet, hogy „én”, meg „ő”. Vagy
3863# „én”, meg „az”. Inkább, nem?
3866# Na, szóval, hogy merjünk látni a különbségeket. Milyen szép az, mikor egy házaspár azt mondja, vagy egy pár
3877# azt mondja, hogy „mi ebben nem értünk egyet!”. Az tök jó. És milyen bajos az - ez is gyakran történik -, hogy
3888# beszélgetek a házaspárral, és akkor azt mondja a feleség: „Tudod, Feri atya, az a mi bajunk, hogy a férjemet
3899# nagyon zavarja az, hogy…” Most tulajdonképpen az az érdekes nekem, hogy ennyire nevettek ezen. Tudjátok, miért?
3911# Mert ez annyira gyakori! Na, most ez izgalmas… És akkor erre a férj azt mondja, hogy „igen, nekünk igazából az
3922# a bajunk, hogy a feleségemnek az nem megy, hogy…” „Mi”-ben beszélnek, és egymást interpretálják, egymás
3933# nevében beszélnek. Csak ú, álljunk meg! Azzal, hogy mind a ketten itt vagytok, elértünk egy óriási dolgot: hogy
3944# mindenki elmondhatja, hogy ő mit gondol. Ez nagyszerű dolog! Most ezt gyakoroljuk. És milyen nehéz! Iszonyú nehéz!
3956# Mert emlékeztek, a hiánymotivált életút… Hát ha valaki úgy növekszik föl, naná, hogy nehéz neki elmondani,
3967# hogy „én azt érzem, vagy azt gondolom”. Nehéz neki! Azt meg, hogy rögtön belemenni egy „mi”-be, azt meg
3977# már megszokta. Egy picit sem gúnyolódom. Tök nehéz neki! Emlékeztek arra az asszonyra: „Hogy érzed magad?”
3988# „Én nem érzem magam.” Hm.
3991#
3991# Jó, és gyorsan még egy pontot elmondok. Mert erről már úgyis volt szó.
3998#
3998# 13. A kapcsolatot folyamatnak tekintem. Akkor ez azt jelenti, hogy az intimitásnak része az elköteleződés. Ez akkor
4010# azt jelenti, hogy önmagában a kapcsolat még nem egyenlő az intimitással. Attól, hogy én kapcsolatban vagyok
4021# valakivel, ez még nem egyenlő vele. Tudom, hogy ez egy primitív kijelentés, de mégis sokan azt gondolják, hogy ez
4033# nem így van! Elég kapcsolatban lenni, és akkor van intimitás, de hát attól még nincs. Viszont, milyen gyönyörű
4044# szép tud lenni olyan embereknek a kapcsolata, akik 30 éve vannak együtt. Ezt úgy akarom megfogalmazni, hogy az a
4056# fajta intimitás, ami egy 30 éve együtt lévő párban meg tud valósulni, azért egy más minőség, mint az az
4066# intimitás, amit egy 1 éve együtt lévő emberek élnek át. Mind a kettejüknél van intimitás, de azért amikor
4077# mély intimitást látok, kipróbált házaspárok között, hát azért az… azért az nem egy hangulat. Nem a
4087# szerelemből jön, meg nem egy rock’n’roll-feeling, hanem… Ú, a nemjóját! Szóval az olyan, hogy… Ilyen
4097# nagyon… Tudjátok, ezért jó a papnak. Tudjátok, ilyen aranylagzit tartani, ilyen arany-áldás, meg 60 éve
4108# házasok! Hú! Szóval, ezek gyönyörű dolgok, ismerni ilyen párokat! Hm.
4115# Vagy olyan papok, tudjátok… Hát, most 10 éve vagyok pap… Na, jó, hát 10 év! Majd, ha leszek 40 éve! Ah!
4126# Azért akkor az már valami lesz. És, hogy önmagában az, hogy mondjuk egy pap, főleg, hogy ha az normális maradt a
4137# 40 év alatt… az se könnyű… Hogy ha egy normális pap már ott 40 éve nyomja az ipart, hát azért az… Van
4148# egy-két ilyen idős pap, hát önmagában érdemes őket hallgatni! Tehát, hogy… Na, végre most eljutottam oda,
4159# hogy, mert itt most csak makogok. Hogy, tudjátok, van pl. egy öreg jezsuita atya, 80 éves. Amikor előadást tart,
4170# nem mond semmi igazán nagyot. S mindenki hallgatja. Egyszerűen az, hogy egy 80 éves öreg jezsuita mondja, és
4181# ismerjük az élettörténetét, ettől minden szavának lesz súlya. És ez ugyanígy van egy kipróbált intimitással
4192# is. Tényleg, olyan nagyszerű idős papjaink vannak! Fantasztikus!
4199# Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy életének egyik legszebb pillanata, hogy elment Pannonhalmára, és ott egy
4210# öreg, már nem tanító, 70 fölött lévő szerzetessel beszélgetett. És azt mondta, hogy ahogyan az az öreg
4221# szerzetes, aki egyébként egy zseni volt, nézett rá, és figyelte, hogy ő, ilyen huszonéves kis nyikhaj, hogy
4232# éppen most mit mond, hogy azt mondta, hogy olyan intimitás-élménye lett… Azt mondta, hogy ez számára az egyik
4243# alap alapélmény, ahogyan az az öreg ember figyelte őt.
4248# Na jól van, most már.
4251# Ez volt a szép kicsengetés.
4253# Nagyon köszönöm a figyelmeteket.
4260# Van még legalább ennyi pont.

Segíts,

hogy ez a hanganyag másokhoz is eljusson.

Hogyan segíthetsz? Támogasd az alapítványt. Oszd meg a hanganyagot azokkal a barátaiddal, ismerőseiddel, akiket érdekelhet. Add tovább!

Megosztom
E-mailben küldöm

I sten hozott benneteket, szervusztok.
0003#
0003# Elnézést a késésért. Majdnem beálltam statisztálni, de aztán, a kötelességérzet… Huh, mielőtt el nem
0014# felejtem, a múlt alkalommal, vagy azelőtt itt hagyott egy jegyzetfüzetet. Így néz ki. És le van benne jegyzetelve
0025# az első alkalom. Kijavítottam, ráírtam egy négyest, de jó, jó… na most… igen, lehet, hogy egy kicsit
0036# szereptévesztésben vagyok…
0038#
0038# Hol is tartottunk? Ja, tudom. Teljesen elmentünk egymás mellett, mert ti az intimitás ötödik pontjánál jártatok,
0050# én meg a combfixnél. Úgyhogy itt össze kellett raknom magam, hogy megint egymásra találjunk…
0059# Aszongya. A meghitt kapcsolat leírása, két szempontból, az egyik, hogy hogyan írhatnánk le, hogyan
0069# jellemezhetnénk azt, amiről úgy beszélhetünk, hogy az egy meghitt kapcsolat, vagy ott egy valódi intimitás van,
0081# és közben pedig ezek a leíró jellegű pontok és kijelentések másfelől feladatot is jelenthetnek, vagy
0091# kitűzhetik azokat a célokat, hogy akkor milyen irányba lehetne nekem fejlődni. Tehát ezzel a kettős látással,
0102# ú, micsoda képzavar, tehát ezzel a kettős látással hallgassátok, amiket mondok! Nahát, erről eszembe jut egy
0114# kedves, idős atya, kezdte a gyermekmisét, kijött, nagyon szigorú volt: „Gyerekek! Hangosan vetünk keresztet!”
0125# És ő tudta, képzeljétek el! Persze, a gyerekek nem tudták, hogyan kell hangosan keresztet vetni…
0135#
0135# Gyors ismétlés.
0136# 1.Ismerjünk magunkat és a másikat és a másik is ismeri magát és engem, illetve ebben a folyamatban vagyunk.
0147# 2.Nyílt köztünk a kommunikáció. Hú, erről sokat beszéltem.
