Lk 19,1-10 - Évközi 31. vasárnap (C év)

2013.11.03.

Megosztom
Elküldöm

Lk 19,1-10


Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: "Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: "Bűnös embernél száll meg!" Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." Jézus azt mondta neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett."



Azon mosolygok, ami az előbb történt. Éppen nagyon belevág a mondandómba.

Az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

Ahogy az Isten hozzánk viszonyul. 2000 éve, vagy a ma emberének a félelemmel teli világában Isten nem így jelenik meg (aki megkeres). Sokak számára Isten épp az ellenkező: a bűnöstől a lehető legnagyobb távolságban tartja magát, és ebből a távolságból bünteti vagy elveszejti azt, aki rosszat tesz.

Ez a jelenet, ahogy ez a szék odakerült neked. Láttátok? Innen a szentélyből a ministráns (minden szokást, rendet fölrúgva) egy széket odavitt egy (nem is idős) férfinak.

Itt vagyunk a liturgia kellős közepén, beszélünk a szeretetről, s miközben valaki "csinálja itt a rendetlenséget", ezen megbotránkozunk.

Milyen könnyen kiszalad belőlünk: mit rendetlenkedik itt valaki?

A mai evangélium erről szól: minden a feje tetejére áll. A bűnöshöz megy el vacsorázni, nem az igazhoz.


Engedjétek meg, hogy ma azt is feje tetejére állítsam, hogy nem kijelentéseket teszek, hanem kérdezek.


1). Ki van magasan, ki van alacsonyan? Isten és miköztünk. Természetesnek tartjuk, hogy Isten van magasan, mi meg lent. Pláne, ha sebzettek vagyunk. A mai evangélium: nem lehet, hogy ez gyakorta fordítva van? Hogy mi föntről nézzük Istent: hogy is vagy te, milyen is vagy te? Föntről néha fölényesen megítéljük Istent. Ő van ilyenkor lent. Biztos, hogy mindig Isten van gyönyörű, fényes biztonságban, és mi vagyunk egy bizonytalan világban? Nem lehet, hogy mi vizsgáljuk Istent, hogy mit hogy (nem) csinál?


2). Miért ment föl Zakeus arra a fára? És miért jött le?

Hát benne van a szentírásban: azért ment föl, mert alacsony termetű volt. De miért jött le? Mi hívta őt le?

Mi szólította őt le abból a biztonságból? Nem lehetséges-e az, hogy kitaláljuk a mi biztonságos világát (mi fönt, Isten lent), amiből akkor vagyunk hajlandóak lejönni, ha valamit megsejtünk Isten valóságából. Őrízzük magunkbam az "Isten távol van, büntet" képet; s amikor kiderül, hogy "ja, nem kell tőled félni??!?", akkor lemegyünk. "Akkor gyere."

A XXI. századi ember: hát én egy ilyen Istent nem hívok meg, nem megyek el hozzá.

Ha valaki Istennek ezt a hiteles szavát, gesztusát felfedezte, akkor lemegy hozzá. Meg is hív.


3). Kinek jó az, ha az Isten kér valamit?

Ebben a részletben Jézus kér valamit Zakeustól. Ez kinek jó?

Általában azt gondoljuk: Istennek, mert ő kért minket. Jézusnak jó, mert ő kap ingyen vacsorát. Zakeusnak meg mennyi melója lesz... Pedig inkább: Zakeus sokkal, de sokkal többet kap. Az üdvösséget.


Egy időben nagyon fájt a derekam. Elmentem egy szemészhez, aki irisz-diagnoszta is volt. Törte a magyart. Azt mondta: Hát, mágának álló munka nem való. Jó, hát ez nem akkor baj. Mágának ülőmunka nem való. Utána már nem nézett engem, csak mondta: fekvő munka nincs.

Jöttem ki ettől az embertől, aki megmondta, hogy a következő 50 évem hogy lesz. Ahogy mentem át ennek a kórháznak a kertjén, hirtelen belém villant valami. Amikor én 22 évesen azt mondtam, hogy elmegyek papnak, akkor azt gondoltam: ez azért valami! Csak adok Istennek valamit, ez nem kevés! És itt meg az jutott eszembe: ha mondjuk 30-35 éves koromig atlétizáltam volna, akkor milyen állapotban lenne a gerincem. 15 év után minden megfordult: mennyi mindent kaptam a sport abbahagyásával (pl. a gerincemet). S még sokkal-sokkal többet.


Pio atya gyóntatott. Valaki bement hozzá, de a maga helyett a mások bűneit sorolta. S ő felfortyant, s adott neki egy pofont. Erre az dúlva-fúlva ment ki, terjesztette: engem egy pap... Valaki mondta neki: állj meg már! Kinek fájt jobban? Pio atya, ha a sebes kezével pofon vág valakit, az kinek fájhatott jobban?!?


4). Kinek adok, ha adok valamit?

Azt gondoljuk: "én adok". Megfordítva: milyen sokat kaptunk már attól, hogy mi adtunk másnak?

S amikor elveszünk valakitől valamit (mert ma ez is nagy téma a mai világban), akkor kitől vesszük azt el?


A napokban kiszolgált egy fiatal hölgy. S ahogy ez lenni szokott időnként, 2000 Ft-ból fizettem, s ő 1000 Ft-ból adott vissza. Véletlen volt, vagy nem. Ha nem: kitől és mit vett el? Ezer Ft-ot elvett tőlem? Ez történt? Nem lehet, hogy saját magát sokkal jobban megkárosította? Hogy valami olyat tett, hogy magától elvette a becsületét, emberi tartását, az emberi minőségéből valamit. Nem mondom, hogy végérvényesen. De amit magától vett el... a kettő nem is jön egy lapra. Annyival több, amit magától vett el.


5). Ki az, aki elveszett, és ki az, aki nem?

Zakeus fölismeri: ő elveszett. Na, ha ez így van, akkor ebből-abból ennyit-annyit adok.

Amikor ki tudom mondani, hogy van benne elveszettség, az a legjobb.

Aki nem így: "hát, eléggé eltévedtél". Az tévedhet el legjobban, aki sosem gondolja, hogy ő elveszett.

Szemem megnyílása: Uram, szükségem van rád, hogy megszólíts. Hogy találkozzunk azzal, aki azért jött, hogy keresse+üdvözítse, ami elveszett.

Segíts,

hogy ez a hanganyag másokhoz is eljusson.

Hogyan segíthetsz? Támogasd az alapítványt. Oszd meg a hanganyagot azokkal a barátaiddal, ismerőseiddel, akiket érdekelhet. Add tovább!

Go to Top