2011. január 1. – SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (Újév) – A év
Kövi Szűz Mária templom – Pál Ferenc atya
Evangélium (Lk 1,26-38)
A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret
nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak,
Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá
és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!
Áldottabb vagy minden asszonynál." E szavak hallatára Mária zavarba
jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt
mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket
fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a
Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának,
Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem
lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra,
amikor férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A
Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a
születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod,
Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha
meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen." Mária így
válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd
szerint." Erre az angyal eltávozott.
Szentbeszéd
(Sajnálom, hogy ennyire szorosan kell lennünk, 8-kor, fél 10-kor
bezzeg nem voltunk ilyen sokan. Hogy ez miért volt így, ezt nem kell
nekem megmagyarázni. Ilyenkor most összetorlódunk…, sok misének a
közössége.)
A mai Evangélium, a mai ünnep, és aztán az, ahogyan
tulajdonképpen egy nagyon sajátos párhuzamot tudunk vonni és látni a
között, hogy az Evangéliumban is kezdődik valami, és aztán most ezzel az
évvel is, ezzel a nappal is kezdődik egy új év, és megint csak kezdődik
valami. Ez a párhuzam érdekes gondolatokra indíthat bennünket.
Mit kezd Mária azzal, hogy az angyal köszöntése nyomán, és a hír nyomán,
amit az Istentől hoz, az ismeretlenbe kell lépnie? És ráadásul Mária
úgy kell, hogy az ismeretlenben legyen, hogy azt, hogy mit jelent az
Istent hordozni, vagy mit jelent Isten anyjának lenni, ezzel
kapcsolatosan igazán egyedül van. Ezzel kapcsolatosan igazán nehezem
mehetne bárki emberfiához, vagy lányához, hogy „Te mondd, te hogy
csináltad?” Mert hogy ő egy egészen egyedi és rendkívüli, és valóban
mondhatjuk így egy egészen sajátosan újszerű életre vállalkozik, és adja
a fejét. Mi pedig nyilván valóan, ha nem is ennyire újszerű dolognak
látunk neki, de azért egy új évnek, nagyon sok ismeretlennek és
kiszámíthatatlannak, és nagyon sok bizonytalannak.
Ezért érdemes volna azt megnézni a mai Evangélium kapcsán, de
főleg az utolsó mondat kapcsán, „Íme, az Úr szolgáló leánya vagyok,
legyen nekem, történjék a te szavaid szerint.” Ennek a mondatnak a
fényében mit tesz Mária akkor, amikor valami egészen kiszámíthatatlan,
rendkívüli és olyasmi történik az életében, ami a jövőjét nagyon
meghatározza, de nincsen mindenestül a kezében?
Először is talán érdemes bevezetésként azt a gondolatot megint
idehozni, amit talán már ismerhettek. Ez pedig az, hogy amikor egy
testben, egy élő szervezetben, az emberi lélekben, a kapcsolatainkban,
közösségekben, vagy akár intézményekben az élet ki akar bontakozni, és
az élet akar fejlődni, és valamiképpen az új kihívásoknak is megfelelve
akar növekedni, akkor két szempontnak az együttes érvényre jutására van
szüksége az emberi testnek is, de hatalmas intézményeknek is. Ez pedig
az, hogy egyszerre kellene stabilnak lennünk, és rugalmasnak. Erre a
kettőre egyszerre van szükségünk: stabilitásra és rugalmasságra. Mert ha
ez a kettő egyszerre van, akkor lehetővé válik, hogy az élet eleven
legyen bennünk, és képes legyen a maga szépségével, a maga teljességével
kibontakozni.
(1) Igen ám, de mi a tapasztalatunk saját magunkra vonatkozóan
is? Vagy mi a tapasztalatunk a kapcsolatainkban és a közösségeinkben?