0153# 3.Meghitt kapcsolatban vagyok magammal. Anélkül hiába áhítozhatom én veled való meghittségre.
0163# 4.Közös történetet élünk, de nem válunk annak rabjává.
0168# 5.Tudunk várni, hogy a kapcsolat fejlődjön a maga természetes útján. S idetartozott az, hogy nem az általunk
0180# elgondolt következmények szerint cselekszünk. Mindig taktikázunk, mindig előre kigondoljuk, hogy… Ugye klasszikus
0191# az a szegény hölgy, az az egy fajta, aki azt mondja: „kezdek megszeretni egy pasit, én ezzel a pasival szeretnék
0203# házasságra lépni.” És akkor mi a taktika? Az, hogy női megérzéssel, igazi mély nemtudommivel, ami nektek van
0214# (tök jók vagytok), hogy ezzel ráhangolódok arra a pasira, és próbálok olyan lenni, amilyen annak a pasinak az
0225# igénye. Hogy milyen szeretné, hogy én milyen legyek. Én ezt csinálom 2-3 évig, de úgy kb. az első év végén
0236# már szóba hozom a házasságot. A második év végén úgy hm.., és a harmadik év végén már elfogy a türelmem!
0247# Hm. Nem biztos, hogy ez annyira jó megoldás. Legalábbis a nő részéről, hát nem tudom… Nem tudom, mennyire tud
0258# akkor hiteles lenni. És akkor a férfi azt mondja: „végülis hát ez egy tök rendes nő.” De csak addig! És
0269# aztán révbe ér, és annyi! Na.
0272#
0272# Na, igen. Ezt az ötöt mondtam el, ugye? Jól emlékeztem, mert tudjátok, én nagyon leragadtam, és ez menthető…
0283#
0283# 6. Saját szükségleteimet fölismerem, és megbecsülöm. Ez. Minden szükségletemet fölismerem, és megbecsülöm.
0294# Hm. Eszembe jutott a saját személyiségfejlődésem, ami a nőkre vonatkozik. Ezt most megosztom veletek.
0304# Tudjátok, amikor még gimis voltam, akkor valami eszméletlenül tudott zavarni, ahogy én azt láttam 15 évesen, hogy
0316# nők állandóan pisilnek. Állandóan fáznak. Állandóan éhesek. És ha egyiket sem csinálják, akkor
0326# menstruálnak. Tehát a nőkkel valami mindig van! És ezt nem tudtam fölfogni! Hát én is emberi lány vagyok! És
0337# valahogy nem kering az életem a pisilés, az evés, a fázás, a nemtudomén-mi körül, hogy hogy áll a szempillám,
0348# hát hogy!... Hát, szóval 15 évesen még nagyon-nagyon gyarló módon álltam ehhez a kérdéshez. Aztán mondjuk 25
0359# éves koromban, mondjuk, na jó, talán picit előbb már, eljutottam arra, hogy ó, hát a nőknek ez az állandó,
0370# hogy fázik, meg pisil, meg megfázott, és most fázik meg, és most pont nem fázik, és akkor gyorsan csináljunk
0381# valamit, mer pont most nem fázik, ez tök jó…, szóval… Látjátok, még maradt egy kicsi… Na, és akkor
0391# rájöttem, hogy hát ez micsoda remek erény-gyakorlat nekem! Hogy én megértően, együttérzően fogadom, hogy
0402# pisilni kell, akkor mindent lerakunk, várunk türelemmel, várunk, ha éhes, akkor eszik, és akkor teljesen…
0413# valahogy… Értitek, ilyen karitatív tevékenységet csináltam a nőkkel való viszonyomból! Nem használt neki, de,
0424# úgy tűnik, kihagyhatatlan állomás volt… Na, és mostanra eljutottam oda, hogy most már elmúltam ugye negyven,
0435# kimondani is öröm… Szóval, most hogy így elmúltam már ez az izé, hogy a magyar nyelvet is ápoljuk, most már
0446# rájövök, hogy azért a nők tudnak valamit! Hosszabb ideig élnek! Kevésbé lyukad ki a gyomruk! Valamit tudnak!
0457# Tehát ez a pisilek, fázok, éhes vagyok, ebben van valami! Úgyhogy kezdek saját magammal is megbarátkozni ezen a
0469# téren… Azért biciklizni nem hívok el nőket! Azt nem! Tehát, ha az ember haladni akar… De ugye, én megtehetem!
0480# A másik: ha van bennünk némi jó szándék, és hát naná, hogy van, akkor az történhet, hogy az életben egy
0491# csomó jó dolgot lehet tenni. Rengeteg jó dolgot lehet tenni. És ez lelkesít bennünket! És aztán szerintem
0502# mindnyájan, akik csak egy kicsit is normális, jó emberek, vagyis itt mi mindnyájan, eljutunk oda, hogy nem tudunk
0513# annyi jót tenni, mint amennyire lehetőségünk, vagy ajánlatunk, vagy fölkérésünk van. És ez iszonyú nehéz!
0524# Hogy olyan dolgokra tudjál nem-et mondani azért, mert pisilsz, meg kakilsz néha, meg fázol, meg alszol, ha! Hogy nem
0536# rossz dolgokra mondasz, hanem jó dolgokra. Jó dolog: szívesen csinálnád, pont de jó-marha jó-de iszonyú jó
0547# lenne most azt csinálni. De már van annyi dolgod, feladatod, már így is lóg a beled, a nyelved, a szemed, akkor azt
0559# már nem tudod vállalni! Ez… Fú, nekem ez nagyon-nagyon… Még csak most érzékelem ezt! Nagyon nehéz!
0569# Fölhívott a Bíró püspök úr! Most képzeljétek… Tudjátok, mert mobiltelefonja van, és rosszat nyomott meg,
0580# és akkor nálam csöngött ki… Na, erről mondok egy történetet. Van egy kedves ismerősöm, A-betűvel…
0590# Tényleg, ez furcsa? Na mindegy… Úgy van a neve, hogy A-betűvel kezdődik, utána a következő betű B, a
0600# következő betű A. És utána van még néhány betű, ami már nem az ABC elejéből van. Ezért aztán ő nagyon sok
0611# embernél az első helyen van a mobilban. Hetente kétszer-háromszor kap üzeneteket, amit nem neki szánnak. Nagyon
0622# mókás, erről beszélt nekem múltkor, hogy igazán érdekes dolgokra derült fény. Kapott egy-két sms-t, azt
0633# mondta, hogy „a szaftosabb üzeneteket el szoktam menteni”. Na, jó. Most már tovább nem is merem mesélni, hogy
0644# micsoda bonyodalmak tudnak ebből származni!
0649# Ja, igen. A fölkérés. Majdnem elfelejtetem elmondani! Azt mondja a püspök atya, hogy menjek már be a
0659# szemináriumba papnövendékeket rontani. Heti egy este! Hát ki bírja azt?  Nem megy. Úgyhogy nem vállaltam.
0670# Elgondolkodtam: kedd este, vagy papnövendékek… Végülis a papnövendékeket kellett volna választanom… Csak
0680# annyira nem mertem elétek állni… Hát hogy mondom meg nektek? Na, úgyhogy a szegény papnövendékek, szegények,
0692# nem kapnak belőlem. Hogy fogják kibírni? Állítólag ők is tüntetni fognak…
0699# Na, tehát  6: A saját szükségleteim fontosak.
0704#
0704# 7. úúúú!... Elnézést… Csak elolvastam, hogy mi jön! Magam is meglepődtem. Bírom ám nagyon, hogy olvasom itt
0715# az irodalmat, és hogy nem a pap mondja belőlem, amit mondok, ez a szakirodalom! Azt mondja:
0724# Saját erkölcsiségemet folyamatosan fejlesztem. Hogy ez az intimitásnak föltétele! Ez valamiképpen most már mint
0736# hogyha az örökkévalóságnak lenne valami előíze… Fantasztikus! Szóval, az erkölcsiségnek többek között van
0746# egy olyan vetülete, hogy az ember felelős lény. Erről rengeteget beszéltünk, ami azt jelenti, hogy felelősséget
0758# vállalok magamért.
