Hamis Istenképzetek 6.

2008.04.08.

Megosztom
Elküldöm
Isten hozott benneteket, szervusztok!


0003# Hahh! Két hét után megint találkozunk. Épp arra gondoltam, hogy ugye befejezzük a nyolcadik évet nemsokára, mert
0013# hogy május legvégéig szoktunk lenni, most kezdtem már utánaszámolni, az már csak nyolc alkalom. Nyolc év, nyolc
0024# alkalom, és hogy még olyan sose volt, hogy a betegségem miatt elmaradt volna kedd, sose volt nyolc év alatt, hanem
0034# csak ilyesmi, hogy börze volt, vagy Húsvét, Karácsony, ilyen elhanyagolható dolgok. Na, tehát két hét,
0044# próbáljuk meg fölvenni a fonalat! Ezt főleg persze magamnak mondom, magamnak, hogy én vissza tudjak térni
0054# hozzátok, meg a témához. Ugye belebonyolódtunk 100 pontba, ami most már 109. Sajnos, ez a két hét súlyosan
0063# hatott erre a listára. Mit nézünk meg ebben a 100 pontban? Azt nézegetjük meg, hogyha egy háromgenerációs,
0073# minimum három generációs családtörténet közegébe helyezzük magunkat, és innen kezdünk el rápislogni az
0083# életre, és kezdünk reflektálni, és aztán ennek nyomán tudatosítani sok mindent. Hogy mi miért is történt
0092# velünk. Hogy egyáltalán miért látunk úgy, ahogy látunk. Hogy egyáltalán miért érezzük azt, amit érzünk,
0102# miért gondoljuk azt, amit gondolunk. tehát ha ezt ebben a közegben tesszük, akkor nyilvánvaló, ez a vallásra, a
0112# hitéletre, a spiritualitásra, az istenképre is rányomja a maga bélyegét. Hát lehetetlen, hogy miért pont erre ne
0123# nyomná rá. Evidens, hogy rányomja, és ezért jutottunk el oda, hogy most nézzük meg azokat a klasszikus,
0132# kereszténységre vonatkozó tévhiteket, amelyek egy nem megfelelő közegből kipattanva jönnek ki a fejünkből. És
0142# aztán azt gondoljuk, hogy de hát ezek evidenciák. Hát a kereszténység erről szól. Hát ne…, nem így kell
0152# hinni? Nem, nem attól vagyok keresztény, hogy ezt gondolom? Tehát itt próbáljuk nagyító alá venni ezeket a
0162# tévhiteket, és eszem ágában sincs a hetvenhatot elmondani ismétlés gyanánt, ezt most nem, ezt nem. A 73.-tól
0172# akarok csak ismételni, az utolsó kettőt, csak hogy belerázódjunk.
0178# Az utolsó előtti az volt: Jézus is magyar volt. Ugye ezzel a kijelentéssel komoly fönntartásaink vannak, már
0188# akinek. Ugye, már akinek, van, aki már élete fundamentumává emelte ezt a mondatot, hogy Jézus is magyar volt. Na
0198# most, amikor a történeti Jézust minden történeti alapjától elszakítjuk és semmi más nem marad, csak egy
0208# konstrukció a fejünkben, a hitnek valamiféle tárgya, hát ez a fajta elképzelésünk nehezen fog bennünket aztán
0218# üdvözíteni. Nehezen, mert nem más, mint egy képzet a fejünkben. S a legjobb példát erre Anthony de Mello mondta,
0228# egy jezsuita atya, már nem él, akkor is jó példa volt. Bár lehet, hogy ezért a példáért büntette meg őt az
0238# Isten, ugye. Nem tudhatjuk, de jobb vigyázni. Nagyon fiatalon halt meg, nem volt hatvan éves se. Úgyhogy csak
0248# óvatosan, tehát aki most elkezdett aggódni, inkább most menjetek el, mert… Szóval, ő azt a következő
0258# történetet mondja erről, hogy a Fatimai Szűzanyának a szobrát viszik a repülőgéppel újabb és újabb helyekre,
0268# ahol aztán ott a hívők a szobron keresztül hát imádkoznak, Márián keresztül az Istenhez, jó esetben. Hát
0277# rossz esetben bármi más is megtörténhet. Minden esetre viszik a Fatimai Szűzanya szobrát, és mi történik?
0287# Elkezd zuhanni a gép. De hát a Fatimai Szűzanyával együtt zuhan, értitek! Tehát itt ez egy, ez egy komoly
0297# teológiai probléma. Meg tud-e bennünket menteni az éppen velünk együtt zuhanó Fatimai Szűzanya? És erre
0307# természetesen az archaikus hitképzet máris válaszol. Nem. Hát naná, hogy nem. Tehát valakihez kell fordulni, na
0317# mármost. Ha a Fatimai Szűzanya velünk együtt zuhan, kihez fordulunk? A Lourdes-i Szűzanyához. Háh, látjátok, az
0327# archaikus hitképzeteknek semmi sem okoz problémát. Mindig van egy Szűzanya, akire rá lehet bízni az életünket,
0337# és így aztán mi a Fatimai Szűzanyával együtt, mert azért jó, hogy velünk van, az nagyon bátorító mégiscsak
0347# ebben a nehéz helyzetben, hogy nem vagyunk egyedül. Fölfohászkodunk a Lourdes-i Szűzanyához. És mi történik?
0357# Megmenekülünk. Ez a csoda tehát a Lourdes-i Szűzanya számlájára írandó, és a Fatimai Szűzanya is nagyon
0367# hálás a Lourdes-i Szűzanyának, mert ő maga is velünk együtt menekült meg a bajból. Hát, énbennem most semmi
0377# gúny nincsen. ezt egyszerűen csak elmondtam, tehát hogy ezt, most ez hallatlanul jól mutatja azt, hogy amikor a
0387# hitképzeteink teljesen talajukat veszítik, és tényleg már semmi mást nem mondhatunk róluk, hogy képzetek, tehát
0397# már semmi gyökerük nincsen, hát, a, akkor egy ilyen, ilyen történet jön ki belőle. Persze, ha valakinek ott a
0408# gépen ez segítséget nyújt ahhoz, hogy ne bepisiljen, nem, ne összehányja magát, ne bekakiljon, hát akkor ez egy
0418# nagyon pozitív képzet. Nem? Nem véletlen, hogy van az emberben, csak azt mondom, hogy ennél lehet valami más is.
0428# Na, Anthony de Mello, háhh!