Hogy amikor jön az új, vagy jön a váratlan, most a kihívás szót talán ne
is használjuk, inkább az ismeretlent. Jön az ismeretlen, a
kiszámíthatatlan és a bizonytalan, amire így vagy úgy nem is vagyunk
fölkészülve. Talán mert nem is lehet mindenre fölkészülni. Akkor nem
egyszer nem a stabilitásunk erősödik meg, hogy aztán a kihívásnak meg
tudjunk felelni, hanem mi történik? Elkezdünk rugalmatlanná válni. A
stabilitás helyett elkezdünk egyre rugalmatlanabbul válaszolni és
reagálni arra, hogy valami új dolog kezdődne bennünk, vagy egy új dolog
kezdődhetne általunk. Mi ennek a következménye? Ahogy az újra, vagy a
váratlanra egyre rugalmatlanabbul válaszolunk, még instabilabbá leszünk.
Még rugalmatlanabb leszünk, még instabilabbá válunk – erről van
élményünk, egész biztos vagyok benne.
Mária azonban egy másik utat jár. Ez pedig az, és a mondata
gyönyörű szépen mutatja ezt, hogy először megtalálja a stabilitását, és a
stabilitása lehetővé teszi, hogy rugalmas legyen, és bele tudjon
simulni abba az ismeretlenbe és váratlanba és kiszámíthatatlanba, ami az
Istennek a vele való szándéka. Most az emberiségről ne is beszéljünk.
Mit jelent ez, hogy Mária nem a rugalmatlanság, hanem a stabilitás felé
lép el? Mikor azt mondja „Én az Úr szolgáló leánya vagyok.”
tulajdonképpen ezt még jobban leegyszerűsíthetjük, már csak azért, hogy a
megértésünk világosabbá legyen. Mária azt mondja: „Az Úr lánya vagyok.”
Ezt mondja. Van itt egy ismeretlen helyzet, nem tudom, mit kell tenni,
főleg azt nem tudom, hogyan fog történni, de egy valamiben stabil
vagyok, „Az Úr lánya vagyok.” És mert ki tudja mondani, hogy „Ki
vagyok?” az ismeretlenben, a jövőre vonatkozó bizonytalanságban, de
abban biztos, és abban bizonyos is, hogy azt mondhassa: „Az Úr lánya
vagyok.” És ez, hogy ki tudja mondani, hogy „Ki vagyok?” a
bizonytalanban is elég stabilitást ad ahhoz, hogy történhessék vele
valami a jövőben.
Milyen érdekes ez, emlékszem, ahogy a papszentelésünk előtt…
Mindig volt egy-két igazi lelkiséggel élő pap, aki aztán ránk tudott
nézni kedvesen, de szigorúan, és azt mondta: „Aztán el ne felejtsék,
hogy attól, hogy magukat pappá szentelik, nem szűnnek meg diakónusnak
lenni.” Mert minden papot először diakónussá szentelnek, az pedig
egyértelműen azt jelenti, szolgálj minden embert, és csak azután leszel
pap. De attól, hogy pap leszel, attól a diakónusságod nem szűnik meg.
Milyen szép ez, hogy Mária az által tud Isten anyja lenni, hogy nem
szűnik meg Isten lányának lenni. Tulajdonképpen milyen szép lenne,
valamikor a karácsonyi időszakban lenne egy ilyen ünnep: „Mária, Isten
lánya”. Mert hát innen indul. Azért válik lehetségessé ez a döbbenetesen
újszerű dolog, mert van stabilitás, szilárdság, egy biztos alap.
„Akármi is történik, én Isten lánya vagyok. S mert Isten lánya vagyok,
jöhet az új. Képes vagyok – mi talán ezzel a kifejezéssel élnénk – új és
új szerepekbe is belenőni, mert a régiek adnak nekem elég tartást, és
elég biztonságot.” Ez az első gondolat.
(2) Aztán a második. El-elgondolkodtam azon, vajon ti miért
vagytok itt? Most nyilván sok választ lehet adni. Van, aki esetleg azt
mondja: „Azért jöttem, mert kötelező, január elsején is, aztán holnap
is. Hát, eljövök, mert kötelező.” Aztán mondhatja valaki: „Eljövök, mert
muszáj.” Vagy: „Eljövök, mert rosszul aludnék, ha nem jönnék el.–
Eljövök, mert ez a törvény. – Eljövök, mert ez az egyház tanítása.” Ezek
a válaszok mind helyes válaszok, csak az a kérdés, hogyha én úgy jövök
ide: „Hát eljövök ma is, meg akkor el kell jönni holnap is, mert ez a
törvény…” hogy ez bennetek az életet növeli-e, vagy nem?
