A terápiás csoportok segítő hatásai 14.

2010.03.23.

Megosztom
Elküldöm
Köszöntlek benneteket! Köszöntök nagyon mindenkit.

0012# Ma már nem fogunk beszélni az idős kor óriási önfelülmúló lehetőségeiről.
0027# Lehet, hogy ezért jöttetek többen is.
0033# A múltkor ez volt a hipotézisem, hogy azért jöttetek kevesebben. Ezt át tudjuk ugrani. Lesz egy jó kedd esténk.
0045# Mindenesetre még mindig nem vagyok 100%-os, ezért lehet, hogy közben néha megállok iszogatni, köhögni vagy valami létfenntartáshoz szükségeset csinálni.
0057# Próbálok azért nagyon itt lenni, meg meggyógyulni is. Elég hosszan nyúzom már most.
0069# Ott tartottunk, hogy eljutottunk annak a gondolatnak a végéhez, hogy amikor valaki átadja magát egy csoportnak, közösségnek, a családnak,
0083# egy együttességnek, vagy a hazájának – bármit mondhatunk, -
0086# akkor mi az, ami az ő személyes, de nemcsak személyes, hanem egészen egyedi életére vonatkozóan – most így mondom nagyon csúnyán -
0095# haszonként, nyereségként, pozitívumként
0104# jelenik meg. Nagyon fontos, hogy amikor az egyediségünket éljük meg, az is roppant személyes, és nagyon személyessé tehető,
0127# és amikor az együttességben való részvételünket, az is személyes és nagyon személyessé tehető,
0133# és amikor az egyetemes valóságunkat éljük meg, attól, hogy egyetemes, attól még az nagyon személyes, és nagyon személyessé tehető.
0137# Tehát, rögtön ezzel a félmondatommal el akarok oszlatni egy félreértést.
0145# Ha magatokban ezt a 3as képletet úgy írtátok föl, hogy a személyes kibontakozásom és akkor a közösség és az egyetemesség. Szó sincs róla,
0151# hiszen a személyesség, a személy kibontakozása mind a 3 dimenzióban történik;
0157# mind a 3–ra vonatkozik a személyvoltunk kibontakoztatása!
0170# Ott tartottunk, hogy képessé válunk arra, hogy megtapasztaltuk azt, hogy egy csoportban tudunk adni.
0184# És persze mellékesen, hogy egy csoport képes olyasmit adni, amire nekünk óriási szükségünk van. Ezt ezért inkább ezzel a kifejezéssel illetném, hogy
0186# megtapasztaljuk, hogy mit jelent adni, és ez hogyan gazdagítja a személyiségünket.
0203# és azt is, hogy mi az, ami adaTIK. Nem egyszerűen csak kapjuk, ADATIK. Hogy máris valamiképpen a spiritualitásnak a világába is emeljük.
0206# Mert ha gyerekekkel beszélgetünk,
0209# a 8-9-10, 4-5-6 éves gyerekek minden nehézség nélkül értik azt, - amit velük néhány hónappal ezelőtt beszéltem meg, - hogy ami az életben igazán fontos,
0225# azt egyszerűen NEM LEHET MEGVENNI. Nem megvehető. Az összes igazán fontos dolog nem vehető meg, csak kapható. Egyszerűen nem vehető meg. Kapni azonban lehet.
0236# De szívesebben mondanám – ez nyilván így most egy picit élesen van megfogalmazva - hogy nem vehető meg, de adathat az ember számára.
0242# És nyilván hozzátehetem a magam részét, hogy
0249# az élettől az vagy ADASSÉK, vagy fölismerjem, hogy mi minden adatott már nekem az élettől.
0266# Most ott tartunk, hogy ha az önmegvalósításunknak mind a három dimenzióját használjuk,
0273# vagyis önmegvalósítás az élvezet és a pillanat által,
0281# az önmegvalósítás önmagam kifejezése, az alkotás, a kapcsolatok által, vagy az önmegvalósítás az öntranszcendencia, önmagam felülmúlása által,
0287# ha mind ezt a három dimenziót használjuk,
0295# akkor személyiségünknek tulajdonképpen nagyon sajátosan egymással bizonyos értelemben szemben lévő értékeit bontakoztatjuk ki.
0298# Ezért a személyiségünk egy nagyon árnyalt tud lenni, gazdag, összetett személyiség. És itt tulajdonképpen a spiritualitásnak
0308# (De melegem van! Ti hogy vagytok? Megint ez egy ilyen meleg, meleg... Ez a tavasz! Jól betett nekünk a tavasz!)
0318# A spiritualitásnak azért van nagy jelentősége, mert a spiritualitásban mindig egy kiemelt, és nagyon világossá tett
0335# érték az, hogy az ember nyitott legyen ne csak arra, hogy ő az aktív tevékenységével mit ér el, vagy mit csinál, mit hozok ki az életemből,
0343# hanem hogy az élet mit hoz ki belőlem! Nemcsak az, hogy én mit tudok megvenni, megszerezni vagy megkapni, hanem, hogy mi az, ami ADATIK.
0351# És ma az önmegvalósításnak az első két szintjét nagyon igeneljük, és azt mondjuk: ú ez remek! Az élvezetek, meg magam kibontakozása – ezt nagyon szeretjük.
0364# A harmadikra pedig nagyon gyanakodva nézünk, hogy az hogyan fenyegeti és veszélyezteti az első kettőt! Nem egységben látjuk ezt a hármat,
0371# inkább a harmadikat fenyegetőnek tartjuk az első kettőre nézve - most leegyszerűsítve.
0379# A spiritualitásban pedig nagyon jól ki van dolgozva történelmileg, tehát egy hatalmas hagyomány áll rendelkezésre,
0391# hogy az önmegvalósítás hogyan bontakoztatható ki a maga teljességében, ha abban önfelülmúlás és önátadás is van. Nemcsak magam felé irányulás
0397# és magam kifejezése, és megalkotása egy kapcsolatban vagy egy tevékenységben.
0404# Ezért ma, hogyha nézzük az értékek egymáshoz való viszonyainak a szerkezetét (ma nagyon sok ilyen értékkutatásnak az eredményét olvashatjátok mindenfelé),
0424# akkor lehet látni, hogy a hagyományos értékek között szerepel ez, amire azt mondjuk: elfogadni, amit az élet ad,
0439# az engedelmesség erénye... Ezeket ma nagyon nem szeretjük.
0451# Azonban ez akadályoz bennünket az önmagunk teljes megvalósításában. Egy valódi gazdag spiritualitás tele van annak a finom érzékelésével, hogy
0451# képes vagyon örülni annak, amit az élet ad! Ami ADATIK! És nem csak annak az örömével, hogy mi az, amit meg tudtam szerezni, mi az, amit meg
0456# tudtam alkotni, mi az, amit meg tudtam
0462# csinálni, meg tudtam valósítani, el tudtam érni.
0469# Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ebben a pillanatban is hihetetlen sok minden kelthetne bennünk örömöt. Ami ebben a pillanatban is
0479# folyamatosan áramló módon adatik számunkra.
0490# Valójában tudunk teljesen vak lenni az életnek egy hihetetlen, hihetetlen gazdag világára! Arra, hogy mi minden adatott már,
0493# és mi minden adatik, és mi minden árad felénk és van bennünk!
0496# Az efölött való öröm teljesen ismeretlen tud lenni annak, aki csak az első két dimenziót tudja élvezni, vagy azt mondja,
0505# ettől tudom az életemet gazdaggá tenni, vagy boldognak lenni.
0514# Beszélgettem idősebb házaspárokkal. S olyan érdekes volt: Azok az idősebb házaspárok, akik 30-40 éve együtt vannak,
0523# már fölnevelték a gyerekeiket, az unokák, stb. (Bár nem tudom, mi az stb. – Ti biztos majd kiegészítitek ezt 🙂
0533# Kérdeztem őket erről, hogy hogy vannak az életben azzal, hogy mit tudtak kezdeni az életben azzal, amit
0547# nem ők terveztek el, nem ők találtak ki, nem ők akarták elérni,
0550# nem úgy gondolták, nem úgy álmodták, nem azt szerették volna, nem azt képzelték el, nem azt várták el,
0553# nem az volt az igényük;
0556# Ez egy jó kis lista! Bugyog belőlük. És képzeljétek el, hogy szinte – ez nem egy kutatás,
0559# hanem csak a beszélgetésem egy tapasztalata, hogy azok,
0563# akik 50-60 évesen egy derűs boldogságban élnek, - ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusaik,
0574# nem idealizálom őket, csak úgy látszik, hogy valamit megtaláltak az életben, - azok szinte mindig így beszélnek:
0585# ó, hát rengeteg minden nem úgy történt, ahogy gondoltuk. Te jó ég! Mi minden adatott csak úgy!
0590# Vagy mi mindent vett el tőlünk az élet, amiről azt gondoltuk, hogy az majd a mienk lesz, azt majd meg kell kapnunk!
0596# Ebből a szempontból tehát, merthogy annyira be vagyunk izzítva arra, hogy "boldogok akarunk lenni".
0607# Ebből a szempontból tehát a spiritualitás hallatlan lehetőségeket ad, amennyiben feltárja számunkra azt,
0612# hogy az életben nagyon sok minden adatott már és adatik,
0617# valamint, hogy hogy tudjuk elfogadni mindazt, ami adatik.
0627# Még ha nem akartuk, nem kértük, nem vártunk rá, az ellenkezőjét kértük, pont a másikra vártunk, de hogy ennek az elfogadása hogy tud bennünket
0630# boldoggá vagy harmonikussá tenni.
0633# Közben nem akarom áthúzni azt a feszültséget, ami ilyenkor támad: hogy most így nézzük az életet, vagy nézzük azt,
0639# hogy mi az, amit el akarunk érni és mi az, amit meg akarunk csinálni és hogyan feszítsük meg az akaratunkat. Vagy a között,
0644# hogy dehogy feszülünk meg, inkább csak élvezünk valamit.
0650# Tehát nyilvánvaló, hogy itt egy nagyon sajátos dinamikus egyensúly vagy harmónia az, ami az életünket nagyon "jóvá teszi".
0658# Mindenki a "jót" árnyalja, hogy mi az neki.
0667# Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert nemhogy a vallást, még a spiritualitást is sokszor kétkedve és nagyon óvatos tekintettel
0684# nézzük, hogy nem akar-e tőlünk valami jó kis élvezetet elvenni. S ilyen gyanakodva: Jááááj. Húszszor meggondolom, hogy ezen az úton menjek
0691# egy lépést előre vagy: micsoda? Ez adatott!? Jáááj! Ez a belenyugvás! Beletörődés! – sokan ezt gondolják.
0698# Hogy ez semmi más, mint önmagamról való lemondás, mint önmagam meghazudtolása, mint a saját belső lényegem az elárulása,
0714# közben pedig inkább bölcsességnek hívnám, mikor valaki tud örvendezni a fölött, ami adatott az életében.
0731# Ez volt tehát az utolsó pont, hogy egy csoportban szép lehetőségünk van arra, hogy átéljük, hogy mit jelent, hogy adunk,
0731# és közben pedig annak, hogy megcsillanjon annak az öröme és annak a szépsége, hogy az élet mi mindent tudott már eddig is adni és mi minden adatott.
0745# Ezzel akkor most be is fejezem ezt a gondolatot:
0745# Az együttességek lehetővé teszik az adásnak, az adatottságnak az élményét, tapasztalatát, ez pedig nagyon segít bennünket önmagunk megvalósításában.
0760# És most jöjjön egy gyakorlat. Kitaláltam nektek egy gyakorlatot. És hogyha van kedvetek, ezt most valóban meg lehetne tenni.
0766# Benne vagytok ebben? Hogy valóban. Nem úgy: hogy ezt most mondja, csinálhatnám, ha csinálnám, de mindegy, csak mondja,
0773# s akkor most unatkozom egy percig, amíg nem történik semmi". Tehát nem fog fájni. Persze ha valaki nem akarja csinálni, az ne!
0784# Nem lesz belőle számonkérés. Magunknak, magunknak csináljuk.
0795# Ezzel lehetne lezárni azt, hogy adni és adatik.
0801# Gondoljatok egy olyan élethelyzetre, egy olyan tapasztalatotokra, amikor valami nagyon mély örömöt, valami nagyon nagy jó élményt, érzést éltetek át
0820# annak kapcsán, hogy kaptatok valamit, hogy valaki adott nektek valamit. Hovatovább: adatott nektek valami!
0832# Egy olyan tapasztalat legyen, amire, ha visszagondoltok, még most is van benne élet! Oké? Szerintem sikerült leírni, hogy mire gondoltam.
0840# Ti vagytok azok, akiknek adatott!!!
0847# Ha megvan az élmény, menjetek még jobban bele, és kérdezzétek meg ott az élményen belül,
0897# hogy mitől olyan jó? Mitől annyira jó?
0904# Talán megvan.
0958# És most jön a fontos kérdés, ami miatt ezt megcsináltuk.
0967# Még mindig a helyzetben maradva, és egy picit átélve, egy kicsit sejtve, hogy mitől annyira jó, mondjátok meg, hogy
0981# milyennek látjátok magatokat? Milyenek vagytok ebben a helyzetben, amikor éppen adatik nektek valami, és ez nagyon jó?
0998# Milyennek látjátok, milyennek tapasztaljátok ott magatokat?
1014# Talán megszületett valami.
1058# Nagyon hálás vagyok nektek ezért a csöndért. Hogy belementetek ebbe a gyakorlatba.
1074# Van-e köztetek olyan, aki szívesen megosztaná a többiekkel, hogy milyennek "tapasztalta magát"?
1092# Áhá! Mondhatod! Igen!
1101# Nem kell az egész történetet elmondani, most csak az esszenciát kérjük! "Elromlott az autóm, elmentem egy ..."
1117# Szép, amit elmondtál, köszönjük neked!
1199# Úgy foglalnám össze, hogy "a rászorultságomban is szerethető vagyok". Ez maga az esszencia. "rászorultságomban is nagyon szerethető vagyok"
1211# Esetleg van-e valaki, aki még ezt szívesen mondaná?
1215# Elég az esszenciát!
1220# "Gyereknek, fölszabadultnak és fiatalnak" láttad magad. Akkor ott ment az élet!
1236# "Értékesnek és fontosnak láttam magam."
1243# "Hálásnak és megrendültnek." Nők is vannak a teremben? ?
1253# "Elégedett voltam és erős." "Derűs és békés." "Nyitott és kisimult."
1266# Jaj, hát köszönöm! Még egy... Áhá. "Én is oké vagyok, de a környezetem is az. Én is és Ti is Okék vagyunk" Nagyon köszönöm.
