Kozma-Vízkeleti Dániel: Elvárás vagy számonkérés? Elvárásaim és azok kifejezése a párkapcsolatban

Szervusztok, szép, jó estét kívánok! Nagyon nagy szeretettel köszöntelek mindannyiótokat!Igen, én is izgulok egy kicsit. Én vagyok a Kozma-Vízkeleti, ebből a Dánielt érdemes megjegyezni. Én másfél évtizede családokkal dolgozom, meg párokkal, az életük jobbra fordításán. Kiképző család-pszichoterapeuta vagyok, de ez csak arra jó, hogy nyelvtörőként el tudjam mondani. Egy ilyen hosszú nekifutás után ennek a tapasztalatait hoztam el nektek ma este. Feri Amerikában van, láthatjuk, hogy jó dolga van, köszöni szépen, gondol rátok. Ez egy viszonylag friss kép. Láthatjuk, hogy kapott, megkapta a betevőt. Viszont Damon elutazott, Clooney sem ér rá, és Craig sem, így jöttem én. Úgyhogy fogadjatok szeretettel. (taps – szerk.) Nagyon szépen köszönöm. Hadd dolgozzam meg érte. (01:00)Elöljáróban egy történettel szeretnék kezdeni. Nagyon érdekes összefüggésként, ahogy készültem az előadásra, tegnap elmentem a Westendbe egy ügyfélszolgálatra. Nem fogadtam meg Yoda mester tanácsát, amit ugye a Csillagok Háborújában mond az ifjú Luke Skywalkernek, hogy „Luke, a Westendbe rohansz.” Én elmentem a… elmentem a Westendbe, mert az van a legközelebb, és ahogy így beléptem… Hát tudják, a pszichológusok szemtelen emberek, én is úgy szeretek elkapni mondatokat jártamban-keltemben. Ahogy bementem a Westendbe az oldalbejárón, ott van egy kávézó. Két hölgy beszélgetett a kávézóban jó hangosan, úgyhogy csak egy kicsit kellett lassítanom, hogy hallhassam őket. Az egyikük egy friss randevúélményéről mesélt a másiknak. Fú, hát egy párterapeutának ez magas labda, ezt hallani kell. Mesélte a lány a barátnőjének. „És mondtam a srácnak, hogy mit várok. Elmondtam neki mindent, és mindent, és elmondtam, és hogy mit várok, és nekem mi kell. A srác csak úgy nézett, érted? Csak úgy nézett.” Akkor arra gondoltam, hogy igen, igen, néha járunk így. Ezt is elhozom ide nektek üzenetként. Hát hogyha mindent elmondanánk egyszerre a párunknak, hogy mit várunk tőle, lehet, hogy ő is csak nézne, mint a lufi nyúl. Szóval. (02:20)

Elöljáróban…

Elöljáróban szögezzük le, hogy itt ma este komoly és nehéz témákról lesz szó. Mi a menü, mi vár ma este itt rátok? Hogyha megajándékoztok a figyelmetekkel… Elvárások a párkapcsolatban, erről lesz szó. Megnézzük az elvárások természetét, aztán hogy hazabeszéljek egy picit, lélektanászként mesélek nektek a nem tudatos elvárásainkról, majd előkerülnek azok az elképzelések, amiket magunkban hordozunk a párkapcsolat mikéntjére vonatkozóan. Aztán az elvárások idejéről, mert hogy ideje van mindennek, az ölelésnek, táncnak és sírásnak is. Majd az elvárások mellé hozzátesszük a hozzájárulásunkat, mert mondják, hogy a kapcsolatban ez az adok-kapok néha fontos. Nem csak várunk dolgokat, néha adunk is. És hát az elvárásaink kifejezésével fogjuk zárni. Rögtön vágjunk is bele, ahogy az egyszeri sebész mondja. (03:25) Arra szeretném fölhívni a figyelmeteket, mert az a szemlélet, amiben én dolgozom, nekem is erre hívja föl a figyelmemet, és ez nagyon sokat segít, hogy egy kapcsolatban tulajdonképpen bármit tehetünk, tényleg, csak aztán ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein. Ahogy ez a Westend-beli hölgy is, hogy elmondta a fiúnak az összes elvárását az első randin, és utána meglepődött, hogy a fiú meglepődött. Bármit tehetünk, csak utána ne játsszuk el, hogy meglepődünk a folyományán. Ismerkedjünk meg tehát a kapcsolati elvárásunk természetével. (04:00)

Az elvárások természete

Van amiről tudunk, és van, amiről nem. A lélektanászok leginkább ugye ebben az alsó régióban szeretnek cupákolni, mert elhitetik veletek, hogy ezt csak ők értik, és akkor egy ilyen beavatottra van szükség, hogy rálássatok. Na, majd mindjárt meglátjuk, semmi újat nem fogok mondani. Az elvárásaink természetéhez tartozik, hogy van egy csomó elvárásunk, amit megtartunk magunknak. Nem akarjuk elmondani, hát vagy rájön, vagy kitalálja, vagy úgy marad. Aztán vannak olyan elvárásaink, amit szívesen sejtetünk. (04:40)Járt hozzám terápiába egy pár, ahol az asszonyka mondta, hogy az utóbbi időben elöl hagyott a pulton FREYWILLE katalógusokat finom célzásként. Hát ebből látszik, hogy magas státuszú családról van szó, hogy egyáltalán be mert menni a katalógusért. Szerintem az is százezrekbe kerül. De hogy így sejttette az asszonyka, hogy mire van igénye a férjurától. (05:05)Aztán vannak olyan igényeink, elvárásaink, amit ennél markánsabban előhozunk. Nem csak sejtetjük, ilyen homályban, hanem utalunk rá. Kifejezetten így teszünk rá célzásokat. Csak nem konkrétan, hanem úgy nagyjából, hogy „Hmmm, már megint üres a hűtő.” Most a rutinos asszony ebből rögtön tudja, hogy 2 db Pilsner Urquell-t hiányolunk belőle. De ha még nincs meg a rutin, akkor tanakodhat, hogy „Üres a hűtő? Hát mit kéne? Tegyünk bele ilyen hűtőmágneseket, vagy valami szép díszt?” (05:40)És akkor, kapaszkodjatok meg, vannak olyan elvárásaink, amiket kimondunk. „Drágám, olyan jól esne, hogyha hazafelé vennél négy kiflit!” Csak ez nem „romi”, ezért nem szoktuk elmondani, de van, amikor azért így elmondjuk, hogy mire van szükségünk. Ha már kimondtam ezt a szót, hogy szükségünk… (06:00)Az elvárásunk az egy ilyen több emeletes épület. A mélyén lélektani szükségleteink vannak: biztonságra vágyunk, mindenféle testi-lelki igényünk kielégítésére, szeretetre, odafigyelésre. Ezek a mélyen rejlő lélektani szükségletek fognak megjelenni mindenféle apró, hétköznapi elvárásban. A szükségletre igények épülnek. A szükségleteket hétköznapi nyelvre fordítjuk, akkor igények lesznek belőle. De az elvárást még ehhez is le kell egyszerűsíteni. Például az odafigyelés igényét arra, hogy „Hozzál nekem virágot!” Ez már egy konkrét elvárás. Hogy mondjuk, hetente hozzál nekem virágot, mert én abból érzem, van egy szükségletem, hogy figyeljenek rám. Jó esetben ezt néha a páromtól várom. Ebből van egy igény, hogy a párom figyeljen rám, és a konkrét szükséglet, amire ez lefordítódik, hogy „Hozzál nekem virágot, mert abból veszem észre, hogy figyelsz. Ha nem virágot hozol, hanem ilyen hülyeségeket, kiflit, abból nem fogom tudni, hogy te figyelsz rám, mert nekem a virág jelenti a figyelmet.” (07:15)

Generációról generációra

Hát, bizony (Jobbulást kívánok!), ezek az elvárások, és azoknak a kifejezése generációról generációra adódik tovább a családban. Megtanultuk anyukánktól, hogy mit kell várni a férfitól, és ezt hogyan kell elérni. „Édes lányom, jól figyeljél, amikor először kezd el túlórázni az a disznó. Akkor nagyon-nagyon figyeljél, és álljál a sarkadra.” Vagy ugyanúgy a férfiak is megtanulták édesapjuktól, hogy „A lányokkal édes fiam keményen kell bánni, mert azt szeretik.” Na, ha felvérteződtünk odahaza a családban egy ilyen jó tanáccsal, akkor rögtön bebiztosítottuk, hogy felnőtt korunkban valamikor eljutunk majd családterápiába, mert hogy ezek nem feltétlenül fognak működni. De hát tudjátok, ez ezért jó, mert az ilyen magam fajtának is élnie kell valamiből. (08:15)Szóval hogy ezek a minták, ezek generációról generációra öröklődnek. Amit a nagymamánk megkapott a nagypapánktól, azt adott esetben anyukánk várja aputól. Ha ezt ő is megkapta, akkor megkaptuk mintának, hogy például a figyelem jele a virág, vagy az odafigyelés jele valami másban mutatkozik meg, és ez lesz az, amit várunk kimondva vagy kimondatlanul. Annyira élnek bennünk ezek a generációról generációra öröklött minták, hogy teljesen alapnak vesszük, természetesnek, és arra gondolunk, hogy hát ezt nem is kell mondani. Mert az tök alap, hogy a pasi hoz virágot, a nő meg csinál meleg vacsorát. Mondjuk ezek ilyen elég sztereotip elvárások. Ez annyira alap, hogy nem is mondjuk. (09:00)