Innen nekem könnyű a helyzetem, mert látlak titeket, és nagyjából
el tudom képzelni, hogy ki az, aki azért jött, mert ez a törvény,
őbelőle még egy mise alatt is szippantódik ki az élet. Hát, ha valaki
törvényből jött, és még állni is kell, hát, az nem könnyű kenyér. De hát
nyilván, most a mai Evangéliumnak a fényében azt mondhatjuk, ha valaki
azért jött, mert ő keresztény. „Azért vagyok itt, mert keresztény
vagyok.” Az egész más. Hát ha azért jöttem, mert keresztény vagyok, azt
állva is bírom, állva is keresztény vagyok. Ha azért jöttem, mert
törvény, azt csak ülve lehet bírni. Ezt most akkor nem mondom tovább.
Énszerintem értitek, amit ezzel el akarok mondani. Hogyha Mária nem
jutott volna el odáig, hogy „Én az Úr szolgáló leánya vagyok.”, hogy meg
tudja mondani, hogy „Ki vagyok én? Ki vagyok én, főleg az Istennek való
kapcsolatomban?”, ha idáig nem jut el, hogy, hogy történik meg mindaz,
őbenne akkor az hogy történik meg?
A második gondolat így szól tehát: óriási jelentősége van annak,
hogy Mária meg tudja mondani az Istennel való kapcsolatában is, és főleg
ebben a kapcsolatban, hogy ki ő. Milyen nagy dolog az, mikor meg tudjuk
mondani, és ez átjár bennünket: „Én a te feleséged vagyok. Én a te
férjed vagyok. Én a te barátod vagyok. Én a te testvéred vagyok.” Mikor
valaki meg tudja mondani, hogy ki ő, sokkal biztosabban áll a jövőre
vonatkozó kétségek, akár nehézségek, akár ismeretlenségeknek a világában
is. Akkor az élet hozhat nagyon sok kérdést, de én meg tudom mondani,
hogy „De én a te férjed vagyok.” és ennek akkor következményei vannak,
nagyon megerősítő következményei. Ha csak azt mondom: „Hát, az a
törvény, hogy így vagy úgy csináljam. Miért pont ez a törvény? Nem lehet
rajta egy kicsit pofozgatni, jobbról egy kicsit, balról egy kicsit?”
Hát ez rögtön föl fog merülni. De ha azt mondom: „Én a te barátod
vagyok.”, ez nagyon meg tud engem szilárdítani. És itt akkor a következő
gondolatig jutunk…
(3) Ismerős-e nektek ez a mondat? „Legyen nekem a te igéd
szerint.” Most azon túl, hogy a Szentírásból ismerős, elmondanám egy
másik hangsúllyal is, úgy biztos ismerős lesz. „Jól van, akkor legyen
úgy, ahogy te akarod, akkor legyen úgy, tessék!” Azért van különbség a
két mondat között. Szavakban nem sok különbség van, egyetlen szó a
különbség. Az egyikben az a „Jó, akkor legyen úgy, ahogy te akarod,
tessék!”, csakhogy Mária nem ezt mondja, hogy „…legyen úgy, ahogy te
akarod”, és ez most nem a hangsúlyon múlik. Hanem azt mondja: „Legyen
nekem úgy, ahogyan te akarod. Legyen velem úgy, ahogyan te akarod.” Sőt,
még sokkal többet mond, tulajdonképpen azt mondja: „Legyen bennem úgy,
ahogyan Istenem te akarod.” Hogy a veled való kapcsolat megváltoztathat
engem belől is. „Legyen bennem, velem úgy, ahogyan te akarod.” Ez óriási
különbség, mert ez azt jelenti, hogy Mária ebben a történésben
teljességgel benne van.
Olyan örömmel tudok rátok nézni, mikor eszembe jutnak azok a
pillanatok, amikor megfigyeltem, hogy férjként, feleségként, barátként,
testvérként, akárhogyan valamihez tulajdonképpen nem is volt kedvetek.