1302# Az a tapasztalatom, hogy ezekben az emberi kapcsolatainkban, ahol át tudtunk élni olyasmit,
1316# hogy valamit kaptunk és valami adatott nekünk, ezek a helyzetek hihetetlen gyönyörű szépséggel, mélységgel mutatják meg saját magunkat,
1324# hogy kik is vagyunk. Hogy szerethetők vagyunk, hogy
1332# átölelhetők vagyunk...Azt mondta valaki, kértem tőle, hogy csinálja ezt meg, s azt mondta, ó egy olyan jutott eszembe:
1338# Meghalt a feleségem már sok-sok évvel azelőtt, s egyszer csak egy helyzetben jött valaki, és átölelt engem. És akkor azt mondta:
1351# De nagyszerű dolog megint átélni azt, hogy átölelhető vagyok! Hogy átölelhető vagyok, hogy élettel teli vagyok!
1359# Ezt egy jó dolognak tartom, hogy nem kell, nem szorulunk rá, hogy kívülről valaki elhitesse velünk azt. (Csingilingi)
1376# (Ha Terike, akkor üdvözlöm... Nem ő... egy unoka telefonált. Ez milyen nagy dolog, nem? Hogy 3/4 kilenckor az unoka fogja magát és fölhívja a nagypapát.
1390# Hány éves? 21 ? Milyen jó, hogy ezen derültök!
1404# Hát attól még unoka! Ez nem egy jó dolog? Még szebb történet. Hát 8 évesen persze, hogy felhívja, de 21 évesen! Ó!)
1412# Nem akarom ezt most túlmondani, túlragozni,csak hogy
1420# számomra egy hallatlan fölfedezés, egy öröm volt, hogy micsoda kincs lakik itt bennem! S hogy ez a kincs azáltal tárul fel, hogy emberi
1437# kapcsolatokban látom magam, s hogy ebben az adatottságban érzékelem, hogy ki is vagyok én. S ez nagyon szépen föltárja,
1442# hogy valóban ki is vagyok én. Nem véletlen tehát, hogy
1447# ezt most szívesen összekapcsolom azzal, hogy "önmegvalósítás", hogy tudni, hogy ki is vagyok. Hmmm, hát itt vagyunk. Jó.
1452# Ezt akartam. Most akkor megyünk a következő pontra, tehát, hogy mit mondhatunk el, hogy az egyes ember számára mit ad a csoport.
1457# Mondom a csúnya szavakat, aztán majd beszélek normálisan is, hogy
1469# Interperszonális tanulási lehetőség. Szocializáló technikák fejlődése. De most mondom normálisan.
1485# Egy kutatás nagyon izgalmasan próbálta felderíteni azt, hogy amikor egy csoportban vagyunk, akkor mi előzi meg azt,
1494# ami valami NAGYON fontossá válik később az életünk szempontjából. Mi történik ott velünk akkor, aminek az a következménye, hogy később azt mondjuk,
1503# hogy "na, ezekért a pillanatokért, helyzetekért érdemes egy csoportba menni! Vagy önismereti csoportba járni?
1509# Vagy terápiás csoportba tartozni! Na ezekért! Hogy mi is történik?".
1516# Három nagy csoport van. De a három nagy csoport előtt mondanék egy rövid bevezetőt.
1526# Ez pedig az, hogy többé-kevésbé mi mindannyian tévesen érzékeljük egymást, magunkat, és azt a helyzetet, és azt a környezetet,
1532# amiben vagyunk. Mindannyian tévesen érzékeljük. Többé vagy kevésbé.
1539# És egy csoport brutalitással teremt lehetőséget, kikerülhetetlenül teremt lehetőséget arra,
1554# hogy mi egy csoportban azt gondoljuk: "jó, elmegyek egy önismereti csoportba, és akkor majd ott elmondom, hogy mi a bajom."
1568# Most elárulnám nektek, hogy azon túl, hogy mondjuk egy önismereti csoportba elmegyek és elmondom, hogy mi a bajom, az látszik is rajtad. ?
1571# Tehát nagyon szép dolog, hogy elmondod, de ennél sokkal izgalmasabb, hogy ORDÍT RÓLAD, hogy mi a bajod és mi van veled. És hogy sokszor,
1575# amit képesek vagyunk elmondani, hogy mi a bajunk,
1579# Pl. azt mondjuk: "Jaj, nem sikerülnek a kapcsolataim." Ez egy klasszikus, amivel szoktunk érkezni. "Valahogy nem sikerülnek.
1587#es vagyok, és nincs meg az igazi. Nincsenek mély kapcsolataim. Igazán nics egy ...Értitek. Szóval nincs." Ez a lényeg: Nincs.
1595# És akkor emiatt megyek, hogy legyen. S akkor ezt mondjuk:
1604# "Ez a mi nagy bajunk, hogy mindig csak féléves kapcsolatokra futja. Vagy 3 hónaposra. Aztán lecsengenek, vagy megunom, szakítunk,
1611# vagy bele se megyek, vagy mi van velem."
1619# Azt gondoljuk, hogy ilyenkor, most valami legfontosabbat elmondtuk a csoportnak. De a legfontosabb nem ilyenkor történik,
1635# hanem, amikor mondjuk a csoport már 3 hónapja vagy fél éve vagyunk együtt, akkor ki fog derülni, hogy miért tartanak a kapcsolataink ennyi ideig.
1642# Érthető amit mondok? Nem érthető. Kedvesek vagytok: még nyomjam! Szóval: például azért, mert kb.
1650# Fél év körül egy teljesen váratlan, teljesen lehetetlen beszólásom támad. Egy teljesen oda nem illő helyzetben, egy váratlan helyzetben valakinek
1666# úgy nekiugrok, úgy elkezdem őt szorongatni. Valakit egyszer csak elkezdek vádolni.
1675# Vagy egyszer csak kifakadok az egész csoportra. "Én már ide járok fél éve, azzal jöttem, ... és semmi nem történt."
1683# Szóval...van egy ilyen kedves naivitásunk, hogy elmegyünk és elmondjuk, hogy mi a bajunk.
1692# Az benne a jó, hogy ezt a tünetet szoktuk PRODUKÁLNI is. Ez benne a jó.
1703# Ha mindig csak arra lennénk kárhoztatni, hogy vajon elmondja-e, hogy mi a baj.
1712# Már régen ordít róla. Rögtön meg is jelenik. És rögtön lehet is róla beszélni. Ez benne a nagyon jó. És mi történik? Ilyenkor egész egyszerűen az történik, hogy
1721# én hogy élem meg magam? Én úgy élem meg magam, hogy egy szerencsétlen, nyomorult vagyok, de sajnos úgy tűnik, hogy szerethető se! Valami mindig közbejön.
1734# Valami átok van rajtam!?! Ez rettenetes! És amikor elkezdem mondani a csoportban, hogy mi van velem, vagy a közösségben, vagy egy lazább társaságban, akkor elmondom,
1747# hogy azok a nők, vagy azok a férfiak egymás után, milyen lehetetlen alakok voltak. Ugye, így szokott lenni! (Nem néztem senkire! :))
1754# Egymás után! Nem igaz! Azért az egy nagy kiszúrás!
1762# Jó, ez az én egyéni pechem, hogy 30 évesen nem találtam egy normális pasit se. Ez egy egyéni sors-tragédia. De ennél van itt egy nagyobb
1777# tragédia is, hogy milyenek MA a FÉRFIAK? Miért? Milyenek ma, ha én nem találtam egyet se, akkor milyenek? Ahogy elmondjuk!
1788# És nyilvánvaló, hogy 3 hónap, fél év mindig alkalmas arra, hogy egy pasi valami olyasmit tegyen, amit el lehet mondani a barátnőmnek, hogy milyenek a pasik. Ez világos.
1800# És akkor persze érkezik egy együttérzés: "Ó igen, igen, tényleg, ne is mondd, na ne is mondd!! Kxrkxkrx Na, igyunk egy kis Baileys-t. Mert ez...
1820# És hogy tulajdonképpen ebben a helyzetben semmi más nem történik, mint hogy a saját téveszméinkben még mélyebbre sikerült elásnunk magunkat. Még mélyebbre.
1827# És nem értjük. Úgy látszik, hogy az egész világ kizökkent a helyéből. Ugye, hogy körülbelül ide szoktunk eljutni.
1834# Ma valahogy minden a feje tetejére állt!
1840# Ugye az, hogy én állok a fejem tetején, az nem jut eszünkbe, hogy esetleg nekünk kellene megfordulni. Na most a csoportban – miközben fél éve azt mondom,
1844# hogy ez rettenetes, nagyon rettenetes, hogy nem lehet egy normális nőre rátalálni!
1849# A mai nők csak meg akarják valósítani magukat! Hol van ma már egy rendes nő! Aki egyszerre szexi és gondoskodó, egyszerre szenvedélyes és biztonságot adó!
1862# Akinek a keblei közé lehet nyugodni, de mást is lehet vele? Hol vannak ma a normális nők? Ugye? S akkor ezt mondod egy fél évig
1876# s egyszer csak egy helyzetben úgy beszólsz egy nőnek, úgy ott a csoportban, úgy csak "per tangentem"... Hoppá-hoppá!
1891# Kezdjük sejteni, hogy nemcsak a nők kebléről van itt szó! Hanem az uraságról is! De ebben most semmi ítélkezés nem akart lenni! Csak hogy ez benne a jó!
1897# Hogy összejövünk, megteremtődik valami, s egyszer csak
1904# reprodukáljuk azt, meg is mutatjuk, amiről egyébként csak beszélni szoktunk.
1915# És ha csak beszélünk róla, az nem egyszer csak mélyebbre visz minket a téves látásunkban. S a rendszer még lehetetlenebb lesz.
1928# Nem egyszer annyira fájdalmasak az első szembesülések, hogy a nemjóját! Most akkor mit csinálok én!? Hogy te jó ég, ez így hat másokra?
1939# Volt egy csoport, amiben valaki KÉPTELEN volt röviden beszélni.
1950# Az első pár percet még mindenki hallgatta, s aztán khhhh khhh és ő beszélt.
1961# A csoportvezető próbálta, hogy így-úgy, de nem, ő beszélt.
1970# És mi történt egy év múlva? Egyszer csak ő azt mondja, hogy őneki elege van, hogy itt mindenki mindenki másra figyel, őrá meg senki nem figyel!
1973# És akkor jött egy kollegina, aki nagyon kedvesen azt mondta:
1977# Figyelj: amikor te az érzéseidről beszélsz röviden, arra nagyon kíváncsi vagyok.
1993# De amikor órákig okoskodsz: az nem, hogy nem érdekel, bosszant! Megvan ez?
2009# Ez a férfi egy egész életen keresztül élhette volna az életét úgy, hogy a világ egy szemét hely, ahol előbb-utóbb már nem figyel rám senki.
2014# És nem vagyok senkinek fontos. Pedig már minden erőmmel nyomom magamat! Ennél már most nem tudom jobban, hogy itt vagyok!!! figyeljetek rám!!!
2017# Látjátok, hogy értékes vagyok?
2020# Látjátoook!!!??? S a környezet meg azt mondja: hagyd már abba! Érzékelhető ez a kör, ugye!? S egy ilyen végtelenül egyszerű helyzetre van szükség, ahol az illető
2032# egyszer csak kifakad ott: na, ide is hiába jöttem! Itt is csak ezt kapom! Ez klasszikus egyébként. Mindig, mikor megyünk egy ilyen helyre,
2041# s egyszer csak lesz egy ilyen nagyon rossz érzésünk, aminek az a lényege: itt is csak az történik velem, mint mindig!
2050# Ti is csak olyanok vagytok!
2054# Ismertek olyan keresztényeket, akik közösségről közösségre mennek?
2064# És valahogy minden közösségben valahogy mindig ugyanaz a sérelmük támad?
2074# "Nem igaz! Ma már KÖZÖSSÉGEK SINCSENEK! Nincsenek. Voltam Bíró atyánál, Feri atyánál, BlankMiki atyánál, öt helyre elmentem. Voltam Káposztásmegyeren is,
2095# ott is Feri atya, nem igaz, lehetetlen dolog, ott is Feri atya van; más név már nincsen? És valahogy mindenhol nem fogadtak el, ezek is mindig csak magukkal törődtek."
2115# Megvan ez az élmény? Szerintem ilyesmit mindenki átélt. Ez nem a Magyar Egyház rettenetes kríziséről szól (arról más szól – de most nem ez a téma).
2131# Hanem, hogy bent vagy egy megtanult látásmódban, dinamikában, egy teljesen torz tükör alapján. És tulajdonképpen te magad, mint egy sajátos
2141# önsorsrontó tevékenységben, újból és újból reprodukálod reprodukálod azt a tévedésedet, ahogy már eddig is tévesen láttad az életet.
2151# De ebben még jobban megerősödsz. Most a csoport arra jó, hogy ott rögtön produkáljuk a tünetet.
2159# A "rögtön" az lehet, hogy fél év vagy két év - de úgy előbb-utóbb produkáljuk. És lehetőség van annak a korrekcióra!
2166# A változás azonban akkor történik meg - ez egy nagyon egyszerű, kicsit
2168# ökölszabály-szerű -
2178# ha egy erős érzelmi élményben van részem egy ilyen helyzetre vonatkozóan, erős érzelmi élmény kell, de utána van idő a helyzetnek a megértésére is.
2187# Nem mondanám, hogy elemzésére, mert az ilyen gxzgxz – megértésére.
2196# Hogy a következő alkalommal: tulajdonkáppen miért mondtad nekem azt, most a többiek is így gondolják, hogy én hosszan beszélek?
2216# És akkor: ahahahhhahahah! Akkor itt most azt hiszem valamit meg fogok érteni.
2220# Egész rettenetes tud lenni, ahogyan az életünket a torz látásmódunk miatt egyre hülyébben éljük, és a környezetünk egyre kevésbé ad visszajelzést.
2224# Ismerős ez? Mert így szokott lenni.
2228# Amikor viszonylag normálisak voltunk, már akkor sem szívesen mondtuk el a másiknak. De amikor már egy lehetetlen hülye alak vagyok, akkor
2239# már csak menekülnek előlem! Már csak ezt látok, hogy már csak menekülnek előlem.
2243# Ezért a hétköznapi élet sodrában nagyon kérdéses, hogy elég hatékonysággal tanulunk-e az életből. Ez nagyon nagy kérdés.
2261# Egy csoportban egy kicsit több esélyünk van rá. Ezt akartam bevezetőnek mondani, s akkor most nézzük ezt a 3 pontot, vagy helyzetet.
2267# Nézzük tehát, hogy mikor tud egy csoportban valami olyasmi megtörténni, ami a személyiségemnek a változásához, de minimum
2280# a magatartásmódom megváltozásához tud vezetni. Ami valamiképpen gyógyító, terápiás hatással van rám. Ezt azért érdemes tudni, hogy tudjam,
2286# hogy valami ilyesminek kell történnie.
2293# Tehát ha máshol kutakodok, akkor abból nem biztos, hogy az kijön.
2302# (Nehezen jön befelé a levegő. Ez olyan érdekes, ilyen nyavalyám nem volt, hogy nehezen esik a levegő.)