Átadódás

Megint csak hadd hívjam föl a figyelmeteket, hogy bármit csinálhatunk, csak ne lepődjünk meg a következményein. Amit nem mondunk, az nem hangzott el. Azért vagyunk felelősek, amit kimondunk, nem azért, amit a másik meghall. De ha ki se mondjuk, tudjátok, van az a mondás, hogy „Néma gyereknek híg a leve.” Szóval hogy generációról generációra adódik át az, hogy mit várunk egy kapcsolatban, és mi az, amit nem várunk, amit nem a párkapcsolatban várunk. Amit esetleg a barátoktól, tágabb családtól, másoktól igyekszünk beszerezni. Ez egy nagyon jó lehetőséget, meg egyben felelősséget is hordoz magában. Minden generáció elronthatja, amit már a szülei is elrontottak. Ez egy nagyon jó perspektíva, de sokkal klasszabb, hogy minden generációnak lehetősége, hogy újra írja azokat a mintákat, amit kaptunk a szüleinktől. Tehát ha most nagyon kapaszkodtok, hogy húha, lehet, hogy a szüleitektől nem a legklasszabb, nem a legjobban használható hétköznapi mintákat kaptatok, semmi gond, bennünk van az a lélektani ceruza, meg a papír, amivel átírhatjuk a saját kapott mintáinkat, és nem ismerek olyan korlátot, hogy erre mikor nincs lehetőség. Bármikor van lehetőség. A jövő évi önismereti csoportomba jelentkezett egy 60 éves is elmúlt hölgy, ő még most szeretné átgondolni a párkapcsolati mintáit, mert hát még arra a hátralevő még 60-70 évre azért jobb bebiztosítani, hogy tudatosak legyünk abban, hogy mit várunk egy kapcsolatban. (10:35)

Kié az elvárás?

Viszont hogyha a családból jönnek ezek az elvárások, nagyon fontos átgondolnunk, hogy pontosan kié is ez az elvárás, amit én éppen várok a páromtól. Ha van egy nagyon markáns elképzelésem, hogy „Egy rendes asszony tiszta, rendes.” Hát a nevében is benne van, attól rendes asszony. Nekem ez nem annyira fontos, de hát mindig ezt kaptam odahaza. Mondjuk, ha egy sváb faluból jövök Baranyából, hát akkor ott biztos, hogy megkaptam azt, hogy tüchtig legyen, meg nett az a lány, és semmilyen más nem jöhet szóba. Ez biztos, hogy egy fontos elvárás. De kinek fontos? Azt hiszem, hogy néha érdemes egy ilyen rostát alkalmaznunk a saját elvárásainkon, hogy amivel bombázzuk a párunkat, és esetenként az őrületbe kergetjük, az most nekünk fontos, tényleg, belülről fakad, belső szükségletből, vagy a szomszéd néni mondta, vagy a nagymama, vagy a tanítónéni. Vagy ki tudja, mit tudom én, hallottam valami előadáson, vagy írták a sajtóban. (11:45)Amikor én kölyök voltam, kapaszkodjatok meg, akkor még a teremben ülő hölgyek nem is éltetek, az urak már lehet. Mikor én kölyök voltam, képzeljétek el, érv volt egy beszélgetésben, hogy „Ez igaz, mert láttam a tévében. A tévében mondták, akkor az biztos, hogy igaz.” Na, hát lehet, hogy láttatok valamit a tévében, azt hiszitek, hogy igaz, érdemes megrostálni, hogy ez most tényleg nekem fontos, vagy a szomszéd néninek. És hát nem árulok el nagy titkot azzal, hogy érdemes a páromat csak annak kitenni, ami tényleg nekem fontos. Azt ne várjam el tőle, ami a szomszéd néninek, vagy a nagymamának, mert hogy azt nem fogom tudni hitelesen képviselni. Olyat érdemes várni egymástól, amit assz’em mi magunk is csinálunk, vagy legalább is bennünk is megvan tényleg hitelesen az igény, mert különben nem lesz belőle semmi. (12:35)

Elvárások és mítoszok – Milyen egy „jó” Nő?

Van néhány kitüntetett elvárás. Egy olyan kultúrában élünk, most egy ilyen átmeneti időszakban, ahol nagyon-nagyon sok féle mintával találkozhatunk. A régi mintákat lebontottuk, az újakra még nincs közmegegyezés, ez azért nagyon klassz, mert egy ilyen átmeneti időszakban élve „Virágozzék minden virág!” Rendkívül sokféle mintával találkozhatunk. Na, hát ennek gyakran a nehézségeivel szembesülünk, amikor például összeszedjük azt, hogy a mai kultúrában, itt ahol élünk, mi számít jó nőnek? Milyennek kell lennie egy jó nőnek. Például legyen csinos, meg legyen háziasszony. Legyen nagyon természetes, meg mindig tökéletes a sminkje. Legyen nagyon sportos, meg persze otthonteremtő. Legyen – hát ez a legszebb! – nagyon igényes, természetesen, és nagyon takarékos. Hát aki ezt tudja együtt, annak gratulálok. Legyen angyal, meg legyen démon, legyen egy kicsit hisztis. A mi kultúránkban az érzelmi kiegyensúlyozatlanság egy enyhe foka a hölgyek felé elvárás. „Ne legyen olyan kiszámítható, mint a kakukkos óra. Ugyanakkor legyen nagyon érzelemgazdag, legyen szenvedélyes, meg gyengéd. Sikeres legyen, ugye egy modern nő az sikeres, meg legyen háttér. Hát persze szokták mondani, hogy „Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki jól járt.” Meg persze áll egy meglepett anyós is, természetesen. (14:10)Na, hát aztán egyre jobbak jönnek. Egy igazi modern nő az okos, persze nem túlságosan, pontosan tudja, hogy ezt mikor ne fejezze ki. Egyszerre gyönyörű, és hát a végén van a legszebb, „Egy igazi nő manapság kacér, de nagyon hűséges, és ez így együtt. Ezt persze a férjek, vagy a párok általában úgy fejezik ki, hogy velem legyen nagyon kacér, hhrrr, ilyen szenvedélybomba, de mindenki mással meg egy ilyen elzárkózó, távolságtartó hercegnő. Hát finoman szólva, nem könnyű ennek egyszerre megfelelni. Ezért nagyon klassz ilyen modern átmeneti korban élni, mint most a miénk, mert ennyi félének kéne ahhoz megfelelni, hogy jól érezzük magunkat. Hát itt is érdemes rostálni, mi az, ami nekünk tényleg fontos ezek közül, és mi az, ami a szomszéd néninek, a mit t’om én, a Mónika show-nak, meg nem is tudom én, kinek fontos. Azt nyugodtan elengedhetjük, mehet a lecsóba, vagy a levesbe, és maradjunk annál, ami számunkra tényleg fontos. (15:15)

Elvárások és mítoszok – Milyen egy „klassz” Pasi?

Nézzük meg ugyanennek a férfi párját! Mert hát persze azért a pasik is itt vannak. Na, hát a legjobb. Egy igazi férfi kérem szépen, az macsó, kemény, mint a vasbeton. Ugyanakkor egy modern férfitől elvárás, hogy kifejezze az érzelmeit. Ezt manapság tényleg várjuk. Képzeljék el, eljönnek hozzám szegény párok terápiába, és egy ilyen igazi, határozott férfiakat olyan kérdésekkel bosszantom, hogy „Meg tudná fogalmazni, milyen érzések vannak most Önben? – Na ház zömm-zömm.” Tudják, egy igaz tradicionális férfi három érzést meg tud magán különböztetni. Az egyik az „éhes”, a másik a „kikapott a Fradi”, a harmadik az összes többi. (16:00)A hölgyek viszont 427394 érzelmet tudnak magukon megkülönböztetni, és erről árnyalt kifejezésekkel be is számolnak nagyon szívesen. Na most a férfi, akinek a fejében ott van a repertoár, ugye három darab, amikor hallja ezt a 427386-ot, megpróbálja belerakni a három valamelyikébe. Mondja, mondja a hölgy, a pasi meg ott áll, hogy „Hát nem éhes, azt értem. A Fradi nem is játszott ma, hát akkor a harmadik, de akkor mi van?” Ugye, és na, hát ilyenkor a legszebb, ha visszakérdez, hogy „Mi baj, drágám?” Jön a válasz „Semmi.” Na, hát ez a legvészjóslóbb. Ez ritkán pozitív kontextus. (16:55)Szóval egy igazi modern férfi macsó, és érzelemgazdag. Na, hát aztán mehetnénk végig. Például önálló és kötődő. Nagyon-nagyon fontos elvárás, hogy egy igazi férfi, modern férfi levált az édesanyjáról. Természetes, és imádja az anyósát, rajong érte, és nagyon szívesen látogatja. Anyuka, anyuka, csak történt egy váltás, de nagyon fontos. Hát, aztán megfontolt, meg humoros. Egy igazi férfi sikeres, tényleg, napi 25-26 órát dolgozik, hogy megteremtse a családnak az egzisztenciális biztonságot, és ezzel együtt napi 25-26 órát csak a családjával tölt, hiszen nagyon-nagyon családcentrikus, hogy legyen elkölteni azt a rengeteg pénzt, amit a többi 25 órában megkeresett. Aztán persze egy igazi férfi elegáns és ápolt, meg laza és lezser, satöbbi, satöbbi. Sőt győztes, ugyanakkor együttműködő. (17:55)Ugye a mai kultúra szeretné a férfiak agresszióját nullára csökkenteni, aztán csodálkozunk, hogy amikor mondjuk meg kell küzdeni a sorban, a Tesco sorban, hogy ki kerül előre, akkor így „Hát… menjél. Én nem leszek agresszív, mert akkor bekerülök a Blikkbe.” Szóval, bármit tehetünk, csak ne lepődjünk meg. És itt is a végén van a legszebb. Egy igazi férfi kalandor. Nem is kell egy igazi nőnek egy olyan pasi, aki más nőknek nem kéne. És hát persze hűséges, de nagyon. Na, hát pasinak se könnyű lenni, kezit csókolom. Itt láthatják, hogy a férfiakra is ugyanolyan ellentmondó elvárások vonatkoznak. Itt is kapaszkodunk, hogy hogyan legyünk egyszerre a skála mindkét végén megtalálhatóak, itt is rostálni érdemes. (18:50)