0431# 74. Egy olyan igazság létezik, amit csak a kiválasztottak ismernek. Ma olvastam Victor Emanuel Frankl-tól egy
0441# zseniális mondatot. Olvasom, hogy hűséges legyek a délutánomhoz. Azt mondja: „Az igazság akarása az
0450# ismeretlenre irányuló önkritikus nyitottság.” Még egyszer, még egyszer! Teljesen… szeretlek benneteket. Tehát
0460# én se értem elsőre, soha, ezért, ezért megy olyan lassan az olvasás, tehát. Pedig nem is vagyok diszlexiás, és
0470# még így is. „… az ismeretlenre irányuló önkritikus nyitottság” De mi? Ugye, ez a következő kérdés, de
0480# mi? Tehát akkor most egyben megint a mondatot. Az igazság akarása egyenlő az ismeretlenre irányuló önkritikus
0490# nyitottság. Ez, ezért ez oda van rakva. Na, ez oda van rakva. A, ahogy azon töprengtem itt múltkor beszéltem
0500# nektek, hogy nincs a kereszténységben titkos tanítás, nincs, nincs, nem kell, s akkor itt pattogtam, meg mindenféle
0511# nem t’om miket csináltam, mondta is valaki: Feri, te egy kicsit elszálltál! Na hát, rájöttem, hogy miért nincs,
0521# úgy igazán miért nincs. Egyszerűen azért, mert ez megint csak egy nagyon ősi hitképzet, hogy természetesen
0531# vannak beavatottak és nem beavatottak, természetesen vannak hhhhh és mrrrrr, nem t’om tudtam-e ezt most
0540# érzékeltetni, tehát egy hierarchikus modellben gondolkodunk és semmi más nem is létezik, csak ez a modell. És
0551# ebből a modellből természetesen a beavatottaknak, a szakembereknek, a szakértőknek, az istenipari szakmunkásoknak
0561# – ezek a papok, istenipari szakmunkás -, természetesen ő rendelkezik valamiféle beavatással, valami beavatott
0571# tanításnak a részese, amit csak ő tudhat, s akkor az első képzet az, hogy ez a beavatott ta…, nem a, nem a
0581# beavatott tanítás, hanem ez a titkos tanítás ez el van rejtve. Hát attól titkos, hogy el kell rejteni. Azért,
0591# mert félünk, hogy beavatatlanok, a pórnépnek a kezébe kerül. Ugye? Mert egy alá-fölé rendelő viszonyban az, az
0601# lehetetlen, hogy azoknak a kis mocskoknak is legyen az, ami nekem. Azt nem lehet. S akkor utána egy picit finomodik a
0612# kép, akkor azt mondjuk, hogy na nem, mennyivel sokkal szebb gondolat, hogy ott van mindenkinél, de el van rejtve. És
0623# akkor megírják a Biblia kódját, el van rejtve a „bötvekbe”, csak kell egy kód, amit csak a beavatottak
0633# ismernek. Tehát azért a logika megmarad, de már most el kell rejteni a szövegbe. És aztán rájöttem, hogy
0642# jaj-jaj-jaj-jaj, ugyanis, most mondjuk így, hogy az igazság éppen hogy a legtöbb ember elől – beleértve magamat
0653# is – azért van elrejtve, mert az önkritikusság hiányzik a tekintetemből. Amíg az ember megszállottan,
0662# reflektálatlanul, tudattalanul olvas, és mindent, mindent csak így olvas, hát, egyáltalán semmilyen tudást nem
0672# kell elrejteni, mert a titok itt van bent. Itt, itt belül, a szemünk nem elég alkalmas arra, hogy a legszentebb
0682# szöveget is értsük. Mindent oda lehet adni az embernek, mindent, úgyse bírsz vele mit kezdeni. Sajnos így van. Nem
0693# bírunk vele mit kezdeni, a leggyönyörűbb dolgok egyszerűen dolga végezetlenül pattannak le rólunk, pedig vannak,
0704# csak a szemünk nem alkalmas rá. Ezért Frankl-nak a mondása nagyon, önkritikus nyitottság… Nyitott vagyok a
0713# tárgyra, de közben önkritikus vagyok magammal. Emlékeztek, három alkalommal ezelőtt, a bibliakritika
0723# tulajdonképpen az önkritika egy sajátos formája, amit a Biblia olvasása közben gyakorlok. Hogy hogy tudtam én
0733# erről eddig azt gondolni, hogy! Na, gyorsan menjünk tovább! Azt mondja, na igen.
0740# 75. A keresztény embernek tudnia kell az élet kérdéseire a választ. Egy keresztény embernek tudnia KELL az élet
0751# kérdéseire a választ. Jaj, megint gyorsan mondok egy történetet, bár ezt is két évente el szoktam mondani.
0760# Anthony de Mello. Tőle tanultam, szegény korán meghalt. Hogy miért, nem tudjuk, rossz sejtéseink azonban vannak. A
0771# történet a következő. Keresztények városmissziót tartanak, például mint mi, és egy gyönyörű transzparenst
0781# visznek, és a transzparensen a következő nagybetűs fölirat olvasható: JÉZUS A VÁLASZ, és büszkén megy
0790# mögötte egy egész egyházközség. S valaki odamegy a transzparenst tartó egyik fiatalemberhez, aki büszkén, ám
0800# kevés reflexióval viszi a táblát, nyitottan, de önreflexió és önkritika teljes hiányával, s azt kérdezi
0810# tőle: Kedves fiatalember, értem, hogy Jézus a válasz, de mi a kérdés? Szóval a keresztény embernek hát,
0819# legjobb, ha egy, egy jó kérdésig eljut. Nagyszerű, ha van vér a pucánkban, hogy egy-egy kérdést egyáltalán
0829# föltegyünk. Hah! Hogyha nem nyomorítjuk el. Hát, igen, azért az Ultra Rock Hírügynökségnek voltak jó számai.
0839# Valljuk meg. Az URH-nak. Remélem, ismeritek. Én az a generáció vagyok, aki a Kassák klubban ültem, mondjuk
0849# legalább hatvanad magammal, és hallgattam az Ultra Rock Hírügynökséget. „Agyamban kopasz cenzor ül, minden
0859# szavamra ezer fül, nem nyerhetek, nem veszthetek, ha nem leszek, hát nem leszek.” Elmondjam még egyszer?
0869# „Agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül, nem nyerhetek, nem veszthetek, ha nem leszek, hát nem
0879# leszek.” Ugye, nem szorul ez értelmezésre? De? Ne beszéljetek már! Ilyen fiatal vagy, Péter? Na. Hát Péter, na
0889# jó. Utána megbeszéljük, jó? Jó. Te hozod a bokszkesztyűt. Szóval, egy ilyen végletesen, vagy kevésbé
0898# végletesen hierarchikus modellben, neveltetés által kiképződött ember természetesen a felettes én hogy mondjam,
0908# memóriáját jól teletöltötte már egy kopasz cenzorral, aki ezer fül az ő minden szavára, Isten meg egy nagy
0918# szem, aki mindent lát, és így aztán boldogan él…-ne, -hetne, ha ez nem így lenne. Tehát, a keresztény ember
0928# egy csomó nem hogy választ nem tud, kérdéseket se mer föltenni. S mikor elkezdünk merni kérdezni, na, hát akkor
0938# ott valami meg szokott nyílni. Nagy dolog, valaki el, el tud kezdeni egy oldottabb dialógust a saját felettes
0949# énjével, nagy dolog. Hh! No, jó. Ömm, ide példaként, hogy milyen gyakran kérdeznek ilyen, ilyen látszólag
0958# roppant egyszerű kérdést, azt mondják: „Atya! Hát akkor most bűn-e az, hogy? Ha ez most egy, bűn-e megölni
0968# valakit?” Most az a kérdés, hogy hogy kérdezed. Ha ez egy teoretikus kérdés, akkor tudom a választ. Másikat
0978# megölni nem, nem tűnik annyira üdvös eseménynek. De ha azt kérdezed, hogy te megölted a másikat, és ez bűn
0988# volt-e, akkor egyetlen válaszom van: gőzöm sincs. Mit tudom én, hogy mi volt az! Hát honnan tudhatnám?
0998# Honnan lehet azt tudni, hogy egy konkrét esetben, egy konkrét ember amikor csinál valamit, az bűn-e vagy nem?
