Jn 18,33b-37 - Évközi 34. vasárnap – Krisztus, a Mindenség Királya

„Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

Olvasmány (Dán 7,13-14)

Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek őt kell szolgálnia. Hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha.

Szentlecke (Jel 1,5-8)

Testvéreim! Jézus Krisztus hűséges tanú, elsőszülött a holtak közül, és a föld királyainak fejedelme. Ő szeret minket. Vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Nézzétek, közeledik a felhőkön! Látni fogja őt minden szem, még azok is, akik átszúrták. A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljő: a Mindenható.

Evangélium (Jn 18,33b-37)

Abban az időben Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.” Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!”

Vasárnapi beszéd

Krisztus Király ünnepe van. Még így is mondhatjuk, ahogy az imádságunkban szerepel: Krisztusnak, a Világmindenség Királyának az ünnepe. Ezért jöttünk most össze. Amikor ebben az ünnepben vagyunk, akkor meghallottuk az evangéliumi szakaszt, amiben megrendítő módon a hatalomnak a logikája, gondolkozásmódja, szempontjai, és a hatalom által való döntéshozatalnak a mechanizmusa nem Jézusnál jelenik meg, hanem Pilátusnál. Kétségkívül Pilátus kérdez, és van benne némi nyitottság és egyfajta érdeklődés. Ahogyan a történetet a maga vázlatosságában ismerjük, talán még valami jószándék is, amennyire a hatalom logikája ezt megengedi számára. De azt is pontosan tudjuk, hogy amikor a döntéseit hozza, azt a hatalom logikája alapján teszi. Miután így cselekszik, eközben hiába teszi föl a kérdést, hogy „Ki vagy te?”, és „Király vagy-e?”, és „Mit jelent ez, hogy Te a zsidók királya vagy? Egyáltalán mit tettél?”. Akármit is kérdez, számára mindaz, amit Jézus válaszol, zárva marad. Mégpedig azért, és erre nem csodálkozok rádöbbenni, hogy mégpedig azért, mert ebben a történetben a Világmindenség Királya nem a hatalom logikája alapján beszél, és az az egyszerű, hétköznapi helytartó pedig az alapján kérdez.

A mai evangéliumnak a záró mondatában azt mondja: „Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!” Olyan költői kérdésként mondanám ezt, egy helytartónak, a hatalom emberének vajon a döntéseit milyen logika alapján kellene meghoznia? Az igazság alapján. Jézusnak ez a döbbenetes finomsága és szelídsége, ahogy egész pontosan elmondja: „Az én országom és hatalmam nem ebből a világból való.” Az a dolgom, hogy az igazság alapján cselekedjek, és ha te erre nyitott vagy, akkor meg fogod tudni érteni, de legalábbis sejteni, hogy én ki vagyok. Csakhogy Pilátus nem nyitott rá, mert a hatalom logikája alapján hozza a döntést.

De arra gondoltam, ahogyan készülődtem, hogy de mi nyitottak vagyunk rá, minket ez érdekel. Hogyha mi ott lettünk volna, és ez nem az a helyzet, ami, de vágytunk volna arra, hogy azt mondjuk Jézusnak „Kérlek, beszélj nekünk arról az országról, az Isten országáról, ami nem ebből a világból való!” Ezért a mostani beszédben szeretnénk a mi nyitott vágyaink felől megfogalmazni egy-két mondatot, hogy… Nem merészelem így mondani, hogy Jézus akár ezt is mondhatta volna, inkább csak úgy mondom, hogy a mi gyarló észjárásunk alapján, de főleg az én gyarló észjárásom alapján mire gondolok, hogy milyen is Isten országa, amennyiben az nem ebből a világból való.

Az első akkor így szól: Kétségkívül ennek az országnak a népe, tagjai is rendelkeznek útlevéllel, mégpedig az Isten országa népének a tagjai olyan útlevéllel rendelkeznek, az van oda beleírva: a világ összes országába érvényes. De képzeljétek csak, nem csak ez van beleírva. Az is bele van írva: az összes népnek a világába érvényes ez az útlevél, sőt, az összes csoportba érvényes az útlevél, és az összes ember és személy felé ez az útlevél érvényes. De ebben az útlevélben van még egy kitétel, ez pedig így szól: Belépés csak engedély alapján. A mi útlevelünkkel bárhova mehetünk, bárkikhez mehetünk, és bárkihez mehetünk, de akkor van engedélyünk oda belépni, hogyha azt nekünk megengedik. Úgyhogy ez az útlevél nem a hatalom logikáját tükrözi, hanem a szelídségét.