Nem tudatos elvárásaink

Menjünk egy fokozattal mélyebre! A lélek legmélyére, szinte érezzük, ahogy így süppedünk bele, a nem tudatos elvárásaink felé. A kapcsolatra vonatkozóan rengeteg nem tudatos, ilyen ősi, archaikus vágyunk fogalmazódik meg. (19:10)

Megtaláljuk a párunkat.

Az egyik, hogy megtaláljuk a párunkat. Szóval hogy van, ott van, aki, aki teljesen… Egyek vagyunk, hiszen ez látszik is, legföljebb egy-két betűben van különbség. De hát tudjátok, hogy a tejben is csak három betűt kell megváltoztatni, hogy sör legyen belőle. (19:25)Aztán egy ősi vágy, és hiszünk benne, hogy ha így megtaláljuk egymást, és szerelem első látásra, megpillantjuk, akkor már csak lépegetni kell egymás felé, és egymásra találunk, és egy ilyen csodálatos összeborulás lesz az ajándéka ennek a találkozásnak. Aztán hiszünk abban, és ősi vágyunk, ősi elvárásunk a kapcsolattól, hogy egy igazi kapcsolat az lehetővé teszi, hogy együtt gyökeret eresszünk, együtt összekapaszkodva hozzunk majdan gyümölcsöket, vagy modern nyelvre lefordítva vállaljunk legkisebb közös többszöröst. De hogy így teljesen össze tudunk fonódni a kapcsolat által, és tényleg közössé válik minden. (20:10)

A kapcsolat révén szárnyalni tudunk.

Aztán azt is várjuk a kapcsolattól, hogy a kapcsolat révén szárnyalni tudunk, vagy úszni. Ilyen ős óceánisztikus élményeket tudunk átélni a kapcsolat révén, mert ez valami olyan mély, olyan fantasztikus dolog. (20:30)

Szélessávú.

Aztán abban is bízunk, hogy a kapcsolat szélessávú lesz. Elmesélem, mert a teremben ülök akkor még nem éltek, de a ’80-as években, mikor kölyök voltam, azzal lehetett a lányokat kábítani, hogy „Gyere fel hozzám! Van bélyeggyűjteményem.” Na most Isten látja lelkemet, tényleg volt bélyeggyűjteményem, tehát nem hazudtam soha. Édesapámtól kaptam direkt erre a célra. Bár nem emlékszem, hogy valaha ebben a kontextusban tényleg elő kellett volna venni a bélyeggyűjteményt, de volt. Hát azt hiszem, hogy manapság ez nem jó csajozós duma, tehát senkit nem lehet ezzel fölhívni. Azzal viszont, hogy „Gyere föl! Van wifi.” Ez már egy sokkal jobb ajánlat. „Gyere föl! Nálam van wifi.” Ha szélessávú a kapcsolat, akkor lesz kapcsolódás. (21:20)Nagyon gyakran látjuk az ilyen telekommunikációs cégek óriásplakátjain, hogy a boldog kapcsolat, meg a boldog család az azt jelenti, hogy együtt vagyunk, mármint fizikálisan egy légtérben, és együtt nyomkodjuk a kütyünket. Néha megmutatjuk egymásnak, hogy „Odas’, mit találtam Fészen. Közvetítik a Pálferi előadását. Azt a mindenit! Ez nem is a Pálferi! Kopaszabb, meg kisebb, meg mindenféle baj van vele.” (21:50)

Csodálatos egymásra hangolódás

Aztán hát abban is hiszünk, hogy mindenkinek jut, és a csodálatos egymásra hangolódás az elnyeri méltó büntetését. Szóval tényleg megtalálhatjuk azt, akivel ennyire összeillünk, és akivel kölcsönösen már csak egy biciklipumpára van szükségünk, mind a kettőnknek, hogy még tudjuk fokozni ezen az összeillésen. És hát néha a kapcsolatra vonatkozó ősi elvárásaink hasonlatosak ahhoz, amit itt láttok, hogy bizony, az elvárásaink azok néha finoman szólva köszönő viszonyban sincsenek azzal, ami egyáltalán megteremthető. Amint itt látjuk, hát itt nem párkapcsolati vonatkozásban, de a babával vagy a kutyával való együtt alvás, mondják, hogy egy pasival is hasonló módon. Van róla egy csodálatos elképzelés, aztán phúúú. Még az a mázli, ha nem pukizik a takaró alá. (23:00)

Van recept

Aztán ősi elvárás, hogy van recept. Szóval hogy van egy feltárható ősi recept, ami a kapcsolathoz kell. Szóval hogy a kapcsolat az nem valami bonyolult dolog. Elég megfelelni egy-két szempontnak, és onnantól kinyílik a világ. Hát tényleg, van a kultúránkban néhány ilyen ősi recept, mint amit itt a képen láttok, egy ilyen útmutatás, hogy semmi más nem kell a kapcsolathoz. De hát valószínűleg ti is belefutottatok már néhányszor abba, hogy néha egy kocsi nem elég. Mifelénk úgy mondják, hogy a tett halála az okos Skodás. (23:40)

A nagy Ő.

Aztán megint egy ilyen ősi alap elvárás, elképzelés a kapcsolatról, hogy létezik a nagy Ő. Nem fizikailag gondolom, de lehet úgy is, ha éppen arra vágyok. A nagy Ő az, aki gyárilag legyártva hundert procent (100% - szerk.) úgy készült el, amire nekünk szükségünk van. De mindene ám! A kis lábujja körmétől a füle búbjáig minden egyes része pontosan olyan, ami nekem tetszik. És ez még nem minden. (24:15)A belső tulajdonságai, az igényei, az érdeklődése mind, mind, mind pontosan megegyezik annak, amit én várok egy pártól. Így készítették őt el, gyárilag nekem van szánva. 7,5 milliárdan vagyunk a bolygóm, csak meg kell találni. És a nagy Ő egyébként még itt sem ér véget. Ősi elvárásainkban mélyen bennünk rejlő elképzelésünkben ehhez még az is hozzátartozik, hogy nem csak ő illeszkedik 100%-ig az én igényeimhez, hanem hát persze én is az övéhez, neki is én leszek a nagy Ő. Hát, mifelénk ezt úgy mondják, hogy Biztos UFO is van, csak még nem láttam. Az a tapasztalatom, hogy inkább közép-Ő-k vannak, abból viszont elég sok. A közép Ő azt jeleni, hogy nincs itt gyárilag kész, egy az egyben, már nekem legyártották, csak meg kell találnom. Hosszan bolyongok az Auchanban, akkor megtalálom. Jaj, bocsánat! Nem mondunk táblaneveket, akkor a Madaras Teszkó, tudjátok, halálosan. Szóval közép-ők vannak, akikkel több-kevesebb, inkább több, nem akarok zsákba macskát árulni, inkább több munka révén össze tudunk csiszolódni, és egy egészen közepesen, kevéssé pusztulatosan fostos kapcsolatot ki tudunk alakítani, így együtt, ahogy a népmese mondja. De hogy azért ebben lesz munka, szóval ilyen közép-Ő-k vannak. (25:50)

„Eljön” az „Igazi”

