3 éves koromban kezdtem balettozni, a fő csábítás, az volt, hogy a nagymamám zongorázott az órákon. Kipróbáltam az RSG-t, de egy sajnálatos baleset miatt annak vége szakadt. Egy időre feladtam a dolgot, de egyik nyáron a napközis táborban megismertem egy tánctanárt, aki formációs táncot tanított, főleg lányoknak, amit a következő évben szombatonként nála folytattam.Ezután „egyenes út” vezetett, - akkor még Úttörőháznak hívtuk – a házban levő versenytánc klubba. C kategóriáig jutottam.Évek múlva jelentkeztem a Magyar Művelődési Intézet által indított tánctanárképzőbe, ahova felvettek, és 2 év múlva sikeresen levizsgáztam. Azóta gyakorlatilag folyamatosan tanítok, barátok által szervezett csoportokkal kezdtem, aztán lehetőségem volt az Oktogon Tánc Centrumban tanítani, ahol 2001. óta tanítok. Azóta már több tánciskola is megtalált, ezek az Új Karnevál, és a Mizu/Jam táncklub, ahol szintén évekig tanítottam.
Szeretném minél több emberrel megismertetni a táncok alapjait és a tánc szeretetét. Az életemben, a család és a gyerek mellett nagyon fontos szerepet játszik a TÁNC, fantasztikus kikapcsolódást, feltöltődést jelent számomra. Utóbbi években egyre inkább találkozom a tánc "terápiás" jellegével. Az első, amit meg kell tanulnunk, Nőnek és Férfinak lenni, Vezetőknek és Vezetetteknek, ami egyszerűnek tűnik, de a tánc "társastánc" alkalmával derül ki, hogy mennyire tudjunk megélni tényleges szerepünket. Egyik tanítványom mondata, szlogenné vált számomra: Minek párterápiára járni, ha lehet táncolni is 🙂