Hogy ne lenne ilyen, nem volt hozzá kedvetek. De valakiért még lelkesen
is tudtatok olyasmit csinálni, amihez egyébként nem volt kedvetek. Hogy
ne látnék szülőket rengetegszer. Hát ha azt kérdeznénk tőle, hogy „Mit
csinálnál?”, na azt csinálná utoljára, és mégis azt lehet látni rajta,
hogy bár nem azt csinálná, most még lelkesen is tud valami olyasmiben
részt venni, amit nem is csinálna. Ez mit jelent? Hogy valamiképpen
realizálódik az…, Most nyilván itt Máriát nem akarom teljes hasonlatként
idehozni, hanem inkább csak egy olyan induló pontként a gondolathoz.
Amikor bele tudom tenni magamat a mondatba teljesen, és azt tudom
mondani: „Jó, legyen úgy, ahogy te akarod énbennem, és énvelem.” Hagyom,
hogy ez itt bennem és velem történést hozzon létre. Hát milyen óriási
különbség ez.
Ezért aztán a mai Evangélium nagyon sajátosan elindít bennünket
abba az irányba, hogy mit jelent, hogy valamiképpen a stabilitásnak és a
rugalmasságnak egy nagyon sajátos lehetőségével tudunk fölvérteződni
éppen a hitünk által is. És hogyha ez így van, akkor tudhatjuk egész
nyugodtan, a jövő ismeretlen, és sok szempontból kiszámíthatatlan, más
szempontokból sosem lesz a kezünkben, de mert van bennünk stabilitás,
mert meg tudjuk mondani, kik vagyunk, és azután van bennünk rugalmasság,
ami azt jelenti, hogy tudunk alkalmazkodni ahhoz, ahogyan a másik
akarja vagy szeretné vagy vágyik rá. És ez az Istennel való kapcsolatban
milyen óriási lehetőség, hogy Mária tulajdonképpen azt mondja, hogy
„Lehetek az Isten lánya, lehetek az Isten anyja, szolgálni bármilyen
szerepben tudok. Hát a te rendelkezésedre állni, Istenem, így is, meg
úgy is tudok. Ebben hallatlanul rugalmas tudok lenni. Most Isten
lányaként legyek jó, vagy Isten anyjaként csináljak valami jót, ebben
egészen rugalmasan át tudom magamat adni.”
(4) A záró gondolatom. A legtöbb emberi kapcsolatunkban, de az
Istennel való kapcsolatunkban is, a kapcsolatot meg akarjuk határozni.
Most az Istennel való kapcsolatban mikor elkezdünk így imádkozni
naphosszat: „Istenem, tedd ezt így! Ezt meg tedd úgy! Ezt semmiképp ne
tedd! Ezzel ezt tedd! Azzal azt tedd, nekem meg add ezt!” Ezt néhány
perc alatt végig lehet imádkozni. És mi történik? Valójában az
imádságunk egy valamiről szólt: meg akartuk határozni Istent, meg a vele
való kapcsolatot. Mi ennek a következménye? Minél görcsösebben akarom
meghatározni Istent, s a vele való kapcsolatomat, az annál kevésbé
határoz meg és szilárdít meg engem. Hát egy olyan ember, aki naphosszat
csak dirigálna szíve szerint az Istennek, hogy milyen legyen, és mit
tegyen és mit ne tegyen, valójában éppen nem elég szilárd.
Mária ezzel szemben a következőt teszi. Nem azt mondja, hogy „Meg
akarom határozni most a Mennyei Atyával való viszonyomat.”, hanem azt
mondja: „Legyen a kapcsolat.” Beleereszti magát a kapcsolatba, és ennek
az a lehetősége, hogyha beleengedi magát a kapcsolatba, az elkezdi őt
meghatározni. A szó most szoros értelmében minél inkább nem meghatározni
akarunk egy kapcsolatot, hanem egyszerűen csak benne lenni, de
teljesen, „Legyen velem és bennem úgy, ami a Te szándékod.”, az
bennünket elkezd meghatározni, és elkezd megszilárdítani, és amikor
megszilárdulunk, akkor megengedhetjük magunknak a rugalmasságot. Azt,
hogy az Isten élete úgy bontakozzák ki bennünk, ahogy az Őneki, meg az
embertársainknak jó.