2310# 1. Egy erős negatív érzelemre van szükség (most ez így hülyén hangzik: "Végy egy erős negatív érzelmet" – ez nem egy szakácskönyv
2321# első receptje)tehát, hogy éppen átélem azt a negatív érzést.
2332# Pl. az addigi szokásaimmal ellentétes módon – ahogy erről beszéltünk - ezt ki is fejezem. Ki is mondom. Eddig ezt sose mondtam ki.
2340# Ilyenkor mindig magamba húzódtam. Mindig aggódtam, hogy mi lenne, ha ezt most elmondanám, na akkor borulna minden.
2348# Ezt nem engedhetem meg magamnak. Vagy pedig micsoda veszteségek lennének. Vagy: Én nem ilyen ember vagyok, aki kiabál."
2362# Na rögtön mondok egy saját élményt: megkértem a kedves ismerősömet, hogy vegyen már fel nekem egy filmet.
2373# Mert a hittanosaimmal a rasszizmus témában azt a filmet akartam megnézni. És hallatlan kedvesen hozta, kazetta, ez az, mondta:
2376# Itt van. És hogy majd amikor megnézte a hittan csoport, akkor légyszi’ adjam oda, mert őt is érdekli. És akkor:
2380# Székek, beállítottam a videót meg a tévét, és beharangoztam, és leültünk, és leoltottam a lámpát.
2394# Kezembe vettem a távirányítót, és a felvétel nem volt sikeres.
2406# Egy nagy kékséget néztünk, és tekertem, 10 perc múlva is kékség, fél óra múlva is kékség.
2413# És mondtam, hogy BASSZUSKULCS. Ezt mondtam. A NEMJÓJÁT! És dühöngtem! Gimnazista csoport volt, s
2420# a hittanosok egyre jobban így néztek: ilyennek még nem láttuk. Nem bírtam abbahagyni.
2430# Először: Basszuskulcs!!!! Aztán: Ezt nem hiszem el. És gondolták, hogy vége van, de nem, megint: Basszuskulcs!!!! Ezt most tényleg nem hiszem el!!! S ott dühöngtem.
2436# Ők mindannyian jobban viselték a helyzetet, mint én. Én ott basszuskulcsoztam, az biztos. Alig bírtam lehiggadni.
2449# Miért érdekes ez? Mert mondjuk ebben a csoportban ott vagyok három éve, de még sose látták, amikor kiakadok valamin.
2460# Egyszer csak megengedtem magamnak, hogy dühös legyek, és ezt ki is fejeztem.
2465# Ilyenkor szokott egy csoport elmélyülni, vagy a kapcsolataink gazdagodni. Tehát amikor átélek egy negatív erős érzést,
2470# és nem mondom azt jó hitoktatóként,... na most eszembe jutott egy másik.
2476# Hitoktatókkal voltam valami "lelki táp fölvételen" :)(ezt valami lelkigyakorlatnak szokták hívni).
2492# Valami nekem nagyon nem tetszett. Szünet volt. Egy követ rugdostam magam előtt: Ezt nem hiszem el, hogy ezért jöttem! Nem igaz!
2513# Egyszer csak jön mellettem egy másik hitoktató és azt mondja: De hát egy hitoktató nem rugdoshat! Ezt mondta nekem! Egy hitoktató nem rugdoshat!
2523# Na, akkor aztán kitörtem. Mi az, hogy nem rugdoshat!? Hogyne rugdoshatna!!!?!!
2528# Szóval azt akartam csak így összefüggésbe ágyazni, hogy természetesen
2533# rengeteg okunk lehet, hogy valami negatív érzésünket, indulatunkat – adott esetben az a legszebb – egy ott ülő másik ember felé ne fejezzük ki!
2547# Ezer okunk lehet, hogy megtegyük, hogy ne tegyük meg!
2553# Node, amikor egy csoportban megvan a közeg, a bizalom légköre, tudjuk, hogy azért jöttünk,
2560# elhisszük egy év után, hogy azért jöttünk, hogy haragudni is szabad, az is egy emberi érzés, stb. Tehát amikor ilyen óriási lépéseket tettünk már,
2569# akkor egyszer csak történik valami, egyszer csak rájövünk arra,
2579# hogy megy tovább az élet. Így még nem dühöngtem ott a hittanosok előtt, de úgy tűnik, hogy figyeltek utána a hittan órán, s amikor mondtam valamit
2584# az Egyház tanításából, akkor nem röhögtek ki.
2590# Mégsem lett az: Ugyan már, aki basszuskulcsozik, az nekünk ne mondja el, hogy hogy van a föltámadás! Higgadjon le az atya!
2599# Nem, nem történt ilyen! Ezek a fiatalok ugyanúgy figyeltek utána. (Ugyanúgy – azt nem mondanám 🙂 hülyéskedek, csak nem bírtam megállni.)
2609# Nem dőlt össze a világ. Kifejeztem a haragomat. És mások egyszer csak elkezdtek rám figyelni. Még olyan élményem is lehet:
2623# Jé, megértettek valamit, amit a haragommal ki akartam fejezni. Tulajdonképpen lehet, nekem elöntötte a vér az agyamat, s erre a másik teljesen normálisan azt mondja:
2633# Ezt nagyon megértem! Én is dühös voltam már egy hasonló helyzetben!
2644# Tehát: az első csoport, hogy átélek egy erős negatív érzelmet, vagy gondolatot, amit általában nem fejezek ki, vagy nem gondolom,
2652# hogy ki szabad fejezni, amely nem illik össze az énképemmel, vagy a keresztény emberről alkotott képemmel vagy valami szép képpel, de
2660# most ezt megengedem magamnak, a következményei nem azok, amire gondoltam, hogy emiatt az ember ilyet nem csinál,
2669# és a csoporttagok továbbra is szeretnek, nem közösítettek ki.
2677# Nem mondták: Aki haragszik, az - fel is út, le is út! Itt csak örvendező emberek ülhetnek! – Nem történt semmi ilyen.
2694# És kapok visszajelzéseket a haragomra, hogy kibe ez mit váltott ki. Ki mit gondol e fölött a harag fölött?
2700# Egyszer csak mély lehetőségem van arra, hogy rájöjjek: többször is ki kellene fejeznem a haragom. Vagy az ellenkezőjére jövök rá.
2706# Rájövök arra, hogy így nem érdemes. Hogy eddig mindig azt gondoltam, hogy olyan alkatú ember vagyok, akinél előbb-utóbb betelik a pohár.
2712# Én egy türelmes ember vagyok – ugye ismeritek, amikor valaki mondja, és megy föl benne az adrenalin), én egy türelmes ember vagyok, de ha ELFOGY, AZTÁÁÁN AKKOR!
2730# És rögtön meg is indokoljuk, hogy ez normális, nyeltem három hónapot, akkor néha kiborul a bili! És akkor az illető kapja a visszajelzéseket:
2744# Jó, jó, kiborult a bili, meg tudom érteni, másnak is kiborult már. S akkor ott mindenki elmondja, hogy neki hogy szokott kiborulni a bili.
2750# De ott az illető rájön arra, hogy na ha így borítja ki a bilit, ez nem tesz jót a kapcsolatoknak. Mert ott egy elfogadó környezetben kap visszajelzéseket erről,
2759# hogy nem az a baj, hogy kiborult a bili,
2769# hanem az, hogy azt mondtad, hogy "te rohadék". Hogy ezzel van a baj. Ilyenkor nagyon fontos megkülönböztetésekre, felismerésekre tudunk jutni. Ugyanis
2777# (Ó! Fáj a tüdőm – tényleg hátul. De lehet, hogy nem is fáj, ill. nem a tüdőm, hanem mondjuk a kötőszöveteim, izmaim, mit tudom én -- hátul fáj.)
2793# Mi szokott itt általános tanulság lenni? Az, hogy többé-kevésbé annyit tudunk egy ilyen helyzet kapcsán magunkról érzékelni,
2809# például, hogy valahogy ilyenkor nem vagyok szerethető,
2815# ilyenkor ellenem szoktak fordulni, ilyenkor mindig az történik, hogy nem hallják meg, hogy miért voltam dühös.
2819# Vagy ilyenkor tulajdonképpen már az igazságot ki kellett mondani!
2825# Nem érzékeljük, hogy valójában MI AZ A MAGATARTÁSMÓD, ami a másik ember számára nem jó! Ezt nem szoktuk érzékelni.
2838# Akármilyen furcsán is hangzik, ezt nem tudjuk megnevezni. Két dolgot tudunk. Az egyik: azt mondjuk:
2846# "Nem vagyok jó. Én egy rossz ember vagyok. Ugye így szokott ez a beszámoló végződni: én egy türelmes ember vagyok alapjába véve, de ha kiborul a bili"
2852# és akkor így magába roskad és vagy elkezdi magát idealizálni, vagy azt mondja: Igen, én egy rossz ember vagyok.
2859# Tudom atya. Ne is mondja! Ne is mondja! Tudom, tudom. Nem ilyennek kéne lenni.
2868# Látjátok, ez itt a probléma. Amikor valaki az egészből csak ilyen kijelentésekig tud jutni: Tudom, nem ilyennek kéne lenni.
2880# "Tudom, többet kéne imádkozni" Ki mondta ezt?
2886# Neked nem többet kéne imádkozni, hanem rájönni, hogy a magatartásodban mi az, ami ellehetetleníti az emberi kapcsolataidat. Azzal, hogy azt mondod:
2895# én ilyen ember vagyok, vagy: engem senki sem szeret, vagy ezer verzió, ezzel egyáltalán nem fog előremenni az élet.
2905# Egy csoportban hihetetlen jól megtörténhet ez a megkülönböztetés, hogy az egy dolog, hogy azt mondod, hogy én ilyen vagy olyan vagyok.
2908# A lényeg nem itt van. Ez általában a tévedéseknek része, az illúziódnak az egyik eleme.
2911# A lényeg ott van, hogy egyszer valahára megértem, hogy általában a kapcsolataimban másokat az zavar,
2927# hogy amikor veszélyben érzem magam, vagy nem bírom az indulatomat tartani, akkor MINŐSÍTEK. Ez, ilyen végtelenül egyszerű.
2937# Ez zavarja őket. S egyébként meg tudják érteni a haragomat, el tudnak engem fogadni,
2940# nem tartanak rossz embernek, megértették a helyzetet.
2950# Ami zavar, az a minősítés. Ilyen egyszerű.
2955# Egy csoportban rengeteg ilyen nagyszerű felismerésünk lehet.
2965# Ezek mindig olyan egyszerűek, hogy emiatt külön dühösek szoktunk lenni.
2978# Ennyi az egész?!?? A fene egye meg! Ez az egész! Ez volt az egész? S emiatt éltem úgy, ahogy éltem?
2981# Példaként emlékeztek, ahogy mondtam, hogy az ismerősömre ráförmedtem. Ugye, megengedtem magamnak papként egy csoportban,
2989# hogy egy másik klerikusra ráförmedjek, a azt mondjam:
2997# Elegem van!
3000# S aztán ott a csoportban a szünet után oda tudtam menni, s azt mondani: bocsáss meg nekem! Nem azt mondtam, hogy indokolatlan volt a haragom,
3004# hanem azt, hogy elragadtattam magam, ezért így kár volt.
3008# Ezt másképpen kell kifejezni, nem volt érdemes így leönteni a másikat, ez neki biztos fájt.
3021# De ahhoz, hogy ezt én nagyon mélyen megértsem, ki kellett fejeznem a haragomat.
3033# Azt se felejtem el, mikor egy önismereti csoportban voltunk, még a kezdetek kezdetén, a csoport úgy fejeződött be,
3055# ugye egy valaki kiül, s a többiek elmondják, hogy milyennek látják. Nagyon jó kis gyakorlat.
3064# Nem minősítjük egymást, nem beletaposunk: "Na most revansot veszek." Nem erről szól. Egyszerűen csak, hogy én milyennek érzékeltelek téged.
3068# Nem azt mondják el, hogy ki/mi vagy te, hanem, hogy én ilyennek érzékeltelek téged.
3079# Ez a "forró szék". Lehet, hogy játszottátok is ezt, nagyon jópofa. Jól meg lehet sérülni benne. Kell hozzá a közeg.
3082# Mi történt? Ez az, amit sose felejtek el, hogy
3085# ott volt egy másik srác, ő is pap volt meg én is - ketten voltunk papok – én ültem kint, ő ott, és
3097# azt mondja: Feri, én tulajdonképpen irigy voltam rád. Egész három év alatt én irigy voltam rád.
3109# S életemben először - voltam akkor 28 vagy 30, - hallottam azt valakitől, hogy ő irigy rám. Tehát leéltem 30 évet úgy, hogy senki nekem
3119# ezt a végtelenül egyszerű mondatot nem mondta ki: "Feri, irigykedem rád.
3131# Pedig nyilván irigykedünk egymásra, nem!? Szoktunk irigykedni egymásra. Vagy egy pillanatig, vagy egy helyzetért, vagy valamiért azt gondoljuk,
3134# hogy nem érdemelted meg, akkor azért, vagy mit tudom én!
3138# S milyen felszabadító volt!
3142# Hogy ez a srác, 3 év után – azért ezt is elgondolkodtató, hogy egy ilyen egyszerű mondatot 3 év önismereti csoport után lehet a másiknak mondani úgy,
3148# hogy nem sérül bele senki. Hogy utána a kapcsolat ettől gazdagodik.
3155# Miközben ez teljességgel nyilvánvalóan itt van az életünkben.
3161# Egy másik élményemet, és aztán be is fejezem: ezek a negatívumok. Amikor kimondásra kerül, mély érzelmi élmény, és utána van idő a megértésre,
3166# földolgozásra, na az tudja a személyiséget alakítani.
3171# Ettől a pillanattól kezdve számomra is rehabilitálódott az, hogy szabad irigynek lenni. Nem érdemes, de szabad. Egyáltalán nem érdemes. Szabadni szabad.
3194# Ha valaki azt mondja, hogy "irigy vagyok!" - jó. Most az a kérdés csak, hogy mit kezdesz vele.
3209# A következő: nem egyszer, főleg a szüleinkkel kapcsolatban ugye majdnem mindannyiunknak vannak "hordalékai".
3218# Egy csoportban óriási lehetőség van arra, amit mondjuk visszaemlékszem a saját élményeimre, hogy:
3236# egy játékban (most mondjuk az egyszerűség kedvéért) beszélgetek az apámmal, s az apámnak azt mondom: tudd meg, hogy nagyon haragszom rád! Nagyon!
3246# Amíg az apám élt, én soha, egyetlen egyszer sem mondtam neki, hogy haragszom rád. Nem furcsa ez?
3252# Van a négy alapérzés:
3256# az öröm, a félelem, a szomorúság meg a harag.
3259# S leélek az apámmal kvázi egy életet, hogy ezt a végtelenül egyszerű mondatot, hogy haragszom rád, nem mondom ki neki egyszer se. Ez nem irreális?