1008# Honnan tudhatnám? Ti tudjátok? Nagyon sokat tudtok, akkor nálatok van rengeteg válasz. Ugyanis, de én most a
1018# katolikus dogmatikát fogom mondani, ugye bűnt minimum szabad akarattal, tudva és akarva lehet elkövetni. Tudhatom
1029# én, hogy te szabad akarattal cselekedtél? Tudhatom én ezt? Tudhatom, hogy akartad? Tudhatom a szándékaidat? Tudom a
1040# körülményeket? Ha valaki csak annyit kérdez, bűn volt-e, hogy ez azt csinálta, hogy... Gőzöm sincs róla,
1050# fogalmam sincs. Olyan információhiányom van, hogy meg se szólalok erről. Hát honnan tudhatnám? Ezért papként
1061# eszem ágában sincs ilyen helyzetekbe belemenni. Jön valaki, „Atya, képzeld, ezt csinálta. Ugye hogy bűn,
1071# ugye?” és akkor mit tudom én. Hát nem ismerős nektek az, mikor két tesó közt mindig van egy olyan, akinek van
1081# esze is. Az biztos, hogy van olyan, akinek egy picit több esze van, mint a másiknak, ugye. Legalább is abban a
1092# helyzetben. S akkor, hát, de, ismeritek azt a testvér-bulit, hogy cukkolom (ismerős ez a szó, nem?), szenyózok, a
1103# másik, ugye aki egy ilyen, hogy mondjam, ösztönösebb lény, tehát a kulturáltságnak kevésbé a, a, hogy mondjam,
1113# a pallérozott szintjein intézi el a vitákat, odajön és belém rúg. De hát gyerekek vagyunk, ugye.
1122# „Áááááááá!” S akkor beront az anyám: „Mit csináltok!” És akkor mit lát? Egy síró gyerek, meg egy
1132# ilyen föléje tornyosuló, ilyen maga se tudja, ugye, és… És hát, naná. Nagy pofon annak, aki áll, ugye. Mert
1142# hát ez sír, nincs mit kérdezni. A válasz ott fekszik előttem, egy síró gyerek képében, ott nyüszít, minden,
1152# hát de, de, de. De mi történt? Tudja az anya, hogy mi történt? Gőze sincs róla. S a síró gyerek már közben
1163# röhög: „Há-há, há, há-há-há-há!” Ugye, ez. Duplán revansot vett a nálánál a kultúrában egy kicsit
1172# lejjebb levő testvérén. Ömm, ezt azért mondtam, mert nyilvánvaló, hihetetlenül fárasztó minden egyes esetben
1182# kideríteni, hogy mi történt. Nem is lehet. Ezért aztán ezekre a „tudjuk mi a válasz” megrögződéseinkre
1192# szoktunk hagyatkozni. Ő sír, másikat ütjük. A legjobb, mikor a másiknak rájön, hogy aha, aha, ez így működik.
1203# S ismerős az a helyzet, amikor már mind a kettő sír? Anya bejön. „Ááááááá!” Az egyik itt, a másik ott.
1212# És kideríthetetlen már. Na, ez jó, ez jó, jó. Ilyenkor mi szokott történni? Mind a kettő kap, persze! Persze,
1223# az meg miről szól? Hogy rosszak vagytok. Ugye, tehát ez is ilyen. Na. Tehát most visszatérek itt a, a teológia
1233# áramába. Ezért teoretikusan nagyon okos dolgokat tudunk mondani, de konkrétan, személyre szabottan mit tudjuk mi.
1244# És legjobb lenne, ha nem is vennénk nagyon a bátorságot, hogy úgy nagyon mondjuk, mert gőzünk sincs róla.
1254# Énnekem legalábbis nincs. Nagyon, fölnézek a paptársaimra, akik ezeket mind tudják, hogy az úgy volt bűn, az az
1265# bűn, meg ez bűn. Mit tudom én? Ah, idehozok egy pontot, mit, lazán. Ide veszem. Például ez a mondat, ez
1275# kifejezetten kártékony. „Válni bűn.” Hmm? Fut ez a mondat a programban? Megvan nektek? Válni bűn. Honnan
1285# tudjuk? Ez meg aztán pláne nagy kérdés. Hát, tudom, hogy hogy éltek? Hogy miért házasodtak meg? Hogy mi
1295# történt köztük? Gőzünk sincs róla. Egy ilyen kijelentés inkább nagyon megnyomorító, vagy pedig valakit nagyon
1305# megerősít abban, hogy kitartson, de attól még nem igaz, csak megerősíti őt abban, hogy kitartson. Ettől ő
1315# dédelgetheti ezt a mondatot, legvégül a félelem megakadályozhatja őt attól, hogy váljon. Ebből aztán még jó
1326# dolgok is kisülhetnek. Attól még a mondat… mert vagy bűn, vagy nem. Erről ezt lehet tudni. Elválni egy másik
1336# embertől vagy bűn, vagy nem. Szerintem ennél többet nem lehet tudni róla. Jaj-jaj! Püspök atya! Hallasz?
1346# Miközben hát látjátok, hogy, hogy indirekt módon, de majd eljutunk oda, és másról se beszélünk, minthogy egy
1357# gyereknek arra van szüksége, hogy egy biztonságos közegben nőjön föl, ahol van anyukája, meg apukája. Hát
1367# másról se szólunk tulajdonképpen. Egy, egy szélsőséges individuális, vagy neoliberális szemlélet ellenére.
1377# Hát ezt, ezt nyomjuk tulajdonképpen nem t’om hány éve. Hogy mindenki kiállhat, pattoghat, hogy az én életem,
1387# meg mi. Hát persze, hogy a te életed. De attól még hatsz a gyerekedre, és egy gyerek akkor tud egészségesen
1398# fölnőni, ha van apukája, meg anyukája. Így van, na. És akkor az apuka, meg az anyuka néha otthon is van, na. Ezek
1408# olyan evidenciák, tehát itt aztán lehet na, jól van. Na most. 76. (Nálam! Nálatok meg legyen annyi, ahol ti
1419# tartotok.) Mindenkihez… ez mint a meditációban, tudjátok így van, vizualizáció, ott is úgy kell csinálni. Most
1429# mész előre egy folyosón, a folyosóból nyílik a szoba. Ha nem nyílt ki, nem baj. Nem baj, hát a te folyosód, te
1440# szobád, ha nyílik, nyílik, nem nyílik, nem nyílik, mint a…, na, itt is így van, ami neked van, az úgy van jól.
1450# Tehát.
1451# 76. A rosszat ki lehet verni, nevelni az emberből. A rosszat ki lehet verni, és nevelni az emberből. A gyerek ugye a
1462# veréssel csak az erőszakot tanulja meg. Azt mondja Alice Miller, óriási különbség van, hogy valaki a gyűlöletet
1473# megéli, vagy hogy kiéli. Óriási különbség, amikor az ember a gyűlöletet megéli, akkor az itt játszódik le,
1483# engedélyt adok magamnak arra, hogy egy vélt vagy valós sérelemmel kapcsolatban egy meglévő érzésem
1493# tudatosulhasson. Akkor a gyűlöletemet megéltem. A kié… Az itt történik velem, itt, egyedül ücsörgök a kis
1503# szobámban, iszom a teámat és gyűlöllek. Így ennyi. Amikor az ember a gyűlöletet kiéli, hát abból van a nagy
1513# baj. Micsoda óriási különbség van, amikor ilyen, ilyen szabad szájúan jön, hogy „meg kell élni az
1522# érzéseket”. És közben azt gondolja, ki kell őket élni. Az érzéseket nem kiélni kell, hát, a mókus éli ki
1532# az érzéseit, hát, ha futhatnékja van fut, ha éhes eszik, ez, ez körülbelül ennyi. Tudjátok mi az, kicsi, barna
1543# és a fa tövében van, és büdös? Izzadt mókus. Rettenetesen fáradt vagyok egyébként, ez, ez, szerintem ez
1553# érzékelhető, ugye? Tudjátok mit álmodtam? Nem, látszik, hogy annyira erre van már szükségem, azt álmodtam
1563# éjszaka, hogy, hogy ilyen gyönyörű alpesi tájon sétálgattam, láttam egy gyönyörű vízesést, átmentem egy
1573# patakon. Ezt álmodtam, értitek ezt? Hát akkor el tudjátok képzelni, mennyire van kedvem itt lenni. Hát ilyen, de
1584# aranyosan nevetsz, te voltál az? Na, jól van. S ebből is látszik, hogy ezt nem kell kiélni. Nem, én ezt megéltem,
1594# kész, most itt vagyok, na. Jaj, olvasok nektek. Hitlerről. Legyen egy szép napotok, ti is a, aludjatok jól,
1605# álmodjatok szépeket… Azért, mert ezt érdemes, na, tehát ezt ne tőlem halljátok, hanem eredeti szövegeket
1615# vegyünk azért, hogyha valakinek volna még olyan gondolata, hogy valaki úgy születik, hogy benne van egy
1625# gonoszság-gén, tehát ilyen rossz gyerek gén, ami később egy rossz ember génné alakul át, akkor tudhassátok,
1635# hogy nem így van. Nem tudhatjátok, tehát ez nem rossz, tehát hogy tudhassátok, hogy ez nem így van. Senki sem
1645# születik gonosznak. Nem, nem. A, ezért jó, Hitler jó példa. Ezért jó, jó példának Hitler. Ezért hozzuk
1655# Hitlert példának. Na most. A, mit mond ő maga? Először nézzük a nevelésről. Hh! „Az én pedagógiám kemény.