De hát azért az ősi elvárásaink még mindig arra vonatkoznak, hogy eljön egyszer az igazi. Az igai, és csak meg kell várni. Még nem jött az igazi. Itt ülök, ugye, mint a tavalyi bújócskaverseny győztese. „Itt ülök, de nem jön, pedig várom.” Várom. A… mhh. (26:15)Járt nálam egyszer egy fiatal hölgy, aki elpanaszolta, hogy nincs kapcsolata, pedig nagyon szeretne. Tehát ő nagyon-nagyon szeretne, nagyon involvált ebben. De egyszerűen hát nincs egy rendes férfi se. Na öröm volt ezt hallani. De hogy persze, azért elkezdtünk tanakodni, hogy na, hát mi az, amit már kipróbált annak érdekében, hogy így lépjen előre. „Már vettem blúzt.” Mondta. „Nagyon jó, igen, és, és? – Mást még nem.” De idáig már eljutott, hogy vett egy csinos blúzt, amit ha majd elhívják randizni, akkor ebben a blúzban el tud menni. Ha mázlija van, akkor egy blues kocsmába hívják, és akkor oda nagyon fog illeszkedni a blúz. (27:00)Ja, szóval hogy várunk az igazira. Az igazi egyébként egy nagyon-nagyon klassz lelemény. Az igazi az, amit ha megismerjük, rájövünk, hogy ő az igazi, és elképzeljük, hogy ő aztán olyan, mint a nagy Ő, mindenben megfelel nekünk, és ezzel egy életre az őrületbe tudjuk kergetni. Lassanként elkezdünk rájönni, hogy mégse. Mindenben megfelel, és akkor pár nap eltelik, és kiderül az első kivétel. „Ez is büfög, ha sört iszik. Pfff, gáz, gáz, én azt hittem, hogy nem.” És aztán jön a többi, pfúú, elalszik, előbb alszik el, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Csak jönnek a nehézségek. (27:45)

Csak meg kell fogni… jó erősen

A következő ősi vágy, ami bennünk él a párkapcsolatokra vonatkozóan, hogy ha megtaláltam a nagy Őt, vagy eljött az igazi végre, feltámadok haló poraimból, mert megjött, akkor már csak meg kell fogni, és onnantól egy életre be vagyok biztosítva. Ha meg vagyok gyűrűzve, mert egy ilyen ornitológussal találkoztam, aki szereti, madárnak néz, jól meggyűrűz. Onnantól kezdve be vagyok biztosítva egy életre. Hátra kell dőlni, mert meg van fogva. Kész, onnantól semmi erőfeszítést nem kell tenni a kapcsolatért, mert hát megígérte. Hát kérem, ott az oltár előtt azt mondta, hogy „Igen.” Sőt, ha katolikus testvér, akkor ott vagy háromszor megkérdezik. Ott nagyon sokszor el… „Igen. De biztos. De tényleg. De nagyon. Akarom. De tuti.” Szóval hogy nagyon megígérte, tehát akkor, akkor kész. Onnantól hátra dőlök, aztán, aztán nézek. (28:50)Hát, biztos tudjátok, van ennek egy ilyen visszacsapás jelentősége, hogy a gyűrűzés után mindkét házasfél átlag 6 kilót fölszed magára. Biztos szorítja a gyűrű, nem? És akkor hozzá akar alakulni. Ez ennek a hátradőlés jelenségnek, hogy… „Addig nagyon vigyázok, úgy behúzom, hogy.” Csak így nem kapok levegőt, nem fogok tudni beszélni nektek. De hogyha megvolt „Ahhhjj, édesem belesüppedek, és csak eszem a töltött káposztát két pofára. Szóval, a bennünk élő ősi elvárásokkal kapcsolatban is csak arra szeretném fölhívni a figyelmeteket, hogy bármit lehet, csak ne lepődjünk meg a következményein. Várhatunk a nagy Ő-re. Ne lepődünk meg, ha nem jön, vagy késik. (29:40)Járt hozzám egyszer egy másik ifjú hölgy. Ő is azzal, hogy „Hát, nagyon-nagyon nehéz kapcsolatot teremteni.” Hosszasan dolgoztunk a kapcsolati elképzelésein, elmesélte már a családi mintáit is. Egy kifejezetten csinos, diplomás, intelligens, nagyon klassz nőt képzeljetek el. Majdnem olyan, hogy egy napon lehessen veletek említeni. Egyszer, az egyik ülésre eljött, és elmesélte, hogy megismerkedett egy pasival. Ó, yess, végre! Elmesélte, hogy egy nívós, igényes ismerkedőhelyen, tehát hogy nem egy ilyen lepukkant helyen, tényleg igényes helyen. Intelligens volt a férfi, nagyon jót beszélgettek, még táncoltak is, aztán újra beszélgettek. Hát ez már tiszta szirup. Így vártam, hogy „Na, hát nagyon izgalmas, mit gondol, mi lesz a következő lépés? Mennyi perspektívát lát ebben a kapcsolatban?” Aztán hozzátette, hogy „Igen, igen, csak… hát van egy bibi, ami sajnos kizáró ok.” Fúú, hát megijedtem. „Kockás ing volt rajta.” Előre is elnézést kérek, nem kitalált a történet. Ez nehogy azt gondoljátok, hogy ez így a pedagógus tüntetések idején volt, amikor ennek valamilyen, ilyen tulajdonított jelentősége lehetett. Ez egy másfél éves történet. „Kockás ing.” Hát így kicsit lefagytam, megkértem, hogy elmagyarázná, hogy miért, vagy szóval hogy hogyan jut erre a döntésre, hogy a kockás ing kizáró ok. „Hát én nem akarok olyan férfivel járni, aki kockás inget hord.” El kell ismernem, ez egy teljesen elterjedt… De jó, hogy nem kockás van rajtam. Szóval hogy ez egy teljesen elterjedt társadalmi közmegegyezés, hogy a kockás inges pasik, hú apám, kapaszkodjunk. Szóval hogy bármit csinálhatunk, elhajthatjuk az összes jelentkezőt valami ilyen kockás ingre hivatkozva, csak akkor ne lepődjünk meg, hogy hát, úgy járunk, ahogy. (31:40)

Elképzelések a kapcsolat mikéntjéről

Na, aztán hogyha áttáncoltuk ezeket a kezdeti nehézségeket, mert azért sikeresen legtöbben áttáncolnak rajta, akkor eljutunk egy kapcsolatig, és aktivizálódnak a kapcsolatra vonatkozó elképzeléseink. Na, itt lesz érdemes kapaszkodni. (32:00)

A hierarchikus modell – Ki megy „elöl”?

Van amelyikünk fejében, sokunk fejében egy hierarchikus modell él a kapcsolatról. Ez azt jelenti, hogy valakinek vezetni kell. Persze ez a valaki ez ilyenkor én vagyok természetesen. Szóval hogy tudjátok, vannak olyan kultúrák, ahol máig jelentős, hogy ki meg elöl. Hogy a családfőnek kell elöl menni, vagy pont a családanyának, ez általában attól változik, hogy egy ilyen férfiközpontú, vagy egy anya-, vagy nőközpontú kultúráról van szó. De hogy láthatunk olyan csoportokat, hogy messze a férfi megy elöl, és őt lemaradva követi a családja. Tehát nagyon-nagyon fontos sokak számára, hogy valaki a hierarchia élén álljon, és valaki vezessen. Hát ez természetesen nekem is nagyon fontos, természetesen én viselem a nadrágot, és mosom, teregetem és vasalom is. Hogy ezzel is megmutathassam a hierarchia élén való járást. (33:00)Szóval hogy sokunk fejében a kapcsolat az egy ilyen vezető-beosztott elképzelésre vonatkozik, és szeretnénk egy olyan párt találni, akivel ez megélhető. Akkor megtanulunk olyan igehelyeket például, amit lehet citálni ilyenkor, hogy hát a férfi a fej, de az asszony a nyak. Szóval, és azért a nyaka arra néz, amerre a fej. Vagy hát szóval a fej arra néz, amerre a nyak fordul. (33:25)

A kiegészítő kapcsolat

Aztán itt egy másik bennünk élő minta, vagy elképzelés arra, hogy milyen egy jó kapcsolat. Ez a kiegészítő kapcsolati minta, ahol pontosan tudjuk, hogy egymást tesszük azzá, ami. Hogyha én csöndes vagyok, akkor ez lehetővé teszi a társamnak, hogy ő hangoskodhat. Ha én rendes vagyok, akkor neki már nem kell, ő lehet rendetlen. Ha én nagyon aktív vagyok, és egy csomó programot szervezek… „Hova megyünk drágám? – Ma este, kedden? Hova mennénk? Pálferi előadásra. – De ő nincs itt. – Nem baj, megyünk. Kész, nem kérdés.” Szóval ha én nagyon aktív vagyok, akkor a páromnak már nem kell, ő hátra dőlhet, és élvezheti az én aktivitásomat. Satöbbi, satöbbi, satöbbi. (34:15)Még akkor is, hogyha általában az egymást lehetővé tevő szerepek betöltői cikinek tartják a másikat. A csöndesen általában megegyeznek abban, hogy „A hangos az nagyon gáz. Állandóan az ő hangját hallani.” De hát kell ahhoz, hogy én csöndes lehessek és visszavonulhassak az, hogy ő ilyen hangos. Ugyanígy a rendesnek meg a rendetlennek kölcsönösen szüksége van egymásra, egymásnak tesszük lehetővé. Ha nincs rendetlen, akkor kihez képest leszek én rendes. És hogyha nincs egy rendes a családban, akkor elborítja egy pillanat alatt a lakást a kupacok sora, és nem fogunk tudni élni, tehát valakinek kell rendesnek lennie. Ez a kiegészítő kapcsolati minta, ahol pontosan tudjuk, hogy amit én csinálok, a másik csinálhat mást. (35:00)Ez általában ilyen, például a probléma helyzetekben aktivizálódik. Mondjuk a gyerek késik. Azt mondta, hogy 6:30-ra itthon lesz, és már 6:32, és még sehol. Na, hát ilyenkor mindig szokott lenni a családban valaki, aki aggódik, esetleg látványosan. Hiszen aggódni kell, hát hogyne. Egy késői gyermek az természetes aggodalomforrás. Ugyanakkor lesz valaki, aki higgadt marad. „Édesem, ne aggódjál. Két perc nem a világ. Kinéztél, jár a busz? Nem jár. Hát akkor meg.” Satöbbi, satöbbi. (35:40)Egymásnak tesszük lehetővé, mert ha valaki az összes aggodalmat, ami a családban van kiaggódja magából, akkor a többieknek már nem jut, ők lehetnek higgadtak. És persze szükség is lesz egy higgadtra, mert ha mindenki őrjöngene, az egy ilyen nagyon szép olaszos, szicíliai család lenne, de mifelénk ez nem dívik, hanem így le szoktuk osztani a szerepeket. (36:00)

Nemek harca?