3266# Ez teljesen irreális, hogy egy ilyen egyszerű mondat nem tud kifejezésre jutni azért,
3273# mert vagy én félek, vagy ő fél, vagy én azt gondolom, hogy ő fél, vagy ő azt gondolja – most ezt lehet kavarni: attól félünk mind a ketten,
3279# hogy ha ez kider..blblblblm.
3285# Mindenesetre egy önismereti csoportban ezt a végtelenül egyszerű mondatot ki lehet mondani.
3297# S ül ott velem szemben az elképzelt apukám, s mondom neki: igen, Apa, nagyon haragszom rád. S akkor el is mondtam, hogy miért. Elmondom,
3300# hogy akkor miért haragudtam rá.
3303# S mondtam: Apa, azért haragszom rád, mert hozzád nem lehetett odamenni és tőled nem lehetett megkérdezni, hogy hogy érdemes élni! És hogy
3312# egy apának az a dolga, hogy megtanítsa a fiát az életre. És te nem tanítottál meg engem erre!
3322# Pedig milyen jó lett volna, én odamegyek, és fontos kérdésekben mi leülünk egymás mellé, s azt mondom: Apa mondd meg, te ezt hogy látod?
3330# Hogy ez sose történhetett meg.
3339# És te voltál a felnőtt én meg a gyerek! És dühöngtem.
3348# Ebben az a szép, hogy utána helyet cserélek az apukámmal, és meghallgathatom, hogy mit mondott a fiam nekem, és utána erre valamit válaszolni kell.
3355# Nem is csak úgy mondom, meg is hallgatom. Hmmm-hmmm-hmmm. S ott dühöngtem, és dühös voltam, és ezt kimondtam, amit sosem mondtam ki egyébként az apukámnak,
3361# és akkor egyszer csak, ahogy
3367# ki tudtam mondani a haragom, mélyebbről följött valami más.
3378# Egyszer csak átéltem egy nagyon nagy szabadságot, egy olyan szabadságot, amit sosem éltem meg az apám mellett. De most megéltem. Csak a harag azt a
3385# szabadságot elfedte. De hiába nem fejeztem ki a haragom, attól a szabadságig nem jutottam el.
3392# A haragon át kellett menni, hogy a szabadságig el lehessen jutni! S ott abban a pillanatban, amikor elmondtam a fontos dolgokat és nagyon haragudtam rá,
3395# egyszer csak átéltem egy belső szabadságot, s azt mondtam, hogy
3399# tudod mit, apa? Ölelj meg engem! S ebben az volt a nagyon fontos énnekem, hogy
3416# mikor átéltem a belső szabadságot, és ki tudtam fejezni egy elemi szükségletemet az apám felé, akkor már, amikor kimondtam a mondatot, tudtam,
3423# hogy tulajdonképpen nem érdekes, NEKEM nem érdekes, hogy az apám meg tud-e ölelni vagy nem. Ez már nem érdekes.
3438# Mert a haragom kifejezése és aztán a szükségletem kifejezése, s a belső szabadság miatt én már tudom, hogy az apámhoz tartozok. És azt is tudom,
3446# hogy az apám énhozzám tartozik.
3455# Hogy mi egy örök érvényű kapcsolatban vagyunk. Most ha megölel jó, ha nem tud megölelni, az nem jó, de azt is el tudom fogadni. Ezt a példát akartam
3458# volna nektek mondani.
3462# Hogy azok a kincsek, amikre várunk, hogy "bárcsak már egyszer szabadon állnék az apám előtt" – éppen erről beszéltem vasárnap,
3479# hogy főleg, mi férfiak - de a nőknek is természetesen – csak a férfiaknak ez mindig egy kicsit más történet, hogy
3490# álltál-e valaha szabadon az apád előtt? Nem szembe vele, csak úgy előtte. Meg tudtál-e valaha is állni szabadon az apád előtt?
3503# Nekem az a tapasztalatom, hogy ez szinte mestermunka.
3511# Úgy szoktunk meghalni, hogy valójában soha igazán egy felnőtt ember szabadságával nem álltunk meg az apánk előtt. Hanem vagy még mindig vártunk tőle valamit,
3516# vagy még mindig meg akartunk neki felelni,
3521# vagy még mindig féltünk tőle, vagy még mindig a sérelmeink akadályoztak,
3526# de szabadon állni az apám előtt?!?
3533# Ugye, milyen egyszerű dolgokról beszélek? Nem? Hogy szabadon állni az apám előtt. Csak a legegyszerűbb dolgokra ránézünk, és azt mondjuk, hogy te jó ég,
3537# hogyhogy ezt az egyszerű dolgot nem éltem még meg.
3541# De ennek az első pontnak a veleje mégiscsak az, hogy amit szerettem volna átélni, hogy az "apa és a fia", az a harag kimondása és
3560# kifejezése révén vált lehetségessé. Ez.
3565# Ameddig ott azt a haragot nem engedem meg magamnak, a mélyebb örömhöz nem jutok el.
3578# 2. (Ezt mindannyian már a kisujjatokból kirázzátok, hogy mi lehet a 2. pont.) A 2. pont így kezdődik, hogy átélek egy erős pozitív érzelmet. Tehát negatív –
3586# pozitív: egy erős pozitív érzelmet. És ezt az erős pozitív érzelmet,
3595# ezt váratlan módon (ahogy nem szoktam,) ki is fejezem!
3604# Sokszor olyan - nemhogy szemérmesek vagyunk pozitív dolgoknak a kimondásában, kifejezetten szorongunk, kifejezetten megtiltjuk, hogy pozitív dolgokat mondjunk ki.
3612# Tudjátok, olyan érdekes,
3620# magamban mosolygok, de nem titeket mosolygok meg, a helyzeten szoktam mosolyogni, hogy amikor mondjuk közületek tíz emberből – rosszul kezdtem a mondatot.
3633# Mondjuk tízen valamilyen helyzetben azt mondjátok: Feri, nagyon köszönöm neked ezt vagy azt! Akkor majdnem mindig benne van, (csak nyugodtan.
3646# A folyadékok belső áramlása, ugye!? Milyen fontos dolog, hogy áramlanak a folyadékok; különben nem nagyon élnénk!)
3661# Szóval majdnem mindig kapok egy ilyen sajátos félmondatot, hogy "na nem akarlak a szemedbe dicsérni...", vagy "nem akarok nyalni...", vagy "no ne gondold azt,
3670# hogy..." Nem érdekes ez? Tehát, hogy ahogy azt az egyszerű mondatot egy életen keresztül nem mondtam ki az apámnak, hogy haragszom rád, miközben mind a ketten
3675# nyilván tudtuk, hogy volt, hogy ő is haragudott rám, meg én is rá – ennél normálisabb kevés dolog van
3681# – hogy ennek a párját is nehezen tudjuk kimondani: "Apa, szeretlek! Apa, fontos vagy nekem!" Milyen egyszerű mondat!
3700# És mikor ki kéne mondani, mintha bebetonoznánk a szánkat. Olyan. Ez a mondat, el se tudjuk képzelni, hogy valaha kijöjjön belőlünk. Nem fájdalmas ez? Nekem igen.
3708# Pedig hát így van, nem? Lehetetlen, hogy néha
3716# nem szerettük az apánkat vagy az anyánkat!
3721# Eszembe jut egy helyzet, amikor nekem pl. át kellett lépnem egy korlátot, mert egy kifejezést sosem engedtem meg magamnak nagyon sokáig.
3735# Ez pedig arra vonatkozott, hogy egy csoportban ültem, és férfi volt a csoportvezető. (Most egy ilyen apa-napot tartunk.)
3741# Férfi volt a csoportvezető, és én picit egy olyan rész,... valamilyen előadást is tartott, egy ilyen több napos valami volt: néha együtt dolgoztunk, néha beszélt.
3755# S ahogy beszélt, nekem elkalandoztak a gondolataim. Egyszer csak elkezdtem azon fantáziálni – egy számomra nagyon tiszteletreméltó valaki volt, aki nagyon sokat
3764# tudott az életről, mint ahogy az apám meg nagyon keveset tudott róla,
3774# csak megszenvedte. – Akkor elkezdtem azon fantáziálni, mi lenne, ha az apám egy ilyen ember lett volna?
3787# Ott úgy elrévedtem...ő mondta, hogy nem tudom én a traumatizáltság alap szempontjai vagy a pszichózis nem tudom én mije, s én meg így néztem rá 🙂
3796# Ó, mi lett volna, ha ő lett volna az apáááám... És tényleg így volt! Ezen fantáziáltam, hogy mi hogy alakult volna. Elképzeltem egy helyzetet, ha ő lett volna
3807# az apám, akkor odamentem – de felnőtt voltam, azért ne tévedjünk, tehát 30 fölött! S ezen merengtem, felnőtt férfiként: ha ő lett volna az apám....
3819# Ó, de érdekes...
3824# És mi történt?
3826# Csoportnak a zárása: Kinek mi volt fontos a mai nap?
3831# Nekem rögtön beugrott: nekem a legfontosabb nem a pszichózis rendszere volt, hanem, hogy elgondolkodtam, mi lett volna, ha ő lett volna az apám? És tudjátok,
3841# hát egy ilyen!?
3852# Rögtön kicsit bepirult az arcom, elkezdett verni a szívem: hogy mondanék már egy férfinek ilyet? Hát hülye vagyok én? Most így? Nyaljak neki? Most mit gondol
3858# aztán ő rólam? Most azt gondolja, hogy tapadok rá? Vagy mi? 🙂 Vagy esetleg: Most buzi vagyok itt? Most úgy mondom, ahogy volt. Egyszerűen itt ment belül ez a monológ:
3865# Ez micsoda marhaság! Hát az ember ezeket tartja meg magának.
3873# Aztán csak mondtam. Nekem nagyon fontos volt délelőtt, amit beszéltél. Arra gondoltam:
3877# Milyen lenne, hogyha te lennél az apám?
3883# Azt mondja: Hasonlítok rá? Mondom: Éppen, hogy nem! Éppen, hogy nem! És aztán el is mondtam, hogy tudod, aztán persze tovább gondoltam, te persze addig beszéltél,
3887# egy nagyon fontos előadást tartottál, 🙂 Ami szintén mély tanulságokkal járt.
3892# Semmire nem emlékszem, de azért ezért jöttem, - látjátok, ez adatott! Tehát azért mentem, hogy tanuljak a pszichózisokról, és adatott ott egy élmény,
3902# hogy milyen lenne, ha olyan lenne az apám, mint az, aki éppen beszél. S elmondtam neki, hogy tudod,
3913# egyrészt nagyon örülnék neki, ha ilyen apám lett volna. Most így felnőtt fejjel azt gondolom, de szép lett volna, ha ilyen apám lett volna, de közben meg azt gondolom:
3926# volt nekem egy óriási nyereségem, hogy az apám nem olyan volt mint te, pedig ilyen apát szerettem volna. Ez pedig az, hogy az apám nem szólt bele,
3933# hogy hogy élek. Hogy az apámnak, azt nem mondom, hogy
3941# mindegy volt, hogy hogy élek, de azt mondta: "Ferikém, csináld, ahogy akarod!" Hogy ha te lettél volna az apám, ez biztos nem így lenne.
3950# Az tuti. Te túl jó lettél volna.
3960# Ahhoz, hogy ott én ott olyan szabadon tudjak fölnőni, mint amilyen most vagyok. Úgyhogy tulajdonképpen azért örülök is, hogy az apám olyan volt,
3968# amilyen. Sokkal szabadabban tudtam mellette fölnőni, mint melletted nőhettem volna föl.
3976# És akkor ebben meg is állapodtunk.
3983# De nekem, hogy ezt ki mertem mondani, ki tudtam fejezni, ott meg tudtam élni, és így jutottam el oda, hogy nem csak az van itt a fejemnek a 99%-ban, hogy
3997# "az apám nem mondta meg nekem, hogy hogy kell élni! Mindenre nekem kellett rájönnöm!" Ugye ez persze egy marhaság, de mindegy, ezt így lehet mondani.
4009# Hanem, mert hogy ez kimondásra került, jutottam el oda, hogy milyen hálás vagyok az apámnak azért, hogy azzal, hogy nem igazán törődött velem,
4015# tulajdonképpen szabaddá tett. Ez nagyon szép örökség!
4022# Tehát új érzéseket fedezünk ilyenkor föl, egy új viszonyulásra van lehetőségünk.
4032# Mondom a másik példát (mindig mondok olyat, amit én mondtam, meg amit én kaptam): megint egy önismereti csoportban ülünk. A vége felé voltunk,
4041# s egy ilyen sajátos visszajelzés volt egymás felé.
4050# S ült ott egy férfi. Mások is ültek, de ő is ott ült. S akkor azt mondja:
4056# "Tudod, Feri, az az érdekes, ezt most már elmondom neked, hogy nagyon szimpatikus vagy nekem, és hogy ezen gondolkodtam, hogy tulajdonképpen
4064# hogy tudnám magamnak értelmezni azt, hogy tudom megragadni azt, hogy te szimpatikus vagy nekem. S akkor a következőt mondta:
4073# "Rájöttem, hogy legegyszerűbben azt tudom neked mondani: ha te nő lennél, téged vennélek feleségül." :)) (Ugye, van ebben egy tényleg ilyen megmosolyogtató!)
4091# Az illető egy nem homoszexuális beállítottságú férfi. Nem, nem! Van neki felesége, gyerekei. TiririmDiririm...
4105# De micsoda zseniális dolog, ha valaki ezt az élményét úgy tudja átadni, ahogy az benne él!
4117# Látjátok, hogy tizenvalahány év után is ezt a mondatot én hogy hordozom. Mert amikor hallottam ezt a mondatot, azt gondoltam magamban:
4129# "Na ez az, amit én sose mondanék. Az tuti! Attól még lehet, hogy lenne ilyen! Na de hogy éntőlem valaki ezt a mondatot nem fogja hallani, az biztos.
4135# Én úgy halok meg. Én egy ilyet egy férfinek aztán biztos nem!
4142# Mert hogy majd mit gondolnak rólam, s azt fogják mondani, s milyen ciki...
4146# Miközben végre egy eredeti valamihez jutottunk el. Ez volt akkor a 2. pont.
4158# A harmadikat már most nem kapkodom el.
4164# De látjátok, hogy ezekben a helyzetekben az erős érzés és érzelem mellett mindig van egy kockázat. Mindig valami olyan területre kell lépni,
4169# ahol jön a félelem, az ingovány, és amit még így nem mondtunk ki,
4175# nem fejeztünk ki, "így még nem csináltuk".
4184# Ezek hozzák a legnagyobb változást a személyiségben - a tapasztalat szerint. S a 3. pontot akkor jövő héten el tudom mondani.
4192# Remélem, hogy már jól leszek. És ti is.
4202# Akar-e valaki hirdetni?

Segíts,

hogy ez a hanganyag másokhoz is eljusson.