1665# A gyöngesé…, a gyöngeséget kalapáccsal kell kiirtani. Az én váraimban olyan ifjúság fog felnőni, melytől
1675# rettegni fog a világ. Erőszakos, parancsoló, kérlelhetetlen, kegyetlen ifjúságot akarok. Az ifjúság ilyen
1685# legyen! El kell viselnie a fájdalmat. Nem lehet benne semmi gyöngeség, vagy gyöngédség. Szeméből újra a szabad,
1696# pompás vadállat ragyogjon. Erősnek és szépnek akarom az én ifjúságomat. Így tudom megteremteni az újat.”
1706# Hát, nem ilyen esti mese szöveg. Akkor egy picit Hitler gyerekkoráról. Most én csak elmondom a vázlatot, és
1716# aztán néhány szöveget. Azt tudjátok, vagy hát mit tudom én, Hitlernek az apukája az úgy születik, ahogy
1726# szokták ezt mondani, törvénytelen gyerekként. Ömm, egy zsidó származású valaki 14 éves koráig az anyjának
1736# tartásdíjat fizet. Tehát törvénytelen gyerekként születik, és azután ötéves korában elválasztják az
1746# édesanyjától. Ötévesen. Ez az apukájának az élettörténete dióhéjban. Tehát törvénytelen gyerek, nincs
1756# apja, nem lehet tudni, hogy kicsoda, ugye a család nem beszél róla, és az anyukáját ötéves korában veszti el.
1766# Tehát ennyit az apukájáról. Az anyukája rajong a férjéért, rajong érte, hat gyereknek ad életet, akiből négy
1777# meghal egész kicsi korában, mégpedig úgy, hogy, így ahogy mondom, hat héten belül meghal három gyerek, és a
1787# negyedik gyerek a kis Hitler, Adolf. A negyedik, aki meg akkor születik. Hat héten belül szül az anya és temet el
1798# három gyereket. Hát, hogyha van értelme egy olyan kifejezésnek, hogy krízis, vagy trauma… Tehát ez az
1807# anyukájának a, a közvetlen sorsa. Hát most, hát egy ilyen krízisből, hát szóval, értitek. Hát ez, ez, tehát
1818# ez fölfoghatatlan, hogy ez micsoda. És az apja a kis Adolfot brutálisan veri, egészen pici korától kezdve.
1828# Brutálisan veri, és ezt így csinálja mindaddig, ameddig meg nem hal. 15 évesen hal meg az apa, addig, (tessék?)
1839# tehát amikor Adolf 15 éves, akkor hal meg az apja. (Jól van, figyeltetek.) Azt mondja, egy történet akkor. Egy
1849# különösen rebellis korszakában – a rebellis, ez egy életrajzából származik, tehát a szerző mondja a kis
1859# Adolfot rebellisnek – egy különösen rebellis korszakában Adolf egy nap elhatározta, hogy megszökik. Adolf nagyon
1870# sokszor próbált megszökni otthonról a folyamatos brutális bántalmazás elől, de ez nem sikerült neki. Azt
1880# mondja. „Apja azonban megtudta, és bezárta az egyik felső helyiségbe. A fiú megpróbált éjszaka az
1889# ablaknyíláson át megszökni.” Most képzeljétek el, azt, hogy mi visz egy fiút arra, hogy, hogy egy
1899# ablaknyíláson át próbáljon megszökni otthonról. Na most. „A fiú megpróbált éjszaka az ablaknyíláson át
1908# megszökni, és miután az ablaknyílás túl szűknek bizonyult, levette a ruháit. Ebben a pillanatban meghallotta,
1919# hogy apja fölfelé közeledik a lépcsőn, föladta próbálkozását és meztelenségét hirtelen elfedte egy
1928# asztalterítővel. Az apa ezúttal nem nyúlt a korbács után, hanem nevetésben tört ki és feleségét hívta,
1938# jöjjön fel és nézze meg a tógás ifjat. Ez a gúny minden testi fenyítésnél keményebben érte a fiút. Hosszú
1948# időre volt szüksége, hogy ezen az epizódon túljusson.” Ez egy idézet, ami Hitlernek a beszámolójára
1958# vonatkozik. Adolfnak a vesz… (itt nem érthető a felvétel, nem a mikrofonba beszélt Feri – VZT) Ha az apa a fiát
1968# hívta, egyszerűen csak fütyült neki, mint a kutyának. Úgy hívta. Aztán másik, ez a Mein Kampf-ból való
1978# idézet. „Két dohos szobából álló pincelakásban húzza meg magát egy hat fős munkáscsalád.” Ez Adolfnak
1988# egy ilyen, egy ilyen gondolata, vagy micsodája. „A gyermekek között az egyik fiú, mondjuk három éves.”
1998# Halljátok, ahogy a
2000# (nyugodtan, egyél csak) ahogy (kólát hozzá?) a, ahogyan, ahogyan beszél, nem magáról beszél. Nem azt
2009# mondja, hogy én ezt és ezt éltem át, én így vagy úgy, hanem képzeljünk el egy ilyen családot, és képzeljük
2019# el, hogy mondjuk három éves. Tehát látszik, hogy képtelen azonosulni a, a, a meggyalázott, megvert, megalázott
2029# önmagával. Nincs, nincs azonosulás ezzel a megszomorított gyerekkel. Azt mondja. „Már maga a szűk és zsúfolt
2039# hely is kedvezőtlen. Nagyon gyakran vitát és veszekedést szül ez a helyzet. Ha a harcot maguk a szülők vívják
2049# is egymás között, méghozzá csaknem minden nap olyan formában, melynek durvasága igazán nem hagy kívánni valót
2059# maga után, akkor is a kicsiknél is lassacskán meg kell mutatkoznia az ilyen szemléltető oktatás eredményének.
2069# Hogy milyen az, amikor a kölcsönös viszály az apa durva erőszakosságához vezet az anyával szemben, részeg
2079# állapotban történt bántalmazásokhoz, az azt, aki ilyen környezetben nem ismerős, csak nehezen tudja
2088# elképzelni.” Az apja ugyanis ivott, részegen ment és nem csak őt, hanem a feleségét is püfölte. „Hatéves
2097# korára a kicsi, sajnálatra méltó jószág” Hmm? Ugye, akinek fütyül az apja, az aztán jószágozik. „…
2106# olyan dolgokat sejt, amelyektől egy felnőttet az irtózat érzése fogna el. Amit a kis fickó otthon hall,”
2116# Halljátok ez, hogy hogy beszél most egy ugrással magáról? „Amit a kis fickó otthon hall, abból szintén nem
2126# következtethet arra, hogy a kedves külvilágot bátorítónak, vagy tiszteletre méltónak érezze. De rossz vége
2136# lesz, ha a férfi kezdettől fogva a saját útját járja, és az asszony éppen a gyermek miatt ez ellen föllép.