A második, ez így szól: Kétségkívül Isten országának is van alaptörvénye, és az alaptörvény, ha egyetlen mondatban kéne összefoglalni, ez így szól: „Bánjatok jól egymással és magatokkal!” Kétségkívül az alaptörvényben az is benne van, hogy mit sose tegyünk, és ez így szól: „Sose bánts másokat!” Ebben az alaptörvényben egyébként van egy szigorú passzus. Ez a szigorú kitétel pedig így szól: „Ha valamit egészen biztos, hogy tilos tennie annak, aki Isten országa népének a tagja, az az, hogy az igazság nevében bántson valakit, vagy az igazságra hivatkozva bántson valakiket. Ez talán a legszigorúbb törvény. Aztán nézzük csak tovább! Az alaptörvényben kétségkívül megfogalmazódik az, hogy van jó ebben az országban, és bizony van olyan, hogy rossz, és valami ilyesmit olvashatunk benne, hogy ha nem is értek valakivel egyet ebben az országban, de jól bánok vele, akkor az jó. Hogyha én az igazságra hivatkozom, és rosszul bánok valakivel, az rossz. Úgyhogy ebben az országban is kétségkívül van jó és van rossz.

Azután a következő gondolat: Van-e börtön ebben az országban? Van. De ebből a börtönből kijönni szoktak. Nagyon érdekes börtön; senkit sem érdekel, ki hogyan kerül oda, hogy egyedül van-e, vagy másokkal, hogy mit tett, és mit nem tett. Ebben az országban, Isten országában mindenki afölött örül, és ezt tartják számon, hogy ki, mikor és hogyan jött onnan ki.

A következő így szól: Kétségkívül, ha valaki Isten országának a népe, tagja akar lenni, nyilatkoznia kell, hogy ő ehhez a néphez akar-e tartozni. Akármilyen furcsán is hangzik, egyszeri nyilatkozat nem elég. Ha valaki ennek a népnek a tagja akar lenni, minden nap nyilatkoznia kell, de szóbeli nyilatkozatot nem fogadnak el, kizárólag tettekben lehet nyilatkozni. Minden nap szükséges nyilatkozatot tenni, hogy ennek az országnak akarunk-e népe, tagja lenni, mégpedig tettekkel. Aki csak szavakkal nyilatkozik, nem érvényes.

A következő így szól: Ebben az országban nincsenek fegyveres erők. Na nem, mint hogyha ennek az országnak a népe, tagjai nem akarnák védeni magukat. Nagyon is szabad nekik magukat megvédeni, és meg is védik magukat. Ebben az országban, ha van valami hatalmas érték, az az élet. Igen ám, de Isten országában a legnagyobb kincs nem egyszerűen csak az élet, amit igyekeznek megóvni, megőrizni, másokét is, hanem az örök élet. Ezért Isten országában kétségkívül ahhoz, hogy bárki szabadon megóvja, megőrizze és fönntartsa az örök életét, erre egyáltalán semmilyen fegyverre nincsen szüksége. Ezért az Isten országában fegyverek egyáltalán nincsenek.

Azután ebben az országban nemzetközi nyelvet beszélnek. Mindenki ért ezen a nyelven, legföljebb van, aki már jól begyakorolta magát, van, aki kevésbé. Ennek a nemzetközi nyelvnek a legfontosabb elemei a részvét, a szolidaritás, az irgalom. Azt is mondhatnánk, hogy vannak igazi nyelvzsenik, akik számtalan nyelvjárást beszélnek, és akik a legszabatosabban fejezik ki magukat Isten országának a nyelvén, ők azok, akik talán a legtöbb áldozatot hozzák embertársaikért.

Isten országában is van fizetés, van adok-kapok, és az adok-kapoknak egyensúlya. Mégpedig a következő logika alapján: ebben az országban, ha valaki jót tesz a másik emberrel, a másik ezt viszonozza, és ő is jót tesz vele. Ebben az országban hogyha két ember találkozik, és még senki nem kezdett és kezdeményezett, az, aki kezdeményez, ő törekszik arra, hogy valami jót tegyen, és jóval kezdeményezzen. De Isten országában van egy harmadik nagyon érdekes szabály is, ez pedig így szól: Hogyha valaki valami rosszat ad a másiknak, Isten országában erre jóval szoktak válaszolni. Sőt, az is érdekes, hogy Isten országában kifejezetten dívik az előleg. Nagyon sok előleget adnak Isten országában. De például ami egyáltalán nincs, a kölcsön. Isten országában sosem adnak kölcsön, hanem örökbe. Isten országában mindig örökbe adják és sosem várják azt, hogy azt valaki visszaadja.