Hogyan segíthetsz? Támogasd az alapítványt. Oszd meg a hanganyagot azokkal a barátaiddal, ismerőseiddel, akiket érdekelhet. Add tovább!

Megosztom
E-mailben küldöm

Köszöntlek benneteket! Köszöntök nagyon mindenkit.

0012# Ma már nem fogunk beszélni az idős kor óriási önfelülmúló lehetőségeiről.
0027# Lehet, hogy ezért jöttetek többen is.
0033# A múltkor ez volt a hipotézisem, hogy azért jöttetek kevesebben. Ezt át tudjuk ugrani. Lesz egy jó kedd esténk.
0045# Mindenesetre még mindig nem vagyok 100%-os, ezért lehet, hogy közben néha megállok iszogatni, köhögni vagy valami létfenntartáshoz szükségeset csinálni.
0057# Próbálok azért nagyon itt lenni, meg meggyógyulni is. Elég hosszan nyúzom már most.
0069# Ott tartottunk, hogy eljutottunk annak a gondolatnak a végéhez, hogy amikor valaki átadja magát egy csoportnak, közösségnek, a családnak,
0083# egy együttességnek, vagy a hazájának – bármit mondhatunk, -
0086# akkor mi az, ami az ő személyes, de nemcsak személyes, hanem egészen egyedi életére vonatkozóan – most így mondom nagyon csúnyán -
0095# haszonként, nyereségként, pozitívumként
0104# jelenik meg. Nagyon fontos, hogy amikor az egyediségünket éljük meg, az is roppant személyes, és nagyon személyessé tehető,
0127# és amikor az együttességben való részvételünket, az is személyes és nagyon személyessé tehető,
0133# és amikor az egyetemes valóságunkat éljük meg, attól, hogy egyetemes, attól még az nagyon személyes, és nagyon személyessé tehető.
0137# Tehát, rögtön ezzel a félmondatommal el akarok oszlatni egy félreértést.
0145# Ha magatokban ezt a 3as képletet úgy írtátok föl, hogy a személyes kibontakozásom és akkor a közösség és az egyetemesség. Szó sincs róla,
0151# hiszen a személyesség, a személy kibontakozása mind a 3 dimenzióban történik;
0157# mind a 3–ra vonatkozik a személyvoltunk kibontakoztatása!
0170# Ott tartottunk, hogy képessé válunk arra, hogy megtapasztaltuk azt, hogy egy csoportban tudunk adni.
0184# És persze mellékesen, hogy egy csoport képes olyasmit adni, amire nekünk óriási szükségünk van. Ezt ezért inkább ezzel a kifejezéssel illetném, hogy
0186# megtapasztaljuk, hogy mit jelent adni, és ez hogyan gazdagítja a személyiségünket.
0203# és azt is, hogy mi az, ami adaTIK. Nem egyszerűen csak kapjuk, ADATIK. Hogy máris valamiképpen a spiritualitásnak a világába is emeljük.
0206# Mert ha gyerekekkel beszélgetünk,
0209# a 8-9-10, 4-5-6 éves gyerekek minden nehézség nélkül értik azt, - amit velük néhány hónappal ezelőtt beszéltem meg, - hogy ami az életben igazán fontos,
0225# azt egyszerűen NEM LEHET MEGVENNI. Nem megvehető. Az összes igazán fontos dolog nem vehető meg, csak kapható. Egyszerűen nem vehető meg. Kapni azonban lehet.
0236# De szívesebben mondanám – ez nyilván így most egy picit élesen van megfogalmazva - hogy nem vehető meg, de adathat az ember számára.
0242# És nyilván hozzátehetem a magam részét, hogy
0249# az élettől az vagy ADASSÉK, vagy fölismerjem, hogy mi minden adatott már nekem az élettől.
0266# Most ott tartunk, hogy ha az önmegvalósításunknak mind a három dimenzióját használjuk,
0273# vagyis önmegvalósítás az élvezet és a pillanat által,
0281# az önmegvalósítás önmagam kifejezése, az alkotás, a kapcsolatok által, vagy az önmegvalósítás az öntranszcendencia, önmagam felülmúlása által,
0287# ha mind ezt a három dimenziót használjuk,
0295# akkor személyiségünknek tulajdonképpen nagyon sajátosan egymással bizonyos értelemben szemben lévő értékeit bontakoztatjuk ki.
0298# Ezért a személyiségünk egy nagyon árnyalt tud lenni, gazdag, összetett személyiség. És itt tulajdonképpen a spiritualitásnak
0308# (De melegem van! Ti hogy vagytok? Megint ez egy ilyen meleg, meleg... Ez a tavasz! Jól betett nekünk a tavasz!)
0318# A spiritualitásnak azért van nagy jelentősége, mert a spiritualitásban mindig egy kiemelt, és nagyon világossá tett
0335# érték az, hogy az ember nyitott legyen ne csak arra, hogy ő az aktív tevékenységével mit ér el, vagy mit csinál, mit hozok ki az életemből,
0343# hanem hogy az élet mit hoz ki belőlem! Nemcsak az, hogy én mit tudok megvenni, megszerezni vagy megkapni, hanem, hogy mi az, ami ADATIK.
0351# És ma az önmegvalósításnak az első két szintjét nagyon igeneljük, és azt mondjuk: ú ez remek! Az élvezetek, meg magam kibontakozása – ezt nagyon szeretjük.
0364# A harmadikra pedig nagyon gyanakodva nézünk, hogy az hogyan fenyegeti és veszélyezteti az első kettőt! Nem egységben látjuk ezt a hármat,
0371# inkább a harmadikat fenyegetőnek tartjuk az első kettőre nézve - most leegyszerűsítve.
0379# A spiritualitásban pedig nagyon jól ki van dolgozva történelmileg, tehát egy hatalmas hagyomány áll rendelkezésre,
0391# hogy az önmegvalósítás hogyan bontakoztatható ki a maga teljességében, ha abban önfelülmúlás és önátadás is van. Nemcsak magam felé irányulás
0397# és magam kifejezése, és megalkotása egy kapcsolatban vagy egy tevékenységben.
0404# Ezért ma, hogyha nézzük az értékek egymáshoz való viszonyainak a szerkezetét (ma nagyon sok ilyen értékkutatásnak az eredményét olvashatjátok mindenfelé),
0424# akkor lehet látni, hogy a hagyományos értékek között szerepel ez, amire azt mondjuk: elfogadni, amit az élet ad,
0439# az engedelmesség erénye... Ezeket ma nagyon nem szeretjük.
0451# Azonban ez akadályoz bennünket az önmagunk teljes megvalósításában. Egy valódi gazdag spiritualitás tele van annak a finom érzékelésével, hogy
0451# képes vagyon örülni annak, amit az élet ad! Ami ADATIK! És nem csak annak az örömével, hogy mi az, amit meg tudtam szerezni, mi az, amit meg
0456# tudtam alkotni, mi az, amit meg tudtam
0462# csinálni, meg tudtam valósítani, el tudtam érni.
0469# Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ebben a pillanatban is hihetetlen sok minden kelthetne bennünk örömöt. Ami ebben a pillanatban is
0479# folyamatosan áramló módon adatik számunkra.
0490# Valójában tudunk teljesen vak lenni az életnek egy hihetetlen, hihetetlen gazdag világára! Arra, hogy mi minden adatott már,
0493# és mi minden adatik, és mi minden árad felénk és van bennünk!
0496# Az efölött való öröm teljesen ismeretlen tud lenni annak, aki csak az első két dimenziót tudja élvezni, vagy azt mondja,
0505# ettől tudom az életemet gazdaggá tenni, vagy boldognak lenni.
0514# Beszélgettem idősebb házaspárokkal. S olyan érdekes volt: Azok az idősebb házaspárok, akik 30-40 éve együtt vannak,
0523# már fölnevelték a gyerekeiket, az unokák, stb. (Bár nem tudom, mi az stb. – Ti biztos majd kiegészítitek ezt 🙂
0533# Kérdeztem őket erről, hogy hogy vannak az életben azzal, hogy mit tudtak kezdeni az életben azzal, amit
0547# nem ők terveztek el, nem ők találtak ki, nem ők akarták elérni,
0550# nem úgy gondolták, nem úgy álmodták, nem azt szerették volna, nem azt képzelték el, nem azt várták el,
0553# nem az volt az igényük;
0556# Ez egy jó kis lista! Bugyog belőlük. És képzeljétek el, hogy szinte – ez nem egy kutatás,
0559# hanem csak a beszélgetésem egy tapasztalata, hogy azok,
0563# akik 50-60 évesen egy derűs boldogságban élnek, - ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusaik,
0574# nem idealizálom őket, csak úgy látszik, hogy valamit megtaláltak az életben, - azok szinte mindig így beszélnek:
0585# ó, hát rengeteg minden nem úgy történt, ahogy gondoltuk. Te jó ég! Mi minden adatott csak úgy!
0590# Vagy mi mindent vett el tőlünk az élet, amiről azt gondoltuk, hogy az majd a mienk lesz, azt majd meg kell kapnunk!
0596# Ebből a szempontból tehát, merthogy annyira be vagyunk izzítva arra, hogy "boldogok akarunk lenni".
0607# Ebből a szempontból tehát a spiritualitás hallatlan lehetőségeket ad, amennyiben feltárja számunkra azt,
0612# hogy az életben nagyon sok minden adatott már és adatik,
0617# valamint, hogy hogy tudjuk elfogadni mindazt, ami adatik.
0627# Még ha nem akartuk, nem kértük, nem vártunk rá, az ellenkezőjét kértük, pont a másikra vártunk, de hogy ennek az elfogadása hogy tud bennünket
0630# boldoggá vagy harmonikussá tenni.
0633# Közben nem akarom áthúzni azt a feszültséget, ami ilyenkor támad: hogy most így nézzük az életet, vagy nézzük azt,
0639# hogy mi az, amit el akarunk érni és mi az, amit meg akarunk csinálni és hogyan feszítsük meg az akaratunkat. Vagy a között,
0644# hogy dehogy feszülünk meg, inkább csak élvezünk valamit.
0650# Tehát nyilvánvaló, hogy itt egy nagyon sajátos dinamikus egyensúly vagy harmónia az, ami az életünket nagyon "jóvá teszi".
0658# Mindenki a "jót" árnyalja, hogy mi az neki.
0667# Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert nemhogy a vallást, még a spiritualitást is sokszor kétkedve és nagyon óvatos tekintettel
0684# nézzük, hogy nem akar-e tőlünk valami jó kis élvezetet elvenni. S ilyen gyanakodva: Jááááj. Húszszor meggondolom, hogy ezen az úton menjek
0691# egy lépést előre vagy: micsoda? Ez adatott!? Jáááj! Ez a belenyugvás! Beletörődés! – sokan ezt gondolják.
0698# Hogy ez semmi más, mint önmagamról való lemondás, mint önmagam meghazudtolása, mint a saját belső lényegem az elárulása,
0714# közben pedig inkább bölcsességnek hívnám, mikor valaki tud örvendezni a fölött, ami adatott az életében.
0731# Ez volt tehát az utolsó pont, hogy egy csoportban szép lehetőségünk van arra, hogy átéljük, hogy mit jelent, hogy adunk,
0731# és közben pedig annak, hogy megcsillanjon annak az öröme és annak a szépsége, hogy az élet mi mindent tudott már eddig is adni és mi minden adatott.
0745# Ezzel akkor most be is fejezem ezt a gondolatot:
0745# Az együttességek lehetővé teszik az adásnak, az adatottságnak az élményét, tapasztalatát, ez pedig nagyon segít bennünket önmagunk megvalósításában.
0760# És most jöjjön egy gyakorlat. Kitaláltam nektek egy gyakorlatot. És hogyha van kedvetek, ezt most valóban meg lehetne tenni.
0766# Benne vagytok ebben? Hogy valóban. Nem úgy: hogy ezt most mondja, csinálhatnám, ha csinálnám, de mindegy, csak mondja,
0773# s akkor most unatkozom egy percig, amíg nem történik semmi". Tehát nem fog fájni. Persze ha valaki nem akarja csinálni, az ne!
0784# Nem lesz belőle számonkérés. Magunknak, magunknak csináljuk.
0795# Ezzel lehetne lezárni azt, hogy adni és adatik.
0801# Gondoljatok egy olyan élethelyzetre, egy olyan tapasztalatotokra, amikor valami nagyon mély örömöt, valami nagyon nagy jó élményt, érzést éltetek át
0820# annak kapcsán, hogy kaptatok valamit, hogy valaki adott nektek valamit. Hovatovább: adatott nektek valami!
0832# Egy olyan tapasztalat legyen, amire, ha visszagondoltok, még most is van benne élet! Oké? Szerintem sikerült leírni, hogy mire gondoltam.
0840# Ti vagytok azok, akiknek adatott!!!
0847# Ha megvan az élmény, menjetek még jobban bele, és kérdezzétek meg ott az élményen belül,
0897# hogy mitől olyan jó? Mitől annyira jó?
0904# Talán megvan.
0958# És most jön a fontos kérdés, ami miatt ezt megcsináltuk.
0967# Még mindig a helyzetben maradva, és egy picit átélve, egy kicsit sejtve, hogy mitől annyira jó, mondjátok meg, hogy
0981# milyennek látjátok magatokat? Milyenek vagytok ebben a helyzetben, amikor éppen adatik nektek valami, és ez nagyon jó?
0998# Milyennek látjátok, milyennek tapasztaljátok ott magatokat?
1014# Talán megszületett valami.
1058# Nagyon hálás vagyok nektek ezért a csöndért. Hogy belementetek ebbe a gyakorlatba.
1074# Van-e köztetek olyan, aki szívesen megosztaná a többiekkel, hogy milyennek "tapasztalta magát"?
1092# Áhá! Mondhatod! Igen!
1101# Nem kell az egész történetet elmondani, most csak az esszenciát kérjük! "Elromlott az autóm, elmentem egy ..."
1117# Szép, amit elmondtál, köszönjük neked!
1199# Úgy foglalnám össze, hogy "a rászorultságomban is szerethető vagyok". Ez maga az esszencia. "rászorultságomban is nagyon szerethető vagyok"
1211# Esetleg van-e valaki, aki még ezt szívesen mondaná?
1215# Elég az esszenciát!
1220# "Gyereknek, fölszabadultnak és fiatalnak" láttad magad. Akkor ott ment az élet!
1236# "Értékesnek és fontosnak láttam magam."
1243# "Hálásnak és megrendültnek." Nők is vannak a teremben? ?
1253# "Elégedett voltam és erős." "Derűs és békés." "Nyitott és kisimult."
1266# Jaj, hát köszönöm! Még egy... Áhá. "Én is oké vagyok, de a környezetem is az. Én is és Ti is Okék vagyunk" Nagyon köszönöm.