2145# Ekkor viszály és veszekedés támad, és abban a mértékben, ahogy a férfi egyre idegenebbé válik az asszony
2155# számára, közeledik az alkoholhoz. Az anya sosem védte meg a fiát az apja ellen. Sohasem. Ha végre vasárnap, vagy
2165# hétfő éjszaka magától hazajön, részegen és kötekedően, de mindig egyetlen fillér nélkül, akkor gyakran
2175# olyan jelenetek játszódnak le, melyektől isten mentsen.” Az i az kis i. Egy ilyen világban nem nagyon van Isten.
2185# Nem tapasztalható. Van, csak nem tapasztalható a gyerek számára. S akkor a következő mondattal zárja. „Példák
2195# százain éltem mindezt át.” Ennyit mer megengedni magának. „Példák százain éltem mindezt át.” Na, most ezt
2205# a részt megint már mondhatnám a saját szavaimmal is, de hallgassuk meg Alice Miller-től, mert egy, egy hallatlanul
2215# fontos ö…, átkötést tesz politikai, társadalmi, történeti vonatkozások felé. Azt mondja. (Csak nyugodtan.)
2225# „A gyermek Adolf számára biztosítva volt az ütlegek állandósága. Bármit tehetett, nem volt befolyása a napi
2235# verésre. Csak a fájdalom, vagyis önmaga tagadása maradt, és az agresszorral való azonosulás. Senki sem tudott
2245# segíteni rajta, még az anyja sem, aki maga is veszélybe kerülhetett volna, hiszen a férje őt is verte. Ez az
2255# állandó fenyegetettség nagyon pontosan visszatükröződik a Harmadik Birodalom zsidóinak sorsában. Próbáljunk
2265# meg elképzelni egy jelenetet. Egy zsidó megy az utcán, talán tejet visz, amikor ráront egy SA karszalagot viselő
2275# ember, egy ember, akinek joga van hozzá, hogy azt csináljon vele, amit akar, ami éppen adódik a fantáziájából,
2286# és amire éppen a tudattalanjának szüksége van. Minderre a zsidó semmilyen befolyást nem tud gyakorolni, miként
2296# valaha a gyermek Adolf. Ha a zsidó ember védekezik, lehet, és szabad agyontaposni, ahogy annak idején a tizenegy
2306# éves Adolfot, amikor három társával kétségbeesetten megszökött hazulról, hogy egy saját készítésű tutajon
2316# a folyón lecsurogva meneküljön meg az apai erőszaktól. A menekülés puszta gondolata miatt csaknem agyonverték.
2326# Egy zsidónak sem áll semmilyen menekülési lehetőség rendelkezésére, minden út el van vágva, és egyenesen a
2336# halálba vezet, mint a vasúti sín, amely Treblinka és Auschwitz előtt egyszerűen véget ér, és ott abbamarad az
2346# élet. Így érzi magát az a gyerek, akit naponta megvernek, és akit a szökés gondolata miatt csaknem megölnek.”
2356# Most ezt, ezt lehetne hihetetlen gazdagon elkezdeni kifejteni, hogy ez az egész Harmadik Birodalmas rémálom, ez
2366# bizonyos szempontból egy meggyötört és megalázott, és, és embernek a kompenzálási kísérlete. Egy teljesen
2376# félresiklott gyógyulási kísérlet. A traumának egy ilyen grandiózus újra és újra való átélése, ahol ő
2385# semmilyen módon nem képes azonosulni ezzel a megalázott önmagával, mert mikor ő gyerek volt, vele sem azonosult
2395# senki, és senki nem tükrözte őt vissza önmagának, mint értékes lényt, ezért mi marad neki, azonosul az
2405# agresszor apjával, ez marad má…, ez marad. De közben pedig kinyit egy szelepet, ahol a lehetetlenített, az
2415# ellehetetlenített agresszió és gyűlölet, és fájdalom, és, és, és bosszúvágy, amit az apja felé sosem
2424# élhetett meg, az megjelenhet a zsidók sorsában. És ezért találhatott Alice Miller szerint a Harmadik Birodalomban
2434# olyan sok követőre éppen ez a, ez a nagyon súlyosan sérült ember, mert lehetővé tette a nagyon hasonló
2444# közegben fölnőtt emberek számára, hogy azonosuljanak vele, és tovább azonosuljanak a saját agresszor apjukkal,
2454# de közben megnyitott egy zsilipet, hogy képesek legyenek az otthon, a családban elfojtott agressziónak legitim utat
2465# találni. Ez pedig a zsidóság. Tehát nyilvánvalóan nem egy embernek a gonosz tettéről van szó, hanem egyszer
2474# csak összeáll egy rendszer, ami azonban nagyon sok családtörténetből áll össze. Rengeteg családtörténetből.
2484# És milyen érdekes, hogy Hitler milyen törvényt hoz? Három generációra visszamenőleg kell igazolni, hogy nincs
2494# zsidó származása valakinek, miközben őneki az van. Csak akkor és úgy értelmezhető ez, hogyha azt látjuk, hogy
2504# Adolf Hitler nem egy születésétől fogva, vagy genetikusan meghatározott gazember, gonosztevő és mit tudom én ki.
2515# Ilyenné tették, ilyenné lett, de mondok azért egy harmadik mondatot, és ő maga is döntött, hogy ilyenné válik.
2525# Ez nagyon fontos, nagyon fontos, mert nyilvánvalóan tudjuk, hogy nemcsak őneki kellett átélnie hasonló
2534# bántalmakat, nagyon sok másoknak is, de a szabadságnak mindig a pislákoló lángja minden emberben megvan, hogy
2544# dönthessen. Tehát azt sem merészelhetjük állítani, hogy egyszerűen csak egy szerencsétlen áldozatról van szó,
2555# azt már nem. Egy áldozatról van szó, egy szerencsétlen áldozatról, aki azonban maga is meghozta a maga
2564# döntéseit egészen biztosan. Az életének az utolsó éveiben is rémálmok gyötrik. Kialakított egy stratégiát,
2574# hogy, hogy keménynek kell lenni, hogy úgy tudja megalázni az apját, ez az egyetlen mód, hogy valahogy tartása
2584# lehessen az őt bántalmazó apjával szemben, hogy nem sír. Ezért tehát elkezdte az ütlegeket számolni. Tehát
2594# amikor az apja megszállottan ütötte és verte őt, például a korbáccsal, akkor ő egyszerűen csak számolta, hogy
2604# 1-2-3-4 és azt mondják az életrajzírók, történetírók, hogy a halála előtt még néhány évvel is föl…
2613# tébolyult tekintettel ébredt föl az álmából, és számokat mondogatott, és úgy kellett bemennie embereknek és,
2623# és átölelni, meg nem t’om mi, hogy, hogy, hogy ú-ú-ú… már ébren vagy, ébredj föl. Nincs itt az apád, aki
2632# ver téged. Azért akartam ezt egy kicsit most ilyen részletesen idehozni, mert mondhattam volna, hogy nézzétek meg,
2643# Hitler, és akkor mert az, az úgy, az úgy elmegy. Ezért akartam nagyon írni ezt a mondatot, hogy a rosszat ki lehet
2653# verni az emberből, vagy a 77-es…
2656# 77. Rossz vagyok. Hogy ezek, ezek óriási tévhitek. Katasztrofális tévhitek, amik egy agresszorral való
2666# azonosulásból fakadnak. Aki engem rossznak tart, és ebben az a legszomorúbb, ami olyan hihetetlennek tűnik a
2676# legtöbb ember számára, de nekünk már nem, hogy milyen, milyen evidens útja lehet valakinek a szüleivel
2685# kapcsolatos sérelmeit leverni a gyöngéken. Beleértve a saját gyerekeit. Beleértve a saját gyerekeit. Hogy milyen
2696# lehetetlennek tűnik, és mégis mennyire gyakran történik az meg, hogy valaki, aki az apjával való kapcsolatát
2706# képtelen rendezni, s az agressziója gátolt az apjára vonatkozóan, az a fiacskáját üti-vágja. Ilyen egyszerűen.
