Mk 1, 21-28 – Évközi 4. vasárnap

2015.01.31.

Megosztom
Elküldöm
Mk 1, 21-28 – Évközi 4. vasárnap
"Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén."
„Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltott föl: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.”
Jézus nem úgy tanított, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van! Azután pedig hallunk egy történetet arról, hogy ez a hatalom hogyan nyilatkozik meg, hogyan gyógyul meg valaki, és végül az emberek megerősítik ezt az ámulatból fakadó fölkiáltást, hogy: Nem úgy tanít, mint az írástudók! Mert azt hallhattuk az evangéliumban, hogy: Miféle új tanítás ez? Hatalommal teljes! Erről szeretnék beszélni. Mégpedig az alapján, hogy az első témafölvetésünk az lehet, hogyha nekünk valaki fontos, és valószínű, hogy számunkra Jézus fontos, akkor már azért is érdemes egy picit megnézni azt, hogy mit jelent az, hogy Jézus hatalommal tanít, mert érdekel bennünket az, hogy milyen Jézus, hogy ki is Ő valójában, hogy Ő ezt, hogy csinálja? Mi annak a szépsége, mi annak a mélysége? Ha valakit szeretünk, akkor érdekel, hogy mi van vele, és hogy ki is Ő! De aztán mehetünk egy másik csoportra, akkor érdekelhet minket ez a téma abból a szempontból, hogy amikor mi hirdetjük az Egyház, vagyis mi, amikor az Egyház hirdeti az evangéliumot, merthogy ez a küldetésünk, hogy tegyük azt, amit Jézus tett a Szentlélek által, akkor mi képesek vagyunk-e hatalommal hirdetni az evangéliumot, vagy úgy hirdetjük, mint az írástudók? Aztán lehet egy másik kör is, talán ez a legszűkebb, és ez egészen magunkra vonatkozik. Föltehetjük ezt a kérdést, hogy tulajdonképpen, ha Jézus hatalommal tanít, majd pedig nekünk, az Egyház tagjainak az a küldetésünk, hogy mi is hatalommal tanítsunk és cselekedjünk, akkor nekem milyen képességeket, készségeket, adottságokat, erényeket kellene kidolgoznom, vagy akár fölfedeznem magamban, ami által megvalósulhatna az, hogy én is a Szentlélek által, valamiképpen hatalommal tudok tanítani? Itt megint csak, nem kizárólag csak a szavakra gondolok, hiszen itt csak Jézus nemcsak beszélt, hanem rögvest valakit meg is gyógyított.
Ez lenne akkor most a megközelítésünk, egy hármas megközelítés. Hogy pedig egyszerű legyen a dolgunk, megnéztem ezt a szót, a görög, eredeti szövegből, hogy mit jelent tulajdonképpen, a többféle jelentésárnyalata ennek a kifejezésnek, hogy hatalommal? Mi minden van mögötte? Amit a korabeli ember is egészen nyilvánvalóan odahallott, miközben hallotta ezt a szót, hogy hatalommal tanított? Az első így szól: Ez a szó nemcsak a hatalmat fejezi ki, hanem ebben a hatalomban nagyon világosan megjelenik az, hogy szabadsággal. Hogy olyan értelemben van hatalma, hogy elég szabad ahhoz, hogy cselekedjen, elég szabad ahhoz, hogy kifejezzen valamit, elég szabad ahhoz, hogy hatékony legyen, elég szabad ahhoz, hogy eredményes legyen, elég szabad ahhoz, hogy kreatív legyen. Tehát amikor Jézus hatalommal tanít, és nem úgy, mint az írástudók, akkor ez azt jelenti, hogy van benne szabadság! Minél több a belső szabadságunk, annál inkább tudjuk az Isten Örömhírét hatalommal képviselni, megjeleníteni, megélni, mások felé hirdetni, és itt megint nem csak szavakról van szó! Az első dolog ez tehát, hogyha növeljük saját magunkban a szabadságot, például a félelemmel szemben növeljük magunkban a szabadságot, akkor ez a szabadság mások felé úgy érkezhet meg, hogy azt mondják, hogy. Nahát, milyen hatalommal beszél! Vagy: Milyen hatalommal cselekszik! De az ott a szó szoros értelmében talán nem is elsősorban hatalom, hanem inkább a belső szabadságnak a megnyilatkozása! Volt egy fiatal paptársam, aki újból és újból beszélt arról, hogy ő úgy szeretne másokat szabadabbá tenni, vagy, hogy úgy szeretne másokat gyógyítani, és megszabadítani. Mindez olyan naivnak tűnt a szájából! Egyszer csak fölkeresett, és azt mondta, hogy: Feri! Sikerült! Valakin láttam, hogy azáltal, amit én csináltam, szabadabb lett, sőt gyógyultabb lett! Ez akkora élmény nekem, hogy el sem tudom mondani! De nagy dolog, amikor valaki kinézi magából azt, hogy őbenne van, és előhozható egy nagyobb szabadság! Ez tehát az első, hogy hatalommal tanítani, ami Jézus szempontjából és miránk nézve azt jelenti, hogy növekszünk a szabadságban.