1302# Az a tapasztalatom, hogy ezekben az emberi kapcsolatainkban, ahol át tudtunk élni olyasmit,
1316# hogy valamit kaptunk és valami adatott nekünk, ezek a helyzetek hihetetlen gyönyörű szépséggel, mélységgel mutatják meg saját magunkat,
1324# hogy kik is vagyunk. Hogy szerethetők vagyunk, hogy
1332# átölelhetők vagyunk...Azt mondta valaki, kértem tőle, hogy csinálja ezt meg, s azt mondta, ó egy olyan jutott eszembe:
1338# Meghalt a feleségem már sok-sok évvel azelőtt, s egyszer csak egy helyzetben jött valaki, és átölelt engem. És akkor azt mondta:
1351# De nagyszerű dolog megint átélni azt, hogy átölelhető vagyok! Hogy átölelhető vagyok, hogy élettel teli vagyok!
1359# Ezt egy jó dolognak tartom, hogy nem kell, nem szorulunk rá, hogy kívülről valaki elhitesse velünk azt. (Csingilingi)
1376# (Ha Terike, akkor üdvözlöm... Nem ő... egy unoka telefonált. Ez milyen nagy dolog, nem? Hogy 3/4 kilenckor az unoka fogja magát és fölhívja a nagypapát.
1390# Hány éves? 21 ? Milyen jó, hogy ezen derültök!
1404# Hát attól még unoka! Ez nem egy jó dolog? Még szebb történet. Hát 8 évesen persze, hogy felhívja, de 21 évesen! Ó!)
1412# Nem akarom ezt most túlmondani, túlragozni,csak hogy
1420# számomra egy hallatlan fölfedezés, egy öröm volt, hogy micsoda kincs lakik itt bennem! S hogy ez a kincs azáltal tárul fel, hogy emberi
1437# kapcsolatokban látom magam, s hogy ebben az adatottságban érzékelem, hogy ki is vagyok én. S ez nagyon szépen föltárja,
1442# hogy valóban ki is vagyok én. Nem véletlen tehát, hogy
1447# ezt most szívesen összekapcsolom azzal, hogy "önmegvalósítás", hogy tudni, hogy ki is vagyok. Hmmm, hát itt vagyunk. Jó.
1452# Ezt akartam. Most akkor megyünk a következő pontra, tehát, hogy mit mondhatunk el, hogy az egyes ember számára mit ad a csoport.
1457# Mondom a csúnya szavakat, aztán majd beszélek normálisan is, hogy
1469# Interperszonális tanulási lehetőség. Szocializáló technikák fejlődése. De most mondom normálisan.
1485# Egy kutatás nagyon izgalmasan próbálta felderíteni azt, hogy amikor egy csoportban vagyunk, akkor mi előzi meg azt,
1494# ami valami NAGYON fontossá válik később az életünk szempontjából. Mi történik ott velünk akkor, aminek az a következménye, hogy később azt mondjuk,
1503# hogy "na, ezekért a pillanatokért, helyzetekért érdemes egy csoportba menni! Vagy önismereti csoportba járni?
1509# Vagy terápiás csoportba tartozni! Na ezekért! Hogy mi is történik?".
1516# Három nagy csoport van. De a három nagy csoport előtt mondanék egy rövid bevezetőt.
1526# Ez pedig az, hogy többé-kevésbé mi mindannyian tévesen érzékeljük egymást, magunkat, és azt a helyzetet, és azt a környezetet,
1532# amiben vagyunk. Mindannyian tévesen érzékeljük. Többé vagy kevésbé.
1539# És egy csoport brutalitással teremt lehetőséget, kikerülhetetlenül teremt lehetőséget arra,
1554# hogy mi egy csoportban azt gondoljuk: "jó, elmegyek egy önismereti csoportba, és akkor majd ott elmondom, hogy mi a bajom."
1568# Most elárulnám nektek, hogy azon túl, hogy mondjuk egy önismereti csoportba elmegyek és elmondom, hogy mi a bajom, az látszik is rajtad. ?
1571# Tehát nagyon szép dolog, hogy elmondod, de ennél sokkal izgalmasabb, hogy ORDÍT RÓLAD, hogy mi a bajod és mi van veled. És hogy sokszor,
1575# amit képesek vagyunk elmondani, hogy mi a bajunk,
1579# Pl. azt mondjuk: "Jaj, nem sikerülnek a kapcsolataim." Ez egy klasszikus, amivel szoktunk érkezni. "Valahogy nem sikerülnek.
1587#es vagyok, és nincs meg az igazi. Nincsenek mély kapcsolataim. Igazán nics egy ...Értitek. Szóval nincs." Ez a lényeg: Nincs.
1595# És akkor emiatt megyek, hogy legyen. S akkor ezt mondjuk:
1604# "Ez a mi nagy bajunk, hogy mindig csak féléves kapcsolatokra futja. Vagy 3 hónaposra. Aztán lecsengenek, vagy megunom, szakítunk,
1611# vagy bele se megyek, vagy mi van velem."
1619# Azt gondoljuk, hogy ilyenkor, most valami legfontosabbat elmondtuk a csoportnak. De a legfontosabb nem ilyenkor történik,
1635# hanem, amikor mondjuk a csoport már 3 hónapja vagy fél éve vagyunk együtt, akkor ki fog derülni, hogy miért tartanak a kapcsolataink ennyi ideig.
1642# Érthető amit mondok? Nem érthető. Kedvesek vagytok: még nyomjam! Szóval: például azért, mert kb.
1650# Fél év körül egy teljesen váratlan, teljesen lehetetlen beszólásom támad. Egy teljesen oda nem illő helyzetben, egy váratlan helyzetben valakinek
1666# úgy nekiugrok, úgy elkezdem őt szorongatni. Valakit egyszer csak elkezdek vádolni.
1675# Vagy egyszer csak kifakadok az egész csoportra. "Én már ide járok fél éve, azzal jöttem, ... és semmi nem történt."
1683# Szóval...van egy ilyen kedves naivitásunk, hogy elmegyünk és elmondjuk, hogy mi a bajunk.
1692# Az benne a jó, hogy ezt a tünetet szoktuk PRODUKÁLNI is. Ez benne a jó.
1703# Ha mindig csak arra lennénk kárhoztatni, hogy vajon elmondja-e, hogy mi a baj.
1712# Már régen ordít róla. Rögtön meg is jelenik. És rögtön lehet is róla beszélni. Ez benne a nagyon jó. És mi történik? Ilyenkor egész egyszerűen az történik, hogy
1721# én hogy élem meg magam? Én úgy élem meg magam, hogy egy szerencsétlen, nyomorult vagyok, de sajnos úgy tűnik, hogy szerethető se! Valami mindig közbejön.
1734# Valami átok van rajtam!?! Ez rettenetes! És amikor elkezdem mondani a csoportban, hogy mi van velem, vagy a közösségben, vagy egy lazább társaságban, akkor elmondom,
1747# hogy azok a nők, vagy azok a férfiak egymás után, milyen lehetetlen alakok voltak. Ugye, így szokott lenni! (Nem néztem senkire! :))
1754# Egymás után! Nem igaz! Azért az egy nagy kiszúrás!
1762# Jó, ez az én egyéni pechem, hogy 30 évesen nem találtam egy normális pasit se. Ez egy egyéni sors-tragédia. De ennél van itt egy nagyobb
1777# tragédia is, hogy milyenek MA a FÉRFIAK? Miért? Milyenek ma, ha én nem találtam egyet se, akkor milyenek? Ahogy elmondjuk!
1788# És nyilvánvaló, hogy 3 hónap, fél év mindig alkalmas arra, hogy egy pasi valami olyasmit tegyen, amit el lehet mondani a barátnőmnek, hogy milyenek a pasik. Ez világos.
1800# És akkor persze érkezik egy együttérzés: "Ó igen, igen, tényleg, ne is mondd, na ne is mondd!! Kxrkxkrx Na, igyunk egy kis Baileys-t. Mert ez...
1820# És hogy tulajdonképpen ebben a helyzetben semmi más nem történik, mint hogy a saját téveszméinkben még mélyebbre sikerült elásnunk magunkat. Még mélyebbre.
1827# És nem értjük. Úgy látszik, hogy az egész világ kizökkent a helyéből. Ugye, hogy körülbelül ide szoktunk eljutni.
1834# Ma valahogy minden a feje tetejére állt!
1840# Ugye az, hogy én állok a fejem tetején, az nem jut eszünkbe, hogy esetleg nekünk kellene megfordulni. Na most a csoportban – miközben fél éve azt mondom,
1844# hogy ez rettenetes, nagyon rettenetes, hogy nem lehet egy normális nőre rátalálni!
1849# A mai nők csak meg akarják valósítani magukat! Hol van ma már egy rendes nő! Aki egyszerre szexi és gondoskodó, egyszerre szenvedélyes és biztonságot adó!
1862# Akinek a keblei közé lehet nyugodni, de mást is lehet vele? Hol vannak ma a normális nők? Ugye? S akkor ezt mondod egy fél évig
1876# s egyszer csak egy helyzetben úgy beszólsz egy nőnek, úgy ott a csoportban, úgy csak "per tangentem"... Hoppá-hoppá!
1891# Kezdjük sejteni, hogy nemcsak a nők kebléről van itt szó! Hanem az uraságról is! De ebben most semmi ítélkezés nem akart lenni! Csak hogy ez benne a jó!
1897# Hogy összejövünk, megteremtődik valami, s egyszer csak
1904# reprodukáljuk azt, meg is mutatjuk, amiről egyébként csak beszélni szoktunk.
1915# És ha csak beszélünk róla, az nem egyszer csak mélyebbre visz minket a téves látásunkban. S a rendszer még lehetetlenebb lesz.
1928# Nem egyszer annyira fájdalmasak az első szembesülések, hogy a nemjóját! Most akkor mit csinálok én!? Hogy te jó ég, ez így hat másokra?
1939# Volt egy csoport, amiben valaki KÉPTELEN volt röviden beszélni.
1950# Az első pár percet még mindenki hallgatta, s aztán khhhh khhh és ő beszélt.
1961# A csoportvezető próbálta, hogy így-úgy, de nem, ő beszélt.
1970# És mi történt egy év múlva? Egyszer csak ő azt mondja, hogy őneki elege van, hogy itt mindenki mindenki másra figyel, őrá meg senki nem figyel!
1973# És akkor jött egy kollegina, aki nagyon kedvesen azt mondta:
1977# Figyelj: amikor te az érzéseidről beszélsz röviden, arra nagyon kíváncsi vagyok.
1993# De amikor órákig okoskodsz: az nem, hogy nem érdekel, bosszant! Megvan ez?
2009# Ez a férfi egy egész életen keresztül élhette volna az életét úgy, hogy a világ egy szemét hely, ahol előbb-utóbb már nem figyel rám senki.
2014# És nem vagyok senkinek fontos. Pedig már minden erőmmel nyomom magamat! Ennél már most nem tudom jobban, hogy itt vagyok!!! figyeljetek rám!!!
2017# Látjátok, hogy értékes vagyok?
2020# Látjátoook!!!??? S a környezet meg azt mondja: hagyd már abba! Érzékelhető ez a kör, ugye!? S egy ilyen végtelenül egyszerű helyzetre van szükség, ahol az illető
2032# egyszer csak kifakad ott: na, ide is hiába jöttem! Itt is csak ezt kapom! Ez klasszikus egyébként. Mindig, mikor megyünk egy ilyen helyre,
2041# s egyszer csak lesz egy ilyen nagyon rossz érzésünk, aminek az a lényege: itt is csak az történik velem, mint mindig!
2050# Ti is csak olyanok vagytok!
2054# Ismertek olyan keresztényeket, akik közösségről közösségre mennek?
2064# És valahogy minden közösségben valahogy mindig ugyanaz a sérelmük támad?
2074# "Nem igaz! Ma már KÖZÖSSÉGEK SINCSENEK! Nincsenek. Voltam Bíró atyánál, Feri atyánál, BlankMiki atyánál, öt helyre elmentem. Voltam Káposztásmegyeren is,
2095# ott is Feri atya, nem igaz, lehetetlen dolog, ott is Feri atya van; más név már nincsen? És valahogy mindenhol nem fogadtak el, ezek is mindig csak magukkal törődtek."
2115# Megvan ez az élmény? Szerintem ilyesmit mindenki átélt. Ez nem a Magyar Egyház rettenetes kríziséről szól (arról más szól – de most nem ez a téma).
2131# Hanem, hogy bent vagy egy megtanult látásmódban, dinamikában, egy teljesen torz tükör alapján. És tulajdonképpen te magad, mint egy sajátos
2141# önsorsrontó tevékenységben, újból és újból reprodukálod reprodukálod azt a tévedésedet, ahogy már eddig is tévesen láttad az életet.
2151# De ebben még jobban megerősödsz. Most a csoport arra jó, hogy ott rögtön produkáljuk a tünetet.
2159# A "rögtön" az lehet, hogy fél év vagy két év - de úgy előbb-utóbb produkáljuk. És lehetőség van annak a korrekcióra!
2166# A változás azonban akkor történik meg - ez egy nagyon egyszerű, kicsit
2168# ökölszabály-szerű -
2178# ha egy erős érzelmi élményben van részem egy ilyen helyzetre vonatkozóan, erős érzelmi élmény kell, de utána van idő a helyzetnek a megértésére is.
2187# Nem mondanám, hogy elemzésére, mert az ilyen gxzgxz – megértésére.
2196# Hogy a következő alkalommal: tulajdonkáppen miért mondtad nekem azt, most a többiek is így gondolják, hogy én hosszan beszélek?
2216# És akkor: ahahahhhahahah! Akkor itt most azt hiszem valamit meg fogok érteni.
2220# Egész rettenetes tud lenni, ahogyan az életünket a torz látásmódunk miatt egyre hülyébben éljük, és a környezetünk egyre kevésbé ad visszajelzést.
2224# Ismerős ez? Mert így szokott lenni.
2228# Amikor viszonylag normálisak voltunk, már akkor sem szívesen mondtuk el a másiknak. De amikor már egy lehetetlen hülye alak vagyok, akkor
2239# már csak menekülnek előlem! Már csak ezt látok, hogy már csak menekülnek előlem.
2243# Ezért a hétköznapi élet sodrában nagyon kérdéses, hogy elég hatékonysággal tanulunk-e az életből. Ez nagyon nagy kérdés.
2261# Egy csoportban egy kicsit több esélyünk van rá. Ezt akartam bevezetőnek mondani, s akkor most nézzük ezt a 3 pontot, vagy helyzetet.
2267# Nézzük tehát, hogy mikor tud egy csoportban valami olyasmi megtörténni, ami a személyiségemnek a változásához, de minimum
2280# a magatartásmódom megváltozásához tud vezetni. Ami valamiképpen gyógyító, terápiás hatással van rám. Ezt azért érdemes tudni, hogy tudjam,
2286# hogy valami ilyesminek kell történnie.
2293# Tehát ha máshol kutakodok, akkor abból nem biztos, hogy az kijön.