Azután, hát ebben az országban fordított adózás dívik. Na nem úgy, ahogy megszoktuk különböző országokban. A fordított adózás lényege az, hogy miközben általában a világ országaiban mindenki arra gondol, hogy minél többet tartsak meg, és minél kevesebbet adjak a közösbe, hát itt a fordított adózás logikája az, hogy mindenki azon gondolkozik, hogyan tudna minél többet adni a közösbe, és mi legyen az a lehető legkevesebb, amit megtart saját magának.

Isten országára az is jellemző, hogy nem csak ez a legnagyobb ország, hanem a maga módján a legkisebb is. Mégpedig azért, mert Isten országa minden egyes emberi szívben is elfér, de teljesen. Olyan érdekes, hogy ahogyan megszoktuk, hogy a szónak valódi és átvitt értelmében bekopogjunk egy másik helyre és egy másik országba, nem egyszer Isten országa népének a tagjai arra csodálkoznak rá, hogy itt maga az ország kopogtat az ő szívükön. Aki beengedi a szívébe ezt a hatalmas országot, mindenestül nagyon szívesen van ott, az ő szívében.

Isten országában szabadon virágzik a művészet. Mégpedig annyira szabadon, hogy itt aztán a művészetnek oly csodás műalkotásai születnek, mindenki csak ámulhat rajta. Mégpedig ennek több oka is van. Az egyik oka az, hogy Isten országában mindenki művész, mégpedig azért, mert ebben az országban mindenki a szívének a legmélyének az inspirációjára hallgat. Mindenki az ihletet keresi, ami onnan, a szív legmélyéből forrásozik, és ezért mindenki művész ebben az országban, és amit tesz, a maga módján mind műalkotás. Kétségkívül vannak nagyon megbecsült műalkotások, talán ezek a legfontosabbak. Mégpedig az, hogy Isten országában nem csak, hogy mindenki művész, hanem saját maga műalkotása is. Isten országában minden személy egy műalkotás, de a közösségek is műalkotások, mert Isten inspirációjára születnek. Ezért Isten országában szabadon virágzik a művészet. Márpedig azért is, mert Isten országában mindenki, akiben emberi szív dobog, keresi a szívének a legmélyét. Márpedig az emberi szív legmélye minden embernél ragyogó és csodálatos.

Azután Isten országában is vannak tudományok. Például olyan tudományágak dívnak, mint az irgalom, a szolidaritás, az együttérzés, és a részvét. Csodálatos tudományágak virágoznak, és az az érdekes, hogy nem egyszer iskolázatlan mesterek tanítják a kezdő egyetemi tanárokat. Isten országában egyébként ez teljesen természetes. Ha van olyan tudomány, amit mindenki megbecsül, az az életszentség. Érdekes: fölszabadító módon, nem kell hozzá nagyon okosnak lenni.

Azután még két gondolat befejezésül. Nagyon érdekes az is, hogy miközben általában úgy van a földi országokban, hogy a királyt mindenki ismeri, hát, a király meg nagyon keveseket ismer személyesen. Ebben az országban fordítva van, mert ebben az országban a király mindenkit ismer, sőt, nagyon jól ismer. Annyira jól, hogy jobban ismer mindenkit még annál is, ahogy mindenki önmagát ismeri, sőt, azokat is ismeri, akik őt nem is ismerik. Érdekes módon Isten országának, ennek a népnek azok is tagjai, akik még csak nem is hallottak Krisztus Királyról. még ők is a tagjai lehetnek, mert Krisztus Király hallott róluk.

És végül, ebben az országban, Isten országában is vannak ünnepek. Nagyon is vannak, és kétségkívül, ahogy azt megszoktuk, a legnagyobb ünnepek Krisztus Király életeseményeihez kapcsolódnak. De nagyon érdekes, hogy ezekben a nagy ünnepekben kevésbé szokott fontos lenni ennek a Krisztus Királynak, hogy amikor éppen őt ünneplik, hogy akkor milyen ajándékkal kedveskednek neki. Krisztus Király ezt másképpen csinálja, mégpedig úgy, hogy amikor összejön a nép, hogy őt ünnepelje, akkor ez a király a legnagyobb kincseinek a legcsodásabb darabjaival ajándékozza meg a népe tagjait.

(Az igeversek forrása: https://igenaptar.katolikus.hu )