0760# Lenne itt egy kisbetűs kitételem: A felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy kiállok az emberek elé, és azt
0771# mondom, hogy felelősséget vállalok! Mert úgy látom, hogy valaki ezt gondolja. „Igen, felelős vagyok”. Jó,
0782# hát és? Ez nagyon nagyszerű hír! Tehát valaki az emberségéből fölfogott valamit.
0790# Tehát: az, hogy én kimondom, hogy felelős vagyok, és ennek semmilyen következménye nincs, az nem
0800# felelősségvállalás. Tehát a felelősségvállalás azt jelenti, hogy vállalom azt, ami az életemből adódik; azt
0811# akkor vállalom, és az cselekvésekben mutatkozik meg. Tehát az, hogy „felelős vagyok”, ez kit érdekel?...
0822# Feri!...
0822# Ennek a másik része: azok az emberek, akik az erkölcsiségükben nem fejlesztik magukat, ők akkor, amikor bárki
0834# tőlük megkérdezi, hogy ők ezt felelősen teszik-e - nem politizálok, csak mondom ezt – hogy mit ért akkor most
0845# ez alatt a tette alatt, hogy ebből most ki fog következni, hogy hogy fog ezzel elszámolni, vagy bármi ilyesmi, hogy
0857# mit gondolt, vagy mi volt a szándéka, vagy mi lesz most ezután, vagy jóvá lehet-e ezt tenni… Bármikor, amikor
0868# egy az erkölcsiségét nem fejlesztő emberrel találkozunk, ő a felelősségre való l hivatkozást vádnak éli meg.
0879# Azt gondolja, hogy őt most elkezdték vádolni, és támadni. Ez a legjobb jele annak, hogy az illető nem vállalja a
0891# felelősséget. Ha mindent, ami a felelősségére vonatkozó cselekvés lenne, vádként él át. Ez nem csak a
0901# politikában van: az emberi kapcsolatainkban! Rögtön azt gondolom, hogy te támadsz engem. Nem támadsz, csak
0912# rákérdeztél a felelősségemre, ami pedig van! Lerakhatatlanul van. Tehát a felelősség, az meg nem egy olyan
0923# dolog, amit magamra veszek. Hanem egy olyan dolog, hogy fölismerem, hogy rajtam van. És akkor az illető
0934# természetesen a maga logikája szerint érthetően működik, a felelősségre való utalást, vagy rákérdezést
0944# vádlásnak, vagy támadásnak éli meg, ezért a felelősséget magáról elhárítja. Miközben ő nemezt éli meg,
0955# hanem azt gondolja, hogy ő nem a felelősséget hárította el, hanem kikérte magának, hogy őt vádolja valaki. És
0966# így aztán szép lassan a süketek párbeszéde kezd el folyni köztünk.
0973# Tehát a felelősség, az nem vád, hanem van. Hát ezt én most nagyon megaszontam.
0981# És akkor itt valami: a gyerek felhőtlen és felelőtlen… Mindaddig, amíg a szüleivel komolyabb kapcsolatba nem
0992# kerül, akkor a felhőtlenségnek vége, marad a felelőtlenség, az is csak rövid ideig… Szóval, nagyon nehéz
1003# felnőttnek lenni. Mit szóltok ehhez? Iszonyú nehéz! Rettentően nehéz! Én egészen odáig jutottam el,… Megint
1014# túl sokat mondom, hogy „én”. Az már, kicsit gyanús…
1019# Márta, te most nem fonsz, hanem egy nyuszit készítesz? Hadd mutassam megy! Most beleszúrta a tűt az arcába. Te mi
1031# ez, voodoo? Hát! Márta egy látens voodoo-s! Azért kiszedem a kis pofijából! Hova szúrjam neki szegénynek? A
1042# ruhácskájába fogom szúrni! Most nézem, hogy valaki följajdul-e… Jól van, semmi baj nem történt, Márta, jól
1053# van… Édi, nem? Hát ez tök jó!... De nem tud bábként működni. Nem tud. Ha fölfejtenéd, akkor bábozni is
1063# lehetne vele… Jaj, egy picit megkaphatom? Annyira aranyos. Látjátok? Így…. Csak meg ne szúrjon! Ha megszúrsz,
1074# iszonyú dühös leszek! Visszaadom inkább… Lehet, hogy ez lesz a kedvenc átmeneti tárgy! Majd meglátjuk. Na,
1085# Feri!
1086# Szóval, iszonyú nehéz felnőttnek lenni. Szerintem ez úgy működik, hogy sose leszünk teljesen azok! Hanem, hogy
1097# egyszer ráébredtünk, hogy nem vagyunk azok, ez történik olyan 35-41 között, és attól kezdve kezdünk egy kicsit
1108# iparkodni, vagy igyekezni, és akkor úgy távozunk innen, hogy hát… is-is. Én ezt a legkomolyabban mondom. Hiszen
1120# gyerekkorban egy csomó minden beépül nekünk. Ilyen működésmódok. Hogy mondjuk: ha megsértődtem otthon,
1130# előbb-utóbb anyuci mégiscsak azt csinálta, amit én akarok. És akkor ezt nyomatjuk 50-60 éves korunkig. Ugye van,
1142# aki úgy hal meg. Ez az, hogy ő abban nem nőtt föl! Valamit megtanult, és azt viszi töretlenül. Vagy: ha elég
1153# akaratos vagyok, előbb-utóbb anyám megunta. Ugye, és akkor ezt a feleségével is… Egy az egybe átrakja, és
1164# akkor ú… Ezért azt gondolom, hogy tényleg nem lehet befejezni azt, hogy felnőni, és felnőttnek lenni, és
1175# hihetetlen nehéz! És ez nem azt jelenti, hogy a bennünk lévő gyerek, ne lehessen önfeledt! Mert persze, tök jó
1186# az! Hm.
1187# Akkor ez azt jelenti, hogy az intimitásnak föltétele a lelkiismeretünk nevelése. Hm. Ez azt jelenti, hogy gyakran
1198# meg fogunk lepődni, ha elég őszinték vagyunk magunkkal, hogy „jé, nem értek egyet magammal!” Drámai
1209# pillanatok! Nem szeretjük ám az ilyet! Hogy kiderül, hogy nem értek egyet magammal! Azt szoktuk csinálni, hogy
1220# búszik egy ilyen érzésekkel vegyes sejtelem, hogy valamit hülyén csináltam, és akkor egy egész gépezet beindul,
1231# hogy igazoljam magamat önmagam előtt. Ezért lehetséges az, hogy az ember legtöbbet önmagának hazudja. Tehát amit
1243# egymásnak lódítunk, az kutyafüle, ahhoz képest, ahogy folyamatosan lódítunk magunknak. Hm.
1252# Az sem könnyű, az intimitás szempontjából, hogy elfogadjam, hogy te önmagadért vagy felelős. Vagyis, a
1263# felelősségnek a megfelelő határait megtaláljam. Emlékeztek a kifejezésemre: kapcsolati felelősség. Minden
1274# kapcsolatban a szerepeim által határoztatik meg, hogy hol van a felelősségem határa. Hm.
1283# Igen, akkor ebe beletartozik az is, hogy az intimitásnak föltétele, hogy a saját hibáimat be merem ismerni. Tudom,
1294# hogy ez most ilyen nagyon elemi erkölcstan-pötyögésnek tűnik… Hát akkor, hogy ha a fejeddel hallgatod. Szerintem
1306# ezt az egy óra tizenöt percet nem érdemes csak a fejeddel hallgatni. Mert akkor egy csomó ilyen közhelyszerű
1317# dolgot hallasz, néhány poénnal fűszerezve. Ennyi történik. Eltöltöttél egy estét. de hogy ha engeded lejjebb,
1328# akkor hm.