2302# (Nehezen jön befelé a levegő. Ez olyan érdekes, ilyen nyavalyám nem volt, hogy nehezen esik a levegő.)
2310# 1. Egy erős negatív érzelemre van szükség (most ez így hülyén hangzik: "Végy egy erős negatív érzelmet" – ez nem egy szakácskönyv
2321# első receptje)tehát, hogy éppen átélem azt a negatív érzést.
2332# Pl. az addigi szokásaimmal ellentétes módon – ahogy erről beszéltünk - ezt ki is fejezem. Ki is mondom. Eddig ezt sose mondtam ki.
2340# Ilyenkor mindig magamba húzódtam. Mindig aggódtam, hogy mi lenne, ha ezt most elmondanám, na akkor borulna minden.
2348# Ezt nem engedhetem meg magamnak. Vagy pedig micsoda veszteségek lennének. Vagy: Én nem ilyen ember vagyok, aki kiabál."
2362# Na rögtön mondok egy saját élményt: megkértem a kedves ismerősömet, hogy vegyen már fel nekem egy filmet.
2373# Mert a hittanosaimmal a rasszizmus témában azt a filmet akartam megnézni. És hallatlan kedvesen hozta, kazetta, ez az, mondta:
2376# Itt van. És hogy majd amikor megnézte a hittan csoport, akkor légyszi’ adjam oda, mert őt is érdekli. És akkor:
2380# Székek, beállítottam a videót meg a tévét, és beharangoztam, és leültünk, és leoltottam a lámpát.
2394# Kezembe vettem a távirányítót, és a felvétel nem volt sikeres.
2406# Egy nagy kékséget néztünk, és tekertem, 10 perc múlva is kékség, fél óra múlva is kékség.
2413# És mondtam, hogy BASSZUSKULCS. Ezt mondtam. A NEMJÓJÁT! És dühöngtem! Gimnazista csoport volt, s
2420# a hittanosok egyre jobban így néztek: ilyennek még nem láttuk. Nem bírtam abbahagyni.
2430# Először: Basszuskulcs!!!! Aztán: Ezt nem hiszem el. És gondolták, hogy vége van, de nem, megint: Basszuskulcs!!!! Ezt most tényleg nem hiszem el!!! S ott dühöngtem.
2436# Ők mindannyian jobban viselték a helyzetet, mint én. Én ott basszuskulcsoztam, az biztos. Alig bírtam lehiggadni.
2449# Miért érdekes ez? Mert mondjuk ebben a csoportban ott vagyok három éve, de még sose látták, amikor kiakadok valamin.
2460# Egyszer csak megengedtem magamnak, hogy dühös legyek, és ezt ki is fejeztem.
2465# Ilyenkor szokott egy csoport elmélyülni, vagy a kapcsolataink gazdagodni. Tehát amikor átélek egy negatív erős érzést,
2470# és nem mondom azt jó hitoktatóként,... na most eszembe jutott egy másik.
2476# Hitoktatókkal voltam valami "lelki táp fölvételen" :)(ezt valami lelkigyakorlatnak szokták hívni).
2492# Valami nekem nagyon nem tetszett. Szünet volt. Egy követ rugdostam magam előtt: Ezt nem hiszem el, hogy ezért jöttem! Nem igaz!
2513# Egyszer csak jön mellettem egy másik hitoktató és azt mondja: De hát egy hitoktató nem rugdoshat! Ezt mondta nekem! Egy hitoktató nem rugdoshat!
2523# Na, akkor aztán kitörtem. Mi az, hogy nem rugdoshat!? Hogyne rugdoshatna!!!?!!
2528# Szóval azt akartam csak így összefüggésbe ágyazni, hogy természetesen
2533# rengeteg okunk lehet, hogy valami negatív érzésünket, indulatunkat – adott esetben az a legszebb – egy ott ülő másik ember felé ne fejezzük ki!
2547# Ezer okunk lehet, hogy megtegyük, hogy ne tegyük meg!
2553# Node, amikor egy csoportban megvan a közeg, a bizalom légköre, tudjuk, hogy azért jöttünk,
2560# elhisszük egy év után, hogy azért jöttünk, hogy haragudni is szabad, az is egy emberi érzés, stb. Tehát amikor ilyen óriási lépéseket tettünk már,
2569# akkor egyszer csak történik valami, egyszer csak rájövünk arra,
2579# hogy megy tovább az élet. Így még nem dühöngtem ott a hittanosok előtt, de úgy tűnik, hogy figyeltek utána a hittan órán, s amikor mondtam valamit
2584# az Egyház tanításából, akkor nem röhögtek ki.
2590# Mégsem lett az: Ugyan már, aki basszuskulcsozik, az nekünk ne mondja el, hogy hogy van a föltámadás! Higgadjon le az atya!
2599# Nem, nem történt ilyen! Ezek a fiatalok ugyanúgy figyeltek utána. (Ugyanúgy – azt nem mondanám 🙂 hülyéskedek, csak nem bírtam megállni.)
2609# Nem dőlt össze a világ. Kifejeztem a haragomat. És mások egyszer csak elkezdtek rám figyelni. Még olyan élményem is lehet:
2623# Jé, megértettek valamit, amit a haragommal ki akartam fejezni. Tulajdonképpen lehet, nekem elöntötte a vér az agyamat, s erre a másik teljesen normálisan azt mondja:
2633# Ezt nagyon megértem! Én is dühös voltam már egy hasonló helyzetben!
2644# Tehát: az első csoport, hogy átélek egy erős negatív érzelmet, vagy gondolatot, amit általában nem fejezek ki, vagy nem gondolom,
2652# hogy ki szabad fejezni, amely nem illik össze az énképemmel, vagy a keresztény emberről alkotott képemmel vagy valami szép képpel, de
2660# most ezt megengedem magamnak, a következményei nem azok, amire gondoltam, hogy emiatt az ember ilyet nem csinál,
2669# és a csoporttagok továbbra is szeretnek, nem közösítettek ki.
2677# Nem mondták: Aki haragszik, az - fel is út, le is út! Itt csak örvendező emberek ülhetnek! – Nem történt semmi ilyen.
2694# És kapok visszajelzéseket a haragomra, hogy kibe ez mit váltott ki. Ki mit gondol e fölött a harag fölött?
2700# Egyszer csak mély lehetőségem van arra, hogy rájöjjek: többször is ki kellene fejeznem a haragom. Vagy az ellenkezőjére jövök rá.
2706# Rájövök arra, hogy így nem érdemes. Hogy eddig mindig azt gondoltam, hogy olyan alkatú ember vagyok, akinél előbb-utóbb betelik a pohár.
2712# Én egy türelmes ember vagyok – ugye ismeritek, amikor valaki mondja, és megy föl benne az adrenalin), én egy türelmes ember vagyok, de ha ELFOGY, AZTÁÁÁN AKKOR!
2730# És rögtön meg is indokoljuk, hogy ez normális, nyeltem három hónapot, akkor néha kiborul a bili! És akkor az illető kapja a visszajelzéseket:
2744# Jó, jó, kiborult a bili, meg tudom érteni, másnak is kiborult már. S akkor ott mindenki elmondja, hogy neki hogy szokott kiborulni a bili.
2750# De ott az illető rájön arra, hogy na ha így borítja ki a bilit, ez nem tesz jót a kapcsolatoknak. Mert ott egy elfogadó környezetben kap visszajelzéseket erről,
2759# hogy nem az a baj, hogy kiborult a bili,
2769# hanem az, hogy azt mondtad, hogy "te rohadék". Hogy ezzel van a baj. Ilyenkor nagyon fontos megkülönböztetésekre, felismerésekre tudunk jutni. Ugyanis
2777# (Ó! Fáj a tüdőm – tényleg hátul. De lehet, hogy nem is fáj, ill. nem a tüdőm, hanem mondjuk a kötőszöveteim, izmaim, mit tudom én -- hátul fáj.)
2793# Mi szokott itt általános tanulság lenni? Az, hogy többé-kevésbé annyit tudunk egy ilyen helyzet kapcsán magunkról érzékelni,
2809# például, hogy valahogy ilyenkor nem vagyok szerethető,
2815# ilyenkor ellenem szoktak fordulni, ilyenkor mindig az történik, hogy nem hallják meg, hogy miért voltam dühös.
2819# Vagy ilyenkor tulajdonképpen már az igazságot ki kellett mondani!
2825# Nem érzékeljük, hogy valójában MI AZ A MAGATARTÁSMÓD, ami a másik ember számára nem jó! Ezt nem szoktuk érzékelni.
2838# Akármilyen furcsán is hangzik, ezt nem tudjuk megnevezni. Két dolgot tudunk. Az egyik: azt mondjuk:
2846# "Nem vagyok jó. Én egy rossz ember vagyok. Ugye így szokott ez a beszámoló végződni: én egy türelmes ember vagyok alapjába véve, de ha kiborul a bili"
2852# és akkor így magába roskad és vagy elkezdi magát idealizálni, vagy azt mondja: Igen, én egy rossz ember vagyok.
2859# Tudom atya. Ne is mondja! Ne is mondja! Tudom, tudom. Nem ilyennek kéne lenni.
2868# Látjátok, ez itt a probléma. Amikor valaki az egészből csak ilyen kijelentésekig tud jutni: Tudom, nem ilyennek kéne lenni.
2880# "Tudom, többet kéne imádkozni" Ki mondta ezt?
2886# Neked nem többet kéne imádkozni, hanem rájönni, hogy a magatartásodban mi az, ami ellehetetleníti az emberi kapcsolataidat. Azzal, hogy azt mondod:
2895# én ilyen ember vagyok, vagy: engem senki sem szeret, vagy ezer verzió, ezzel egyáltalán nem fog előremenni az élet.
2905# Egy csoportban hihetetlen jól megtörténhet ez a megkülönböztetés, hogy az egy dolog, hogy azt mondod, hogy én ilyen vagy olyan vagyok.
2908# A lényeg nem itt van. Ez általában a tévedéseknek része, az illúziódnak az egyik eleme.
2911# A lényeg ott van, hogy egyszer valahára megértem, hogy általában a kapcsolataimban másokat az zavar,
2927# hogy amikor veszélyben érzem magam, vagy nem bírom az indulatomat tartani, akkor MINŐSÍTEK. Ez, ilyen végtelenül egyszerű.
2937# Ez zavarja őket. S egyébként meg tudják érteni a haragomat, el tudnak engem fogadni,
2940# nem tartanak rossz embernek, megértették a helyzetet.
2950# Ami zavar, az a minősítés. Ilyen egyszerű.
2955# Egy csoportban rengeteg ilyen nagyszerű felismerésünk lehet.
2965# Ezek mindig olyan egyszerűek, hogy emiatt külön dühösek szoktunk lenni.
2978# Ennyi az egész?!?? A fene egye meg! Ez az egész! Ez volt az egész? S emiatt éltem úgy, ahogy éltem?
2981# Példaként emlékeztek, ahogy mondtam, hogy az ismerősömre ráförmedtem. Ugye, megengedtem magamnak papként egy csoportban,
2989# hogy egy másik klerikusra ráförmedjek, a azt mondjam:
2997# Elegem van!
3000# S aztán ott a csoportban a szünet után oda tudtam menni, s azt mondani: bocsáss meg nekem! Nem azt mondtam, hogy indokolatlan volt a haragom,
3004# hanem azt, hogy elragadtattam magam, ezért így kár volt.
3008# Ezt másképpen kell kifejezni, nem volt érdemes így leönteni a másikat, ez neki biztos fájt.
3021# De ahhoz, hogy ezt én nagyon mélyen megértsem, ki kellett fejeznem a haragomat.
3033# Azt se felejtem el, mikor egy önismereti csoportban voltunk, még a kezdetek kezdetén, a csoport úgy fejeződött be,
3055# ugye egy valaki kiül, s a többiek elmondják, hogy milyennek látják. Nagyon jó kis gyakorlat.
3064# Nem minősítjük egymást, nem beletaposunk: "Na most revansot veszek." Nem erről szól. Egyszerűen csak, hogy én milyennek érzékeltelek téged.
3068# Nem azt mondják el, hogy ki/mi vagy te, hanem, hogy én ilyennek érzékeltelek téged.
3079# Ez a "forró szék". Lehet, hogy játszottátok is ezt, nagyon jópofa. Jól meg lehet sérülni benne. Kell hozzá a közeg.
3082# Mi történt? Ez az, amit sose felejtek el, hogy
3085# ott volt egy másik srác, ő is pap volt meg én is - ketten voltunk papok – én ültem kint, ő ott, és
3097# azt mondja: Feri, én tulajdonképpen irigy voltam rád. Egész három év alatt én irigy voltam rád.
3109# S életemben először - voltam akkor 28 vagy 30, - hallottam azt valakitől, hogy ő irigy rám. Tehát leéltem 30 évet úgy, hogy senki nekem
3119# ezt a végtelenül egyszerű mondatot nem mondta ki: "Feri, irigykedem rád.
3131# Pedig nyilván irigykedünk egymásra, nem!? Szoktunk irigykedni egymásra. Vagy egy pillanatig, vagy egy helyzetért, vagy valamiért azt gondoljuk,
3134# hogy nem érdemelted meg, akkor azért, vagy mit tudom én!
3138# S milyen felszabadító volt!
3142# Hogy ez a srác, 3 év után – azért ezt is elgondolkodtató, hogy egy ilyen egyszerű mondatot 3 év önismereti csoport után lehet a másiknak mondani úgy,
3148# hogy nem sérül bele senki. Hogy utána a kapcsolat ettől gazdagodik.
3155# Miközben ez teljességgel nyilvánvalóan itt van az életünkben.
3161# Egy másik élményemet, és aztán be is fejezem: ezek a negatívumok. Amikor kimondásra kerül, mély érzelmi élmény, és utána van idő a megértésre,
3166# földolgozásra, na az tudja a személyiséget alakítani.
3171# Ettől a pillanattól kezdve számomra is rehabilitálódott az, hogy szabad irigynek lenni. Nem érdemes, de szabad. Egyáltalán nem érdemes. Szabadni szabad.
3194# Ha valaki azt mondja, hogy "irigy vagyok!" - jó. Most az a kérdés csak, hogy mit kezdesz vele.
3209# A következő: nem egyszer, főleg a szüleinkkel kapcsolatban ugye majdnem mindannyiunknak vannak "hordalékai".
3218# Egy csoportban óriási lehetőség van arra, amit mondjuk visszaemlékszem a saját élményeimre, hogy:
3236# egy játékban (most mondjuk az egyszerűség kedvéért) beszélgetek az apámmal, s az apámnak azt mondom: tudd meg, hogy nagyon haragszom rád! Nagyon!
3246# Amíg az apám élt, én soha, egyetlen egyszer sem mondtam neki, hogy haragszom rád. Nem furcsa ez?
3252# Van a négy alapérzés:
3256# az öröm, a félelem, a szomorúság meg a harag.