Aztán haladunk a trendi kapcsolati minták felé. Sokan úgy képzeljük el, hogy egy igazi kapcsolat, egy ilyen modern, trendi kapcsolat az kérem szépen állandó egyezkedés, vita, egy izgalmas szellemi párharc, kinek lesz igaza, ki lesz gyorsabb, ki lesz tájékozottabb, ki győzi le a másikat. Ilyen igazi nemek harca. „Édesem, te nem tudsz három érzelemnél többet kifejezni. – Na miért drágám, te meg be tudsz parkolni hátrafelé egy emelkedőn párhuzamosan?” És akkor ez egy ilyen örök kardozás. „Na, és te meg nem tudod megmelegíteni a papit. – Haha, te meg azt se tudod, mi a különbség a mit t’om én, az olajcsere meg a kuplungtárcsa között. – Nem is kell tudnom.” Satöbbi, satöbbi. Ez egy ilyen nagyon izgalmas, állandó párharc. (36:50)Assz’em a mai trendi modern kapcsolatok egy jelentős része ilyen kapcsolati mintára szerveződik. Bármit csinálhatunk, csak ne játsszuk el, hogy meglepődünk, hogy például egy ilyen kapcsolati mintában a békés, csöndes esti mélázó ücsörgés, hát ritka vendég lesz a házunk táján. De nagyon izgalmas lesz egy ilyen kapcsolat. Állandó szellemi párharc, és izgalmas vitákat lehet folytatni, és nap mint nap megélhetem, hogy legyőztelek már megint. Csak akkor ne játsszam el, hogy meglepődök, hogy hát más területen is visszavonulót fújsz. De akkor mehetünk párterápiába, és az ilyen nagydarab kopaszok megélnek belőlünk. (37:40)

Lecsupaszítva

Akkor van egy ilyen posztmodern, ultra modern tuti kapcsolat. Ugye biztos észlelitek, hogy egy olyan kultúrában élünk, ahol a nemi szerepeket teljesen igyekszünk közelíteni egymáshoz. A nők is lehetnek vájárok, és a férfiak is hisztizhetnek a Drogerie Marktban, hogyha elfogyott a kedvenc szemhéjárnyalójuk. És hogy ennek a közelítésnek az a folyománya, hogy egy ilyen egybemosott, egymáshoz teljesen összeillesztett nemi szerepben valami ilyen minden nemi sallangtól lecsupaszított kapcsolati mintában fogunk tudni élni egy szép falanszter körülményei között. Hát persze itt is bármit csinálhatunk, csak ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein. Bármilyen kapcsolati modellt választhatunk, de egyik se lesz csodafegyver, egyik se lesz olyan, hogy ez a tuti, ez aztán mindent megold. (38:35)Járt hozzám egyszer terápiába egy család, és az első találkozón megkérdeztem tőlük, hogy mit gondolnak, milyen ötleteik vannak, mi lenne a megoldás a nehézségeikre. Tanakodtak, tanakodtak, és azt mondták, hogy „Hát például ha nyernénk a lottón, az akkor azért sokat segítene.” És hát nyilvánvalóan, de mondjuk nem biztos, hogy kapcsolati kérdésekre is megoldás a sok pénz. (38:55)

Az elvárások ideje

Nézzük meg, hogy mikor van itt az ideje az elvárások kifejezésének! Ha van egyáltalán ilyen.

A párkapcsolat fejlődési lépései

Ezt a táblázatot biztos vagyok benne, hogy ismeritek. Nagy összegbe mernék fogadni, vagy akár a lottón föltenni, hogy Feri mesélt már nektek a párkapcsolat természetes fejlődési folyamatáról. Én itt nem is szeretnék hosszasan, legyen elég annyi, hogy a kapcsolat elején természetes megélni a szimbiózist, amikor egyek vagyunk TE meg ÉN, nincs TE meg nincs ÉN, hanem MI vagyunk. „Ez itt a gatyánk, ez az asztalunk, ez a közös örömünk, ez a közös érdeklődésünk. Ez egy csodálatos időszak, a népnyelv szerelemnek hívja. Fantasztikus jó ezt átélni. Ilyenkor tankolunk föl érzelmi energiával a hátralévő 40-50 évre. Amit itt begyűjtünk, ebből fogjuk kibírni. Olyan jó lesz mondjuk 27 év házasság után így oldalba bökni a másikat, hogy elszunyókált a Derrick-en, és így szólni neki, hogy „Emlékszel, hogy szerettél? – Húúú, emlékszem. De rég volt.” De olyan jó lesz ebben nosztalgiázni, ha van hova visszanyúlni. Hogy „Húúú, emlékszem. Emlékszel, hogy éjjel szaladgáltunk a ligetben, és eső volt, és megáztunk, de kit érdekelt, mert vadkacsák is voltak.” Szóval ez egy csodálatos időszak. (40:25)Ámde a törpök élete nem csak játék és mese, és a kapcsolat természetes fejlődési folyamatában tovább lépünk. Persze a változás ijesztő szokott lenni. De hogy ez egy természetes gazdagodása a kapcsolatnak. Eljutunk ahhoz, hogy rájövünk a kapcsolaton belül, hogy hoppá, nagyon szép ez a nagy MI tudat, de hát itt vagyok ÉN. Nekem volt egy karrierem, egy munkám még a kapcsolat előtt. Be kéne menni a munkahelyre, hátha még megismernek. Voltak barátaim, volt hobbim, volt érdeklődésem, és… Voltak igényeim, és elvárásaim. Ezek ilyenkor eszünkbe jutnak, és elkezdjük őket kifejezni. „Édesem, nem így kell nyomni a fogkrémes tubust. Nem tettél szalvétát a terítékhez. – Szalvétát? Minek? Én nem eszem szalvétát. – Szalvéta kell a terítékhez, és a fogkrémes tubust úgy kell nyomni, és hét végén megyünk anyuhoz. – De már múltkor is voltunk. – Nem baj, megint megyünk. – És az én anyámékhoz? – Majd jövőre. Idén már voltunk. Nem? Hát így megyünk, nem? Anyuékhoz hetente, anyádékhoz meg évente. Hát ebben meg kell állapodni, meg hogy milyen legyen a heti időbeosztás. Csajos csütörtökre te elmész, én elmegyek pénteken focizni. A kedd az nem téma, mert Pálferi előadásra jövünk, az így fix.” (41:55)Ezt meg kell játszani, ez a differenciáció időszaka. Ha ezt is kibírtuk, sokan kibírják, léphetünk tovább a gyakorlásban, ami egy csodálatos lehetőség lesz, hogy tulajdonképpen megvalósítsuk azt, amit a kapcsolat előtt elképzeltünk, hogy szeretnénk az életünkben megvalósítani. Ez az életünk leghosszabb időszaka, ez akár évtizedeket igénybe vehet. Közben kirepülnek a gyerekek, és lehetővé válik majd az újraközeledés. Egyetemre mennek, aztán elköltöznek. Manapság hú, vagy hogy már 40 évesen elköltöznek a fiatalok otthonról. Mert ilyen hebehurgyák a mai fiatalok, tudjátok, meggondolatlanok. Pedig ott a kényelem, mamahotel, de ezek kirepülnek. Na, kirepültek, ott maradunk kettesben. Eddig jól lefoglaltak a hülye gyerekek, meg hogy tandíj, meg hogy adjak pénzt Pálferi előadásra, mit tudom én mire. Sörre. (42:50)És akkor így kirepülnek a gyerekek, és ott állunk az asszonnyal, hogy „Hú, te! Most egymással kéne kezdeni valamit.” De erre sokan képesek, ez teszi lehetővé az érzelmi újra közeledést. Ha ezt is megoldottuk, eljutunk az érett párkapcsolathoz valamikor a 80 és a halál között. Ez egy nagyon perspektivikus lehetőség. Itt meg szokta kérdezni a hallgatóság: „Tessék mondani, nem lehetne így begyorsítani az egészet, letudni 3 hónap alatt így sutty, és egész életünket érett párkapcsolatban tapicskolni?” Hát nem, mert pont ez adja a sava-borsát, hogy ahogy halad előre az életünk, ez olyan, mint hogyha 22 évesen nyugdíjba mennénk, és keresztrejtvényt fejtenénk a hátralevő 70 évben. Két napig poén lenne, de utána már nagyon kívánkoznánk Pálferi előadásra, például, főleg, ha épp kedd van. (43:40)Szóval úgy nem lehet begyorsítani, ezen végig kell menni. Hogy illeszkedik ide az elvárások igénye? Hát ez a differenciáció időszakában kerül elő. Ezért ez a korábbi időszakhoz képest nagyon-nagyon konfliktusos. Ugye, hát itt, itt csak a közös pontokat kerestük. „Szia drágám! Te is itt vagy? – Én is. – Haa, ez egy közös pont. – És te is úgy jöttél? – Én is. Húú, már két közös pont. Hát csak közös pontjaink vannak. – Te is szereted a káposztás tésztát? – Én utálom. – Én szeretem, de nem baj. Utálhatnám én is, ez megint egy közös pont. Hát ez annyira jó!” (44:25)A differenciációban, amikor elmúlik ez a rózsaszín köd, elmúlik a szerelem – mondja a mi kultúránk – és félünk tőle, mint a tűztől. Biztos Feri már mondta nektek, hogy a mi kultúránkban azzal akarunk élni, akit szeretünk. Vannak olyan kultúrák, ahol szeretni akarjuk azt, akivel élünk. Ez egy nagyon fordított hozzáállás. Ezt mifelénk úgy mondják ugye, hogy ha itt mifelénk összejön egy pár, mondjuk kedden, egy jól sikerült Pálferis előadás után, szerda reggel elkezdenek aggódni, hogy mi lesz, ha elmúlik a szerelem? Mondta a kopasz csávó, hogy jön a differenciáció. Mi lesz akkor? Jönnek az igények, meg az elvárások. Nagyon félünk tőle. Azokba a kultúrákban, ahol ilyen összehozott párok vannak, ott azt mondják, hogy „Majd megjön a szerelem, majd megdolgozunk érte, és majd megteremtjük.” Nem mondom, hogy utazzatok Indiába, de hogy egy nagyon izgalmasan más alapállás a kapcsolatra vonatkozóan. (45:25)Na, szumma, szummárum, a differenciációban értékelődnek föl az elvárások. Itt lesz az, hogy vannak olyan párok, akik itt jönnek el először terápiába természetesen, mert hogy megijednek attól, hogy eddig minden olyan boldog volt, most meg képzelje el, hülyeségeken veszekszünk – mondják nekem. Ilyen apróságokon, hogy hogyan teszem le a papucsomat. Meg hogy nyomom a fogkrémet. Meg hogy a… Lehet-e ugyanazzal a fakanállal kavarni a pörköltöt, meg mondjuk a mákostésztának való tésztát. „Ilyen hülyeséget! Miért ne lehetne? Sőt…! Egyik, kiveszem a pörköltből, megkavarom. Most mit? Ez meg jön oszt’ rám szól, hogy van külön édes fakanál, meg sós fakanál. Hát agyrém, nem?” Szóval hogy ilyenkor ilyesmiken veszekszünk. De ez egyben azt is jelenti, hogy ez az az időszak, amikor ezeket a vitákat nem söpörhetjük a szőnyeg alá, ezeket a vitákat meg kell vitatni. (46:30)Ilyenkor alakítjuk ki a közös életünk szabályait, a hátralévő közös élet szabályait. Már pedig ezekben a dolgokban tényleg meg kell egyezni, hogy például mire szánunk erőforrásokat, és mire nem? Mondjuk költünk szép csempére, de utazásra nem. Vagy pont fordítva. „Kit érdekel a csempe, az úgyis lehullik. Inkább elutazzuk a pénzt, és annyi csempét fogunk látni jöttünkben-mentünkben, hogy az őrület. Minek vinnénk haza? Elmegyünk Madeirára, ott olyan gyönyörű csempék voltak, hogy elképesztő.” (47:05)Szóval hogy a differenciáció időszaka nagyon-nagyon gazdagítja a kapcsolatot, csak ez ilyen mindennapos konfliktusokat hoz bele az eddig az érzelmi hullámokon való tapicskolásba. Szóval itt lesz egy ideje, sőt, itt kell, hogy ideje legyen az elvárások kifejezésének. Na de nem lesz mindegy majd, hogy hogyan fejezzük ki az elvárásokat. Szumma, szummárum, megint hadd hívjam föl arra a figyelmeteket, bármit tehetünk, csak ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein. (47:35)