1329# Ez azt is jelenti, hogy be merem ismerni a saját hibáimat, ez van az egyik oldalon, másik oldalon: önvád,
1340# szégyenkezés, önmagam megvetése nélkül! Ah! Mert mit ér az, ha be merem ismerni a hibáimat, és tele vagyok
1351# szégyennel, bénító önváddal! Enélkül! Megfelelő bűntudatom van. Ez tök jó. Anélkül azért…
1360# Hozzám jött egy fiatalember, 10 éve házas. Az első előadáson idén, emlékeztek, volt egy pont: ki az, aki
1371# számunkra vonzó? S akkor ott elhangzott az: vonzó számomra az a személy, aki mellett jónak érezhetem magam. Ugye,
1383# hát ezt elmondtuk, és már el is felejtjük. Ez a fiatalember odajött hozzám, és a következőt mondta: „Tudod,
1394# Feri, hallgattam ezt a mondatot, és elkezdtem közel engedni magamhoz. Egyszer csak rájöttem arra, hogy a feleségem
1405# mellettem nem nagyon érezheti magát jónak. Mert én bennem van egy csomó elvárás, én bennem van egy csomó
1416# maximalizmus, perfekcionizmus, én állandóan számon kérem a feleségem, akkor az én feleségem mellettem nem tudja
1428# jónak érezni magát. Most már értem, hogy miért nincs köztünk szex! hogy miért nem vagyok neki vonzó, pl. És
1439# mikor rájöttem erre, hogy nem a feleségemet kell még ezért is szidni, hanem hát nem vagyok neki vonzó, akkor
1450# elkezdtem azon dolgozni, hogy hogyan érezhetné magát mellettem a feleségem jó embernek.” Húha! Ú! És nem csak
1461# az, hogy valaki így megdolgozik egyetlen ilyen primitív kijelentéssel, hanem az, hogy utána ezt ki tudja mondani.
1473# Még a feleségének is. Elmondta a feleségének is: „tudod, erre jöttem rá”. De szép! Na, jó.
1482# Tudjátok, mikor papnövendék voltam, van a papnövendékeknek lapja. „Centralista” címmel jelenik meg. És én is
1493# írtam bele. És írtam egy nem tudom én mit, és utána behívatott az egyik elöljáró. És azt mondja: „Feri. Az
1504# írásod igazán realisztikus, csak hiányzik a végéről a katarzis.” Hát hiányzik, mondtam neki, mert az életben
1515# is néha a történeteink végéről hiányzik a katarzis. „Igen, de te egy pap leszel, neked kötelességed úgy
1526# írni, hogy a történet végén legyen katarzis!” Hát, kezdtem azt érezni, hogy rossz helyen vagyok. Többet nem
1537# írtam e nemes lapba… Ráadásul azt a taktikát sem űzöm, hogy minden rendes szentbeszéd az üdvösségre
1547# vonatkozó utalással fejeződik be. Se üdvösség, se örök élet. Hát, majd meglátjuk, mi lesz!...
1557# Na, erről most eszembe jut valami. Már látom a kritikus pillantásokat… Na, szóval… Igen… Nem. Nem védem meg
1568# magam.
1568# Kedves ismerősömmel elmentem a Rudas-ba. A Rudas nagyon jó hely… volt addig, amíg föl nem újították, de sajnos
1580# fölújították, úgyhogy azóta, hát mit ne mondjak… Nagyon gagyi… De hát mindegy, Rudas -  Rudas. Tudjátok,
1590# régen a Rudasban volt gőz! Nem ilyen izé, homály, meg pára, meg köd… Gőz! Férfitestvéreim, voltatok már a
1601# Rudas-ban? Régen, ha bementél a nedves gőz-be, az olyan, hogy ahogy kinyitottad az ajtó, így… tehát már akkor
1612# elbizonytalanodtál, amikor az ajtó még ki sem nyílt teljesen! És két lépést nem lehetett látni! Az gőz! És
1623# így mentél, és csurgott le a víz rólad. Na, az gőz! És ez még csak az első terem! Második terem, újabb ajtó,
1635# és hát semmit nem lehet látni, és így tapogatózva, csak egy ilyen piros fény égett fönt, azért, hogy tudd,
1645# hogy még ember vagy, és hogy… Az gőz! Ha most bemegyek… Én pl., ezzel a hájmennyiséggel ott ülök negyed
1656# órát, mire az első csöpp… Hát most ezért fizetek annyit? Szóval, van egy kedves papbarátom, megyünk a gőzbe,
1667# ott dagonyázunk a Rudas-ban, és akkor azt mondja (hát, az embernek a papbarátai őszinte megnyilatkozásokkal
1678# édesítik meg az életet), az mondja: „végülis, Feri, tudod, te egy ilyen többé-kevésbé jó-szándékú
1688# nárcisztikus ürge vagy, aki azért fogadható el, mert mégis csak mások javára csinálja…” Márta, add nekem
1699# oda a nyuszit! Valaki bátorítson! Szóval, az embernek csak rendes papbarátai ne legyenek! Mert aztán ugye én azt
1711# hittem,hogy elmegyek pihenni a gőzbe, és akkor kapsz egy ilyet… Mert, hogy igaza van, ugye… Azért a
1721# „többé-kevésbé” fájt. Azért azt túlzásnak éreztem. Na, jó.
1727# Ez volt akkor a 7. Saját erkölcsiségemet folyamatosan fejlesztem. Látjátok, nekem van még mit.
1736#
1736# 8. Ápolom a saját spiritualitásomat. És ezt nem én mondom, nem a pap mondja! Tök jó! Szakirodalom! Meséltem azt
1748# nektek? A spiritualitásomhoz tartozik az hozzá, hogy Isten szemével látom magam. Ó! Az azt jelenti, hogy Isten
1759# igen-t mondott az életemre, és most is akarja, hogy legyek. Ez, mondjuk egy ilyen alapélményem önmagamról: igen-t
1771# mondott rám, és akarja, hogy legyek. Ez tök jó. És nem tudom, hogy ezt a múltkor mondtam-e: Gyerekbeszéd.
1782# Beszélgettem a gyerekekkel, és kérdeztem tőlük, hogy Isten szeret-e mindenkit. Meséltem erről? Aki délig alszik,
1793# ezt meséltem? Ezt nem! Na, akkor gyorsan! Jelentkezik a kisfiú, tőlem jobbra ül, azt mondja: „A Jóisten azokat az
1805# embereket is szereti, akik délig is alszanak, és még éjfélkor is fönt vannak”. És hát akkor efölött hálát
1816# adtunk! Hogy hát ez, ez igen! Tényleg az Isten nem személyválogató! Hm.
1823# Aztán a spiritualitáshoz tartozhat hosszú, mondjuk egy keresztény spiritualitáshoz, tudjátok, mondjuk, hogy mikor
1835# megházasodom, akkor azt mondom: van itt a világon egyetlen egy valaki, ez az egy, én választottam szabadon, én azt!