A második. Ez a hatalom kifejezés azt is föltárja számunkra, hogy sokféle lehetőség birtokában van valaki, és olyan értelemben hatalmas, és ez összefüggésben van a szabadságával is, hogy látja a lehetőségeit, látja a lehetőségeinek a változatosságát, látja azt, hogy nem csak egy megoldás van, nem csak egyféleképpen lehet jót tenni. Látja a lehetőségek számtalan fölkínálkozó dolgát. Például, hogy keresztény emberként fölismerhetjük azt, hogy tulajdonképpen sem föltétele, sem akadálya az evangélium hirdetésének nincsen! Mégpedig azért, mert lehetetlen olyan helyzetet elképzelnünk, amelyben ne volna valamilyen lehetőségünk arra, hogy az evangéliumot hirdessük! Lehet, hogy nem így,  hanem úgy, lehet, hogy nem ebben a formában, hanem abban, lehet hogy nem úgy, ahogy nekünk a legkedvesebb, de másképpen igen, lehet, hogy nem úgy, ahogy nekünk a legkényelmesebb, de másképpen igen! Lehet, hogy nem úgy, ahogy nekünk a leginkább a kezünkre állna, de másképpen igen!  Tehát Jézus hatalommal tanít, és ebben az van benne, hogy ismeri, és fölismeri, és föltárja, és tudatos és világos számára, hogy mennyi lehetőség áll rendelkezésére.
A következő. Amikor ez a szó szerepel a Szentírásban, hogy Jézus hatalommal tanít, akkor a szónak van egy ilyen jelentése is, hogy van képessége és ereje, hogy az a képesség meg tudjon nyilatkozni. Tehát amikor Jézus hatalommal tanít, az azt jelent, hogy valami a képességeiből is megnyilatkozik, és abban erő van! Most mondhatnánk azt, hogy na az erő… De hát hogy tudnánk mi ilyen nagy dolgokat véghezvinni, és a többi? De mire vonatkozik az erő és a képesség? Eszembe jutott például Teréz anya. Amikor annak idején, több évtizeddel ezelőtt már Beirutban hatalmas harcok dúltak, és akkor hozta neki valaki a hírt, hogy hány ártatlan ember hal meg, - és azóta is, hány ártatlan ember hal meg -, akkor Teréz anya nem azt mondta, hogy hogyan volna nekem erőm megváltoztatnom ezt a politikai helyzetet, hogy volnék én alkalmas vagy képes arra, hogy itt bármit is tegyek? Nem ez volt számára a képesség és az erő! Hanem a következőt kérdezte meg magától, hogy: Föl tudok-e szállni egy repülőgépre vagy nem? Le tudok-e szállni ott Beirutban, amennyire rajtam múlik, vagy nem? Tudok-e egy kihallgatást kérni a városi elöljárótól? Tulajdonképpen végtelenül egyszerű kérdéseket tett fel magának, hogy mi az, amire ő képes, és mi az, amire van ereje? Mindegyikre azt mondta, hogy: Föl tudok szállni egy repülőgépre, le tudok szállni, tudok kihallgatást kérni, el tudom mondani, hogy mit akarok, el tudom mondani, hogy mit szeretnék, el tudom mondani, hogy én ehhez hogy tudok hozzájárulni! Erre mind képes vagyok! Tehát az erő és a képesség nem arra vonatkozik, hogy meg tudok-e valamit változtatni, hanem hogy mi az, amit ténylegesen meg tudok tenni? Kiderül, hogy amikor mindezt Teréz anya mind egymás után megtette, akkor a korabeli beszámolók alapján, a következő napon már tűzszünet volt, és egymás után mondták el azok, akikkel ő tárgyalt, hogy tulajdonképpen a hátuk közepébe nem kívánták Teréz anyát! Mert éppen ott halomra ölték egymást az emberek, és éppen jobb dolguk is volt, mint Teréz anyával tárgyalni. Tehát amikor Jézus hatalommal tanít, akkor ez azt jelenti, hogy azokra az, – és elnézést, hogy így mondom -, emberi, hétköznapi, természetes képességeire kérdez rá, miközben nyilván egy Istenemberről beszélünk. De amikor Megtestesül, akkor Ő is csak azt tudja, amit mi: tud beszélni, tud cselekedni, oda tud menni, meg tud valakit érinteni, tud valakihez szólni, és ezekre mind képes. De tudatában van a képességeinek! Nem tudom, hogy láttátok-e most, néhány nappal ezelőtt, a Schindler listája című filmet? Én sok-sok évvel ezelőtt láttam, most éppen csak egy villanás erejéig egy jelenetet néztem meg, de megint olyan fölrázó volt és fölkavaró, amikor ott van Auschwitz, éppen befut egy