Elvárás mellé – hozzájárulás

Mert hogy eddig sokat beszéltünk arról, hogy várunk a kapcsolatban, sok mindent. Ezeket meg is fogalmazzuk. Na de mi kínálunk-e valamit? Egy olyan kultúrában élünk, ahol általában hangsúlyosabb az, hogy én kapni szeretnék, és jól fel tudom sorolni, hogy miket akarok kapni. A saját hozzájárulásunkat általában nehezen vesszük észre. Hát persze foghatjuk… „Jó, hát akkor ez kulturális sajátosság, én nem is tehetek róla.” De assz’em, hogy nekünk van lehetőségünk ezen akár dolgozni, és átgondolni, hogy például mi a fejünkben itt belül mit kínálunk a kapcsolatban. Mi az, amit várunk, és mi az, amit kínálunk. Hiszen ez egy adok-kapok lesz. (48:20)

 „Érzelmi szerződés”

Itt érzelmi dolgokra gondolok. Mifelénk, a párterápiában ezt érzelmi szerződésnek hívják. Olyasmikre gondolok például, hogy „Te mindig mindenki előtt jól nyilatkozol rólam, növeled az önbecsülésemet, cserébe én kényelmet teremtek neked.” Most eszembe jutott egyféle, ilyen érzelmi szerződés. „Én támogatlak minden célod elérésében, cserébe te biztonságot nyújtasz nekem. Mindig tudhatom, hogyha hazamegyek, ott leszel. És néha hazamegyek.” De akkor mindig ott leszel. Cserébe én támogatlak, hogy mindent, amit a fejedbe veszel, kitalálsz, hogy „Szeretnék új függönyöket a nappaliba! – Legyen. – Napsárgát. – Pfhúú, broáf, de legyen.” Mert az az érzelmi szerződésünk, hogy én minden célod elérésében támogatlak. (49:20)Ez a kérdés, hogy én mit várok a kapcsolattól, és mi az, amit kínálok bele érzelmileg. Ezt a kérdés általában az elköteleződés időszakában érdemes föltenni magunknak. Amikor készülünk ilyen elköteleződési lépésekre, mint például az összeköltözés, vagy az eljegyzés, vagy esküvő, vagy satöbbi, satöbbi, satöbbi. 50. házassági évforduló, érdemes átgondolni, hogy mi az, amit én kínálok, és mi az, amit várok, hiszen ez egy kölcsönösség a kapcsolatban is. (49:50)

Félreértett megállapodás

Érdemes ezt tisztázni. Alkalmasint ugyanis komoly félreértésekbe lehet belefutni, hogy „De hát nem ezt ígérted. – Én azt mondtam, hogy odaadom a lányom kezét (mondja az egyszeri mesében a király).” Szóval hogy érdemes ezt tisztázni, adott esetben néhány tisztázó beszélgetés révén, hogy „Te tulajdonképpen oké, hogy imádlak, meg a füleden is a pelyheket. És hogy eljegyeztük egymást. De szerinted ez miért lesz nekünk jó? Mit vársz te ettől, és mit vársz tőlem? Én mit várok tőled? Én mit adok, mit tudok adni? Mi az, ami ilyen közös cél?” Elkezdünk azon tanakodni, hogy mi az, amit együtt fogunk elérni. Mi az, amit könnyebb lesz együtt elérni, mint külön? Például az albérletet könnyebb együtt fizetni, ez kétségtelen. Kicsit magasabb a rezsi, mert együtt hisztizünk, de könnyebb kicsengetni, hogyha ketten lejmolunk a szüleinktől rávalót. Tehát hogy érdemes a megállapodásokat félreértésmentesen megtenni. (51:05)

Az elvárások kifejezése

Akkor eljutottunk a, hát nem a legfontosabb, de talán a leggyakorlatiasabb részéhez az előadásnak, az elvárások konkrét kifejezésével kapcsolatban milyen tapasztalatokat tudunk összegyűjteni. (51:20)

Előtte vagy utána?

Hát ismeritek, se szeri, se száma az ilyen előtte-utána képeknek. Ezek a nagy átalakulások. Azt hiszem, hogy az elvárások kifejezésével kapcsolatban is az egyik legfontosabb mozzanat, hogy előre szólok, vagy utólag. Az se lesz mindegy, hogy hogyan, de az időzítés, az rendkívül fontos lesz. Előre jelzem-e, hogy „Édesem, a hétvégén szeretnék kimozdulni.” Vagy vasárnap este, miután otthon töltöttük a hétvégét, azt mondom „Már megint itthon döglöttünk.” Hát nem mindegy, hogy előre szólok, vagy utólag. (52:00)

Előre

Nézzük meg, milyen lehetőségei vannak az előre való igénykifejezésnek!