1847# Őt. Szent humanizmus! Őt! És én most őt, vagyis téged, megpróbállak úgy szeretni, ahogy Isten szeret engem. Ezt
1858# az egyetlen egy valakit! A többit meg, amennyi még erőm marad… ez pl. a spiritualitás. Ezért, amikor a római
1869# katolika anyaszentegyházunk, hogy nőnemben mondjam! Nem katolikus, katolika! Római katolika anyaszentegyházunk azt
1881# mondja, hogy a házasság szentség, fölbonthatatlan, egyszeri, örök érvényű, hűségre kötelez és a gyermekekre
1892# nyitott kapcsolat, akkor ezt nem két szadista pap találta ki, majd később csempészték be, Júdás evangéliuma
1903# után, a Szentírásba, hanem hát volt némi spirituális tapasztalata egyeseknek. És akkor rájöttek, hogy Isten
1914# hűségesen, kitartóan, örök érvényűen szereti őket. Átélték ezt a spirituális élményt, és azt mondták,
1925# hogy „nosza, legyen akkor a világon egy valaki, akivel ezt megpróbálom megélni!” Ennyi. És ezt akkor lehet
1935# fúrni, faragni: baromság, idejét múlt…
1939# Szóval a meghittségnek része a spiritualitásom fejlesztése. Ugye, ismertek annyira, látom én, hogy színes az
1951# élet, tudom én, hogy mi minden történhet egy kapcsolatban, meg hogyan lehet rosszul dönteni, ezeket értem. De
1962# hát, akkor legalább a másodikkal próbáld meg!... Nézzétek, én rugalmas vagyok! Tényleg! De az, hogy a
1972# másodikkal sem, azért az már mégiscsak... Persze a Jóisten akkor is fölkelti a napját rád! De aztán jön a
1983# felhő! Na, jó.
1984# Szóval, a spiritualitás nem egyenlő a szent humanizmussal. Volt ez a Chesterton nevű eredeti ürge. ugye, azt
1996# mondja: „Humanista az, aki szereti az emberiséget, és utálja a szomszédját.” És ezt akkor most mindenki
2006# vonatkoztassa a maga dolgára.
2009# Tudjátok, jött hozzám egy fiatal pár: törvénytelen kapcsolatban élnek! Na mit szóltok, ilyen is van… Nem
2020# házasok. Mind a kettejüknek volt már házassága. Templomi. Katolikusok. És azzal a fölháborító kéréssel
2030# fordultak felém, hogy kereszteljük meg a gyereket! Skandallum! Na most, miután megbeszéltük, hogy ez milyen
2042# kötelezettségekkel jár, kitűztük az időpontot a keresztelésre, ez mindig megjelenik nálunk a híradásban, hogy
2053# valakit keresztelünk, és erre a következő történt. Jött hozzám valaki, és a következőt kérdezte: „Ugye
2063# ennek és ennek a párnak a gyermekét a sekrestyében kereszted meg?” Értitek? Mert hát hogy törvénytelen gyerek!
2075# Na, ez aztán az érett spiritualitás! Ez a kultúrkereszténység. Hogy egy gyereket azzal sújtani, azzal, ami… Nem
2086# is értem… … Lehet, hogy a következő héten már nem leszek itt… Becsuknak! Valami szerzetesrendbe…
2096# Na, hogy ápolom a magam spiritualitását, erről akartam beszélni. Ebből az adódik számomra, hogy ilyen
2106# kategória, hogy „törvénytelen gyerek”, ilyen nincs. Emlékszem, két évvel ezelőtt meséltem ezt nektek, jött
2117# hozzám valaki, a következő történt vele: kérte a keresztlevél-másolatát házasságkötés céljából. És
2127# miután… Megkeresztelték őt, de be volt oda írva, hogy a szülőknek nincs nem tudom én mije, és akkor a
2138# keresztlevél másolatra fölülre pici betűkkel az irodista ráírta, hogy „törvénytelen gyermek”. És így
2148# elbocsátotta őt házasságkötésre… Hát, szép, szép. Ebből hála Istennek kezdünk már kigyógyulni. Van
2158# remény!
2159# Na, itt akkor még valami!
2162# Ú, ez fájhat, mert arra döbbentem rá, hogy sok nehézséget okoz számunkra az, hogy ahogyan fejlődünk,
2172# rájövünk igazságokra, rájövünk működési módokra, és aztán mindig hajlamosak vagyunk ezeket a működési
2182# módokat, megoldásokat abszolutizálni. Pl. Egy nő, aki teljesen ilyen alázatos, alávetett nemtudoménmiként
2193# házasodott meg, és akkor 45 évesen rájön, hogy „én is egy emberi lény vagyok”. Ezt nekem szó szerint így
2204# mondta valaki. Jött hozzám egy sokgyermekes anyuka, és azt mondta: „negyvenvalahány évesen rájöttem életemben
2215# először, hogy én is egy emberi lény vagyok.” Úha. És akkor ugye, hogy vállalhatom magam, hogy vannak
2225# érzéseim, vannak szükségleteim, miegymás. És akkor ebből rögtön jön egy félelem, hogy „akkor most el kell
2236# válnom? Most akkor ráébredtem, hogy mennyi minden nem működik köztünk, hogy menyi minden rossz, hogy még az is
2248# elképzelhető, hogy rosszul döntöttem, mittudomén”, sok mindenre jöhetek rá. És akkor itt nagyon fontos lenne,
2259# hogy tudjam,hogy azért, mert itt valamire rádöbbentem, egy igazság, egy fölismerés megszületett, még lehet, hogy
2270# annak ez ellentétében is sok igazság van. Hogy miért ne lehetne pl. a hűséget, és a hitelességet egyszerre
2281# gyakorolni. Azt mondtam, hogy ez fájni fog. Hűség, és hitelesség együtt. Hogy létezik ilyen út. Legalább
2292# elviekben mondjuk ki, hogy létezik, Aztán majd kiderül, hogy te ezen az úton tudsz-e menni. Az nyilvánvalóan
2303# szörnyű, hogy hát hiteles vagyok, és ennek az az ára, hogy most leléptem. A másik, hogy hűséges vagyok, de
2314# ennek az az ára, hogy nem vagyok hiteles. S a kettő között van, hogy hűséges vagyok, és hiteles. Csak az jár a
2325# legtöbb szenvedéssel. Keskeny az út! Kevesen tudnak elmenni rajta! Hűség, és hitelesség is. Ezt főleg az ún.
2337# modern lélektan miatt mondom. Mert ugye ott nagyon nyomatják ezt, hogy „hitelesnek lenni”, meg „képviselt
2347# magad”, ez mind igaz! Csak mi van a másik oldalon…
2353#
2353# 9. Készség az intimitás megélésére, arra alkalmas helyzetekben. Tehát, ha adódik egy helyzet, ugye az intima,
2364# intimum, intimus (elég hülyén hangzik), mélység. Mélység. Képes vagyok mélyebbre menni, ha látom, hogy annak
2375# most van itt ideje, tere, lehetősége. Erre képes vagyok.
2381# Amikor házaspárokkal beszélgetek, ott igen-igen gyakran lehet látni, hogy mind a ketten Tudatosan / nem tudatosan
2392# tesznek gesztusokat a mélység felé. Tesznek. És kimondanak egy-egy mélyebb mondatot. Az szokott nehézség leni,
2404# hogy ahol már tartósan ez az intimitás nem áll fönn, hanem harc van, meg akármicsoda van, sérelmek, meg
2414# elvárások, meg ez, ott nem is hallják meg , amikor a másik mélyebbre ment eggyel.
2423# Egy történet. Ül a házaspár, nagyon aranyosak, csak az intimitás, az eltűnt. Nagyon nehézkesen megy. És ahogy
2434# beszélgetünk, akkor egyszer csak a feleség mond egy nagyon szépet. Azt mondja: „Tudod, igazából az az én
2445# nehézségem, hogy te nagyon jó vagy apaként, nagyon jó vagy barátként, nagyon jó vagy pénzkeresőként,
2455# családfenntartóként, de valahogy férjként, férjként nem érezlek eléggé.” És erre a férfi gyönyörű
2465# szépen ment tovább, és azt mondta, hogy ,,ó-ó, tudod, akkor én igazából talán nem is tudom, hogy mit jelent
2476# férjnek lenni.” Hú, milyen szép válasz erre a mélyítésre! És nagyon sok esetben amikor az egyik megkínálja a
2487# másikat egy ilyen mondattal, akkor a másik ezt fölhasználja arra, hogy most jobban belerúgjon! Ugye, mert ott van a
2499# lehetőség! Ugye, erre a mondatra nagyon sok esetben az a válasz, hogy „na, hát ez az! Ez az, hogy ez az! Hogy te
2511# csak kritizálni tudsz! Hogy neked nem elég, hogy fönntartom a családot, hogy izé, hogy ez vagyok, meg az vagyok,
2522# neked semmi sem jó! Mit akarsz még tőlem?” Ugye? Ahelyett, hogy meghallaná azt a mondatot.