vonat, az embereket pedig szállítják le, és akkor megjelenik ez az ember, és már terelnének bele mindenkit a halálba, és akkor ő odaáll egy tiszt elé, és azt mondja, hogy: Ezek az emberek kellenek nekem! Hát ezek az emberek az én gyáramban, nagyszerűen fognak tudni dolgozni! Ezt meg tudta tenni! Megváltoztatni ezt vagy azt? Ki tudja, hogy arra képesek vagyunk-e! de oda tudok állni egy ember elé, és azt tudom mondani, hogy… Most, nem olyan régen, néhány héttel ezelőtt, Franciaországban, ahogy megöltek nagyon sok embert, és ott is volt egy történet. Túszul ejtettek valakit, és amikor őt túszul ejtve, két ember között van, egyszer csak csöngetnek. Kimennek az ajtóhoz, ott van egy ember, aki éppen abba az üzletbe hozott valamit. Ez a túsz pedig a következőt mondja a túszejtőinek, most, három héttel ezelőtt, hogy: Kérem szépen, ezt az embert engedjék el! Hát ez az ember egy nyomorult ember, aki idejött, hát nekünk semmi közünk hozzá! Erre a túszejtők azt mondták, hogy: Hát jó, akkor menjen el! Egy túsz azt tudja mondani a túszejtőknek, hogy ezt az embert ne bántsátok! Hát ugyan, mi dolgotok van vele? Tehát, amikor Jézus hatalommal tanít, akkor ebben az van benne, hogy a saját erejét és képességét jól ismeri! Ami nem annak az ereje és képessége, hogy… hanem annak, hogy tudok beszélni, oda tudok menni, meg tudok valakit fogni!
Aztán a következő. Ebben a hatalom szóban benne van az is, és az újszövetségi Szentírásban nem egyszer fordítják ezt a kifejezést efféleképpen, hogy: fölhatalmazás. A magyar nyelv is nagyon jól húzza a párhuzamot. Jézus hatalommal tanít, mégpedig azért, mert nemcsak az van benne, hogy ki vagyok én, hanem hogy ki hatalmazott föl, hogy ki küldött engem, hogy Énnekem most egy küldetésem van! Ez a küldetés visz engem oda, hogy én valamit megteszek! Hacsak saját magamra gondolnék, akkor nem tenném meg, de ha küldetésben vagyok, akkor meg megteszem! Jött hozzám egy férfi. Néhány nappal ezelőtt beszélgettem vele. Egy órán keresztül mondta,, hogy mennyi panasza, meg kifogása van a feleségével szemben. Mondta, és mondta, és mondta… és egyszer csak megállt, és azt mondta, hogy: De tulajdonképpen, keresztény emberként az igazi, nagy kérdésem nem ez, hanem az, hogy tudok-e szeretni? Megállt, és azt mondta, hogy: Azt hiszem, hogy a mai beszélgetés végén azzal fogok hazamenni, hogy megkérdezem magamtól, hogy én tulajdonképpen tudok-e szeretni? Ez az, amikor valakiben tudatos, hogy ő meghatalmazást és küldetést kapott, hogy Jézus megbízta őt azzal, hogy az ő tervei, az Isten szándéka szerint éljen! És van egy élethelyzet, amit, ha csak a magam szemével nézek, akkor azt mondom, hogy elviselhetetlen, hát ez kibírhatatlan, hát én sokkal többet teszek, mint a másik, hát az alapvető szükségleteimre nem válaszol! De hogyha keresztény ember vagyok, akkor éppen az a lehetőségem, hogy fölteszem ezt a kérdést, hogy: Rendben van, de keresztény emberként látom-e ezt a helyzetet másképpen? Keresztény emberként tennék-e valamit másképpen, mintha egyszerűen csak egy emberi választ adnék erre a helyzetre? Kiderül, hogy itt többletlehetőségeink támadnak! Azért, mert valaki meghatalmazást és fölhatalmazást adott arra, hogy másképpen cselekedjünk!
Végül pedig a zárógondolat. Ebben a szóban, főleg a klasszikus görög nyelvben, létezik ez a jelentésárnyalat, hogy hatalommal, egyfajta gazdagsággal és bőséggel rendelkezik valaki. Tulajdonképpen ezzel szeretném befejezni. Hogyha mi rendelkezünk azzal a hatalommal, amit a Szentlélek ad nekünk, akkor ez azt is jelenti, hogy tudatos bennünk az a gazdagság és a bőség, amivel már Isten megajándékozott minket! Még akkor is, ha sok minden hiányzik! Akkor is, ha sok mindenre szükségünk lenne! Akkor is, ha sok mindenre vágyunk! Mindezekkel együtt, Isten gazdaggá tett bennünket, és abból a bőségből, amit adott, van mit válogatni.
Lejegyezte: Ujhelyi Balázs