2716# Mert arra van meg a szelep, és mert becsukjuk magunk mögött az ajtót, és a családban többé-kevésbé az
2725# történik, ami csak történik. És ezt ti ugyanúgy tudjátok, mint én. Mert ti is ott éltetek egy-egy ajtó
2734# mögött. Mindnyájan ott éltünk egy-egy ajtó mögött. És hogyha, ha, ha mindez aztán rákerül az
2743# istenképzeteinkre, én ez ellen tiltakozom itt. Hogy valaki, aki a gyógyulást hozhatná az el legyen fedve egy
2753# agresszor-isten képzetével. Ezért beszélek erről, és ezért való ide ez a téma, nagyon ide ez a téma. A 77-es
2763# ez volt, hogy „Rossz vagyok, nem vagyok fontos”. A, na. Itt, itt azért mégiscsak egy, egy mondatot az egyensúly
2773# miatt, hogy az ember akármilyen sok sérelmet él is át, mindig van legalább egy pillanat, amikor dönthet a rossz
2783# és a jó között. Ezt most így, így kell mondanom, miközben, miközben mindig szoktam nagyon árnyalni a képet,
2793# hogy na jó, meg rossz, azért ennél mindig árnyaltabb a kép. Igenis vannak ilyen döntéseink, vannak, vannak. És
2803# akinek volt már – itt most óvatosan beszélek erről – természetesen, ha a tapasztalat világát nézzük,
2813# nemcsak istentapasztalat és istenélmény létezik, hanem sátántapasztalat és sátánélmény is. És amennyiben az
2823# istentapasztalatainkat valamiféle realitásnak kezeljük, a sátánra vonatkozó tapasztalata is lehet bárkinek.
2832# Legszívesebben azt kívánom, hogy ne legyen nektek ilyen. Ezt kívánom mindenkinek. Ez, de, nem mindenkinek adatik
2843# meg, hogy ne legyen ilyen. Ezzel azt akartam csak mondani, hogy lehetünk ebből a szempontból naivak, vagy
2853# idealizálhatunk valamit és mondhatjuk azt, hogy, hogy ó, hát az istenképzet, vannak istenképzetek és ezek
2862# fontosak, s közben mondhatjuk azt, micsoda badarság. Sátánképzet, micsoda nevetséges hülyeség. Hát az is van.
2872# Hát miért ne lenne? Szubjektív valóságként él mindannyiunkban. És néha ezeken a képzeteken keresztül, a
2882# képzeteken keresztül komoly döntéshelyzetekbe jutunk. Nem, nem látom, hogy ez kikerülhető volna. Ténylegesen
2892# vannak ilyen pillanatok. A, a világirodalom nem egyszerűen csak a fantáziáját élesztgeti akkor, amikor arról
2902# beszél, hogy, hogy a sátán egyszer csak valakinek az életébe betoppan és azt mondja, hogy „Eladhatod nekem a
2912# lelkedet.” Én most ezt nem akarom ilyen …, csak azt akarom mondani, hogy létezik ilyen döntés. Én nem
2921# szeretnék ebben naiv lenni, hogy ne létezne. De (telefoncsörgés) ó, ha ő az, ne vedd föl! A, tényleg, nem, az
2931# ember ne álljon szóba vele. Az nem. Jézus is, nem állt neki kokettálni, mondott egy-egy mondatot, aztán elküldte,
2942# nem, az, az, nem. Képzetekről beszélek, de a képzetek mögött valóságos történések vannak. Szubjektíven
2951# valóságos történések, minimum ezt kell mondanunk róluk. Na jó. Hhhh!
2957# 78. (Na, itt egy nagy ugrás a témákban, biztos beleuntam már ebbe itt.) A feleség testével a férje rendelkezik.
2968# Frappáns, frappáns, de jól mondom, nem? Van ilyen, ezt szokták mondani. Nem? Ennek a legbrutálisabb változatát
2978# ezt itt a saját fülemmel hallottam, másikkal is, mind a kettővel. A, jött hozzám egyszer egy pár, és nem voltak
2988# jóban egymással.
2990# S akkor az asszony a következőt mondta – „Én mélyen vallásos vagyok, ezért én tudom, hogy a testemmel
3000# a férjem rendelkezik.” – mondta. Nagyon megvetően nézett a férjére, azt mondta, „Tudom, hogy a testemmel a
3010# férjem rendelkezik, ezért én (hogy is mondta?) én nem tagadom meg magamat tőled, de nem fogom élvezni.” Hát,
3021# most ugye ezt nem kell kommentálni? Péter, ugye nem kell kommentálni? Sz’al, nem, nem. Tessék? Te megtetted, jól
3032# van. Eléna be is pirult ettől a kommentálástól. Jaj, Péter, mit teszel te itt! Na. Szóval ha valaki a
3042# szentírásból ezt olvassa ki, „hagy” mondjam finoman, nem gondolom, hogy a kereszténység titkos tanítása
3052# tárult volna föl a szemed előtt. Ezt nem gondolom, hanem hogy mosd ki a szemed.
3060# 79. Ha a bűnöst megbüntetjük, a dolgok jobbra fordulnak. Családokban is ez, ez nagyszerűen tud működni. Legyen
3071# mindig egy bűnbak, akin el lehet verni a port. Azt jól meg kell verni, és akkor megnyugszunk, hogy helyre vannak
3082# téve a dolgok. Hú, de, de működik ez keresztül-kasul. S a legszomorúbb, hogy, hogy egy egész pici gyerek is
3093# eljuthat egy olyan döntésre, jó, akkor legyek az én. Legyek én az. Egyszer beszéltem valakivel, egy, egy apáca
3103# volt, és elmondta, hogy az anyja őt pici korától kezdve verte, s hogy az anyja verte és verte, nagyon sokat sírt
3115# és odavolt, és egyszer csak így megkeményedett belül, így leír…, mondta nekem, hogy érezte, hogy egyszer csak
3125# így megkeményedik belül, s azt mondja, jól van, akkor csak verjél. S hogy ebben egyszerre volt egy megvetés,
3136# „na, jól van, verjél, ha csak annyit tudsz”, de egyszerre volt egy „jó, akkor verjél engem”. Tehát ez az
3146# ambivalencia, „jó, akkor legyek az én, akit te versz”. Ha a bűnöst megbüntetjük, a dolgok nem fordulnak
3157# jobbra, egyszerűen azért, mert mindig egy rendszer működik. A legjobb példa mindig, ahogyan … „nyugodtan meg
3167# lehet ölni egy diktátort, nem egy diktátoron múlik”. Dehogy rajta múlik, lásd Hitler és a Harmadik Birodalom.
3178# Ahhoz mindig egy birodalom kell, egy rendszer kell hozzá. Na.
3184# 80. Isten a templomban lakik. Egy, egy ugrás. Ez a, nem, nem, nem, de most már nem mondom, amit szoktam. A, öm,
3195# azonban azért azt a gondolatomat mindenképpen meg akarom osztani veletek, hogy, hogy az Eucharisztiának, tehát az
3206# Oltáriszentségnek az őrzési helye a szó legszebb értelmében nem a templom, hanem az ember. Az Eucharisztia azért
3218# van, hogy bennem legyen. Nem egy templomban szeret éjszakázni. Nem, az ott egy ilyen átmeneti szállás. Azért van,
3229# hogy, hogy bennem éljen, azért van. Tehát ezért az Eucharisztia őrzési helye a Tabernákulum. M-mm! Nem, nem, ott
3240# ideiglenesen egy picit elvan.
3243# 81. A szülők szava szent. Van ennek egy párja, ezt rögtön ideteszem, s legyen akkor ez a 82.