2532# Hogy az intimitásra egyáltalán kész, és képes vagyok. A leglehetetlenebb kapcsolatokban szoktunk próbálkozni
2543# lejjebb menni. Ah, és boldog az az ember, aki ezt meglátja a másikban, és tudja a másikat követni! Hú, de szép
2554# az! És sokszor ezért az én szerepem egy házaspárral kapcsolatban pusztán csak annyi, hogy én figyelem, hogy mikor
2566# történik meg ez a bátor, vagy bátortalan lejjebb lépés. És utána nem hagyom őket, hogy följebb menjenek.
2576# „Most történt valami, álljunk meg! Hallottad, mit mondott a feleséged? Halld meg, kérlek, mondd el még
2587# egyszer!” Nem kell nekem semmit sem mondani, meg nem kell okosnak lenni… Ezért csinálom én is ezt, mert csak
2598# hallgatom őket, és egyszer csak: „Na, itt most álljunk meg, hallottad, mit mondott ki?” Hát micsoda meghívás
2609# intimitásra az, hogy egy férfi sok éves házasság után azt mondja a feleségének: te, én akkor azt hiszem, nem is
2621# tudom, mit jelent férjnek lenni. Hát ettől érdemes embernek lenni, nem? egy ilyen mondattól, hogy egy ilyet
2632# kaphatok valakitől! Hát kit érdekel már akkor, hogy tényleg nem tud!... Jó, ez egy kis túlzás volt. Hm.
2642# Azt mondja… Miért írok ilyen kis betűkkel? Ez annyira megnehezíti az életemet.
2650# Egy másik pár. Mondom az ellenpéldát. A feleség mondott valami mélyet. Mélyebbet. Ah. Megjelent ott köztünk az
2662# intimitás. Vagy annak legalábbis egy sugara! És a férj rögtön lecsapott rá. Piff-puff, adott a feleségének. Na,
2673# és akkor itt megálltam, és mondtam… amit az előbb elmondtam. És akkor a férfi nagyon meglepődött, és
2683# megkérdeztem tőle: Meg tudnád-e fogalmazni azt, hogy miért nem az intimitásra reagáltál, miért harcoltál
2694# tovább, és miért a másik mélyebbre menését, ami persze a sebezhetőség növelésével jár együtt, miért
2704# használtad ki, hogy üssél rajta egyet? S akkor azt mondta, s így tudott ő is lejjebb menni, azt mondta: „Azért,
2716# mert már annyira megszoktam, hogy a feleségem nem is figyel rám, akkor legalább bántom. Akkor legalább
2726# megszabadulok a saját rossz érzéseimtől.” Egy óriási fölismerés volt ennek a férfinek! Hogy amikor ugye
2737# leülnek beszélgetni, sok esetben neki az igazi célja nem az, hogy megértsék egymást, hanem hogy a rossz
2748# érzéseitől meg tudjon szabadulni a feleség szapulásával. Milyen nagy dolog egy ilyet fölismerni, és kimondani!
2759# És hát szerintem, hát, milyen sokszor kerülünk ilyen helyzetekbe!
2766# Aztán egy másik. Ú! Amikor a lélektani ismereteinket a másik elemzésére és analizálására használjuk.
2776# Szörnyű! A lélektan átvette a morálnak a helyét. Régen mivel bántottuk egymást? Kutyaütő! Te megbízhatatlan!
2787# Te felelőtlen!” Ugye, régen ezzel szidtuk, és akkor meg volt a morális… Most meg? Most ez már nem divatos. Azt
2798# mondani, hogy „te felelőtlen”. Most az a divat: „Igen, mert neked anyakomplexusod van! A búrám tele van a te
2810# anyakomplexusoddal! Csinálj már magaddal valamit! Nézzél már magadra!” „Igen, mert függő helyzetben…”,
2820# Igen, mert apádtól azt tanultad…”, „Igen, mert a Feri atya is elmondta, hogy te egy intimitásra képtelen
2831# pszeudohumanoid vagy!” Katasztrófa, amit ilyen lélektani kijelentésekkel csinálunk egymás fölött. Pont ugyanazt
2842# csináljuk, hogy azt mondjuk: „ezek a rohadt papok! Ezek megszégyenítették az embereket!” És akkor most egymást
2854# ezekkel a lélektani dolgokkal ütjük, vágjuk, szapuljuk. Csak a tárgy különbözik. Amit csinálunk ugyanaz. Ebből
2865# aztán látszik, hogy nem a vallással volt a baj. Az Istennel meg pláne. Hanem az, hogy mindent lehet fegyverként
2876# használni, és akkor ütjük-vágjuk egymást. Hát, ugyebár, miféle mélyítése egy kapcsolatnak az, hogy én
2887# elkezdem mondani neked, hogy „mert te ilyen vagy, és tulajdonképpen az, hogy…” Diagnosztizálás. Hát… Az
2898# jutott eszembe, hogy mondjuk mennyire vonzó számomra egy olyan nő, aki engem diagnosztizál. Hát rájöttem, hogy
2909# nem. De ezt eddig is tudtam.
2912# Elmondok egy viccet. A hét vicce nálam. Ezt a Csillának ajánlom, mert a Csilla nagyon szereti, ha a férfiak
2923# kárára mondok történeteket. Csilla kutyasétáltatás közben szokott engem hallgatni. Nem élőben, hanem… na. A
2934# vicc a következő: A férfi, aki egyébként sosem szokott főzni, kísérletet tesz rá. És iszonyat leönti magát.
2945# És erre megy be a feleségéhez, és azt mondja: „Nézd, drágám! Úgy nézek ki, mint egy disznó!” Erre a
2955# felesége azt mondja: „ja, és le is öntötted magad.” Ez az intimitással való visszaélés ékes példája. Hát
2966# ilyenkor hozni kell a friss inget, vagy valami… Na, jó. És hogy szenteltek engem pappá? Nehezen, nehezen…
2977#
2977# 10. Szabadságot adok a másiknak, és magamnak is. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy fölismerem a szabadságomat.
2988# Fölismerem. Hogy az van nekem. Vagy hát megteremtem.
2994# Egy édesanya a következőt mondta. Harmadik kisbabáját várja. Nagy pocak, ült. Tök aranyos volt. Ült, azt
3004# mondja. Próbálom utánozni… A nyuszit, ha betenném… Így… Betűröm a nyulat. Így ült… Na jó. Szóval, azt
3015# mondja: „Tudod, Feri, várom a harmadik kisbabámat. Érzem, ahogy már rugdos. Érzem, ahogy mocorog. És
3025# rádöbbentem arra, hogy amióta megfogant ez a pici baba, attól a pillanattól kezdve kell nekem őt egyre inkább
3036# elengednem.” Hú! micsoda zseniális gondolat! Hogy a foganástól kezdve, minden egyes sejt osztódásával… Hű,
3047# de szép ez! Ezt a szabadság miatt mondom. Fölismerem, hogy az a valaki, aki itt növekszik, már most kéri a
3058# szabadságot! Hm. Ezek az anyukák, mit tudnak… Hm. Na.
3064# Ide tartozik az a naivitás, hogy az együtt eltöltött több idő, a fizikai közelség növelése az intimitás
3074# növekedésével jár. Óriási illúzió! Attól, hogy fizikailag közelebb vagyunk, vagy több időt töltünk
3084# együtt, ez még lehet, hogy éppen fordítottan arányos az intimitásra vonatkozóan! Milyen sok férj tudja szeretni
3096# a feleségét, amikor a munkahelyén van! De, mikor hazaér! Azért a 3D-t, azt nehezebb.