Találd ki…

Az egyik a rejtvény, ez a „Találd ki... Találd ki, arra gondolok, hogy hát úgy lehetne valami, úgy mondjuk, de esetleg talán ha, ha nem biztos.” Szóval a kapcsolat szimbiotikus időszakában teljesen természetes élettani jelenség, előveszem a telefonomat, hogy írok az én drágámnak. Küldök mondjuk egy cukker szívecskés emotikont neki, mert azt úgy szereti. Szóval előveszem a telefonomat, és abban a pillanatban pitty, épp ő írt. Megérezte, megérezte, hogy én írni akarok neki, és ez annyira jó érzés. Óránként csak 17-szer fordul elő. Amikor csak előveszem, jó, mondjuk folyton a kezemben van, hátha hív, de minden egyes… Pont, arra gondolok. Vagy… (53:15)Ülök a munkahelyen, ábrándozok. Mi mást tennék szerelmesen? A legjobb munkaerők a szerelmesek. Ülök a munkahelyen, így ábrándozok. Mondjuk vegyünk egy világtól elrugaszkodott, fiktív példát, pszichoterapeuta vagyok, így ülök, ábrándozok. „Mondják…! Igen. Igen, mondják! Majd szóljanak, ha vége.” Hűha! Szóval úgy ábrándozok, hogy „De jól esne egy túrós batyu!” És hazamegyek, és ott vár a drágám, hogy „Édesem, hoztam neked túrós batyut.” Yes! Ez nagyon-nagyon jó érzés. Kitalálta, megérzi. Van egy rossz hírem, ez csak a szimbiózisban működik, és ott sem elvárásként érdemes megfogalmazni. „Gondoltam valamire, találd ki!” Sőt, ennél szebb játszmákat is ismerek. „Ha szeretsz, kitalálod.” Szoktunk ilyet mondani. (54:20)Na most ennek a logikai következménye lesz az igazán izgalmas. Mert ha nem találod ki, az bizonyíték, hogy nem szeretsz. És ezt természetesen el lehet verni rajtad. Nem kicsit, hanem nagyon. Szóval, az egyik lehetőség ez a „Találd ki…”. „Mit szeretnél édesem a születésnapodra? – Nem tudom, találd ki!” (54:40)

Mire gondolok?

Ennél egy finoman izgalmasabb rész ez a „Mire gondolok?”, amikor jelzem, hogy valamit várok, de talá… tehát hogy úgy ráutalok, de nem mondom meg pontosan, de gyere rá. Járt hozzám egy család. Az asszonyka elmesélte, hogy két éve jelzi a férjének, hogy több ölelést szeretne. Két éve. És így mutatott a férjére „Ez, ez az ostoba – markánsabb kifejezést használt, csak nem merem idézni – ez nem érti.” Hát ilyenkor a terapeuta mit csinál? „Asszonyom, elmesélné, hogy miket próbált ki, milyen módon jelezte a férjének, hogy több ölelést szeretne tőle! – Haha! Teleraktam a lakást kettőnket ábrázoló képekkel. Ez az ostoba meg nem jött rá belőle, hogy nekem több ölelésre van szükségem.” Pedig hát, ez… Ki nem jönne rá? Nem? Hogy bemegyek a WC-be, így állok, oszt’ ott is kép. Hát ez egyértelmű, az asszony több ölelést akar. Már megyek is kifele, csak megmosom a kezem, mert nálunk az a szabály. (56:05)Tudjátok, van olyan család, ahol szabály, hogy WC-zés után kezet kell mosni. Van olyan család is, hogy evés előtt kezet kell most. De ha a WC-ről mész enni, elég egyszer közte, nem kell kétszer. Összevonható. Na, szóval hogy… hát ez az „Utalgattam rá.” Mondtam, hogy „Úgy szeretnék valamit!” Vagy hogy „Figyelj rám!” Hmm. Szóval érdemesebb azért ennél egy árnyalattal konkrétabbnak lenni. (56:35)

„Mit szólnál egy kis…”

Itt az árnyalattal konkrétabb, ahol azért már látszik a hölgy arcán, hogy pontosan azon tanakodik, hogy milyen húsból készítse a töltött káposztát imádott férje urának. Szóval ez már egy árnyalatnyival nyíltabb kommunikáció. Szegény szemüveg. „Mit szólnál egy kis töltött káposztához?” Mondjuk hogyha ezt mondja épp a hölgy, akkor lehet tudni, igen, hogy ez jár a fejében. De hogy még ez se konkrét, de azért már haladunk a konkrétság felé. (57:10)

„Jólesne… –Kérlek… – Légy szíves… – Szeretném…”

És akkor a legkevésbé félreérthető üzenet talán az, hogyha kimondom. „Jólesne reggelire kifli. – Kérlek ölelj meg, mert most arra van szükségem! – Légy szíves most te menj el a gyerekekért, mert nem érzem jól magam, inkább szeretnék hazamenni. – Szeretném, hogyha kirándulni mennénk szombaton. Ha esik az eső, nem érdekel, esőben a legjobb kirándulni.” Szóval hogy ezek talán a legkevésbé félreérthető jelzések. Olyan logikus lenne, hogy „De tessék mondani, akkor miért nem mindenki ezt csinálja?” Hát azért, mert ha mindenki ezt csinálná, nekem el kéne mennem dolgozni, mint minden tisztességes embernek. Hál’ Istennek nem mindenki így csinálja, hanem játszmázunk, meg keverünk, meg utalgatunk, meg célozgatunk. Ti is tegyétek, és akkor a kollégáimnak is lesz lehetősége. De ha azt szeretnétek, hogy egyértelműen eljuthasson az üzenet a párotokhoz, akkor érdemes neki megmondani így arcba, hogy „Kiflit! Tudod.” És hát… (58:25)

Időzítés

Látható, hogy az időzítés nagyon fontos, ugye, hogy mikor exponálunk, elkapjuk-e a pillanatot. Szóval valószínűleg gyerekkorotokból is van tapasztalatotok, hogy mikor volt érdemes odamenni apuhoz, és azt mondani, hogy „Engedj el bulizni!”, vagy hogy „Szeretnék zsebpénz emelést.” Valószínűleg ezt is tuti tudtátok. Valószínűleg a párotokat is ismeritek annyira, ez, ezt mondjuk olyan három hét alatt ki lehet ismerni, hogy mikor tud fogadókész lenni egy-egy igény, vagy elvárás meghallására, és mi az, amikor tuti nem. (59:10)Na, hát képzeljétek el, hogy mégis van egy olyan kiváló érzékünk, az asszonyoknak van például egy kiváló érzéke, így szinte kilóméterekről megérzik, hogyha a képernyőn van egy felirat, hogy „FRA-UTE 2:2 ’89. perc”, akkor odamennek, és azt mondják, hogy „Beszélnünk kell MOST!” És utána csodálkoznak, hogy „Hát, te milyen egy ilyen meg olyan vagy! Nem figyelsz rám, amikor én nagyon fontos dolgokat meg akarok beszélni.” Nehogy azt gondoljátok, hogy a férfiak nem jól ilyenben, hajjaj, pontosan tudják, hogy amikor az asszony a legnyúzottabb, és így könyékig nem t’om, mosogatószeres, és így épphogy lerogy, és szeretne egy levegőt, akkor előáll, hogy „Na édesem, akkor most megyünk, és mit tudom én miket fogunk… – Ó, hát köszönöm szépen!” Szóval hogy érdemes időzíteni, hogy mikor lesz a másiknak fogadókészsége. (60:10)Említettem, könnyű a másik hozzájárulását, meg akár a másik ellenállását meglátni a kapcsolatban. Azt, hogy mi mit tettünk hozzá, azt már nehezebb. Hogy például mi is hozzá tudunk járulni, hogy akkor közlünk egy elvárást a párunkkal, amikor ő sanszos, hogy fogadókész. Ezzel hozzájárultunk, hogy ennek valami pozitívabb kimenetele lehet. Vagy bebiztosítjuk magunknak, szinte előre, hogy majd mondhassuk, hogy „Na, ugye megmondtam, te nem csinálsz meg semmit.” Az önigazolás egy nagyon fontos érték, de assz’em, hogy a kapcsolat működése néha még ennél is fontosabb. És ház ez a „Mondhatjuk, hogy te nem csinálsz meg semmit”. Biztosan ismeritek a mondást, ha egy férfi megígér valamit, azt meg is csinálja. Teljesen felesleges fél évente emlékeztetni rá. (61:05)

Utólag

Na nézzük meg, hogy mi van, milyen lehetőségei vannak az utólag való elvárás kifejezésnek.

Lelkifurdalás-keltés

Hát itt van a lelkifurdi. Ehhez esetenként tényleg nem kell mást, csak így nézni. Esetleg kicsit hüppögni, vagy morogni, vagy mint a Shrek-ben van a macska, ugye, az nagyon tudja. Szóval hogy egy kicsit ilyen szemrehányóan. Hmm. (Sóhajt egy nagyot – szerk.) Rutinos férfiak pontosan tudják, hogy egy ilyen kiszakadó asszonyi sóhaj semelyik álmoskönyv szerint nem jelent jót. Olyankor nagyon kell kapaszkodni. Vagy esetleg önszántunkból fölkeresni egy ilyen FREYWILLE katalógust, oszt’ megnézni, hogy miféle kösöntyűk vannak benne, mert az nagyon jó sóhaj ellen. Olyan anyagok vannak benne, amiknek a belélegzése jelentősen javítja a tüdőnek a percvolumenjét. (62:10)

Számonkérés – „SZÁNOM-KÉRÉS”?