3259# S leélek az apámmal kvázi egy életet, hogy ezt a végtelenül egyszerű mondatot, hogy haragszom rád, nem mondom ki neki egyszer se. Ez nem irreális?
3266# Ez teljesen irreális, hogy egy ilyen egyszerű mondat nem tud kifejezésre jutni azért,
3273# mert vagy én félek, vagy ő fél, vagy én azt gondolom, hogy ő fél, vagy ő azt gondolja – most ezt lehet kavarni: attól félünk mind a ketten,
3279# hogy ha ez kider..blblblblm.
3285# Mindenesetre egy önismereti csoportban ezt a végtelenül egyszerű mondatot ki lehet mondani.
3297# S ül ott velem szemben az elképzelt apukám, s mondom neki: igen, Apa, nagyon haragszom rád. S akkor el is mondtam, hogy miért. Elmondom,
3300# hogy akkor miért haragudtam rá.
3303# S mondtam: Apa, azért haragszom rád, mert hozzád nem lehetett odamenni és tőled nem lehetett megkérdezni, hogy hogy érdemes élni! És hogy
3312# egy apának az a dolga, hogy megtanítsa a fiát az életre. És te nem tanítottál meg engem erre!
3322# Pedig milyen jó lett volna, én odamegyek, és fontos kérdésekben mi leülünk egymás mellé, s azt mondom: Apa mondd meg, te ezt hogy látod?
3330# Hogy ez sose történhetett meg.
3339# És te voltál a felnőtt én meg a gyerek! És dühöngtem.
3348# Ebben az a szép, hogy utána helyet cserélek az apukámmal, és meghallgathatom, hogy mit mondott a fiam nekem, és utána erre valamit válaszolni kell.
3355# Nem is csak úgy mondom, meg is hallgatom. Hmmm-hmmm-hmmm. S ott dühöngtem, és dühös voltam, és ezt kimondtam, amit sosem mondtam ki egyébként az apukámnak,
3361# és akkor egyszer csak, ahogy
3367# ki tudtam mondani a haragom, mélyebbről följött valami más.
3378# Egyszer csak átéltem egy nagyon nagy szabadságot, egy olyan szabadságot, amit sosem éltem meg az apám mellett. De most megéltem. Csak a harag azt a
3385# szabadságot elfedte. De hiába nem fejeztem ki a haragom, attól a szabadságig nem jutottam el.
3392# A haragon át kellett menni, hogy a szabadságig el lehessen jutni! S ott abban a pillanatban, amikor elmondtam a fontos dolgokat és nagyon haragudtam rá,
3395# egyszer csak átéltem egy belső szabadságot, s azt mondtam, hogy
3399# tudod mit, apa? Ölelj meg engem! S ebben az volt a nagyon fontos énnekem, hogy
3416# mikor átéltem a belső szabadságot, és ki tudtam fejezni egy elemi szükségletemet az apám felé, akkor már, amikor kimondtam a mondatot, tudtam,
3423# hogy tulajdonképpen nem érdekes, NEKEM nem érdekes, hogy az apám meg tud-e ölelni vagy nem. Ez már nem érdekes.
3438# Mert a haragom kifejezése és aztán a szükségletem kifejezése, s a belső szabadság miatt én már tudom, hogy az apámhoz tartozok. És azt is tudom,
3446# hogy az apám énhozzám tartozik.
3455# Hogy mi egy örök érvényű kapcsolatban vagyunk. Most ha megölel jó, ha nem tud megölelni, az nem jó, de azt is el tudom fogadni. Ezt a példát akartam
3458# volna nektek mondani.
3462# Hogy azok a kincsek, amikre várunk, hogy "bárcsak már egyszer szabadon állnék az apám előtt" – éppen erről beszéltem vasárnap,
3479# hogy főleg, mi férfiak - de a nőknek is természetesen – csak a férfiaknak ez mindig egy kicsit más történet, hogy
3490# álltál-e valaha szabadon az apád előtt? Nem szembe vele, csak úgy előtte. Meg tudtál-e valaha is állni szabadon az apád előtt?
3503# Nekem az a tapasztalatom, hogy ez szinte mestermunka.
3511# Úgy szoktunk meghalni, hogy valójában soha igazán egy felnőtt ember szabadságával nem álltunk meg az apánk előtt. Hanem vagy még mindig vártunk tőle valamit,
3516# vagy még mindig meg akartunk neki felelni,
3521# vagy még mindig féltünk tőle, vagy még mindig a sérelmeink akadályoztak,
3526# de szabadon állni az apám előtt?!?
3533# Ugye, milyen egyszerű dolgokról beszélek? Nem? Hogy szabadon állni az apám előtt. Csak a legegyszerűbb dolgokra ránézünk, és azt mondjuk, hogy te jó ég,
3537# hogyhogy ezt az egyszerű dolgot nem éltem még meg.
3541# De ennek az első pontnak a veleje mégiscsak az, hogy amit szerettem volna átélni, hogy az "apa és a fia", az a harag kimondása és
3560# kifejezése révén vált lehetségessé. Ez.
3565# Ameddig ott azt a haragot nem engedem meg magamnak, a mélyebb örömhöz nem jutok el.
3578# 2. (Ezt mindannyian már a kisujjatokból kirázzátok, hogy mi lehet a 2. pont.) A 2. pont így kezdődik, hogy átélek egy erős pozitív érzelmet. Tehát negatív –
3586# pozitív: egy erős pozitív érzelmet. És ezt az erős pozitív érzelmet,
3595# ezt váratlan módon (ahogy nem szoktam,) ki is fejezem!
3604# Sokszor olyan - nemhogy szemérmesek vagyunk pozitív dolgoknak a kimondásában, kifejezetten szorongunk, kifejezetten megtiltjuk, hogy pozitív dolgokat mondjunk ki.
3612# Tudjátok, olyan érdekes,
3620# magamban mosolygok, de nem titeket mosolygok meg, a helyzeten szoktam mosolyogni, hogy amikor mondjuk közületek tíz emberből – rosszul kezdtem a mondatot.
3633# Mondjuk tízen valamilyen helyzetben azt mondjátok: Feri, nagyon köszönöm neked ezt vagy azt! Akkor majdnem mindig benne van, (csak nyugodtan.
3646# A folyadékok belső áramlása, ugye!? Milyen fontos dolog, hogy áramlanak a folyadékok; különben nem nagyon élnénk!)
3661# Szóval majdnem mindig kapok egy ilyen sajátos félmondatot, hogy "na nem akarlak a szemedbe dicsérni...", vagy "nem akarok nyalni...", vagy "no ne gondold azt,
3670# hogy..." Nem érdekes ez? Tehát, hogy ahogy azt az egyszerű mondatot egy életen keresztül nem mondtam ki az apámnak, hogy haragszom rád, miközben mind a ketten
3675# nyilván tudtuk, hogy volt, hogy ő is haragudott rám, meg én is rá – ennél normálisabb kevés dolog van
3681# – hogy ennek a párját is nehezen tudjuk kimondani: "Apa, szeretlek! Apa, fontos vagy nekem!" Milyen egyszerű mondat!
3700# És mikor ki kéne mondani, mintha bebetonoznánk a szánkat. Olyan. Ez a mondat, el se tudjuk képzelni, hogy valaha kijöjjön belőlünk. Nem fájdalmas ez? Nekem igen.
3708# Pedig hát így van, nem? Lehetetlen, hogy néha
3716# nem szerettük az apánkat vagy az anyánkat!
3721# Eszembe jut egy helyzet, amikor nekem pl. át kellett lépnem egy korlátot, mert egy kifejezést sosem engedtem meg magamnak nagyon sokáig.
3735# Ez pedig arra vonatkozott, hogy egy csoportban ültem, és férfi volt a csoportvezető. (Most egy ilyen apa-napot tartunk.)
3741# Férfi volt a csoportvezető, és én picit egy olyan rész,... valamilyen előadást is tartott, egy ilyen több napos valami volt: néha együtt dolgoztunk, néha beszélt.
3755# S ahogy beszélt, nekem elkalandoztak a gondolataim. Egyszer csak elkezdtem azon fantáziálni – egy számomra nagyon tiszteletreméltó valaki volt, aki nagyon sokat
3764# tudott az életről, mint ahogy az apám meg nagyon keveset tudott róla,
3774# csak megszenvedte. – Akkor elkezdtem azon fantáziálni, mi lenne, ha az apám egy ilyen ember lett volna?
3787# Ott úgy elrévedtem...ő mondta, hogy nem tudom én a traumatizáltság alap szempontjai vagy a pszichózis nem tudom én mije, s én meg így néztem rá 🙂
3796# Ó, mi lett volna, ha ő lett volna az apáááám... És tényleg így volt! Ezen fantáziáltam, hogy mi hogy alakult volna. Elképzeltem egy helyzetet, ha ő lett volna
3807# az apám, akkor odamentem – de felnőtt voltam, azért ne tévedjünk, tehát 30 fölött! S ezen merengtem, felnőtt férfiként: ha ő lett volna az apám....
3819# Ó, de érdekes...
3824# És mi történt?
3826# Csoportnak a zárása: Kinek mi volt fontos a mai nap?
3831# Nekem rögtön beugrott: nekem a legfontosabb nem a pszichózis rendszere volt, hanem, hogy elgondolkodtam, mi lett volna, ha ő lett volna az apám? És tudjátok,
3841# hát egy ilyen!?
3852# Rögtön kicsit bepirult az arcom, elkezdett verni a szívem: hogy mondanék már egy férfinek ilyet? Hát hülye vagyok én? Most így? Nyaljak neki? Most mit gondol
3858# aztán ő rólam? Most azt gondolja, hogy tapadok rá? Vagy mi? 🙂 Vagy esetleg: Most buzi vagyok itt? Most úgy mondom, ahogy volt. Egyszerűen itt ment belül ez a monológ:
3865# Ez micsoda marhaság! Hát az ember ezeket tartja meg magának.
3873# Aztán csak mondtam. Nekem nagyon fontos volt délelőtt, amit beszéltél. Arra gondoltam:
3877# Milyen lenne, hogyha te lennél az apám?
3883# Azt mondja: Hasonlítok rá? Mondom: Éppen, hogy nem! Éppen, hogy nem! És aztán el is mondtam, hogy tudod, aztán persze tovább gondoltam, te persze addig beszéltél,
3887# egy nagyon fontos előadást tartottál, 🙂 Ami szintén mély tanulságokkal járt.
3892# Semmire nem emlékszem, de azért ezért jöttem, - látjátok, ez adatott! Tehát azért mentem, hogy tanuljak a pszichózisokról, és adatott ott egy élmény,
3902# hogy milyen lenne, ha olyan lenne az apám, mint az, aki éppen beszél. S elmondtam neki, hogy tudod,
3913# egyrészt nagyon örülnék neki, ha ilyen apám lett volna. Most így felnőtt fejjel azt gondolom, de szép lett volna, ha ilyen apám lett volna, de közben meg azt gondolom:
3926# volt nekem egy óriási nyereségem, hogy az apám nem olyan volt mint te, pedig ilyen apát szerettem volna. Ez pedig az, hogy az apám nem szólt bele,
3933# hogy hogy élek. Hogy az apámnak, azt nem mondom, hogy
3941# mindegy volt, hogy hogy élek, de azt mondta: "Ferikém, csináld, ahogy akarod!" Hogy ha te lettél volna az apám, ez biztos nem így lenne.
3950# Az tuti. Te túl jó lettél volna.
3960# Ahhoz, hogy ott én ott olyan szabadon tudjak fölnőni, mint amilyen most vagyok. Úgyhogy tulajdonképpen azért örülök is, hogy az apám olyan volt,
3968# amilyen. Sokkal szabadabban tudtam mellette fölnőni, mint melletted nőhettem volna föl.
3976# És akkor ebben meg is állapodtunk.
3983# De nekem, hogy ezt ki mertem mondani, ki tudtam fejezni, ott meg tudtam élni, és így jutottam el oda, hogy nem csak az van itt a fejemnek a 99%-ban, hogy
3997# "az apám nem mondta meg nekem, hogy hogy kell élni! Mindenre nekem kellett rájönnöm!" Ugye ez persze egy marhaság, de mindegy, ezt így lehet mondani.
4009# Hanem, mert hogy ez kimondásra került, jutottam el oda, hogy milyen hálás vagyok az apámnak azért, hogy azzal, hogy nem igazán törődött velem,
4015# tulajdonképpen szabaddá tett. Ez nagyon szép örökség!
4022# Tehát új érzéseket fedezünk ilyenkor föl, egy új viszonyulásra van lehetőségünk.
4032# Mondom a másik példát (mindig mondok olyat, amit én mondtam, meg amit én kaptam): megint egy önismereti csoportban ülünk. A vége felé voltunk,
4041# s egy ilyen sajátos visszajelzés volt egymás felé.
4050# S ült ott egy férfi. Mások is ültek, de ő is ott ült. S akkor azt mondja:
4056# "Tudod, Feri, az az érdekes, ezt most már elmondom neked, hogy nagyon szimpatikus vagy nekem, és hogy ezen gondolkodtam, hogy tulajdonképpen
4064# hogy tudnám magamnak értelmezni azt, hogy tudom megragadni azt, hogy te szimpatikus vagy nekem. S akkor a következőt mondta:
4073# "Rájöttem, hogy legegyszerűbben azt tudom neked mondani: ha te nő lennél, téged vennélek feleségül." :)) (Ugye, van ebben egy tényleg ilyen megmosolyogtató!)
4091# Az illető egy nem homoszexuális beállítottságú férfi. Nem, nem! Van neki felesége, gyerekei. TiririmDiririm...
4105# De micsoda zseniális dolog, ha valaki ezt az élményét úgy tudja átadni, ahogy az benne él!
4117# Látjátok, hogy tizenvalahány év után is ezt a mondatot én hogy hordozom. Mert amikor hallottam ezt a mondatot, azt gondoltam magamban:
4129# "Na ez az, amit én sose mondanék. Az tuti! Attól még lehet, hogy lenne ilyen! Na de hogy éntőlem valaki ezt a mondatot nem fogja hallani, az biztos.
4135# Én úgy halok meg. Én egy ilyet egy férfinek aztán biztos nem!
4142# Mert hogy majd mit gondolnak rólam, s azt fogják mondani, s milyen ciki...
4146# Miközben végre egy eredeti valamihez jutottunk el. Ez volt akkor a 2. pont.
4158# A harmadikat már most nem kapkodom el.
4164# De látjátok, hogy ezekben a helyzetekben az erős érzés és érzelem mellett mindig van egy kockázat. Mindig valami olyan területre kell lépni,
4169# ahol jön a félelem, az ingovány, és amit még így nem mondtunk ki,
4175# nem fejeztünk ki, "így még nem csináltuk".
4184# Ezek hozzák a legnagyobb változást a személyiségben - a tapasztalat szerint. S a 3. pontot akkor jövő héten el tudom mondani.
4192# Remélem, hogy már jól leszek. És ti is.
4202# Akar-e valaki hirdetni?