3105# A szabadság hihetetlen rettenettel tud járni. Amióta pap vagyok, háromszor jutottam el oda, hogy egy ilyen igazi
3116# mély rettenet vett rajtam erőt, ahogy az önismeretemben javultam, hogy én talán elrontottam az életem, és nem
3127# kellett volna papnak mennem. Ahogy egyre mélyebben megismertem a saját motívumaimat, hogy miért is lettem pap, ennek
3139# a folyamatnak, hogy „te jó ég, hogy én miért mentem papnak”, amikor fölismertem egy-egy ilyen végtelenül
3150# természetes emberi, de hát eléggé csak természetes és emberi motívumot, akkor elfogott már a papi életemben
3161# háromszor egy olyan rettenet, hogy „most akkor ezután mi lesz velem? Most hogy éljek ez után? Most akkor lépjek
3173# ki, vagy pap legyek, vagy mit csináljak akkor? Elrontottam mindent!” És aztán ahogy valahogy sikerül elviselni ezt
3184# a páni félelmet, ezt a rettenetet, akkor mindig azt ismerem föl, most már merem mondani, hogy mindig, mert hogy
3196# mindig ez történt, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy most váltam szabadabbá arra, hogy döntsek, hogy
3207# megyek, vagy maradok. A szabadságom növekedett. De akkor ahhoz ezen a retteneten át kell menni. Hogy „te jó ég,
3218# mit csináltam!” Meg „miért csináltam ezt?”. És én ezt a házasságra is ugyanígy vonatkoztatom. Nem tudom
3229# elképzelni, hogy az ne lenne úgy, hogy néha leülsz, és azt mondod: „a leghülyébb döntésem volt, hogy
3239# hozzámentem! Hát ki ez az ember? Mit csináltam én?” Én szerintem ebbe az ember beleretten, tényleg nem tudom ezt
3251# másként mondani, a gyomorszájam végéig eltölt a rettenet, hogy akkor most mi lesz velem. Semmi nem lesz, csak
3262# szabadabb lettél! Ezért, na, de ezt már olyan sokszor elmondtam, ezért egy illúzió, vagy tévedés azt gondolni,
3273# hogy ha ilyenkor valaki kilép, papságból, vagy házasságból, tök mindegy, akkor lett szabadabb. Nem így van! Hát
3285# dehogyis! Akkor csak függetlenebb lett. De nem lett szabadabb.
3291# Igen. Hűség, hitelesség együtt. Ez izgalmas.
3296#
3296# 11. Fölismerem, hogy minden kapcsolatom fontos, de csak egy része az életemnek. Hm. Azért amikor ez a
3306# házastársamra is vonatkozik, vagy a gyerekeimre… Nem is olyan könnyű kimondani! Nagyon fontos, lényegi kapcsolat,
3318# de csak egy kapcsolat sok között, és csak egy része az életemnek. Azt gondolom, ez a szabadás tudatából fakad.
3329# Hogy ezt ki tudom mondani. Éppen most egy kedves erdélyi ismerősöm hozott nekem egy fényképet Benedek Elek
3340# sírjáról. Ott van Benedek Elek, született Benedek Elek, és Benedek Elekné, született… Gőzöm sincs. ÉS
3351# képzeljétek el, hogy amikor Elek bácsi meghalt, két napra rá, utánament a felesége. Két nap. Ott van a dátum,
3362# mert nyilván hát ez egy olyan megdöbbentő dolog volt hogy napra odaírták, hogy ezerkilencszáz-nemtudomhány…
3373# huszon? És ezt láthatjuk úgy, hogy valami gyönyörű szép, hogy micsoda összetartozás, és láthatjuk úgy is,
3384# hogy mi a csuda történt itt Benedek Eleknével? Tehát hol van akkor Benedek Elekné? Hol van az, aki született?
3395# Benedek Eleknét látjuk, ő itt meghalt, a férje mellett nyugszik. De hol van az, aki született?
3405# Igen, emlékeztek talán erre a mondatomra, hogy az emberi kapcsolatainkban bízzunk egymásban, de az életünket ne
3416# bízzuk egymásra. Az életemet rábízom az Istenre, egymásban csak megbízzunk. Az pont elég. Mert így is néha
3427# kapunk olyat, hogy attól koldulunk. Úgyhogy ha még rá is bízod magad, az egy kicsit sok.
3436# A Szentírás kegyetlen! Azt mondja az ószövetségi szentíró: „Átkozott, aki emberben bízik!” Hát ez ezt
3447# jelenti. Átkozott, aki az életét egy emberre bízza rá.
3452# És akkor itt egy másik. Akkor ezt úgy is megfogalmazhatnánk, a lélektan nyelvén, hogy képes vagyok én-te
3463# viszonyban gondolkodni, és képes vagyok „mi”-ben gondolkodni. És a kettő nem ugyanaz. Az én-te, az nem egyenlő
3474# a „mi”-vel. Nagyon sokan, akik az intimitást hajhásszák, de közben ezt inkább függésben élik meg, azt
3485# gondolják, hogy az intimitás egyenlő azzal, hogy állandóan egy „mi”-ben vagyok. Ez nem így van! Az tud igazán
3496# „mi”-ben lenni, aki tud én-te viszonyban lenni. Ez megint olyan, mint a hűség és hitelesség, hogy egyszer itt
3507# vagyok, egyszer ott, és képes vagyok erre. A mély intimitásnak többé-kevésbé jellemzője az, hogy a „te” az
3518# „én” részévé válik. Ezért van az, hogy amikor a szerelmem elhagy, amikor a férjem meghal, amikor
3528# elköltözik, akkor az egy kicsit olyan, mintha belepusztulnék. Közben pedig hát egyszerűen csak elment. Azért
3539# érzem azt, hogy belepusztulok, mert a „te” az „én” részévé lett. Ezért ténylegesen itt valami gyökeresen
3550# változik, és nem tud már olyan maradni, mint volt. Ezért van, hogy minden válás egy bizonyos fokú halál, mert az
3561# az „én”, akinek te része voltál, már többé nem lehet. Nincs.
3568# Ugye, tudjuk azt, hogy milyen az, amikor egy én-nek a „te” részévé válik, és akkor megtörténik a szakítás,
3578# és az illető azt nem hajlandó tudomásul venni. Az szörnyű! Akkor ugye rátelepszik az a… milyen szerelem?
3589# Emlékeztek erre? Nem elvakult szerelem… Van egy jó magyar szó… Na, mindegy… Végzetes! Nagyon köszönöm! Egy
3600# ember, csak egy, talpon a vidéken! Végzetes szerelem! Az az, amikor én úgy döntök, hogy márpedig az én
3611# „én”-emnek a te az örökkévalóságig része kell, hogy legyél. Na, ezért olyan nagyon nehéz mindenféle
3621# szakítás, de hogy igazából az intimitás azon múlik, hogy nem csak „mi” van, hanem tudunk „én-te”-ben is
3631# lenni.