A másik a számonkérés. „Ugye, nem, már megint nem hoztál kiflit. Már megint nem csináltál meg valamit. Már megint nem figyelsz rám. Már megint csak perlekedsz velem. Már megint csak veszekedsz.” Erre nem könnyű pozitívan reagálni. Azt hiszem sokkal könnyebb arra pozitívan reagálni, hogy „Drágám, elfogyott otthon a kifli. Hazafele légy szíves hozzál néhányat!”, mint hogy nem szólunk, hanem mikor hazaér „A kifli hol van? – Mondtad? – Nem tudod? Együtt élünk 27 éve, és nem tudod? Milyen ember vagy te? Nem figyelsz rám…”, satöbbi, satöbbi. Beindul egy ilyen szánom-bánom-kérés, számon-kérés alapú. (62:55)Nagyon érdekes, a képeimet a netről válogattam. Beírtam ezeket a kulcsszavakat, és most észlelem, ahogy így nézegetem a saját képeimet, hogy majdnem minden példában hölgy szerepel. Ez nagyon izgalmas, hogy a kultúránk miért a nőket láttatja ilyen szemrehányó szerepben, és a férfiakat meg miért ilyen védekező mameluk szerepben. Holott azért tegyük a szívünkre a kezünket, ez a törlőronggyal tányért törölgető, védekező férfi, ez azért a mi kultúránkban atipikus, na. Hadd mondjak ennyit. Jó. (63:35)

Az eltérés jelzése

A következő lehetőség, hogy hogyan jelezzük azt, hogyha eltérést tapasztalunk az elvárás, meg a bekövetkezett eredményhez képest. Ugye hát láthatjuk a csalódottságot, hogy „Na nem ilyen lovat akartam.” Hogy ez hogyan segíti ennek a finom szóvá tétele, a meglepődésünk mennyire építi a kapcsolatot. Ugye „Azt gondoltam, hogy magasabb leszel. – Hát köszi, én meg azt gondoltam, hogy egy úrinő nem mond ilyet.” De akkor így mind a ketten tanultak valami újat a kapcsolat működéséről. Így lesz ebből erőforrás. (64:30)

„Csalódtam benned…”

Ennek a csúcsa, annak az érzelemdömpingnek a kifejezése, amit általában nagyon röviden úgy szoktunk összefoglalni, hogy „Csalódtam benned… Te, pernahajder!” Néha még ennél is markánsabb kifejezéseket használunk. Szóval ez a „Csalódtam benned…” ez az elvárások nyelvén egy nagyon izgalmas helyzet. Elképzeltem valamit, hogy te majd rájössz, és beteljesíted. Nem jöttél rá, hogy én mit képzeltem el rólad. Na ebben végképp nem teljesítetted. Akkor mondhatom, hogy csalódtam. Elképzeltelek valamilyennek, láttalak valamilyennek, a saját szemüvegemen keresztül, és később mondhatom, hogy kiderült, hogy milyen is vagy valójában. Azt mondom, hogy „Te nem ilyennek mutattad magad, hanem kiderült, hogy milyen vagy valójában, igaziból. Azt hittem, hogy rendes vagy, és kiderült, hogy nem is vagy rendes.” Miben is csalódunk ilyenkor? Tényleg a másikban, hogy ő eddig jó volt, aztán elromlott, és szalicilt kéne tenni rá, vagy ilyen befőttes gumit, hogy ne romoljon el?” Vagy lehet, hogy a saját szemüvegünk eddig egy picit más irányba torzított, most pedig abba az irányba torzít, hogy inkább meglátjuk a hátrányaidat. Erre mondhatjuk, hogy kiderült, hogy milyen vagy valójában, „Csalódtam benned…” (66:00)A mai trendi-felszi kapcsolati reakció ilyenkor, hogy „Hát akkor már nem kellesz.” Ugye, az eldobható PET palack mintájára létrejött az eldobható kapcsolat, az első ilyen kiderüléskor. „Azt hittem, hogy rendes vagy, erre elöl hagytál egy koszos zsepit a konyhapulton. Hát szevasz, pakolsz, mész.” Mert hát ekkorát csalódni, hát ez őrület. Koszos zsepi? (66:30)

Az elvárások kifejezésének lehetőségei (nyílt/rejtett – direkt/indirekt)

Na foglaljuk össze egy picit, hogy miről beszéltünk eddig az elvárások kifejezésében. Tudjátok, a pszichológusok mindent szeretnek ilyen 2x2-es táblázatokba foglalni. Ami nem foglalható 2x2-es táblázatba, az nincs is, az nem is izgalmas, mert így sokkal átláthatóbb. Vegyünk egy világtól elrugaszkodott fiktív példát, az előbbi asszony esetét, aki ugye több ölelést szeretett volna a férjétől. Ennek az érzékeltetésére és kifejezésére négyféle lehetőségünk van. (67:00)

1. Az egyik, hogy elmegyünk a párunk szüleihez, és megkérdezzük, hogy „Drága mama! Tessék mondani, ez a Lajos, ez mindig ilyen kis hűvöske volt?” Mert hát bízunk benne, hogy a drága mama ezt érti, és rögtön szól a fiának, hogy „Édes fiam, öleld meg már ezt a drága jó asszonyt! Hát úgy szeretné.” Ugye? Hát hiszen majd ők átadják.
2. A másik lehetőség, elmegyünk a párunk barátaihoz, és azt mondjuk, hogy „Tudjátok, olyan jól esne az utóbbi időben, ha a Lajos többször megölelne engem.” 
3. A harmadik lehetőség, kapaszkodjatok, egyre durvább jön, odamegyek Lajoshoz, és neki így a pacekba megmondom, hogy „Lajosom, ahh, mennyi ölelés fönnakadt a világ ág-bogán.” Na most ha Lajos magyartanár, akkor számíthatok rá, hogy kijavít, hogy „Édesem, olyan ciki, amikor József Attilát rosszul idézel.”
4. És a negyedik lehetőség. „Lajos, ölelj meg! Olyan jól esne.” (68:15)

Hát ez szerepel ebben a táblázatban. Ha van egy igényem, elvárásom, ezt mondhatom annak, akinek szól, meg mondhatom bárki másnak, bízva abban, hogy majd átadja. Ti biztos nem csináltok ilyet, már miért csinálnátok. De odakint a világban élnek olyan emberek, akik például azt mondják, hogy „Mondd meg anyádnak, hogy…! – Hahh, mondd meg te!” Választunk ugye egy ilyen üzenőfalat, vagy egy ilyen… Izé, vagy kiírjuk Facebook-ra, hogy kéne több ölelés, hátha valaki jelentkezik. A legszebb ugye, van ez a kapcsolati reláció, és akkor néha a hallgatóimon látom, hogy kiírja, hogy… Milyen az, amikor már nem kapcsolatban van? Kiírja, hogy egyedülálló, és akkor jön rá a 300 lájk. Akik szeretnének sorszámot tépni, hogy fú, hát akkor most már ráindulunk. Szóval hogy mondhatom bárki másnak, vagy mondhatom neki, és mondhatom azt, amit tényleg szeretnék, meg mellébeszélhetek mindenféle sültséget vagy sületlenséget. (69:15)Bármit tehetek, csak ne játszam el, hogy meglepődök a következményein. Ha azt szeretném, hogy félreértés mentesen eljusson az üzenet, akkor érdemes a nyílt, direkt verziót választani, amikor annak mondom, akinek szól, és azt mondom, amit szeretnék. (69:30)

Elismerés

Hogyha bekövetkezik az, amit kértem, nem érdemes kihagyni a lehetőséget, hogy megerősítsem, és ezzel megnöveljem a későbbiekben való bekövetkezés lehetőségét azzal, hogy megköszönöm, vagy legalábbis visszaigazolom valahogy. Ha az az áldott jó ember végre egyszer hoz kiflit, akkor ne azt mondjam neki, hogy „Na végre megtanultad, mi, hogy hol a kifli.” Vagy „Mi van, mi van? Rájöttél, hogy a koszos zokni magától nem jut el a szennyeskosárba?” Hanem ha megtörténik, akkor engedjem meg magamnak, hogy „Köszönöm a kiflit, jól esik.” Finom vajjal leginkább, vagy hogyha belemártogatom kakaóba a csücskét, muáhh, az a legjobb. (70:20)

Humor

Vagy, minden elvárás és más kapcsolati helyzet jelentette feszültségnek az oldására az egyik legjobb lehetőség, ha megtalálom annak a helyzetnek a tréfás olvasatát. Újra hadd hívjam fel a figyelmeteket, hogy bármit választhatunk, csak ne játsszuk el, hogy meglepődünk a következményein. (70:45) Nagyon köszönöm az értő figyelmeteket! (taps – szerk.)