3252# 82. A szülők Istent képviselik a gyerekkel szemben. Tehát a szülők szava szent, s 82., a szülők Istent
3262# képviselik a gyerekkel szemben. Voltam egy társaságban, bedobtam nekik ezt a 100 pontot, tényleg, hiszen szeretem az
3273# ilyen, ilyen dolgokat. És a, az édesapák nagy része ezen a két ponton akadt ki legjobban. Azt mondták, hogy na
3284# azért, azért, s akkor azt, na jó, jó, nagyon, Feri, ezt nagyon ügyesen fogalmaztad meg úgy, hogy azért tényleg
3295# ne így legyen, de csak egy picin múlik, és akkor igaz. Így, ahogy mondom. Óriási! Mentek ki a biztosítékok a
3306# szülőknél. A, ez a, a szülők szava szent. A szülő az Istent képviseli a gyerekkel szemben. Hát, ez, nagyon
3316# egyszerűen mi másnak volna a lenyomata, mint egy autoriter szülő tapasztalatának, és aztán ezt továbbviszi ő is
3327# a gyerekeivel szemben, és ráteszi az Istenre, s akkor ő ezt az autoriter Istent képviseli. A, ugye ez a szülők
3338# szava szent, a gyereknek tilos rosszat mondani a szüleiről. Ugye, micsoda mély tilalom tud ez lenni? Nem szabad róla
3350# rosszat mondani. Hogy felnőtt, felnőtt emberekben micsoda félelem tud lenni, hogy rosszat mondjak az apámról, vagy
3361# az anyámról. A, ez a tilalom nem visszhangzik abban, hogy „Isten nevét hiába ne vedd”? Sőt, a legjobb, ha ki se
3372# ejted. Nem, az apa, az anya az Istent képviseli. Nem, csak szépen szabad róla beszélni. Istenről csak semmi, semmi.
3384# Ez teljesen megakadályoz bennünket abban, hogy az istenképünkre reflektáljunk, és egészséges, normális
3394# kijelentésekre jussunk az istenképzeteinkre vonatkozóan. Egy másik, másik gyakorlatról való tapasztalatomat –
3405# ezért jó, hogy énnekem állandóan sok tapasztalatom lehet, mert van egy gondolatom, rögtön kísérlet követi.
3415# Vannak az úgynevezett klasszikus dilemma szituációk. Mondok, ezt assz’em öt évvel ezelőtt átvettük. Ez a
3425# klasszikus szituáció arról szól, muszáj elmondanom, mert akkor, akkor van értelme, hogy van egy fiatalember,
3436# frissen végzett az orvosi egyetemen. Nagyon tehetséges fiatalember, van egy jegyese, aki egy nő, és, igen, igen,
3447# minden részlet fontos, és, és már ugye eljegyezték egymást egymással, és a fiatalember pedig azért ül ezen a
3458# bizonyos repülőn, mert a szülei ajándékként egy egyhetes valami, nem t’om mit, Holiday Sunny Beach, nem t’om
3469# milyen programot fizettek neki, ahova repülővel kell menni, és a fiatalember utazik a repülőn és a repülő elkezd
3480# zuhanni. És zuhan, és zuhan, és zuhan, és hát úgy tűnik, hogy már jönnek ki ezek a maszkok, meg tudjátok,
3490# tehát nagy a baj, s a fiatalember egyszer csak fölkiált, és azt mondja itt belül: „Istenem, ha, ha ezt túlélem,
3501# akkor én elmegyek Afrikába és gyerekeket fogok gyógyítani. Karitatívan, gyerekeket. Ha ezt túlélem, Istenem,
3512# esküvel esküszöm, megfogadom ezt itt neked.” A gép meg ti-di-di-di-di-dí, és leszáll. Nem itt van a történet
3523# vége, hanem ott, hogy a fiatalemberünk, akit Pálnak hívnak, tényleg egyébként, az eredeti szövegben Pál van,
3533# Paul. Szóval, mi történik? Hogy amikor kézhez kap egy levelet ez a mi főhősünk, a levélben az áll, hogy ötven
3544# jelentkező közül egy nyugat-európai nagyon híres klinikára éppen őt vették föl, nagyon jó tanulmányi
3554# eredménye és jártassága miatt. És amikor elolvassa ezt a levelet, akkor eszébe jut a fogadalma, amit Istennek
3565# tett. Ez a dilemma szituáció, s a kérdés, hogy mit tennél te? Hagyjak egy kis időt? Na most, ezt mindig, ezt már
3576# nagyon sokszor megcsináltam, tehát van egy jó kis reprezentatívnak nem nevezhető tapasztalatom. A következő
3587# szokott kiderülni, hogy ugye ezt fiatalokkal, fiatalokkal megy ez, mindig, mert amikor bérmálkozásra készülnek,
3598# akkor szoktam ezt velük megcsináltatni. É… azért, na. Az szokott kiderülni, hogy hallatlan jó reflexióik vannak
3609# a helyzetre vonatkozóan. Tehát majdnem mindig, ha több csoportban dolgoznak, akkor valamelyik csoportból előjön
3620# az, hogy, na jó, de az egy módosult tudatállapot volt, na jó, de hát az Istennel való kapcsolat nem ilyen
3630# pontszerű, hanem hát utána is kapcsolatban lehetünk, na jó, ezt ő ígérte meg Istennek, ez az ő gondolata volt,
3641# de még nem tudjuk, hogy Istennek mi a terve vele. Öm…, és aztán jönnek ilyen nagyon finom, ilyen hogy mondjam,
3652# ilyen hozott is ajándékot meg nem is megoldások, hogy hát elmegy, elmennék egy évre, vagy elmennék néhány
3662# évre, vagy ha a, a, ha a jegyesem velem tart elmennék, ha nem akkor, akkor megyek a klinikára, vagy megyek a
3673# klinikára, de lesznek ingyen klienseim, szóval akkor megy ez. Tényleg, ezek szoktak kijönni. Ez nagyon okos, okosak,
3684# hát okosak. De a, körülbelül az ötven százalék, de inkább a többség azonban, miközben a gondolataik nagyon
3695# jól, jól, jól áttekintik ezt a helyzetet, sokkal árnyaltabb kérdés, mint megfogadtam, akkor aztán annyi nekem. A
3706# következővel szoktak záródni. Hát de azért mégiscsak elmennék. De azért, azért mégis, hát tudom, hogy
3716# tulajdonképpen nem kellene föltétlenül elmen…, de azért el, el kéne menni. Azért mégiscsak elmennék. A
3726# többség, fiatalemberek így szoktak gondolkodni. Eszükkel belátják, hogy nem kéne, hanem az egy újabb döntés,
3737# egy csomó dolog van még itt, de valahol gyomorilag, zsigerileg azt mondják, na, azért el kéne menni. Mi ez, ha nem
3748# félelem? Ez egy zsigeri félelem, hogy azért az Istennel nem lehet játszani. Hát ezt a gyerekkorunkban hogy mondtuk?
3760# „Ami ragad, tapad.” Ugye, zsugáztunk, és akkor lerakta, jaj, nem, nem ezt, nem ezt… Ami ragad, tapad. Tedd csak
3771# vissza! S akkor berakod az adut, és akkor elviszed, ugye. Ez ugyanaz az ősi félelem. Tehát tudom, hogy nem, de
3782# azért elmegyek, mert azért az Istennel nem, nem szórakozunk, nem játszunk azért. Ezért, most itt, nem t’om
3792# hányadik alkalommal beszélhetünk erről. Itt a fejünkben alakulhat egy kép, a kérdés, hogy mi van a gyomroddal.