3632#
3632# 13. Merem meglátni a különbségeket. Nagyon érdekes kutatások vannak, kiderült az, hogy minél hosszabb ideje
3643# élnek együtt a házaspárok, vagy egyáltalán az, hogy már házastársi kapcsolatban egy közelségben vagy szoros
3654# kapcsolatban vannak, az egyenesen aránylik ahhoz, hogy azt gondolják, hogy a másik is úgy gondolkodik, mint ő, hogy
3666# a „te” is ugyanazon a véleményen van, mint az „én”. Ez most már lélektanilag nagyon érthető. Ha a
3676# „te” az „én” része, egy szoros kapcsolatban, akkor persze, hogy azt gondolom, hogy te is azt gondolod, amit
3687# én, hiszen „te” már az „én” részévé lettél, lélektani értelemben. És ez nagyon sokszor nincsen így,
3697# természetesen. Ezért, hogy ha, megint csak házaspárokkal beszélgetünk, nagyon érdekes az, hogy előbb-utóbb
3708# elkezdenek „mi”-ben beszélni. És úgy kell őket rávenni, nem a „mi”-ben való beszéd a nehéz! A
3718# legmegdöbbentőbb az, hogy sokszor ádáz küzdelemben lévő házaspárok is „mi”-ben beszélnek! „Mi nem
3728# vagyunk jóban”. És te hogy vagy a másikkal? Ez a kérdés. „Mi nem vagyunk jóban”, ezzel semmit sem lehet
3738# csinálni. Akkor nézzük meg, hogy te mit nem tartasz jónak, és ő.
3745# Ülök egy csoportban. És csak annyit kértem, ez volt a feladat, hogy a házaspárok menjenek el 20 percre, és az
3756# egyik a másiknak mondjon két gondolatot, az egyik kezdődjön azzal, hogy „a mi közös pénzügyeinket illetően
3767# nekem jó az, hogy…”, és a másik mondat: „a mi közös pénzügyeinket illetően nekem rossz az, hogy…”. És
3778# aztán hallgasd meg a társadat! Visszajöttek húsz perc múlva, és azt mondták. „Hát olyanokat hallottunk
3788# egymástól, sose gondoltuk volna!”
3792# Tehát az, hogy „mi”-ben gondolkodunk, az még semmit sem jelent, hogy ott van-e intimitás, vagy nincs. Hogy van
3803# függés, meg ilyen jó… Ez nagyon furcsa. Nem furcsa? Hogy ahhoz, hogy egy kapcsolatot fejlesszünk, és az az
3814# intimitás irányába menjen, ahhoz őket, a „mi”-t szét kell szedni! Hogy legyen megint „én”, meg „te”.
3824# És akkor utána történik valami. Nagyon érdekes! Persze, az a másik, hogy ha valaki meg a „mi”-re nem képes.
3835# Mindig „én”, meg „te”! Külön számla! Te fizud, én fizum. Hm. Nem tudom.
3843# Volt egyszer egy jegyespár nálam, azt képzeljétek el, hogy a hűtőszekrényben külön polcuk volt! Na, az már nem
3854# pite! Külön izé! Hát ott volt „én”, meg „te”. De az már lehet, hogy „én”, meg „ő”. Vagy
3863# „én”, meg „az”. Inkább, nem?
3866# Na, szóval, hogy merjünk látni a különbségeket. Milyen szép az, mikor egy házaspár azt mondja, vagy egy pár
3877# azt mondja, hogy „mi ebben nem értünk egyet!”. Az tök jó. És milyen bajos az - ez is gyakran történik -, hogy
3888# beszélgetek a házaspárral, és akkor azt mondja a feleség: „Tudod, Feri atya, az a mi bajunk, hogy a férjemet
3899# nagyon zavarja az, hogy…” Most tulajdonképpen az az érdekes nekem, hogy ennyire nevettek ezen. Tudjátok, miért?
3911# Mert ez annyira gyakori! Na, most ez izgalmas… És akkor erre a férj azt mondja, hogy „igen, nekünk igazából az
3922# a bajunk, hogy a feleségemnek az nem megy, hogy…” „Mi”-ben beszélnek, és egymást interpretálják, egymás
3933# nevében beszélnek. Csak ú, álljunk meg! Azzal, hogy mind a ketten itt vagytok, elértünk egy óriási dolgot: hogy
3944# mindenki elmondhatja, hogy ő mit gondol. Ez nagyszerű dolog! Most ezt gyakoroljuk. És milyen nehéz! Iszonyú nehéz!
3956# Mert emlékeztek, a hiánymotivált életút… Hát ha valaki úgy növekszik föl, naná, hogy nehéz neki elmondani,
3967# hogy „én azt érzem, vagy azt gondolom”. Nehéz neki! Azt meg, hogy rögtön belemenni egy „mi”-be, azt meg
3977# már megszokta. Egy picit sem gúnyolódom. Tök nehéz neki! Emlékeztek arra az asszonyra: „Hogy érzed magad?”
3988# „Én nem érzem magam.” Hm.
3991#
3991# Jó, és gyorsan még egy pontot elmondok. Mert erről már úgyis volt szó.
3998#
3998# 13. A kapcsolatot folyamatnak tekintem. Akkor ez azt jelenti, hogy az intimitásnak része az elköteleződés. Ez akkor
4010# azt jelenti, hogy önmagában a kapcsolat még nem egyenlő az intimitással. Attól, hogy én kapcsolatban vagyok
4021# valakivel, ez még nem egyenlő vele. Tudom, hogy ez egy primitív kijelentés, de mégis sokan azt gondolják, hogy ez
4033# nem így van! Elég kapcsolatban lenni, és akkor van intimitás, de hát attól még nincs. Viszont, milyen gyönyörű
4044# szép tud lenni olyan embereknek a kapcsolata, akik 30 éve vannak együtt. Ezt úgy akarom megfogalmazni, hogy az a
4056# fajta intimitás, ami egy 30 éve együtt lévő párban meg tud valósulni, azért egy más minőség, mint az az
4066# intimitás, amit egy 1 éve együtt lévő emberek élnek át. Mind a kettejüknél van intimitás, de azért amikor
4077# mély intimitást látok, kipróbált házaspárok között, hát azért az… azért az nem egy hangulat. Nem a
4087# szerelemből jön, meg nem egy rock’n’roll-feeling, hanem… Ú, a nemjóját! Szóval az olyan, hogy… Ilyen
4097# nagyon… Tudjátok, ezért jó a papnak. Tudjátok, ilyen aranylagzit tartani, ilyen arany-áldás, meg 60 éve
4108# házasok! Hú! Szóval, ezek gyönyörű dolgok, ismerni ilyen párokat! Hm.
4115# Vagy olyan papok, tudjátok… Hát, most 10 éve vagyok pap… Na, jó, hát 10 év! Majd, ha leszek 40 éve! Ah!
4126# Azért akkor az már valami lesz. És, hogy önmagában az, hogy mondjuk egy pap, főleg, hogy ha az normális maradt a
4137# 40 év alatt… az se könnyű… Hogy ha egy normális pap már ott 40 éve nyomja az ipart, hát azért az… Van
4148# egy-két ilyen idős pap, hát önmagában érdemes őket hallgatni! Tehát, hogy… Na, végre most eljutottam oda,
4159# hogy, mert itt most csak makogok. Hogy, tudjátok, van pl. egy öreg jezsuita atya, 80 éves. Amikor előadást tart,
4170# nem mond semmi igazán nagyot. S mindenki hallgatja. Egyszerűen az, hogy egy 80 éves öreg jezsuita mondja, és
4181# ismerjük az élettörténetét, ettől minden szavának lesz súlya. És ez ugyanígy van egy kipróbált intimitással
4192# is. Tényleg, olyan nagyszerű idős papjaink vannak! Fantasztikus!
4199# Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy életének egyik legszebb pillanata, hogy elment Pannonhalmára, és ott egy
4210# öreg, már nem tanító, 70 fölött lévő szerzetessel beszélgetett. És azt mondta, hogy ahogyan az az öreg
4221# szerzetes, aki egyébként egy zseni volt, nézett rá, és figyelte, hogy ő, ilyen huszonéves kis nyikhaj, hogy
4232# éppen most mit mond, hogy azt mondta, hogy olyan intimitás-élménye lett… Azt mondta, hogy ez számára az egyik
4243# alap alapélmény, ahogyan az az öreg ember figyelte őt.
4248# Na jól van, most már.
4251# Ez volt a szép kicsengetés.
4253# Nagyon köszönöm a figyelmeteket.
4260# Van még legalább ennyi pont.