Havanna egyik utcájában vagyunk, régi amerikai autók gurulnak el mellettünk, orrunkat szivar illata csapja meg, és a távolból autentikus zene ritmusát halljuk. Magával ragad a muzsika. Együtt lüktetünk a zenével, érezzük a ritmust és a zene erejét minden porcikánkban. Gyökereit Kuba afro-spanyol zenei hagyományaiban leljük meg. A kubai zenében észrevehető afrikai ritmusok nyugat-afrikai törzsek tagjaitól származnak, akiket szolgaként hurcoltak át a Karib-szigetekre. A latin zenék nagy részének eredete ugyan a kubai térségbe vezethető vissza, de a mai latin zene és tánc népszerű formái (mambó, cha-cha-cha, salsa) észak-amerikai fejlesztések, melyek az Észak-Amerikába (főként N.Y.C.) tartó kivándorlás (‘40, ‘50 Puerto Rico-ból, ‘60 Kubából) és a világ különböző zenei stílusainak és ritmusának (pl. jazz) keveredéséből született. A zenei örökség forrása Kuba, de a nagyvilágban való elterjesztésének érdeme a new yorki puerto ricóiaké, akik mindmáig népszerű és globális tradícióként őrzik és művelik a salsát. A kubai salsára jellemző a természetesség, a vidámság, az egyszerű ritmus. A pár mozgása folyamatosan körkörös, táncirányok nélkül, amit az olykor a felismerhetetlenségig túlbonyolított virtuóz kézmozdulatok és az afro testmozgás díszít. A férfi határozottan tartja ölelésében a nőt, az ő vezetésében a nő rugalmas csípőmozgások által tud kibontakozni. Az alapvető mozdulatok elsajátítása után, minden olyan mozgást szabadon lehet alkalmazni, amely egyezik a zene ritmusával. Csak két szabály van: tartsd a ritmust és élvezd!