3803# Nem szab…, szab…, mindent szabad, nem mindent érdemes. Szerintem nem érdemes nagyképűsködni. Hó, hát ezt már
3814# így, így, így. Még a gyomrodat nem tudod, mit mond. Kerülj egy ilyen helyzetben, és … Jó, jó, a Feri mondta,
3824# hogy izé, de azért el, elmegyünk, elmegyünk, azért az az egy év, aztán majd csak meglátjuk, hogy hátha lehet
3835# alkudni vele. Ez a „szülő szava szent”. Meg az Istent képviseli a gyerekkel szemben a szülő. Ide akartam ezt
3846# kötni. Azért olyan mélyen belénk ivódik ez a, ez a félelemmel vegyes tisztelet. Hát, hogy aztán ezen átsüt-e a
3857# szeretet, vagy nem? Hmm. (Igen, itt olvasok, bocsánat. Igen, igen, na.)
3864# 83. (82 – 3! Nálam.) Bánatot okoz… (jól mondom, jó?) Bánatot okozni a szüleinknek bűn. Itt két nagyon fontos
3874# példa az életből. Az egyik, ami nagyon klasszikus. Amikor megházasodik valaki, ha képes rá, de mondjuk ő képes
3885# rá, ez szerintetek bánatot okoz-e a szülőknek vagy nem? Veszteség. Veszteség. Vez-te-ség. Hát az nem tud nem
3896# veszteség is lenni. Egy gyerek házasságkötése a szülők felől nézve egy korszaknak a vége. Vége! Nem én
3906# vagyok már a, a, a! Hanem az a, mit eszik abban a hülyében? Vagyis, a szülők felől nézve óriási kamu, hogy csak
3917# örülünk neki, persze, csak. Dehogy csak örül…, nem, az veszteség is. Veszteség, fájdalom és a többi. Az így
3928# normális. Normális, és csak élje meg a szülő, hüppögjön, sírjon, akkor nem kell nála karácsonyozni. Így,
3938# ahogy mondom. A, ez olyan, ez, ez miért olyan fontos? Azért, mert minden, minden, mindenki, aki bűnnek tartja azt, ha
3950# szomorúságot okoz a szüleinek, az a leválást is bűnnek fogja tartani. Az autonómiát, a felnövést, az
3960# elszakadást, a, a, ezt bűnnek kell, hogy tartsad. És a szülők erre zseniálisan tudnak rájátszani, zseniálisan.
3971# Néha ösztönösen, néha tudatosan, néha mit tudom én, hogy. Egy, egy depresszív anyuka, egy függő, egy
3980# interdependens, „kointenden-de-dependens-de-interko”, hát, tehát, ezt, és milyen hihetetlenül nehéz, én
3991# látom, látom, látom és látom, de én könnyen beszélek. Én tényleg nagyon könnyen beszélek,
4000# nemcsak azért, mert nem házasodtam meg, ez, ez az egyik, a lazaságom oka, a, a, a másik azonban az, hogy én
4010# egy skizoid pofa vagyok. Én skiziod vagyok, tehát én, én tök jól vagyok egyedül, nem, nem, tehát egyszerűen nem
4021# érzek egy ilyen gyomorból jövő késztetést, hogy bárki függjön tőlem. Ha azonban valaki függni akar tőlem,
4032# attól, megbolondulok tőle. Tehát nekem az nem öröm, de a fordítottja se. Az mi? Én most, nem tudom, hát ez,
4042# tessék? Nem, tehát most nem, tehát hogy én függök, vagy ő függ, vagy mi, tehát nem, nem, nem esik jól egyik
4053# se. Az szóba se jön, hogy én függjek valakitől, na azt már nem. Na, de hogy a másik, na. Tehát nekem könnyű
4063# erre rálátni. Könnyű, könnyű. Mert én egyedül nyaralok, hát tudom, a legjobb, az összes barátom, minden,
4074# tehát én… Tehát ha most itt van a, itt van a, mondjuk a, értitek, úgy a középút, úgy a, hát akkor én nem
4084# itt vagyok, az biztos. C-c-c-c-c-c-c. Tehát még azért élek. Hát a barátaim, hát ez, ez, hogy mondjam, ilyen nagy
4095# mély elfogadással tudnak mit kezdeni azzal, hogy egyedül szeretek moziba járni, színházba, mindenhova, tehát …
4106# a legkomolyabban. Nyaralni is egyedül szeretek. Hát így… mondjad! Mit? Kosarazni? Az élet egy önmegtagadás,
4117# Tibor. Néha áldozatot is kell hozni. Na, hát természetesen, természetesen, na, hát azért nem vagyok teljesen …,
4128# hát így, így, módjával. Ezért, ezt azért akartam mondani, mert könnyű nekem ezeket így bárkinek odamondani,
4138# nem is mon…, nem is mondom úgy oda bárkinek, ezt a jelenséget akartam, hogy, hogy jaj-jaj-jaj, nem követsz el
4149# bűnt. Az anyukád szomorú lesz, az az ő szomorúsága, boldoguljon vele, ahogy tud. Fölnőtt ember. Te meg sose
4160# leszel az, ha nem hagyod, hogy az ő szomorúságával ő boldoguljon. Az ő dolga, az ő szomorúsága. Ezt, ezt tudom,
4171# de ezt a legjobb szándékkal mondom, vagy nem. Most mit tudom én, hogy mondom. Mármost valami „lájtosat”
4181# nézzünk, jó? Jó.
4182# 84. Isten előtt viselkedni kell. Há! Isten előtt viselkedni kell, erről már rengeteget beszéltünk, hogy, de most
4194# mondok egy történetet, Pöttyös történet, Húsvét előttről. Akkor ezzel fejezzük be. Kérdeztem a gyerekeket,
4204# hogy mondjatok nekem légy szíves a saját életetekből nehézségeket. S nagyon gondolkodtak, nagyon. S hát akkor
4215# mondtak jobbnál jobb nehézségeket, de egyik-másik olyan volt, hogy itt éreztem a gyomromban. Azt a ne…, ú,
4225# tényleg, ezt harminc éve nem éltem át, hogy az milyen nehéz dolog, és akkor… S jelentkezett egy kislány, nem is
4236# annyira kicsi, már 11. S azt mondja. „Hát Feri atya, amikor reggel az iskolába menet előtt állok a tükör
4247# előtt, és nem tudom, hogy mit vegyek föl.” De olyan dolgok, tehát, értitek. Ezt a kislányt nagyon megdicsértem,
4258# azt mondtam, ez igen, ez egy személyes példa. Ez nekem sose jutott volna eszembe. Tehát ha könyvet írnánk az élet
4269# nehézségeiről, én ezt biztos nem írnám bele. De most, hogy mondod, valamit átérzek belőle. Át, át, át,
4279# tényleg, én is … Szóval annál nagyobb dolgot, mint amikor egy gyerek egy misén azt mondja, amit gondol. Hát,
4290# hát, mondhat felőlem akármit, mert ami történik, hogy ő ott az Isten közegében, közelében – most ilyen
4300# nagyon egyszerűen fogalmazva – ő ezt mondhatja, s utána nincsen lenyomva, meg „te kis hülye”, meg „nem
4310# hallottad, hogy a társaid milyen szép példákat mondtak?! Te! Hiú! ” Na, jó. Nagyon, én a nőktől annyit
4320# tanulok, rengeteget, hát egy itt, ez egy külön világ nekem. Nagyon köszönöm, hogy bevezettetek engem, nagyon,
4331# tényleg. Na jó.
4332# Akkor most be kell fejezni. Itt az idő.
4339# Akar-e valaki hirdetni?

Azon dolgozunk, hogy embertársaink testi-lelki jóllétét elősegítsük. Hogy önmagukhoz és embertársaikhoz fűződő kapcsolataik pozitív irányban fejlődjenek. Személyiségük minél teljesebben kibontakozzon, életük kiteljesedjen. Legyél részese Te is ennek a munkának!

Támogasd a pálferis közösséget!